Mit nézzünk ma a tévében?

Sokszor láthattuk már a Halálsoront (Viasat3, 21.00), viszont talán nem elégszer. Ez a remekmű egy komoly, nagy lélegzetű kaland, az ehhez méltó tekintélyes hosszal: 188 perc a film játékideje. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből, mely megtisztító, méregtelenítő kúra lehet ma estére, amellett, hogy közérthető, populáris transzcendencia, valamint egy mélyen emberi üdvtörténet.

Az életrajzi filmek kedvelői Grace Kelly, a tragikus sorsú monacói hercegnő és hollywoodi filmsztár életével ismerkedhetnek meg a Grace – Monaco csillaga (Filmcafe, 21.00) című -általam látatlan- filmben. Ígéretes azonban a szereposztás: Grace-t Nicole Kidman, míg férjét, a monacói herceget például Tim Roth kelti életre.

Egy másik tragikus sorsú, ígéretes pályája elején elhunyt hollywoodi filmsztár, River Phoenix viszont az egyik főszereplője Peter Bogdanovich zenés drámájának, A szerelem nevű dolognak (Paramount Channel, 21.00). A film egy karriertörténetet mesél el a vidéki Amerikából, ahol minden lány countryénekesnő akar lenni, de csak keveseknek teljesülhet az álma. Miranda (Samantha Mathis) azonban mindent elkövet, hogy valóra váljon álma, s ezen a rögös úton van segítségére egy angyali ifjú (Phoenix), egy igazi cowboy (Delmot Mulroney), valamint egy tűzről pattant déli menyecske (Sandra Bullock). Szép, tiszta, egyenes vonalú mese lesz ez, sok, remek countryzenével – annak, aki szereti.

Rendkívül idegesítő, ám adott esetben mégis igen szórakoztató darab a Promenád a gyönyörbe (Film Mánia, 22.50), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, Sir Anthony Hopkins megszemélyesítésében (lásd a képen). Gasztro-filozófusoknak, életmódszakértőknek, gasztroenterológusoknak és minden táplálkozástudósnak, valamint fogyó- és hízókúrásoknak azonban megtekintése kötelező!

A Capote (FOX, 23.00) című film viszont az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába ezúttal a szintén idő előtt eltávozott Philip Seymour Hoffman bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

Sofía Coppola nevében ott van, honnan jött, de lassan már saját maga jogán is legendává válik. Made in Hollywood (Paramount Channel, 23.30) című filmje ekképpen egy önreflexiókkal teli furcsa, szabálytalan “látomás” arról, hogy honnan jön, hová megy, kicsoda és micsoda. (Bővebben)

Szerintem Koltai Lajos elsősorban a tengerentúli közönség egy bizonyos rétegének, illetve annak ízlésvilágának próbált megfelelni első igazi amerikai játékfilmjével, az Estével (Film Mánia, 19.00). Egész egyszerűen arról van szó, hogy túl sok benne minden – túl sok a sztár, túl sok az érzelem, túl sok a pasztellszín bűbáj és túl sok a melankólia. Persze, lehet az is, hogy ez csak simán egy csajos film, Claire Danesszel, Glenn Close-zal, Vanessa Redgrave-vel, Meryl Streeppel és még hosszan sorolhatnám, kikkel… (Bővebben)

A kilencvenes évek egyik nagy magyar mozisikere volt A miniszter félrelép (Duna, 20.35), melyben a másik Koltai, a Róbert, valamint Kern András idézték meg a harmincas évek magyar filmjeinek habos-babos, felhőtlen világát. Azóta a darab megy a színpadokon is, a közönség szereti – ami nem meglepetés, hiszen tulajdonképen ez egy kevés hibával bíró, klasszikus és tipikus sitcom.

James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (film+2, 20.50) hőse (=antihőse: John Cusack) autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

Nem Pszichoszingli (Paramount Channel, 21.00) és nem vígjáték Jason Reitman Young Adult (tehát Fiatal felnőtt) című filmje. Kézenfekvő a hasonlat (el is lőtték már páran), hogy e filmbeli “fiatal felnőtt” (Charlize Theron – a képen) maga Juno, húsz évvel későbben. Vagy éppen a Rém, szintén jó néhány év múlva, kikupálva, de nem javulva… (Bővebben)

Az Orvlövész (Mozi+, 21.00) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben ugyanekkor Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

Az Egy drága társ (SuperTV2, 21.00) hősnője (Diane Keaton) jobban szereti a kutyáját, mint a férjét (Kevin Kline)… Na tessék. Állítólag dráma ez a film – nem láttam, de nincs is benne sok bizodalmam.

Fazakas Péter 2008-ban bemutatott Para (Duna, 22.25) című krimi-vígjátéka lényegéből fakadóan nem az, aminek mély barázdákat kellene vágnia agyunkba és/vagy szívünkbe, funkciója általában kimerül a röpke szórakoztatásban – viszont ha ezt értelmesen teszi, akkor ezzel nincs is nagyobb baj. Négy lúzer (egy biztonsági őrként tevékenykedő ex-rendőr – Csuja Imre, egy szorongó paramatyi – Scherer Péter, annak ezoterikus felesége – Bánsági Ildikó, valamint ezek konspirációs elméletekben hívő barátja – Fellinger Domokos) egy nap visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy alvilági műkereskedőtől. Ez önmagában még nem lenne baj, azonban iskolapéldája e film annak, hogy mennyire nem lehet eldönteni egy ígéretes forgatókönyv vagy ötlet alapján, hogy milyen lesz később az abból elkészített film. A reklámiparból érkezett rendező dolgozata bosszantóan ügyetlen, ritmustalan, elbénázott munka, miközben mindvégig látni benne a lehetőséget egy jó kis Guy Ritchies-Thomas Anders Jensenes krimi-komédiára.

Matthew McConaughey még bőven harmincon túl is a mama kosztján, mosógépén él és gyerekkora óta megszokott ágyikójában alszik. Az Anyám nyakán (SuperTV2, 21.00) arról szól, hogy anyucinak egyszer csak elege lesz, és rászabadítja fiacskájára Sarah Jessica Parkert, hogy az -szakértő profiként- rázza már gatyába, ha neki eddig nem ment. Értelemszerűen, ez sikerül is neki,méghozzá túlságosan is jól, hiszen a műfaj csacska romantikusocska komédiácska.

Rendőrcsalád két örökösét alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg Az éjszaka urai (Universal Channel, 21.20) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik fekete bárány: a másik oldalon keresi a kenyerét. Az orosz maffiát -a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Jancsó Miklós 1968-ban bemutatott Fényes szelek (Duna, 21.30) című parabolájában inti az akkortájt forrongó fiatalságot a forradalomban rejlő hatalmi mámor, a gátlástalan terror veszélyeire, visszásságaira. A történet 1948-ban játszódik, amikor lobogó inges népi kollégisták szállják meg a számukra ódon, túlhaladott értékeket képviselő papi líceumot. A film – ha jól emlékszem- Veszprém történelmi belvárosában játszódik.

A környezettudatos magatartás, úgy tűnik, már a horrorzabálók kasztjába is befészkelte magát, ami egyrészt nem baj, másrészt viszont ez nem szabad, hogy az érintetteket “meggondolatlan cselekedetekre vezérelje”. Nem arról van szó, hogy a jobb híján öko-horrornak becézett alműfaj alkalmatlan lenne nívós alkotások keretbe foglalására, inkább az van, hogy maga a horror horrorsága az, ami elég nehezen vesz fel magára, mintegy tanulság- vagy üzenetképpen, bármilyen okosságot: elég nehéz ugyanis gondolkodni és gondolkodtatni, amikor közben azt nézzük, hogy teszem azt, egy kétkezes zöldségaprító bárddal próbálja valaki leválasztani valakinek az arcáról az állát, ami viszont azért könnyen elképzelhető egy horror műfajú alkotásban. Kivételek, persze, vannak, de ez A kolónia (AMC, 22.00) című cucc nem az. (Bővebben)

Szorgos propagandisták talán már feledtetik velünk, az ügyben nem érintettekkel a minapi Budacash-, vagy Quaestor-balhét (az érintettek nyilván ezzel másként vannak…), ráadásul, mivel nálunk is mindennaposak az óriási pénzek gigászi lenyúlásai, ezért ajánlandó ma is A Wall Street farkasa (Mozi+, 22.40 – ez milyen csatorna? ). Martin Scorsese filmje pont effélékről szól, konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában – lásd a képen), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Az életet, az élet szépségét ünnepli Ang Lee Woodstock a kertemben (Paramount Channel, 22.55) című színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziája, mely a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről mesél. A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

A Nader és Simin – Egy elválás története (Duna, 23.00) című filmet a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója, Ashgar Farhadi rendezte. A két címszereplő válásának bonyolult történetét feldolgozó, kissé szappanoperás eszközökkel operáló melodráma számomra túl színes, túl hangos, azt azonban semmi szín alatt nem lehet elvitatni tőle, hogy elég szép kis rést nyit az egyik legszigorúbb iszlám állam minden szennyest (és minden értéket) elrejteni kívánó vastag függönyén és betekintést engedett e sajátos szokások, rítusok és hagyományok uralta színes társadalomba. Farhadi persze tévésorozatokkal kezdte pályáját, így ehhez a kifejezésmódhoz való ragaszkodása talán érthető is, főleg, ha azt ezúttal valódi tartalommal is sikerül megtöltenie… (Bővebben)

Később még A furcsa srácban (SuperTV2, 23.05) lesz anyunak (Marisa Tomei) új pasija (John C. Reilly), akit viszont a címbeli gyermek (Jonah Hill) nem akar igazán elfogadni – ez az alapszituáció, s ami ebből származik, az ebben a furcsa humorú, talán megosztó, de minden híresztelés ellenére egyáltalán nem ostoba filmben látható.

Tök jó filmek, így uborkaszezonban… Wim Wenders 2004-ben készült A bőség földje (D1 TV, 19.10) című alkotása egy izgalmas filmesszé például, Wenders mániájáról, Amerikáról szól, egy vietnami veterán és egy fiatal, hívő katolikus lány szemszögéből nézve, hogyan élik meg a 09.11-i terrortámadás okozta sokkot. A férfi (John Diehl) igazi hazafi, aki mára eszményeiből kiábrándulva, céljait vesztve sodródik, s aki számára a terrortámadás új célt, új ellenséget jelent. A lány (Michelle Williams) viszont évtizedeket élt Afrikában és Palesztinában, így mélyen át tudja érezni azt a motivációs erőt, ami akár a terroristákat is hajthatja…

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Paramount Channel, 21.00) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, ráadásul amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, talán meglátjuk. A sztori durva, az biztos.

Egy jó ötlet kissé elpuskázott lehetősége A nyolc tanú (SuperTV2, 21.00) című film. Pete Travis rendező egy fiktív elnökgyilkosságot kíván nyolc különböző szemszögből elmesélni, aminek akciórészét viszonylag ügyesen meg is oldja, a neves színészi gárdával azonban sajnos nem igazán tud mit kezdeni (a szabadjára engedett színészek pedig szokás szerint, irtózatos ripacskodást rendeznek). Ráadásul ahogyan tisztul a kép, a film is menthetetlenül belesüllyed a középszerbe. Kár érte – de megtekintésre mégis érdemes ez a darab.

A dél-koreai Park Chan-wook a kétezres évek elején berobbant (és mára elég rendesen kifulladt…) távol-keleti filmbumm egyik legendás alakja, akinek ún. Bosszú-trilógiáját áhítattal nézik újra s újra a mester rajongói. A mai Oldboy (AMC, 22.00) a középső darab (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben. (A képen Choi Min-sik az emblematikus főszerepben.)

A Cry Baby (Duna, 22.20) az excentrikus amerikai filmes zseni, John Waters elképesztően extrém rock&roll panoptikuma, a megszokottan excentrikus kompániával: a gumiarcú Iggy Poppal, Traci Lordsszal, kora pornóhercegnőjével és másokkal, valamint és nem utolsósorban Johnny Deppel. Én ha rocka-psychobilly csávó lennék, akkor naponta megnézném ezt a filmet, már csak miheztartás véget is, de még így is szórakoztató, hogy nem vagyok az.

A Martha Marcy May Marlene (SuperTV2, 22.55) című igen jó és igen nyomasztó társadalomkritikus thriller egy fiatal lányról szól, aki minden jóval ellátott, gondtalan életét, s egyben annak tétlen unalmát rúgja fel azzal, hogy világgá megy. Világgá megy, és meg sem áll egy aktív, tevékeny és boldog élet ígéretét zengő, gyanús szektáig. A több fontos díjat is elnyert remek filmből látni fogjuk a valóság szépséges szivárványzuhatagát, valamint Elizabeth Olsen (a kissé nyálbő kislányfilmekből ismert Olsen-nővérek nővérének) parádés alakítását. (Bővebben)

Ken Loach késő esti Halál sugárút (Duna, 23.45) című filmjében a háborúról moralizál és nem meglepetés, hogy nem szereti. Célkeresztjében az iraki (afgán, stb.) háborúban magukat degeszre kereső zsoldosszervezetek embertelen cinizmusa, ítélete pedig radikális. Egy iraki veterán nyomoz barátjának Irakban történt halála ügyében, és olyan mélyre jut, ahonnan nincs kiút. Lelkileg, pszichológiailag hiteles bosszúdráma ez Mark Womack megrázó alakításával.

Az igen jó nevű Paul Haggis jegyzi A következő három nap (RTL II, 20.00) című, egészen fogyasztható, slankra húzott, sajátos ízű ‘családi’ thrillert, mely a felszín alatt azon moralizál, vajon szabad-e gyilkolni rossz embereket, hogy ezzel jó embereken segítsünk? Igencsak fajsúlyos kérdés. A választ azonban Haggis -szokásától eltérően- ezúttal nem rágja a szánkba, és ez jó. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a rendőrség szerepelt ebben a börtönből ártatlanul elítéltet szöktetős sztoriban, még akkor is, ha egy szigorúbb dramaturg az egészet kihúzta volna a francba. Szerintem éppen ezzel lett érdekes a film… Feltűnő azonban, hogy Russell Crowe mennyire egysíkúan játszik.

Ugyanekkor, az Egy kosaras naplója (Filmcafe, 20.00) című film Leonardo DiCaprio egyik első nagy dobása, amiért kapásból kaphatott volna Oscar-t (megérdemeltebben, mint most, évtizedekkel később, A visszatérőért kapott). Óriásit játszik ugyanis a drogos utcagyerekből hírneves költővé (és sok minden mássá) vált Jim Carroll szerepében – hiszen őróla, nem pedig egy akármilyen kosarasról szól ez a film. (Bővebben)

E két komolyabb filmnél lényegesen könnyedebb a Nekem 8 (RTL+, 20.25) című megunhatatlan, habkönnyű krimikomédia, a teljesen hétköznapi családapából vérnősző gengszterré váló Tim Robbinsszal és a piti tolvajból jóbaráttá avanzsáló Martin Lawrence-szel. Láttuk már, persze, fogjuk is még látni, azonban ma sem fog fájni – legfeljebb közben a röhögés.

Az Edison (Viasat6, 21.00) című thriller nem a híres feltaláló életéről szól, hanem egy viszonylag szokványos korrupt zsaru kontra igazság bajnoka újságíró-történet lesz. Sokat dob azonban a cuccon, hogy a szereplőgárdában olyan nevek is találhatók, mint a színészként olykor igen jó teljesítményekre képes Justin Timberlake mellett Morgan Freeman vagy Kevin Spacey… (a két utóbbi a képen)

Süthetünk krumplit természetesen Al Pacinóval is Michelle Pfeiffernek a Krumplirózsában (Duna, 21.10), ha nem unjuk még az efféle sovány, de telített zsírsavakban és gonosz szénhidrátokban gazdag vacsorát.

Az nyilvánvaló, hogy Neill Blomkamp nagyon akar valamit közölni, van üzenete, van mondanivalója. Az is biztos azonban, hogy ehhez sohasem találja meg a megfelelő formát, illetve a felvetett kérdésekre adható megoldások szintjén még mindig nem nőtte ki a lövöldözős videojátékok szintjét. Ahogy igen hangosan bemutatkozó filmje, a District 9 is naturalisztikusan megrajzolt, szociografikus környezetből és valódi társadalmi kórképből rugaszkodott el, ez, az első film sikerének köszönhetően jóval nagyobb büdzséből és már Hollywoodban készült Elysium (TV2, 21.10) is a vérrögvalóból indít, mégha az a vérrögvaló 2154-ben van is. Stb: bővebben.

A tengervízhez igencsak furcsa, szoros kötődéssel bíró Wolfgang Petersen rendezte a Viharzóna (Cool, 21.10) című, az előzetes várakozásokkal szemben egyáltalán nem katasztrofális katasztrófafilmet, melyben két halász (George Clooney és Mark Wahlberg) megy ki, minden ezt nem ajánló időjárásjelentés ellenére, ócska bárkáján a háborgó tengerre, egy bombasztikus, ám igen fatális végű halásztúrára.

A Csőre töltve (film+2, 21.20) azonban egy igazi oldszkól zsaru-haver akciókomédia, amiben Gene Hackman a kemény öklű, dörzsölt, míg Dan Aykroyd a zöldfülű -ám igen művelt- zsernyák. 1990-et írunk és valaki híres tévécelebeket gyilkolász, akiknek viszont az ifjú rendőrkolléga nagy rajongója…

A tökéletes trükk (Galaxy, 21.30) című Christopher Nolan-film viszont két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el igen látványosan és izgalmasan, nem is akármilyen arcokkal (például David Bowie –a legendás tudós, Nikola Tesla szerepében-, vagy Michael Caine illetve Scarlett Johansson) a mellékszerepekben. (Bővebben)

A Féktelenül (RTL Klub, 21.40) című kellően agyatlan, de azért még bőven szórakoztató -amúgy szintén felnőttkorú, 1994-es- akciókomédiában Sandra Bullock édes, Keanu Reeves pedig helyes, és együtt száguldanak egy pokolgéppel tömött buszban a végzetes végkifejlet felé.

Meg Ryant általában amolyan ragadósan szentimentális, nagyon romantikus komédiákban szokhattuk meg, ahol bájosan rázhatta bongyor fürtjeit és olajosan párás tekintettel nézhetett bele a kamerába és/vagy a sármőr főhős szemébe. Ezért lehet meglepetés ez a száraz, romantikát még csak nyomokban sem tartalmazó thriller, a Nyílt seb (Filmcafe, 21.45), nőket daraboló sorozatgyilkossal és némi, igen érzéki szexszel, mely egy teljesen más, drámai oldaláról mutatja meg őt. A filmet az erős feminista attitűddel és igen különös látásmóddal alkotó, ausztrál/új-zélandi Jane Campion rendezte: el-elrévedő, különös költőisége, melankolikus hangulata, finom erotikája, valamint a kissé lilának tetsző külcsín alatt rejtőző, amúgy valóban igen sablonos cselekmény ennek megfelelően osztja is meg a nézőket. Én mégsem tudom azt mondani, hogy nem tetszett…

A Védtelen gyermek (Paramount Channel, 22.00) című thrillerben viszont Renée Zellweger alakít egy szociális munkást, akinek egyik páciense kissé problémás: rémálmom gyötrik. Nemsokára feltűnik Bradley Cooper is, de nem lesz benne romantika.

Solomon Northup egy felszabadított afrikai rabszolga gyermekeként született már szabad amerikainak és egy New York melletti városkában élt saját farmján családjával. Mivel kitűnően hegedült, kedvelt vendége volt a környék táncmulatságainak. Egy nap azonban rabszolgakereskedők egy hamis fellépés lehetőségével elcsalták, bedrogozták és hamis néven eladták Délre rabszolgának. Az okos és művelt Solomon (Chiwetel Ejiofor) több ültetvényt megjárt és megtapasztalta a gyapotszedés és cukornádaratás, valamint az őket állatként kezelő déli fehérek (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Benedict Cumberbatch) brutális kegyetlenkedéseit, mígnem egy jó szándékú fehér vándorasztalos… (Brad Pitt – a képen Chiwetel Ejioforral) A 12 év rabszolgaság (Filmcafe, 21.00) történetét e kitűnő filmben a brit szigetekről Amerikába költözött fekete Steve McQueen meséli el 134 percben és 10 Oscar-díjra jelölve, amiből 3 db., a Legjobb film, a Legjobb női mellékszereplő és  Legjobb forgatókönyv be is jött. (Bővebben)

De lazulhatunk is. A kockafejű FBI-ügynök (Kiefer Sutherland) találkozik egy igazi szelíd motorossal (Dennis Hopper) a Szolid motorosok (Paramount Channel, 21.00) című krimikomédiában, hogy az általa képviselt törvény oldalára állítsa át azt, aki magasról tojik mindarra, amit egy FBI-ügynök valaha is képviselhet. Az eredmény borítékolható (amúgy, ha nem várunk túl sokat, akkor egy szórakoztató Szelíd motorosok-flashbacket kapunk).

A következő két film a mobil gasztronómiáé. Jon Favreau gusztusos és frenetikusan szórakoztató bulifilmje, A séf (Viasat3, 21.00) tökéletes kikapcsolódás. Szerintem akárhányszor meg lehet nézni. Nem nagy történet, nem nagy film, egyszerűen csak jó film. Egy híres séf a szakmájának szentelte egész életét. Amikor egy nap mégis munkanélkülivé válik, rájön, hogy van egy családja is – akiket, mintegy család-egyesítésileg,  belezsuppol egy mozgó kifőzdébe és nyakukba veszik Amerikát. Ennyi. Meg egy sor világsztár, Dustin Hoffmantól Robert Downey Jr.-ig, Scarlettől John Leguizamóig. Nem érdekel, hogy kiveri a szemem a Twitter-reklám, hogy internettanóra kőkorszaki konziknak, hogy ezt a történetet százan százszor elmesélték már (és ezt még nem is adtad hozzá), ha egyszer működik a film.

Az Üvegtigrissel (TV2, 21.20) sem lehet gond, hiszen akkora baromság, mint ide Piliscsaba (épp e település melletti tavacska partján forgatták a filmet). Aránylag kevés magyar filmről mondható el, hogy valódi kultusz lett, ez a film (az első rész) azonban mindenképpen azzá vált. Ízirájder, öcsém! stb. Ugyan kicsit bumfordi, kicsit döcögős, kicsit izé – de legalább szőröstül-bőröstül a miénk, s aki életében valaha is dolgozott pult mögött (mint Rudolf Péter a filmben), az egészen biztosan zsibbadtra röhögi magát, mint velem is megesett, annak idején, amikor. (Bővebben)

A Zombieland (film+, 21.10) minden idők egyik legnagyobb anyagi sikerét hozó zombifilmje, ami valójában -nem kis megrökönyödésre- egy romantikus tinivígjáték. A történetben téblábol ugyan egy seregnyi zombi, a főszereplő romantikus szerelmesek azonban legfeljebb annyi figyelmet szentelnek rájuk, mint langyos nyári éjszakán, amikor reszket a hold a tó vizén, egyik csók után, a másik előtt, hanyag mozdulattal lecsapják a karjukon éppen vacsoráját elkölteni készülő szúnyogot. (Bővebben)

Valamilyen okból a Charlie St. Cloud élete és halála (SuperTV2, 22.55) című filmről első blikkre azt hittem, hogy láttam már (vö.: Charlie Countryman szükségszerű halála…), holott most látom, hogy mégsem. Zac Efron, a bakfisszívek minapi csücske játssza ebben a romantikus regényadaptációban a főszerepet, aki nagymenő vitorlásbajnok, aki azonban egy tragédia hatására komoly válaszút elé kerül. Szeretem a vitorlásos filmeket, amikor kinn, a tengeren, egyedül az elemekkel, satöbbi; de hányok a nyálas tiniromantikától. Most akkor mi legyen?

Tulajdonképpen a nyár kellős közepén ülünk, tehát Punxsutawney Phil, a szőrmók időjós mormota nem tudom, mit keres itt, hiszen még egy jó darabig várhatna nyugodtan a sorára. Az Idétlen időkig (Duna, 20.30) című romantikus filmvígjátéknak így ma nincs igazán aktualitása, ha csak annyi nem, hogy egy remek film. Idétlen címe ellenére ez egy igen “komoly” romantikus vígjáték, melyben egy nagyképű, arrogáns tévémeteorológus (Bill Murray) kapja meg élete leckéjét egy életre; azonban mint ahogy talán Salamon Béla bácsi is mondotta volt: Viccelni csak komolyan szabad. Nettó őrület.

Alternatíva ehhez egy Kőkemény család (SuperTV2, 21.00), ami egy kifejezetten üdítő, jó színészekkel teli, szókimondó és bájos romantikus komédia; a “furcsa család”-motívum egyfajta igen okos ragozása, mely intelligensebb a Ben Stiller-féle Apádra ütök-nél és még Sarah Jessica Parkert is el lehet viselni benne, persze, ehhez kell Diane Keaton, Claire Danes vagy Rachel McAdams tehetsége is.

A Tolvajok városa (film+, 21.00) viszont egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma, ezúttal Boston “nyóckeréről/ből”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről. Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig ez az ábra is azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész is (a képen például, Jeremy Renner társaságában), igen jó forgatókönyvíró és rendező is. (Bővebben)

Ugyanekkor a Hajsza (Film Mánia, 21.00) című akcióthrillerben Mickey Rourke egy hosszú copfos, pizzaképű indián bérgyilkos, akinek egyik “munkáját” avatatlan szemek is látták… Forgatókönyv: Elmer Leonard!

A mostanában ex-felesége által csúnya vádakkal illetett Johnny Deppet is nézhetjük, ráadásul Betépve (Viasat3, 21.00). Ted Demme remek filmje egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös hetvenes években.

Az Angyali üdvözlet (Duna, 22.15) Jeles András (az Oscar-díjas rendező édesapja) egyik meredek mozgóképes kísérlete, melyben Madách Imre művét, Az ember tragédiáját gyermekekkel játszatta el. Megosztó, zavarba ejtő, talán olykor öncélúnak tűnő, elvont alkotás: megértéséhez ismerni kell az alapművet is, valamint nem árt a szabad, konvencióktól elrugaszkodni tudó gondolkodás képessége is.

A fiúk nem sírnak (Filmcafe, 23.00) című dráma viszont ennél sokkal közérthetőbb nyelven, egy igen valóságos problémát boncolgat. Mit tehet egy túl fiatal korában magára maradt fiatal lány egy kizárólag férfias értékeket dicsőítő, macsó világban? Hogyan élhet teljes életet, élhet-e egyáltalán? A felvetett kérdésekre valószínűleg e film sem ad megnyugtató választ, de Hillary Swank viszont megérdemelten kapott Oscar-díjat az itt nyújtott alakításáért.

A Get Carter! -rel köszöntjük a ma 70 éves Sylvester Stallone-t, amely film új magyarítást kapott a keresztségben: Az igazság fáj (Paramount Channel, 21.00). Amúgy Sly egyik legjobb “komoly” filmje ez, egy kőkemény krimi a hasonló című és a Francia kapcsolattal egykorú klasszika remake-je. Érdekesség, hogy láthatjuk benne az eredeti verzió főszereplőjét, Michael Caine-t is, csak éppen az eredetihez képest más, ám egyáltalán nem jelentéktelen szerepben…

Egy ’87-es, igazi régimódi krimikomédia lehet ehhez az alternatíva. Dan Aykroyd a tapasztalt, dörzsölt zsaru benne, míg az itt még ifjú Tom Hanks a túlképzett, okoskodó zöldfülű. A Behálózva (Viasat3, 21.00) című történetben egy sorozatgyilkossággal gyanúsított szektavezér ellen nyomoznak négy bal lábbal és négy bal kézzel.

Belegabalyodhatunk száznegyvenhetedjére az Oltári nőbe (Universal Channel, 21.20) is, mint Richard Gere. Micsoda nő 2., avagy Julia Roberts mindig megszökik az oltár elől az utolsó pillanatban, míg fel nem tűnik az ősz hajú amorózó.

Például a mai, botrányokkal övezett Városliget-beépítés tervezete is adhat komoly apropót (de természetesen ez csak ostoba libberbolsi belemagyarázás!) Várkonyi Zoltán 1965 októberében bemutatott filmjéhez, a Keserű igazsághoz (Duna, 21.25), mely egy valóságban is megtörtént esetet feldolgozva egy építőipari igazgató történetét meséli el, aki presztízsből, becsvágyból is keresztülvitt egy értelmetlen, felesleges építkezést, mely aztán -tragikus fordulatok után- emberéletekbe került. Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Gábor Miklós.

A nyughatatlan (FOX, 21.55), a legendás, és legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának filmadaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon (a képen) remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback – de ezt is volt már alkalmunk látni jó néhányszor és simán még sokszor.

A vér és a méz földjén (Duna, 23.00) az a film, amit Angelina Jolie túlnyomó részben Magyarországon forgatott (és állítólag vett is egy lakást a Rózsák terén), én nem mertem még megnézni. A Rómeó és Júlia-szerű történet a boszniai háború idején játszódik.

Natalie Portman viszont ma éjszaka is Oscar-díjat érőn alakítja a Fekete hattyú (SuperTV2, 23.30) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját, Darren Aronofsky Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)