Panem et circenses ünnepén lesz sok mese, móka, kacagás, régi szép emlékek, cuki állatok és emberek. Indul például a Vuelta, amivel kapcsolatban nem szeretnék annál többet elmondani, hogy ma azt álmodtam, hogy Contador bukott az első napon és 30 perc (!) hátrányba került… Nem kéne hat tojásból készült rántottát vacsorázni. A Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatar (TV2, 18.50) című történettel James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta. A film, amúgy szerintem gyenge. Viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint a ma esti tűzijáték. Ez egy mesefilm. (Bővebben)
Lesz Maci Laci (RTL KLub, 19.50) is, de nem a rajzfilm, amin felnőttünk, hanem egy 2010-es élőszereplős (+ 3D animációs) verzió. Képzeljük azt, hogy a kövér Laci Macit nézzük, vagy mit tudom én. (Amúgy Yogi Bear.)
A Két testvér (Story4, 20.00) két tigriskölyök Jean-Jacques Annaud szívhez szóló kalandfilmjében, akik a thaiföldi dzsungelben születtek. Az egyik vagány, merész, a másik szende, álmatag. A vadabb cirkuszba kerül, ahol gonosz emberek megtörik, a másik viszont gazdag, de szintén nem jó emberek játékszerévé válik. Felnőve aztán újra találkoznak, hogy az emberek szórakoztatására viadalon marcangolják szét egymást – a két testvér azonban megszökik, hogy együtt visszataláljanak a dzsungelbe. Jajjistenem.
Egy vicces alternatíva lehet ma estére a Füstölgő Ászok (Viasat3, 21.00), ami egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral, Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).
Az utolsó mohikán (Paramount Channel, 21.00) elsősorban azért ajánlható, mert benne Csingacsguk, Sólyomszem, Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, wigwam és nyilak, tehát gyerekkorunk összes kelléke köszön vissza. Van a filmben minden ami kell, hisz’ mi indiánok vagyunk, mindannyian. Fejünkön ott a dísz, díszeleg. Sólyomszem szerepében Daniel Day-Lewis.
Akár már önmagában is érdekes lehet, ha Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman vagy Kevin Kline szerepel egy filmben. Tőlük még az is érdekes, ha például a telefonkönyvet olvassák fel… Azt is nézné a világon néhány tízmillió ember. Még ha egyenként tennék, akkor is… (Bár azon talán elgondolkoznának már páran, hogy az a Kline, az melyik is?) Valójában persze, a Last Vegas (film+, 21.00) sem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség: négy tata, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba. (Bővebben)
Anyunak való, főzőcskézős romantikus komédia az Ízlések és pofonok (Cool, 21.00), ugye, kinek a pap, kinek a papné, kinek Catherine Zeta-Jones. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő (Kati) megörökli cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…
A Gorillák a ködben (FEM3, 21.15) című film Dian Fossey etológus 1988-ban készült életrajza. Fossey 18 évet töltött a ruandai őserdőben a hegyi gorillák között, s ezalatt rájött, mekkora mocsok is az ember. E megállapításra aztán éppen saját tragikus sorsa teszi ki a felkiáltójelet… Sigourney Weaver (ő játssza Fossey-t) mindenesetre megérdemelt volna egy Oscar-díjat ebben a feminista és harcos zöld felhangokban is gazdag filmben nyújtott alakításért.
Lesz Bruce Willis is koszos atlétatrikóban, akinek ma este Még drágább az élete (RTL Klub, 21.20), ellenfele Franco Nero. A meccs kimenetele nem kérdéses.
A Magic Mike (SuperTV2, 21.30) a filmezéssel azóta már felhagyott Steven Soderbergh egyik utolsó (persze, hiszi a piszi!) munkája, melynek címszereplője (Channing Tatum) egy igazi all-round-man, nappal tetőfedő vállalkozó, autókereskedő és bútortervező, éjszaka viszont a helyi bár (melynek pénzéhes tulajdonosát Matthew McConaughey alakítja) egyik fő attrakciójaként ad elő férfisztriptízt a kéjesen sikoltozó hölgyközönség legteljesebb örömére. Még arra is van ereje, energiája, hogy ezen a téren is segítse a tehetséges fiatalokat – egyikük azonban kezd a fejére nőni…
A Borotvaélen (Cool, 23.00) című, meglehetősen alulértékelt krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben egy amolyan szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve, a végén pedig csattan a csattanó.
A Merülések (RTL II, 23.00) viszont egy igazi, ízig-vérig, tokkal-vonóval lányregény, abban az értelemben is, hogy kizárólag lányok és asszonyok szerepelnek benne. Félúton vagyunk valahol Szabó Magda kitűnő Abigélje és a Holt költők társaságának valamiféle leányiskolai verziója között. (Bővebben)
Sergio Leone gigantikus Volt egyszer egy Amerikája (film+, 23.00) csak Scorsese Nagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető jelentőségű és minőségű tabló. Nudli (a minap szülinapos Robert de Niro – a képen) és Max (James Woods), a két szegény, zsidó utcagyerek hosszú, viszontagságos úton Amerika legnagyobb gengszterei lesznek, hogy aztán… holnap úgysem kell felkelni, fix, hogy megint végignézem. (Vége bőven hajnali három órán túl…)
És még mindig nincs vége. Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Paramount Channel, 23.20) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációja esetében, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit ugyan nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (ez a film is 158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: