Az a helyzet, hogy az elmúlt napok tapasztalatai alapján leghatékonyabban, legügyesebben a Duna tévé szedegeti fel azokat a kesztyűket, amiket az riói olimpia 24/24-ben szór ki a televíziós műsorszolgáltatásban érdekeltek elé, ami azért is meglepetés,mert ugyanaz a cég, mint ami az olimpiát is közvetíti. Persze, nem gondolom, hogy egy 30 éves Maár Gyula-film komolyan vehető vetélytársa lehet Hosszú Katinka aranyérmeinek, de legalább van valami minőségi alternatíva. Ez jó. Másrészt, az olimpia földrajzilag determinált időbeosztásához is jól passzol(na), ha a konkurens tévéadók megnyomnák a hazai főműsoridőt, ugyanis éppen a 21.00-23.00-ig terjedő időszak az, amikor lanyhulnak az események, ez Brazíliában kb. a kora délután, ebéd, siesta, stb. Később sem árt(ana) azonban bepróbálkozni néhány jobb filmmel, hiszen közvetítenek egy sor olyan sportágat is, melyek relatíve alig érdekelnek valakit Magyarországon, pl. a slalom-kajak, vagy a légpisztoly-lövészet, viszont azért megnéznék hajnal 3-kor, ahogyan Katinka újra végigveri a világot – az addig tartó álmos éjjeli órák áthidalására sem jönne rosszul egy-egy ó film. Szóval, szinte csak a Duna az, amelyik jobb, érdekesebb filmeket ad, még a filmcsatornák is lementek ultragagyiba és milliomodszori ismétlésekbe. Fontosnak tartottam elmondani ezt. (A brüsszeles kék szarok és a kormányhíradók alatt el kell kapcsolni valahová és ennyike.)
Természetesen, a Hat nap, hét éjszaka (Duna, 20.20) igencsak habkönnyű semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!
Viszont Robert Redford rendezői pályafutásának egyik veretes, masszív darabja A cinkos (Paramount Channel, 21.00) című politikatörténeti dráma, mely Abraham Lincoln elnök meggyilkolását követő szégyenletes koncepciós per történetét meséli el a kitartó érdeklődőknek.
A Budapest angyala (Film Mánia, 21.00) a második világháború alatt több mint 5000 magyar zsidó életét megmentő spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz alakjának emléket állító, amúgy igen szép kiállítású spanyol-magyar produkció. (Sanz-Brizt annyira tisztelik, hogy emléktáblája ma is látható a budapesti spanyol nagykövetség falán is, az Eötvös utcában.) A film ködösít, de nem is misztifikálja túl főhőse alakját, érthetően és világosan (ha úgy tetszik, akkor kicsit iskolásan) elmeséli az 1944-es év hozzá köthető, igen komoly emberi nagyságról tanúskodó eseményeit. Hitelesek a külső, korabeli időket megidéző jelenetek, és jók a mindvégig spanyolul játszó magyar színészek is (nekem különösen tetszett Gáspár Kata -Zsófi- érett, Őze Áron -Eichmann- jegesen vérfagyasztó, Lengyel Tamás -Zsófi nyilas bátyja- ostoba brutalitást sugárzó és Tamási Zoltán -Hoffmann- megrázó alakítása).
Mundruczó Kornél Arany Pálmára is jelölt minimalista filmballadája, a Delta (Duna, 22.05) a fantasztikus szépségű Duna-deltában játszódik, (a forgatás közben tragikusan elhunyt Bertók Lajos helyett) Lajkó Félixszel, valamint Tóth Orsival, Monori Lilivel és Gáspár Sándorral a főszerepben. Vérfertőzés és szerelemféltés a emberi lét perifériáin, lassú ritmusban.
Vannak a magyar történelemben igen nagy hóhányók. Volt egy pali, aki például egyszer eladta a Nyugati -pályaudvar Eiffel-tervezte acélszerkezetét ócskavasnak, úgy, hogy közben tulajdonjogilag semmi köze nem volt ahhoz… Hogy ezt a született üzletembert Strasznov Ignácnak hívták-e, azt nem tudom – talán kiderül az Én, Strasznov Ignác (m3, 22.15) című 1966-os tévéfilmsorozatból, melynek első részét ma nézhetjük meg. E Strasznov (Benkő Gyula) nevű szélhámos szórakoztató történetét egy pályáját neki, és tevékenységének szentelő rendőrtiszt (Márkus László) elmeséléséből ismerhetjük meg.
Igencsak érdemes megnézni, főleg így olimpia közben, az Isten városát (Film Mánia, 23.00) is. Fernando Meirelles óriási hatású filmje a valódi arcát (lásd a képen) mutatja meg az olimpia helyszínének, Brazíliának és Rio de Janeirónak. Ilyen briliánsan összerakott történetet dokumentumjellegű fikcióban én még nem láttam. A történet dramaturgiája csak a legnagyobb szerkesztőkhöz, pl. Robert Altmanhoz (vagy a korai Tarantinóhoz) mérhető, ám amit közöl az tényleg brutális, de egy percig sem gondolom, hogy hamis. Minden kockája hiteles és igaz ennek a filmnek, amit a bravúros és stílusos fényképezés is segít. Úgy gondolom, a filmben ábrázolt helyzet reális, valós, nemcsak a dél-amerikai megapoliszokban, hanem akár itt Pesten is, és nem kevesebbet, mint a homo sapiens, mint faj végét jelenti.
Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (SuperTV2, 23.25) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, egyszemélyes történetben. (Bővebben)
Lenyűgöző élmény nézni A vadász (Duna, 23.40) című filmet, főleg annak, aki amúgy szívesen bandukol, barangol és bóklászik az erdőben, főleg a kijelölt turistautaktól távol. Vagy legalább néhány kilométerrel messzebb minden népszerű látványosságtól, dobogó kövektől, csobogó forrásoktól és kilátóktól, ott ahol legfeljebb csak az erdészet fakitermelő szakmunkásai járnak. Azok szinte minden pillanatát élvezni fogják e filmnek, hiszen Tasmánia gyakorlatilag érintetlen mérsékelt égövi őserdeje alig változott valamit az elmúlt néhány tízezer évben – ez a film márpedig legnagyobbrészt itt játszódik. Robert Humphreys operatőr pedig komoly természetfilmeseket idézően parádés képekkel mesél e tájról. A film sztorija viszont nem egy nagy dobás, egy meglehetősen közhelyes öko-thriller sablonjaira épül: egy fiktív európai gyógyszerkonszern okosai azt találták ki, hogy a híres, de mára már kipusztult tasmán erszényes farkas olyan bénító hatású mérget termelt, amiből fantasztikus hatású új gyógyszereket lehetne kifejleszteni. De lakik itt egy rettenthetetlen, magányos vadász is (Willem Dafoe), aki akár az élete árán is védelmezi az őstermészetet… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: