Mit nézzünk ma a tévében?

Zenével kezdünk, mivel a La Bamba (Filmcafe, 19.05) egy teljesen korrekt életrajzi film a rock&roll egy híres figurájáról, Richie Valensről (a címben említett sláger szerzőjéről), aki Buddy Hollyval, egy másik korabeli sztárral pályájuk csúcsán szálltak el egy repülővel a túlvilágra.

És folytatjuk is, csak egy picit más stílusban, hiszen a Majdnem híres (Filmcafe, 21.00) című történet egy szigorúan tudományos gyermeknevelési elveket valló, egyébként pszichológiát tanító anya zsarnoki szeretetében felnövő tizenöt éves srácról szól (Wiliam – Patrick Fugit), aki a nála több évvel idősebb nővérétől ajándékba kapott rock-lemezek hallgatásán felnőve, rockzenei tárgyú cikkeket kezd írogatni. Írásaira felfigyel egy markáns véleményeiről hírhedt zenei zsurnaliszta, aki tanácsokkal látja el, sőt megbízást is ad neki: írjon valamit a híres Black Sabbath koncertjéről. A sztárok közelébe ugyan nem jut, de a bandákat kísérő gruppie-k, vagy ahogyan ők magukat szívesebben nevezik, a rock-múzsák felfigyelnek a kis srác szerencsétlenkedésére, és szárnyaik alá veszik őt (lásd a képen). Segítségüknek is köszönhetően az elő-bandával sikerül kapcsolatot teremtenie. Az itt készült cikkre felfigyel a híres Rolling Stone magazin is, és a Stillwater nevű felfutóban lévő csapat országos turnéjára küldi. A megtisztelő felkérésen felbuzdulva fiatal hősünk a zárt otthoni mikrokozmoszból kiszakadva fejest ugrik egy rockturné zajos és bulis világába. A kulisszák mögött azonban feltárul a csodált világ igazi arca. Hősünk lassan felcseperedik. Rock az élet. (Bővebben)

Nincs biztonságban azonban Az elnök különgépe (film+, 21.00), bár később Hollywood-kapitány nyilvánvalóan mindent megold. Ráadásul, itt még elég ügyesen is, pedig egy majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.

Nagy Ervin közben személyes varázsával hódítja a nőket halomra a Kaméleonban (film+2, 21.00), a kétezres évek egyik legnagyobb magyar közönségsikerében, mígnem… (Bővebben)

Ugyanekkor viszont az Ellenség a kapuknál (Paramount Channel, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is. (Úgy rémlik, ez a csatorna csütörtökönként eredeti nyelven vetíti a filmeket, tehát akkor ez most lehet, hogy angolul lesz. Jól fog szólni a sztálingrádi környezetben…😉 )

Sokan hiányolják a magyar filmből, hogy nem foglalkoznak a rendszerváltás utáni -igen kényes- kérdésekkel. Nyilván nem látták például Maár Gyula 1992-ben készült Hoppá! (Duna, 23.25) című filmjét sem, melyben a tipikus magyar balek házaspár (természetesen Törőcsik Mari és természetesen Garas Dezső) éppúgy küzd a rendszer és az élet kihívásaival, mint Kádár idején. A valójában igen maró szatírából pontosan kiderül, amit amúgy ma már, de talán akkor is mindenki tudott, csak legfeljebb nem akarta magának sem beismerni.

Mivel -ha minden igaz- holnap már tényleg iskola, akkor talán jöhet az Egy dühös asszony naplója (Filmcafe, 21.00) is. Bár a történet messze nem a gyerkőcök beiskoláztatásával foglalkozik, a benne felvetődő probléma igencsak közkeletű. A címszereplő asszony (Kimberly Elise) két évtizedet lehúzott férje mellett hitvesi, házastársi viszonyban, ő volt a biztos háttér, míg a férje felépítette nagy ívű ügyvédi karrierjét. A férj azonban válni akar és kiteszi az elhasznált feleséget az utcára. A tagadhatatlanul melodramatikus film a továbbiakban arról szól, hogy Helen, a feleség hogyan találja meg boldogulását középkorú, elvált, fekete nőként a világban…

A Durr, durr és csók (Story4, 21.00) című nagyon laza akciókrimi-vígjáték viszont ennél lényegesen viccesebb kis baromság. Egy piti bűnöző (Robert Downey Jr.), aki menekülés közben véletlenül egy filmforgatásba csöppen, ahol rögtön felfigyelnek rá és egy rendőr szerepét kell eljátszania. A vicc kedvéért, trénere egy igazi rendőr (Val Kilmer), aki viszont utálja az egész hercehurcát.

Ennél lényesebben durvább opció az, amiben David Ayer rendező tulajdonképpen “megfilmesítette” azt, amit mi még csak poénként ismertünk, például a Kelly hősei című második világháborús szajré-bohóságból, miszerint: az amerikai Sherman-tankoknak gyenge a fegyverzete és a páncélzata, ezzel szemben a német Tigrisek tényleg vadállatok: szemből halálosak, viszont ha seggbe tudod durrantani, akkor legyőzheted őket… A Harag (Mozi+, 21.00), ahogy a film címe is jól mutatja, ennél azonban több, és tényleg nem sok köze van az ártatlan viccelődéshez. Mocskos, rohadt háborús dráma, Brad Pittel, például. (Bővebben)

Gaál István méltatlanul alulértékelt figurája volt a magyar filmnek. Zöldár (Duna, 21.35) című 1965-ös drámájában például egy, azokban az átkos ötvenes években az egyetemre bejutó, paraszti származású fiú sorsát, “emberi kapcsolatokban és a politikai összefüggések hálójában” folytatott küzdelmeit meséli el. Koncz Gábor, mint lázadó szellemű, radikális DISZ-titkár, stb.

Az Intim részek (Paramount Channel, 22.50) késő este jönnek. Ez a film Howard Stern mozgóképes “szobra” saját magáról. Hogy ez mégis hogyan jöhetett létre, ahhoz tényleg ismerni kell a pacákot, rádiós pályafutását (vagy annak legendáját), mely gyakorlatilag szinte kizárólag Stern önfényezésére, valamint éles eszű, de ehhez mérten, bicskanyitogatóan szemtelen, pimasz – ám sokszor igen komoly igazságtartalommal bíró attitűdjére épül. Őt koppintotta Csiszár Jenő (aki a film bemutatásakor szinkronhangja is volt, lehet, hogy most is az), Villám Géza (aki ma a Párizs-Bamako rallyt rendezi), vagy Bocsi és Lajos a Kappucsínóból (vagy mi az ő műsoruk címe…) Stern a világ egyik leghíresebb rádiós DJ-je, aki mára már ugyanúgy masszív része a rocktörténelemnek, mint a Black Sabbath, a Guns’n’Roses vagy az Aerosmith, ez a film pedig róla szól, természetesen saját maga főszereplésével.

A japán tésztaleves, a ramen (lásd a képen) rajongóihoz szól a japán kulinária egyik szegletébe, valamint a japán életre tanító, bölcs és okos filmek világába beavató Könnyes leves (eredeti címén The Ramen Girl – Filmcafe, 22.55), melynek főszereplője egy amerikai lány (Brittany Murphy), aki egy szakítás után magára maradt Tokióban, ahol kétségbeesésében munkát vállal a szomszédja, Maezumi (Toshiyuki Nishida), az idősödő mesterszakács és a felesége, Reiko (Kimiko Yo) éttermében. A férfi levese hatására Abby elhatározza, hogy beáll mellé tanulónak. Kitartóan dolgozik, annak ellenére, hogy az öreg állandóan kiabál és zsarnokoskodik vele. Idővel azonban a mester és a tanítványa megtalálják a közös hangot. Lélek épül, szív csordultig telik és holnap már keressük is a tökéletes, eredeti ramen receptjét.

Hát, valahogy így nézne ki, ha Tarr Béla rendezné a St.Galleni kalandot… Bár, a mi megközelíthetetlen mesterünk nyilván irtózna az olyan brutális, explicit ábrázolásától a pőre erőszaknak, mint amivel A vikingek felemelkedésében (AMC, 20.50) él a később érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a minapi Neon Démon) jelentkező Nicolas Winding Refn. A nagyjából ugyanebben a korban (uszkve i.sz. 8-10. század) nyugaton portyázó eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb életű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen (lásd a képen) főszereplésével. (Bővebben)

Ezenkívül indul az egyre vérszegényebb Castle utolsó előtti, hetedik évada is a szokott helyen (RTL Klub), szokott időben (a Barátok közt után), valamint Tom Cruise is feltűnik egy, a jövőben elkövetendő bűncselekményekről már előre tudomást szerző zsaruként, Steven Spielberg nagyszabású, igen alapos Philip K. Dick-adaptációjában, a Különvéleményben (TV2, 21.50). Ahogyan a jövőbeni világ megjelenik, a kütyük, a mindennapi élet mozzanatai (a személyre hangolt köztéri reklámok, a tömegközlekedés, stb.), a történetben felvetett etikai probléma kibontása túlmutat egy szimpla blockbuster keretein, ezek miatt mindenképpen érdemes megnézni e filmet. A kék-domináns, homályosra, túlvilágítottra effektelt képi világ viszont engem rendkívüli módon idegesít.

Picit később a kanadai Atom Egoyan Chloe – A kísértés iskolája (Filmcafe, 21.45) című thrillerjében egy feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy az buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

Aztán mára ennyi.

Mindjárt iskola. A bátrabbak (és tapasztalatlanabbak) azért még megpróbálkozhatnak Ridley Scott Prometheus (Mozi+, 21.00) című filmjével, melyben a korábbi, Nyolcadik utas a Halál című, hírhedt műfaji alapvetését kívánja, mintegy, megmagyarázni – szerintem feleslegesen: bővebben.

A Dan Brown regényéből készült Angyalok és démonok (AXN, 21.00) című thriller tulajdonképpen a híres-hírhedt Da Vinci-kód második részeként is felfogható – simán leköthet, ha eddig még nem kötött le. A Tom Hanks által alakított tudós nyomozó ezúttal Vatikán belső köreiben nyomoz a gonoszok után, akik bizony, ott vannak. (Bővebben)

Mivel rengeteg ködös, elhagyott kastélyos, kísértő lelkes történetet láttunk már, A fekete ruhás nő (FEM3, 21.00) valódi tétje az, hogy Daniel Radcliffe túl tud-e lépni Harry Potteren? Nos, túl tud, igazi színész lett belőle (aki színpadon is remekel állítólag). A film hozza az elvárt szintet, igényes, borzongató, a vége pedig divatosan sötét. Műfajában rendben van ez a dolog, bár mondom még egyszer, az eredetiség bélyegét nehezen lehetne rásütni.

A királynő (film+2, 21.00) viszont a kiváló Helen Mirrennek jelentett Oscar-díjat, mégpedig a jelenlegi angol királynő megszemélyesítésének okán. Stephen Frears angolosan fanyar, ám rendkívül színvonalas mozijának kapcsán azért említsük még meg Michael Sheen remeklését is, Tony Blair szerepében, ami szintén adja, mint a fal a másikat. (Bővebben)

Közben Sylvester Stallone és Christian Slater is kifejezetten ütőképes párost alkot a következő “alkotásban”. Az előbbi fószer egy kiöregedőben lévő, ám még mindig penge bérgyilkos, míg a másik egy fiatal, ambiciózus zsaru. Ennek ellenére, a Fejlövés (film+, 21.00) című Walter Hill-filmben, nem kis meglepetésre, egy oldalon küzdenek a gonosz ellen.

A burok (Cool, 21.10) Stephanie Meyer (Alkonyat-trilógia…) könyvének filmváltozata. Lehet, hogy a csajoknak bejön ez a mézédes nyáladzás, de én nem vagyok csaj, de ez a kisebbik baj. Meyer viszont ismét csak lop: ezúttal nincsenek vámpírok és farkasemberek, a “főszereplő” a különféle “komolyabb” sci-fikből ismert gazdatest-motívum, mely szerint az alien más entitások (itt az ember) testét használja, kvázi burokként. Természetesen, minden az Alkonyatból már megszokott szentimentális geilben pancsikol, amibe csak pici izgalmat csempész a skizoid effektusokban tobzódó ellenálló attitűd. Túlnyomó részben hosszas szenvelgésekből és merengésekből áll. Ez a film számomra nézhetetlen, mentális és vizuális környezetszennyezés. Én szóltam.

Steven Spielberg abszurdba hajló, de akár fájóan valóságos Terminál (TV2, 22.25) című vígjátékában egy fiktív (bár nekünk túlontúl ismerős), kelet-európai ország polgára (Tom Hanks) vár éppen átszállásra egy repülőtéren, miközben hazája, annak rendje és módja szerint, felbomlik. Újsütetű hontalanként hősünknek abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie… Láttuk már? Mert ha nem, akkor ma van a napja.

A Holdat (Film Mánia, 22.40) egy sci-fi, abból viszont az utóbbi évtized egyik legkomolyabban veendő (tehát nem feltétlenül “szemkápráztató”, ám annál inkább figyelemre méltó) durranása volt. Duncan Jones (mellesleg “civilben” David Bowie fia) filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egészként is értelmezhető és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

A dél-koreai Park Chan-wook a kétezres évek elején berobbant (bár mára azért elég rendesen kifulladt…) távol-keleti film-bumm egyik legendás alakja, akinek ún. Bosszú-trilógiáját áhítattal nézik újra s újra a mester rajongói. Az Oldboy (AMC, 22.45) a középső darab (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén, olykor kifejezetten bizarr, morbid humorú alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben. (A képen Choi Min-sik a film emblematikus főszerepében.)

A Szemfényvesztőket (RTL KLub, 18.50) sokszor láthattuk már, de ha eddig mégsem, akkor ma van itt a lehetőség, hiszen ez sokkal jobb film, mint a nemrégiben moziba került második rész: egy bűbájos szajré-történet ez, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire hajlamosaknak. Elég komoly a lineup: Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Mark Ruffalo, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson… (Bővebben)

Igen magasra testált, de azért valljuk meg, nagyjából csak amolyan egyszer használatos limonádé lesz a Boldogító igen, vagy nem (Film Mánia, 20.25), mely a klasszikus megöntözött öntöző sémának egyfajta variánsaként, egy elvált és a férfiakból véglegesen kiábrándult házasságközvetítő (Denise Richards) szerelembe esését mutatja be egy fess tűzoltóval (Dean Cain) – aki történetesen a legjobb barátnő jegyese.

Később Hollywood mosolyog saját magára: a Hollywoodi őrjáratban (Filmcafe, 20.35) két tökös, külvárosi zsarut helyeznek büntetésből a nyugisnak gondolt álomgyári szolgálatra, ahol azok a “hely szelleméhez” igazodva próbálnak tovább érvényesülni. Egy véres mészárlás azonban visszazökkenti őket az álomból a valóságba… A film azonban ennyire nem szörnyű, illetve, másképpen az: a tökös zsarukat Harrison Ford és Josh Hartnett alakítja, a műfaj pedig alapvetően krimivígjáték.

A Szemtől szemben (RTL+, 21.00) már egy teljesen más nívót képvisel, ennek ellenére, ma már leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Közben Matt Damon, azaz Jason Bourne még mindig nem tudja saját magáról, hogy kicsoda is valójában: A Bourne-ultimátum (Viasat3, 21.00) még mindig amolyan üldözős, rohangászós, ki vagyok én, ha én nem-típusú kémfilm. Izgi amúgy, ha nem láttuk még.

Ritkán látható, de érdefesztő dráma azonban a Tűzveszély (Galaxy, 21.00), Philip Noyce rendezése, mely a dél-afrikai, fajüldöző apartheid-rendszer végnapjaiba kalauzolja el a nézőt. A történet főhőse Patrick, egy egyszerű munkás (Derek Luke), akit koholt politikai vádakkal börtönbe csuknak. A rendszer azonban nem elégszik meg ennyivel, és beavatkozik hősünk családjának életébe is, nagyhatalmú ezredese (Tim Robbins) által állandó zaklatásnak kitéve őket. Értelemszerűen Patrick hamar a valódi politikai ellenállás soraiban találja magát és megkezdi saját harcát az elnyomó fehérek ellen.

Hasonlóan erős, bár teljesen más természetű társadalmi töltettel bír A folyó (FEM3, 21.00) című dráma, melyben a Sissy Spacek és Mel Gibson által alakított házaspár folytat kilátástalan harcot az életterüket veszélyeztető gonosz-kapitalista-harácsoló és a környezetet szennyező villamosművek ellen. Zsigmond Vilmost Oscarra jelölték a film fényképezéséért.

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Duna, 21.05) Clint Eastwood alakítja azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Annak idején, 1990-ben több Oscarra is jelölték Stephen Frears filmjét, a Svindlereket (m2, 21.05), melyben két nő, Myra (Annette Bening), a szerető és Lilly, az anya (Anjelica Huston) küzd meg a köztük lévő “kapocs” (John Cusack) kegyeiért, miközben “bűn az élet”. Nem emlékszem, hogy láttam volna, bár ez tulajdonképpen semmit nem jelent. Én kíváncsi vagyok…

Federico Fellini Casanováját (Film Mánia, 22.00) az ifjú Donald Sutherland kelti életre, a filmtörténelem egyik jelentős fejezetében.

A Sleepers – Pokoli lecke (Paramount Channel, 22.00) pedig egy kifejezetten komoly, a bűn és bűnhődés témájában komoly morális dilemmát felvető és megtárgyaló krimidráma késő estére, impozáns szereplőgárdával (Robert de Niro – a képen, illetve Kevin Bacon, Dustin Hoffman, Brad Pitt, Vittorio Gassman…). Nekem ugyan voltak fenntartásaim e filmmel kapcsolatban, de én sem lehetek mindig tévedhetetlen.

Nem véletlenül jelölték Oscar-díjra Will Smith-t, A boldogság nyomában (ATV, 22.35) című, teljes spektrumon megindító film főszereplőjét, mert itt tényleg igen jól tolja. Ezúttal azonban, egy lecsúszott brókerként (Chris Gardner sztorija valós tényeken alapszik), nem a világot, csupán saját és ötéves kisfia életét akarja megmenteni. Elszegényedés, tíz körömmel való kapaszkodás, küszködés. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál – és lőn világosság. (Na ja, ha minden ilyen flottul menne…)

Peter Berg valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó A túlélő (RTL Klub, 22.55) című filmjének címében ott van, hogy a végén valaki biztosan túléli a filmbéli córeszt, hiszen valakinek el kell mesélnie ezt a sztorit, s mivel Mark Wahlberg a legnagyobb név a stáblistán, nyilván az általa alakított szereplő lesz az. A forgatókönyvíró-rendező Berget nyilvánvalóan nem is érdekelte, hogy filmje megfeleljen bármiféle háborús, harcolós, katonás zsáner kötelmeinek, azon kívül, hogy az akciójelenetek bizony igen látványosak, vagy ha nem, akkor viszont hitelesek, mint egy lesben álló merénylő Kalasnyikovjából kilőtt, csontot forgácsoló 7.65-ös lövedék. A film inkább az Afganisztánban végrehajtott, hírhedt Red Wings-hadműveletet túlélő Marcus Lutrell (na, őt alakítja Wahlberg, in blood, sweat & tears) hitelesnek tekinthető jelentése alapján kísérli meg reprodukálni a véres kudarcba fulladt akciót, melynek célja egy tálib vezér meggyilkolása lett volna. (Bővebben)

Aztán itt van még egy virtigli filmklasszikus: Francois Truffaut (és Ray Bradbury) 451 Fahrenheit (Duna, 23.20) című klasszikus utópia a kultúra haláláról, egy sötét, rideg, szellemtelen és parancsokkal irányított, erőszakos korról mesél, ami látszólag a jövőben következik be, vagy éppen a múltban történt meg, mindenesetre, akár itt a jelenben is megtörténhet, ahogy a dolgok állnak… Jó reggelt.

Megnézhetjük még aztán A belső embert (TV2, 23.40) is, ami viszont egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Szegény Puskás Öcsi nem tehet arról, hogy mire használja a boldogtalan utókor nevét, tagadhatatlan tehetségét és világhírét. Az őrnagy elvtárs múltjában ráadásul akadnak is bizonyos foltok, de nem is azért tiszteljük őt, mert olyan hetykén lóbálta a Kalasnyikovját az 56-os barikádokon… Hogy valójában milyen ember volt minden idők egyik legjobb futballistája, megtudhatjuk Almási Tamás remek portréfilmjéből, a Puskás Hungary-ból (film+2, 19.50), már amennyiben még nem utáltuk meg végérvényesen a magyar focit, mint olyat. (Bővebben)

Később lehet egy opció az Anthony Zimmer (Viasat6, 21.00),mely ugyan semmi különös, csupán egy teljesen nézhető, fondorlatos, csavaros francia krimi, a főszerepben az igen dögös Sophie Marceauval (a képen jelenet a filmből).

Nincs baj. Az élet szép (Paramount Channel, 21.00), legalábbis Roberto Benigni szerint, aki ezt -a tőle megszokott sziszifuszi munkával- képes elhitetni is velünk. Olyannyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. A film Guidóról (Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól, akit a második világháború alatt, származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok, egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet, ami talán ránk fér ezekben a mai, szintén nem szívderítő időkben is.

Bruce Willis koszos, szakadt trikós sorozatának harmadik része, a Die Hard 3. – Az élet mindig drága (RTL Klub, 21.20) vicces jelenettel indul: Bruce egy Gyűlölöm a niggereket! feliratú táblával a hátán sétál valahol bel-Bronxban, a feketék lakta, nem éppen biztonságáról ismert negyed kellős közepén. Szerintem ennek helye van a filmtörténelem legjobb nyitójelenetei között… A látvány annyira meghökkentő, hogy az utcán, a kapualjakban és a bejárati lépcsőkön lebzselő, gyanús tevékenységet folytató helyi erők is csak elképedve bámulnak. Amint azonban felfogják, mit látnak, Bruce nagyon veszélyes helyzetbe kerül, és ha nincs Samuel L. Jackson, akkor nincs negyedik rész, sőt ez a harmadik sem, mert vége az első öt percben. Nos, természetesen ezzel nincs vége a filmnek, a többi azonban már megy a dolgok megszokott menetében…

A szomszéd (Duna, 22.05) című thriller viszont a terrorizmus ma sajnos, igen divatos témájában kutakodik azzal, hogy a köztünk élő, ártatlan átlagpolgároknak látszó, ún. alvó terroristasejtekről mesél. A legizgalmasabb ebben a történetben az, hogy még a 2001. szeptember 11-i WTC-merényletek előtt készült. Főszerepben Jeff Bridges, illetve Joan Cusack és Tim Robbins.

Sokak szerint igen kiváló kémfilm a Suszter, szabó, baka, kém (film+2, 22.10), a műfaj alapvető szakértőjének, John Le Carrénak regényének adaptációja (sok-sok jelölés). Ennyiből talán tudni is illik, hogy egy realisztikus (és nem “James Bondikus“) kémtörténet vár a vállalkozókra, sok jó színésszel (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és még sokan mások). (Bővebben)

A csábítás elmélete (RTL Klub, 23.55) viszont az előbbi film szöges ellentéte. A mézédes, ám helyenként kissé csípős humorú komédia remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel természetesen Ashley Judd, Ellen Barkin, Greg Kinnear vagy Hugh “Kockahas” Jackson él is. (Bővebben)

Éjszakára jó lehet még a Fejvadászok (Duna, 0.05) című krimi is, mely a skandináv krimiirodalom nagyágyújának, Jo Nesbø-nak regényéből készült, norvég alkotóktól. KŐKEMÉNY REMEKMŰ. Én szóltam. (Bővebben)

Az Amerikai pszicho (AMC,20.40) Bret Easton Ellis korszakos kultuszregénye alapján készült. Az igen véres történetben Patrick Bateman jól ismert karakterét, a gátlástalanul törtető, végletesen cinikus, erőszakos yuppie-t rajzolja meg Christian Bale, méghozzá igen vastag kontúrokkal. Hétfőn azonban majd vigyázzunk mi is az irodában azzal a baltával…

Mondjuk, ha éppen a Förtelmes főnökök (Cool, 21.10) jönnek szembe… Ebben az irodai komédiában ugyanis nyomorgó, rettegő és vacogó beosztottak fognak össze a címbeli elnyomók (a pszichopata marketingfőnök Kevin Spacey, a nimfomániás fogorvos Jennifer Aniston, valamint a szakmaiatlan, semmihez sem konyító Colin Farrell) ellen – bár itt még csak egy hivatásos bérgyilkos (Jamie Foxx) segítségével.

Az este legjobb filmje azonban ma szerintem A pankrátor (Filmcafe, 21.00) lesz. Darren Aronofsky méltán díjazott drámája egy lecsúszott pankrátor (Mickey Rourke – a képen) a talpon maradásért folytatott küzdelmét mutatja be kíméletlen szenvtelenséggel. Pasimozi, de a csajok is szerethetik. (Bővebben)

A Továbbállók (Paramount Channel, 21.00) című filmről nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Amerikai szépség ‘kettő‘, azaz egy tulajdonképpeni folytatás, hiszen mintegy tíz év múltán, az öt, méghozzá igen fontos (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfialakítás és fényképezés) Oscar-díjjal súlyosbított ‘egy’ után, Sam Mendes ezzel a filmmel tért vissza első nagy sikere helyszínére, az amerikai középosztály élveteg és anyagi jólétben élő közegébe. Ezúttal azonban nem lakóhely szerint választotta filmje témáját és szereplőit, hanem a vizsgált társadalmi rétegnek egyetlen korosztályát, a gyermekvállalás előtt álló fiatal párokat vette sajátosan fókuszált nagyítója alá. A szociografikus igényű, ám maróan kritikus, a visszásságokat karakánul kikarikírozó szemlélet viszont nagyjából ugyanaz, mint az említett Amerikai szépségben. (Bővebben)

Bár konkrétan az USA idegenrendészeti politikáját vizsgálja, igen sok szempontból A szabadság határai (film+2, 21.00) című mozi, Harrison Ford, Ray Liotta, Ashley Judd és mások szereplésével, de nem kell túlzottan absztrahálnunk ahhoz, hogy simán belelássuk ebbe a szintén igen mélyreható történetbe a déli határszéleinken épült, borotvaéles pengékkel súlyosbított, új Vasfüggöny problematikáját is. Pontosan erről van szó ugyanis, itt is, ott is. (Bővebben)

A Kínzó közelségben (AXN, 21.00) ezalatt egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

A Bourne-rejtély (Viasat3, 21.00) a jól ismert James Bond-topik egyik variánsa. Jason Bourne (Matt Damon) ugyan kevésbé stílusos, viszont ugyanolyan gyors, okos, intelligens – csak éppen azt nem tudja, hogy kicsoda is ő valójában, mivel öntudatlan állapotban találnak rá az olasz tengerparton? (Bővebben)

Láthatjuk megint Jackie Brownt (Film Mánia, 22.40) is. Quentin Tarantino filmje a hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda, Michael Keaton), remek zenékkel és a szokásos nagy szövegekkel.

Igen izgalmasnak ígérkezik az általam még nem látott Isteni színjáték (Filmcafe, 22.50), melyben hat idegen jön össze homályos okokból egy elhagyott színházban és kezd egymással halálos “orosz rulettbe”. A film az imdb-n 8.2-n áll, s bár a nevek (számomra) ismeretlenek, úgy saccolom, a végeredménynek valahol Tarantino zseniális Kutyaszorítóban-ja és Agatha mama Tíz kicsi négerje/indiánja között kell lennie. (A tévedés joga fenntartva.)

A ma éjszakai Zuhanórepülés (film+2, 23.10) pedig a festőművészként, operatőrként, könyvkiadóként és rajzfilmproducerként is ismert Novák Erik egészen korrekt akciófilmje, mely szerintem simán felveszi a versenyt a nemzetközi B-kategóriás mezőnnyel. Ez sokak szemében egyáltalán nem érdem, szerintem pedig jelentős eredmény: végre egy tökös műfaji film, ami úgy néz ki, ahogy egy ilyennek ki kell néznie, minden pillanata vállalható és alig akad benne “ciki” momentum. Jók benne a színészek, hitelesek a szövegek. Az biztos, hogy nem egy paradigmaváltó agymenés, de ki vár ilyet egy olyan filmtől, melyben kurvák, maffiózók és a kokain játssza a főszerepet?

Egy jó ötlet kissé elpuskázott lehetősége ugyanekkor A nyolc tanú (AXN, 23.10) című film. Pete Travis rendező egy fiktív elnökgyilkosságot kíván nyolc különböző szemszögből elmesélni, aminek akciórészét viszonylag ügyesen meg is oldja, a neves színészi gárdával azonban sajnos nem igazán tud mit kezdeni (a szabadjára engedett színészek pedig szokás szerint, irtózatos ripacskodást rendeznek). Ráadásul ahogyan tisztul a kép, a film is menthetetlenül belesüllyed a középszerbe. Kár érte – de megtekintésre mégis érdemes ez a darab.

Szerintem két tévépremiert is láthatunk ma, de azért annyira nem kell örülni, mert az egyiket csak előfizetéssel, a másikat pedig éjszaka. Egy kedves, szerethető kamasztörténet az HBO ma esti premierje, az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (HBO, 20.00), mely nagyjából az Egy különc srác feljegyzései és a Most jó képezte “információhalmaz” közös metszetéből való, és az elkerülhetetlen, ám felfoghatatlan halál érzékeny, libidótól (életerőtől) duzzadó tizenéves pszichére gyakorolt “élményét” próbálja megfogalmazni. Jesse Andrews író és Alfonso Gomez-Rejon rendező filmjét okos és megosztandó tartalma mellett őszinte hitelessége, sajátos humora, valamint a belezsúfolt filmtörténeti utalások garmadája teszi érdekessé. (A képen a címszereplők.)

De lazulhatunk is. A kockafejű FBI-ügynök (Kiefer Sutherland) találkozik egy igazi szelíd motorossal (Dennis Hopper) a Szolid motorosok (Paramount Channel, 21.00) című krimikomédiában, hogy az általa képviselt törvény oldalára állítsa át azt, aki magasról tojik mindarra, amit egy FBI-ügynök valaha is képviselhet. Az eredmény borítékolható (amúgy, ha nem várunk túl sokat, akkor egy szórakoztató Szelíd motorosok-flashbacket kapunk).

Maya, a tíz éves kislány, egy kissé lényegre törő iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (SuperTV2, 21.00) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk (valamint 2008-ban), és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)

A Showtime-ban (Viasat3, 21.00) Robert De Nirót és Eddie Murphyt hozták össze egy filmbe a producerek. Szórakoztató krimi-vígjáték ez, leheletnyi médiakritikával. De Niro nyomozó pofákat vág és vérprofi, Eddie nyomozó pedig pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról.

Nagyon szép, érzelmes film a német Szomorú vasárnap (Duna, 23.05) című dráma, melynek címe nem véletlenül hajaz Seress Rezső világhíres, legendákkal és balsejtelemmel terhelt, milliószor feldolgozott dallamára. A fiktív, de teljességgel reális történet mozgatója maga Seress slágere, amelyet egy Szabó nevű étteremben játszik egy Aradi nevű zongorista, valamikor a múlt század harmincas éveinek végé, Budapesten. A zsidó származású tulajdonos szép feleségébe (Marozsán Erika) aztán szerelmes lesz a zongorista, valamint egy német utazóügynök, aki éppen ott költi el ebédjét. A szerelmi négyszög aztán szétporlad a rögvest bekövetkező világégés poklában, hogy aztán tragikus, illetve fatális fordulatok után 1998-ban, ugyanazon a helyen és ugyanazon dallamokra teljesüljön be.

A Grand Budapest Hotel (SuperTV2, 23.25) egy irodalmi, fotográfiai és történelmi emlékgyűjtemény sajátos interpretációján alapuló, 100 perces költői képeslap. Egy leporelló egy elképzelt, XX. század eleji, közép-európai, kifinomult “aranykorról”, vagy akár egy életmód és művelődéstörténeti értekezés a mesebeli Futrinka-utca hangulatában, egy olyan fiatalember –Wes Anderson, lásd: pl. Tenenbaum, a háziátok, vagy a Holdfény királyság…- agyából, aki ezt soha meg nem tapasztalta, csupán féktelen, varázsos és szertelen fantáziával elképzelte. Ez a mai esti másik premier. (Bővebben)

A 2000-es évek közepén nagy divatja volt a bűnügyi riportregényírás nagymesterének, Truman Capote-nak, hiszen eseménydús életéről és excentrikus figurájáról rögtön két igen jó film is készült. A ma esti A Hírhedt (SuperTV2, 21.00) című mozi a másik, és talán a jobbik is. Cím- és főszerepben Toby Jones (a képen), aki szintén kaphatott volna egy Oscart…

Eközben Bruce Willis például A sebezhetetlen (Viasat3, 21.00), hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Kevin Spaceyt, valamint Las Vegast nézhetjük sokadszorra a 21 – Las Vegas ostroma (Filmcafe, 21.00) című filmben, mégpedig egy excentrikus matematikaprofesszor (illetve a közismert gigászi pénzszivattyú) szerepében, aki a diákhitel “okos” törlesztésének egy lehetséges módozatát tanítja inkább kiemelkedően tehetséges diákjainak az ősrobbanás matematikai képlete, a Mandelbrot-halmaz és más efféle, lényegesen érdekesebb problémák helyett. Másképpen mondva, Black Jackkel a Harvardra, vagy még másképpebben, Ocean’s-trilógia kontra Esőember kontra Good Will Hunting. Nem rossz film ez sem, csak éppen mire az összes cselekménycsavar kicsavarodik, mi nézők már kicsit beleununk a sok matekba.

Árpa Attila, miután megunta a kereskedelmi tévézést, a valóságsók magyarítását, közéleti beszélgetős-műsorok és más hasonlók gründolását, majd eme gyöngyszemek keletkezésének zűrös körülményeiről ama bizonyos lepel lerángatását, a kereskedelmi médiabili felrugdalását, unalmas és tétlen napok következtek. Mint egy interjúban elmondta, mostanában a fikciók érdeklik inkább, ezért felcsapva filmrendezőnek, de azért háta mögött az előzőleg még kellően lepocskondiázott RTL Klub szakmai, és főleg pénzbeli hátterével, büszkén forgatta le 2004-ben az Argo (film+2, 21.00) című, forradalmi magyar akció-filmvígjátékot. (Bővebben)

Egy igazán különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó, francia Bíbor folyók (film+, 21.10), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben, csak éppen rengetegszer láthattuk már – bár az utóbbi időkben inkább a történet második része volt műsoron. (Bővebben)

Lesz ma este A majmok bolygója: Lázadás (TV2, 21.25) is újra. A címbeli ribilliót az állatvilág és az ember tarthatatlan kapcsolata robbantja ki a sötét, borzongató jövőben (vagy akár még maholnap). Méltó folytatása ez a film a klasszikus, sokszor és sokat idézett első résznek. Pici filozófia, jóval több látvány és kaland a filmben, mely leginkább arról szól, hogyan kúrjuk el a dolgokat, mi, emberek. (Bővebben)

Érdekes kihívás lehet Herskó János 1963-ban készült Párbeszéd (Duna, 21.30) című, igazán ritkán látható filmdrámája, melyben egy házaspár történetét ismerhetjük meg. A gazdag, zsidó családból származó nő (Semjén Anita) túlélte a koncentrációs tábort, a háború után viszont már az új rendszer élmunkása. A munkásszármazású férfi (Sinkovits Imre) illegális kommunista volt a háború előtt, utána pedig a kommunista igazságszolgáltatás élharcosa lesz. A férfi és a nő összeházasodnak, ám a férfit hamarosan koholt vádak alapján bebörtönzik. ’56 után találkoznak, és egy hosszú párbeszédben próbálják meg értelmezni a velük és a világukkal történt dolgokat. Rendkívül expresszív képi világ és igen érdekes, bátor, ám érthetően igen burkolt formában megjelenő gondolatok (még csak 1963-at írunk ekkor!) jellemzik ezt a filmet.

Miután lecsengett az olimpia mámora, ha volt ilyen egyáltalán, úgy gondolom, kötelező penzum megnézni Fernando Meirelles óriási hatású filmjét, az Isten városát (AMC, 21.35), mely az olimpia helyszínének, Brazíliának valódi arcát mutatja meg. Úgy gondolom, hogy ilyen briliánsan összerakott történetet dokumentumjellegű fikcióban én még nem láttam. A történet dramaturgiája csak a legnagyobb szerkesztőkhöz, pl. Robert Altmanhoz (vagy a korai Tarantinóhoz) mérhető, ám amit közöl az tényleg brutális, ám egy percig sem gondolom, hogy hamis. Minden kockája hiteles és igaz ennek a filmnek, amit a bravúros és stílusos fényképezés is segít. Úgy gondolom, a filmben ábrázolt helyzet reális, valós, nemcsak a dél-amerikai megapoliszokban, hanem akár itt Pesten is, és nem kevesebbet, mint a homo sapiens, mint faj végét jelenti. Jó reggelt.

A nyár egyik leggyengébb napján régi, rutinos, sokszor bevált harcosok segíthetik át a elvetemültebb tévénézőket a nihil feneketlen szakadékán. Kevin Costner például ezúttal nem táncol farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (RTL Klub, 21.30) műfajilag akció-komédia, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi (a képen) gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat kedves, érzelmes családi szál ellensúlyozza, úgyhogy a film -ma legalábbis- kifejezetten ajánlandó. Főleg, hogy szerintem tévében először látható…

A meglepetésszerűen Oscar-esőben részesített Rocky (FOX, 21.55) a bokszfilmek non plus ultrája. Biztos, hogy nem a legjobb ökölvívás-témájú film, de hogy a legnépszerűbb, abban szerintem nincs vita. Sylvester Stallone e filmmel futott be igazán, ebben püföli az azóta közhellyé nemesedett hűtőházi jelenetben a fagyott félmarhákat, és ebben fut fel a Philadelphiai Művészeti Múzeum (Philadelphia Museum of Art) lépcsőjén. Amúgy irtózatosan patetikus, túlheroizált giccs ez – egyben imádnivaló pop-kulturális ikon.

Aztán, szerintem ennyi is.