Legelőször megtudhatjuk, vajon milyen Az élet Prada nélkül (RTL II, 18.00). A történet két főszereplője egy gazdag, Los Angeles-i testvérpár, akik apjuk üzleti tevékenységének köszönhetően fényűző életet élnek, mégha különböznek is egymástól: Nora számára a tanulás és az üzleti élet a legfontosabb, Mary-t azonban csak a ruhák és a divat izgatja. Apjuk azonban hirtelen meghal, és vége az anyagi jólétnek. Külvárosi, szegény nagynénjükhöz kerülnek, ahol hirtelen nagyon közel kerül hozzájuk az élet nehezebbik fele…
Bevallom, én soha nem szerettem Pierre Richard-t, a magas, szőke francia csetlése-botlása engem általában inkább idegesít, mint szórakoztat. Mások viszont talán mások, így őket talán felvillanyozza A magas szőke + két szőke (Duna, 20.35) című 1988-as darab…
A Börtönregény (Mozi+, 21.00) viszont egy eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.
Az Engedd el! (Paramount Channel, 21.00) viszont Nicole Kidman projektje, ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését próbálja a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) különböző utakon feldolgozni, ám ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.
A Kegyetlen játékok (Film Mánia, 21.00) című thrillerben ismét unatkozó milliomoscsemetéket (Sarah Michael Gellar és Ryan Phillippe) láthatunk, akik viszont ezúttal egymást és környezetüket (pl. Reese Witherspoont) szívatják -szó szerint- halálra.
Talán picit több egy tucat romkomnál A boldogító talán (SuperTV2, 21.00), melynek fő kérdése, hogy létezik-e férfi és nő között barátság? A vége azonban minden bizonnyal házasság, ásó, kapa és nagyharang lesz, mert az endingnek happynek kell lennie. A húzónevek itt Michelle Monaghan és Patrick Dempsey.
A pánikbetegségről szól a nagyközönség körében elsősorban műsorvezetőként ismert Till Attila bemutatkozó rendezése. A Pánik (Duna, 22.05) című filmet annak idején meglehetős ellenszenvvel fogadta a kritika és talán a közönség is, pedig Tilla rendezői bemutatkozása igen jól sikerült, bizonyítva, hogy egy látszólag ripacs “tévés arc” nem feltétlenül tehetségtelen, arrogáns karrierista. Lehet, hogy csupán ő is abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint amúgy minden ember). Persze, ha a tévében látom rivaldafényben, én sem azt az arcot látom, aki miatt annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontroll Csoportos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen, valójában. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik tehát korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól. Epizódszerűen, lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, kicsit abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek a groteszk karakterek, egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások. Szerintem érdemes megnézni.
Az Üres városban (Filmcafe, 22.35) azonban Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát nézhetjük meg, ám meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle – Sandlerrel a képen) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: