Mit nézzünk ma a tévében?

Mától minden szürkébb, szomorúbb és unalmasabb lesz. Még az ismétlések is. Még a Gattaca (Mozi+, 19.00) is. Ez ugyan egy igen stílusos sci-fi, mely még a műfaj iránt idegenkedőknek is nyugodt szívvel ajánlható, mert a műfaj gondolkodó, filozofikus vonulatába tartozik, a vaskos, krimi-thrillerre hajazó jegyeivel egyetemben. Klónozás, őssejtkutatás, az egészségügy jövője, ilyenek. No meg Uma Thurman, Jude Law és Ethan Hawke.

Talán még soha, senki nem fényképezte a Balaton-felvidék Badacsony-környéki tájait olyan meleg, óarany színekkel, mint Gózon Francisco az Eszter hagyatéka (D1 TV, 19.10) című Márai-adaptációban. Provance-t, Toszkánát szokás így fotózni romantikus filmekben, ám így most már mi is büszkén mutogathatjuk, lángoktól körülölelt kis hazánkban is vannak ám szép tájak – már, ha eddig ezzel nem lettünk volna tisztában. Ezekért a képekért, azért az elbűvölő kis kúriáért, ahol e film játszódik, az árnyas lugasért, valamint a hibátlan színészi teljesítményekért érdemes megnézni e filmet – másért sajnos nem igazán… (Bővebben)

Később a Képlet (AMC, 19.55) című sci-fiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)

Ha ez nem jó, akkor van mára ismét Édes kis semmiség (Cool, 21.10) is, melyben Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair adják azt a három, féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik Thomas Jane.

Vagy Guy Ritchie mindent vivő Blöffje (TV2, 21.25), ami ugyan nem blöff, hanem mára kultikus darab, elképesztően magas tetszési indexszel és mondjuk Brad Pitt (a képen) által ellökött efféle szövegekkel: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”

Joel Schumacher igen durva 8 milliméter (AMC, 22.45) című thrillerjében viszont ismét Nicolas Cage-et nézhetjük, amint egy vidéki magánhekust alakít, aki egy nap olyan megbízást kap, hogy derítse ki, vajon ki az a lány, aki egy páncélszekrényben talált 8 milliméteres filmtekercsen brutális kínzások közepette látszódik. Szado-mazo, eltitkolt vágyak és még titkosabb bűnök a társadalom felső köreiben.

A Mike Nichols rendezte Közelebb (Filmcafe, 22.45) című szerelmi négyszög tipikus bulvárdarab (játsszák nálunk is színpadon), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében; egyben óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen, akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

Speciel nekem fogalmam sem volt arról, hogy a megismételhetetlen Furcsa párnak készült egy folytatása is 1998-ban, Furcsa pár 2. (m3, 19.50) címmel. A csapat a régi, a tehetség harminc év alatt mit sem kopott: írta Neil Simon, játssza Jack Lemmon és Walter Matthau (a képen).

Nem Pszichoszingli (Paramount Channel, 20.00) és nem vígjáték Jason Reitman Young Adult (tehát Fiatal felnőtt) című filmje. Kézenfekvő a hasonlat (el is lőtték már páran), hogy e filmbeli “fiatal felnőtt” (Charlize Theron) maga Juno, húsz évvel későbben. Vagy éppen a Rém, szintén jó néhány év múlva, kikupálva, de nem javulva… (Bővebben)

A híres filmrendező Stanley Kubrick életében talán sosem volt akkora legenda, mint mondjuk mostanában, bizonyos körökben. Filmjei állandó hivatkozási alapot képeznek, legyen szó sci-firől, háborús témáról, vagy éppen utópiáról. Talán ebből kiindulva születhetett meg a Kubrick menet (film+2, 20.10) című angol komédia is, mely nem kicsit hajazva a Malkovich-menet című amerikai párjára, John Malkovichot teszi meg főszereplőjévé. Ezúttal azonban nem Malkovich agyában folyik a kaland, hanem Malkovich játssza azt a szélhámost, aki magát Kubricknak, a híres filmrendezőnek kiadva próbál különböző előnyökhöz jutni. Most képzeljük el, hogy valaki ma, Magyarországon, mondjuk, magát Huszárik Zoltánnak kiadva szeretne bevágódni valakinél… A szitu nagyjából hasonló, Malkoviché ráadásul még fárasztó is. A kíváncsi Kubrick-, és Malkovich-rajongók azonban belenézhetnek – ha eddig még ne tették volna meg.

De várhatjuk Nyitott szívvel (Filmcafé, 20.30) és élesre fent szikével egy esernyő és egy varrógép nászát is annál a bizonyos boncasztalnál, már amennyiben el tudjuk fogadni, hogy a szépség lehetőség szerint együtt járhat a szerelemmel. Juliette Binoche szép nő és jó színésznő, a film szerelmes, Lautréamont grófnak pedig megint igaza van, mint ahogy nekem is: bővebben.

Denzel Washington, azaz A tűzben edzett férfi (RTL+, 21.00) viszont ezúttal egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Az Erőnek erejével (film+, 21.15) is egy eléggé szórakoztató piff-puff-dirr-durr film, amiben Arnold Schwarzenegger egy kisvárosi seriff, akinek nyugodt, álmos hétköznapjait megzavarja egy óvatlan drogbáró. A film igazi érdekessége, hogy ez a korrekt akciómozi a neves dél-koreai Kim Ji-woon (első) hollywoodi bérmunkája. (Bővebben)

A ma esti sötét ló az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.30). A filmet nem láttam, de van egy olyan érzésem, hogy egyáltalán nem érdektelen kis darabról van szó. A sztori első blikkre ugyan nem valami nagy etwas, egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Szerintem jó lesz ez.

A 28 nap (Filmcafe, 22.05) című filmben viszont Sandra Bullockot nézhetjük meg, vagyis az általa játszott karaktert, amint egy általa ittasan okozott -viszonylag szerencsés kimenetelű- baleset miatt a címben jelzett időtartamra kényszerelvonóra ítélik, ahol viszont furcsa emberekkel ismerkedik meg. Az elkényeztetett, meglehetősen slendrián, felelőtlen lány, aki eddig az élet hullámain lovagolt, e rövid idő alatt megtapasztalja, milyen sorsok, milyen életek vannak a mélyben… Azért e filmben a dráma inkább csak amolyan “romantikus” lesz.

Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjében, az Amistadban (Duna, 22.10) Morgan Freeman kel harcra saját és népe igazáéért (a címben szereplő név azé a hajóé, amelyen embertelen körülmények között Afrikából szállították Amerikába gyapotot szedni a fekete rabszolgákat) a gonosz, fehér Sir Anthony Hopkins, és még sokan mások ellenében. Ha nem irtózunk a ma már akár klasszikusnak is tekinthető spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni, akkor katartikus élményben lehet részünk. Ha nem, akkor el/kikapcsolunk…

Panem et circenses ünnepén lesz sok mese, móka, kacagás, régi szép emlékek, cuki állatok és emberek. Indul például a Vuelta, amivel kapcsolatban nem szeretnék annál többet elmondani, hogy ma azt álmodtam, hogy Contador bukott az első napon és 30 perc (!) hátrányba került… Nem kéne hat tojásból készült rántottát vacsorázni. A Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatar (TV2, 18.50) című történettel James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta. A film, amúgy szerintem gyenge. Viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint a ma esti tűzijáték. Ez egy mesefilm. (Bővebben)

Lesz Maci Laci (RTL KLub, 19.50) is, de nem a rajzfilm, amin felnőttünk, hanem egy 2010-es élőszereplős (+ 3D animációs) verzió. Képzeljük azt, hogy a kövér Laci Macit nézzük, vagy mit tudom én. (Amúgy Yogi Bear.)

A Két testvér (Story4, 20.00) két tigriskölyök Jean-Jacques Annaud szívhez szóló kalandfilmjében, akik a thaiföldi dzsungelben születtek. Az egyik vagány, merész, a másik szende, álmatag. A vadabb cirkuszba kerül, ahol gonosz emberek megtörik, a másik viszont gazdag, de szintén nem jó emberek játékszerévé válik. Felnőve aztán újra találkoznak, hogy az emberek szórakoztatására viadalon marcangolják szét egymást – a két testvér azonban megszökik, hogy együtt visszataláljanak a dzsungelbe. Jajjistenem.

Egy vicces alternatíva lehet ma estére a Füstölgő Ászok (Viasat3, 21.00), ami egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral, Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

Az utolsó mohikán (Paramount Channel, 21.00) elsősorban azért ajánlható, mert benne Csingacsguk, Sólyomszem, Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, wigwam és nyilak, tehát gyerekkorunk összes kelléke köszön vissza. Van a filmben minden ami kell, hisz’ mi indiánok vagyunk, mindannyian. Fejünkön ott a dísz, díszeleg. Sólyomszem szerepében Daniel Day-Lewis.

Akár már önmagában is érdekes lehet, ha Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman vagy Kevin Kline szerepel egy filmben. Tőlük még az is érdekes, ha például a telefonkönyvet olvassák fel… Azt is nézné a világon néhány tízmillió ember. Még ha egyenként tennék, akkor is… (Bár azon talán elgondolkoznának már páran, hogy az a Kline, az melyik is?) Valójában persze, a Last Vegas (film+, 21.00) sem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség: négy tata, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba. (Bővebben)

Anyunak való, főzőcskézős romantikus komédia az Ízlések és pofonok (Cool, 21.00), ugye, kinek a pap, kinek a papné, kinek Catherine Zeta-Jones. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő (Kati) megörökli cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…

A Gorillák a ködben (FEM3, 21.15) című film Dian Fossey etológus 1988-ban készült életrajza. Fossey 18 évet töltött a ruandai őserdőben a hegyi gorillák között, s ezalatt rájött, mekkora mocsok is az ember. E megállapításra aztán éppen saját tragikus sorsa teszi ki a felkiáltójelet… Sigourney Weaver (ő játssza Fossey-t) mindenesetre megérdemelt volna egy Oscar-díjat ebben a feminista és harcos zöld felhangokban is gazdag filmben nyújtott alakításért.

Lesz Bruce Willis is koszos atlétatrikóban, akinek ma este Még drágább az élete (RTL Klub, 21.20), ellenfele Franco Nero. A meccs kimenetele nem kérdéses.

A Magic Mike (SuperTV2, 21.30) a filmezéssel azóta már felhagyott Steven Soderbergh egyik utolsó (persze, hiszi a piszi!) munkája, melynek címszereplője (Channing Tatum) egy igazi all-round-man, nappal tetőfedő vállalkozó, autókereskedő és bútortervező, éjszaka viszont a helyi bár (melynek pénzéhes tulajdonosát Matthew McConaughey alakítja) egyik fő attrakciójaként ad elő férfisztriptízt a kéjesen sikoltozó hölgyközönség legteljesebb örömére. Még arra is van ereje, energiája, hogy ezen a téren is segítse a tehetséges fiatalokat – egyikük azonban kezd a fejére nőni…

A Borotvaélen (Cool, 23.00) című, meglehetősen alulértékelt krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben egy amolyan szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve, a végén pedig csattan a csattanó.

A Merülések (RTL II, 23.00) viszont egy igazi, ízig-vérig, tokkal-vonóval lányregény, abban az értelemben is, hogy kizárólag lányok és asszonyok szerepelnek benne. Félúton vagyunk valahol Szabó Magda kitűnő Abigélje és a Holt költők társaságának valamiféle leányiskolai verziója között. (Bővebben)

Sergio Leone gigantikus Volt egyszer egy Amerikája (film+, 23.00) csak Scorsese Nagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető jelentőségű és minőségű tabló. Nudli (a minap szülinapos Robert de Niro – a képen) és Max (James Woods), a két szegény, zsidó utcagyerek hosszú, viszontagságos úton Amerika legnagyobb gengszterei lesznek, hogy aztán… holnap úgysem kell felkelni, fix, hogy megint végignézem. (Vége bőven hajnali három órán túl…)

És még mindig nincs vége. Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Paramount Channel, 23.20) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációja esetében, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit ugyan nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (ez a film is 158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Godfrey Reggio, a világhírű kísérleti dokumentumfilmes nagy hatású filmtrilógiájának második része az első ajánlat. Az első rész volt a Koyaanisqatsi, melyben Reggio gondolatait operatőre, s egyben tanítványa Ron Fricke (később Baraka, Samsara) alkotta delejes képfolyammá különleges kamerájának lenyűgöző képeivel, valamint Philip Glass apokaliptikus zenéjével: mennyire kizökkent világunk a helyes, normális, egészséges működés medréből. A trilógia második része a Powaqatsi – Változó világ (Cinemax, 20.00) címet kapta. Az élmény gyakorlatilag ugyanaz, mint az első résznél – az üzenet picit bölcsebb, kevésbé felzaklató. A hangsúly az élet végtelen körforgásának szentségén van. Értelemszerűen ez a film kifejezetten nem tévébe való, vagy ha igen, akkor nagyfelbontású, nagyképernyős HD-tévén, vagy kivetítőn érdemes nézni, nagyteljesítményű hangrendszeren keresztül. (Persze, a Cinemax szerintem nem ad HD-ben…)

Legendás darab a Tommy (Film Mánia, 21.00) is, ami az egyik legendás rockmusical, még a szép emlékű hetvenes évekből. A ma már -méltatlanul- keveset emlegetett Who együttes projektje ez a darab, melynek címszereplője gyerekként szemtanúja lesz szülei brutális meggyilkolásának. Az átélt trauma hatására elveszti látását, hallását, és meg sem szólal. Kezeli őt pszichológus (Jack Nicholson), kezelik őt LSD-vel (Tina Turner) és minden egyéb elképzelhető módon, mígnem egy játékteremben egy flipper csörömpölése (Elton John) téríti vissza Tommyt a való világba, melynek hamarosan ünnepelt sztárjává/beláthatatlan hatalmú médiadespotájává válik. Ken Russell ultrakult filmje a rockzene egyik csúcsteljesítménye, egyben masszív kordokumentum, valamint maró, nagyjából ma is érvényes média- és társadalomkritika – és kiváló alkotás is. Az említetteken kívül feltűnik még pl. Oliver Reed, Eric Clapton, illetve Roger Daltrey és Keith Moon a Who-ból – az előbbi játssza a már felnőtt Tommyt. (Remélhetőleg feliratos verzióban kerül a film adásba.) See it, hear it, feel it!

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói még egyszer nekirugaszkodtak, hogy újra megmutassák, még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Filmcafe, 21.00) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen Omar Sy társaságában) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

Shia LaBeouf közelmúltbéli, amúgy igen komolynak tűnő bekattanásáért (vagy meghökkentő művészi projektjéért?) részben a korábban igen vicces Heineken-reklámokat is készítő angol Frederik Bond tehető felelőssé, hiszen első nagyjátékfilmje, az érthetetlen okokból Halálos szerelemre (film+2, 21.00) magyarított című Charlie Countryman szükségszerű halála/The Necessary Death of Charlie Countryman tulajdonképpen egy LSD-(bad)trip Bukarest izgalmas városában, amit viszont a főszerepet alakító LaBeouf a szó szoros értelmében vett komolyan, illetve magára/magába. (Bővebben)

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Paramount Channel, 21.00) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, a sztori durva, az biztos.

Könnyed darab viszont az Exférj újratöltve (AXN, 21.00) című romantikus komédia, melyben a felmelegített töltött káposzta házastársi kapcsolatra való projekciójának krimi-környezetben való analízise “kerül fennforgásra”, Jennifer Aniston és Gerald Butler főszereplésével.

Vessenek a mókusok elé, de én -meglett férfiámbörként- kifejezetten bírom a Sztárom a párom (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiát, talán, mert tudok azonosulni a benne látható Hugh Grant könyvesboltos figurájával? Nem tudom. Rengetegszer láttam már, ma este tán rengetegegyedszerre is.

Igen szórakoztató, emellett tűpontos szatíra a Veri az ördög a feleségét (m3, 21.55) című ’77-es András Ferenc-film, mely akár ma is történhetne, hiszen a benne kikarikírozott, annyira tipikus mentalitás mit sem változott azóta. Az Alkotmány és az új kenyér ünnepének (akkor még így hívták) időszaka, valahol a Balaton-felvidéken. Vasutasékhoz látogatóba érkezik odafent, Pesten dolgozó rokonuk, aki magával hozza nagyhatalmú főnökét. Vasutasék csirkét vágnak, palacsintát sütnek, felforgatják az egész kamrát, hogy lenyűgözzék a vendégeket, elsősorban azzal a hátul, kisagyban mocorgó szándékkal, hogy semmirekellő, léha, buta gyermekeiket is beprotezsálják valami jó állásra. A “nagy elvtárs” azonban gyomorbajos, egy falatot sem tud lenyelni, ráadásul nagyon utálja az egész cécót – és a meleg, nyárvégi napsütésben még a zápor is elered. Bereményi Géza írását Kertész Ákos írta filmre, ami így önmagában is elég izgalmas, a film pedig karcol.

Rendkívül idegesítő, ám adott esetben mégis igen szórakoztató darab a Promenád a gyönyörbe (Filmcafe, 18.50), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, Sir Anthony Hopkins megszemélyesítésében (lásd a képen). Gasztro-filozófusoknak, életmódszakértőknek, gasztroenterológusoknak és minden táplálkozástudósnak, valamint fogyó- és hízókúrásoknak azonban megtekintése kötelező!

Később aztán Álljon meg a nászmenet! (Duna, 20.20) Ebben az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts veszi igencsak zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

A Napfény (Filmcafe, 21.00) viszont a Trainspottingtól a Gettómilliomosig sok mindennel próbálkozó Danny Boyle filmje, mely lényegesen filozofikusabb menet, mint az előző ajánlat. Zöld üzenet, világbéke, megsemmisülés. Haldoklik a Nap, azonban az emberiség újra akarja indítani – a műfaj sci-fi.

Megpróbálkozhatunk a Paranoia (film+2, 21.00) című thrillerrel is, mely az eléggé közismert Microsoft/Apple, Adidas/Puma, vagy Lidl/Aldi mese internetes start up-környezetben történő variációja. Harrison Ford kétarcú, kopasz öregember, Gary Oldman meghízott, de ettől még egydimenziós, Liam Hemsworth pedig nem tudja elhitetni velem, hogy ilyen kockahassal lehet valakinek agya is… (Tudom, hogy lehet, de nem tudja elhitetni velem.) Szóval, ha nem figyelünk nagyon, akkor elmegy két szendviccsel meg egy sörrel.

A Jean Reno által címszerepelt Én, a séf (Duna, 22.20) című francia, romantikus gasztrokomédiában az öregedő címszereplő odáig vetemedik, hogy gyűlölt ellenségeit, a finnyás étterem-kritikusokat fogadja fel segítségül a feltörekvő ifjú konyhatündérek elleni harcban.

Nehezen meghatározni, mi is ez a Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.50) valójában… Egy igen szofisztikált BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot? Vagy egy látványos kísérleti rádiójáték? Egy bátor és izgalmas vállalás, egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Tom Hardy viszont zseni, játsszon akármit és el is játszik akármit: látványos popcorn-mozi szuperhősét, izgalmas kultmozi pszichopata antihősét, egy fesztiválfilm szürke mellékszerepét, vagy akár egy egyszereplős, független művészfilm érzelmes, de eltökélt főszerepét – mindegyikben hiteles és meggyőző.

Ahol a szív lakik (Filmcafe, 20.00), ott jó lesz nekünk is. A megkapó, érzelmes, vicces és okos történet főhőse egy 17 éves lány (Natalie Portman), aki éppen szakított addigi nagy szerelmével, ám ez egyáltalán nem töri össze. Ami nem pusztít el, az megerősít, ugyebár… Megszüli a szerelemből maradt gyermeket, és bátran szembenéz a rájuk váró nehézségekkel. Amikor elfogy a pénzük, beköltöznek egy bevásárlóközpontba… és a végén mégis minden jó lesz.

Az erősebb győz Kevin Costner Fegyvertársak (SuperTV2, 21.00) című westernjében is, amiben szabad marhatartással foglalkozó szabad cowboyok tévednek véletlenül egy nagybirtokos legelőjére, aki ezt rossz szemmel nézi. Az eredmény egy halott cowboy, akiknek társai bosszút esküdnek… Mindenki törvényesen járt el, ám a birtokos elvetette a sulykot, megkívánta más tulajdonát, jelen esetben a cowboyok csordáját. Piff-puff, dirr-durr, ahogy a westernekben ez lenni szokott, a főhős(ök) aztán jól ellovagolnak a naplementébe, egy asszony könnyei csurognak, a város fellélegezve a terror alól gőzerővel elkezdi élni életét. (Bővebben)

Ugyanekkor viszont az Ellenség a kapuknál (Mozi+, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.

Vagy inkább egy kis Szex telefonhívásra (Viasat3, 21.00)? E drámában Ewan McGregor, a szürke kisember tesz látogatást -egy váratlan, de visszautasíthatatlannak tetsző meghívásra- a gazdagok fényűző, bűnös élvezetekben dúskáló világába, ahol azonban nem érzi otthon magát… Sőt, kifejezetten kényelmetlen szituációk sora vár rá.

Elek Judit 1994-ben bemutatott filmjét, az Ébredést (Duna, 21.30) nem láttam. A leírás szerint a történet Elek “Anya, mi történelem lettünk? című regényéből készült. Főhősnője, Kati, tizenhárom éves, amikor 1952-ben meghal az édesanyja. Apja a miskolci vasműben dolgozik, büntetésből igazgató-főmérnökből kohásznak lefokozva. A kislány magára marad a zsúfolt társbérletté átalakult lakásban. Képzeletben azonban életre kelti édesanyját, mert még szüksége van rá. Miután az egyik társbérlő, a volt antikvárius megkapja a kivándorlási engedélyt, és elutazik, Kati befogad a lakrészébe egy utcai könyvárus fiút, aki tiltott határátlépés miatt már a börtönt is megjárta.” Ehhez képest a szereposztás: Anya – Hernádi Judit, Apa – Kern András, Józsi bácsi – Gera Zoltán, Feri – Zsótér Sándor, Bandi bácsi – Bálint András, Jolán néni – Tordai Teri. Katit Eszes Fruzsina alakítja. Hát, nem tudom. Kernt megnézném kohászkodni…😀

Később lesznek azonban Vad orchideák (Filmcafe, 22.00) is, egy annak idején -1990-ben- még merésznek számító erotikus-romantikus történet formájában, melyben az ekkor még hamvas és ifjú Mickey Rourke hivatott képviselni azt a férfias vonzerőt, aminek hatására a hölgyek pulzusa felgyorsul, vérnyomásuk megemelkedik, ajkaik kiszáradnak. A férfiak ezalatt Carré Otis (a képen) és Jacqueline Bisset (vagy Miki Harley&Davidsonjának látványával, muhahaha) látványával vigasztalódhatnak… (Az utána kezdődő Vad orchideák 2. már nem ajánlott, gyenge utánlövés, ráadásul Rourke nélkül.)

Érdekes film az Éli könyve (film+, 21.00). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. (A képen Denzel Washington a címszerepben.) A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares, azaz Carl Morck nyomozó és társa, Assad, a dán rendőrség lezáratlan aktáit gondozó Q-ügyosztály tagjai a főszereplői a dán Mikkel Nørgaard krimi-thrillerjének, a Fácángyilkosoknak (AMC, 22.00), mely Jussi Adler-Olsen azonos című, magyarul is olvasható bestsellere alapján készült. Ezúttal egy decens tóparti villában meggyilkolt ikerpár gyilkosa(i) után folyik a nyomozás ebben a hamisítatlan skandináv krimiben. (Bővebben)

A Végjátékban (Duna, 22.25) ezalatt a pizzaképű Mickey Rourke-t nézhetjük, ezúttal jazztrombitásként, aki szerény gázsiját piti bűncselekményekkel pótolja ki. Egyszer azonban rossz kocsit tör fel, minek következtében a sivatag közepén ébred. Csatlakozik egy éppen arra járó vándorcirkuszhoz, ahol rövidesen szerelmes lesz a társulat gyönyörű akrobatájába (Megan Fox). Az élet azonban nem ilyen egyszerű.

Később azonban jönnek az Erőszakik (SuperTV2, 23.25) is. Afféle európai független vállalkozás a nem mellesleg kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmje, melyben olyan nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figura tűnt fel a sokat látott filmvásznakon. Amúgy egy igen morbid, abszurd humorú, igen mocskos szájú, őrült gengszterfilm ez, valahol Tarantino nyomdokain, európai utakon.

Kitűnő pasik a mai műsorban. Például, a mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 19.15) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Az igaz, hogy a kitűnő Robert Zemeckis nem igazán csinált többet, minthogy megcsinálta Philippe Petit WTC-táncának (a pali anno kötélen sétált át az éppen átadás előtt álló WTC tornyok között, engedélyek és ami a fő, biztosítás nélkül), illetve az azt elmesélő, Oscar-díjas Ember a magasban című dokumentumfilmnek a látványfilmes, hollywoodi verzióját a Kötéltánc (Cinemax, 20.00) című produkcióban, de valahogyan én már megint más filmet láttam, mint a honi kritika nagy része. Hányni ugyan nem hánytam, bár nem is IMAX-ban néztem a filmet, de véleményem szerint azért minden benne van, ami egy ilyen filmbe kell. Látvány (a kitűnő Dariusz Wolski) valóban lélegzetelállító, a cselekmény szépen ível fel a hosszú, és a szó szoros értelmében is elemelkedett fináléig, ami végén még fújhatunk is egyet, valamint az emberfeletti teljesítmény iránt érzett meghatottság könnyeit is nyugodtan kitörölhetjük szemünkből, hogy más meg ne lássa gyengeségünk. Nehéz lenne ezt a történetet úgy megcsinálni, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyjuk, azok pediglen ott vannak a filmben. A kitűnő Joseph Gordon-Lewittnek pedig van olyan fura kisugárzása, hogy simán elhiszem neki Petit figuráját.

Bár A Nap könnyeiben (film+, 21.00) Monica Belluccit is nézhetjük egy dzsungeltúrán (és a képen is), méghozzá átizzadt pólóban egy segélyszervezet orvosaként, azért amikor Monica az afrikai őserdőben ragad, miközben kitör a helyi lázadás, természetesen egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (a kitűnő Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítsék a veszélyes övezetből. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.

Ez a Solaris (Filmcafe, 21.00) még mindig a kitűnő Steven Soderbergh elég merész Tarkovszkij-adaptációja, az agyasabb nézőknek filozofikus sci-fi, ám érdekes módon, a csajoknak viszont lehet akár szerelmesfilm is, a kitűnő George Clooney-val, ám kávé nélkül. What else? (Bővebben)

A már bőven felnőttkorú Zaklatás (Viasat3, 21.00) egy ma már egy elég “izé” szemléletű, meglehetősen szexista és farokközpontú thriller, melyben -az ennek ellenére is kitűnő– Michael Douglast, mint nagyravágyó beosztottat zaklatja szexuálisan a még frissen faragott Demi Moore, mint főnök. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak (Barry Levinson, Michael Crichton, Ennio Morricone – mind kitűnő férfi) készítették.

Egyetlen ajánlóból sem maradhat ki A sebhelyesarcú (Viasat6, 22.00), a kitűnőbbnél is kitűnőbb Al Pacino kokós orrával, a szintén igen kitűnő Brian de Palma mértékadó rendezésében.

És üdvözölhetjük ma este a kitűnő fiatal színészt, James McAvoyt is az Üdv a mocsokban (SuperTV2, 23.15) című, igen érdekes angol krimi nyomozójaként. A sztori amúgy nem igazán egy ördöglakat: Londonban újra feltűnik egy veszélyes bűnöző (a kitűnő Mark Strong), így a McAvoy alakította zsarunak újra alkalma nyílik, hogy elkapja őt. A hajsza természetesen nem alakul ilyen egyszerűen – a film viszont sajátos, lebegős hangulatban ügyesen kerülgeti a műfaj unalmas, elcsépelt kliséit.

Láttuk már Curtis Hanson Egy cipőben (RTL II, 18.25/23.00) című vígjátékát, így tudjuk, hogy működik is, mint a svájci bicska. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Mi kell még?

Talán egy Furcsa pár (m3, 19.40)? Ezt a virtigli legendát is generációk röhögtek már végig. A Neil Simon világsikerű színdarabjából 1968-ban készült világsikerű filmben két elvált férj költözik össze egy albérletbe, hogy aztán a végtelenül pedáns, mániákus Felixet (Jack Lemmon) a sírba kergesse a végtelenül rendetlen, trehány Oscar (Walter Matthau).

Egyelőre csak az HBO előfizetőinek, de már tévében az (eddigi) legújabb Star Wars-epizód, Az ébredő erő (HBO, 20.00). Én még az a generáció vagyok, aki rendes moziforgalmazásban látta a Csillagok háborúja első három (tehát a 4-5-6.) részét, tehát igaza van eme hetedik epizódot méltató/lehúzó kritikák nagy részének: J. J. Abrams legnagyobb érdeme az, hogy nagyjából visszahozta azt a feelinget, ami valódi poplegendává tette a Star Wars-univerzumot. Biztos kezű, profi franchise-munka ez a film, korszerű látványvilággal, profin megírt, szögegyenes történettel, ami ügyesen kapcsolódik a történet korábbi motívumaihoz, miközben újra is hasznosítja azokat. Azonban én még az a generáció vagyok, tehát ezt a filmet tulajdonképpen már láttam négyszázhetvenhétszer. Untam egy picit és hiányoltam a valódi megújulást (de nem úgy, ahogyan azt az 1-2-3. résznél láttuk).

Az este kilences sávban David Fincher mérkőzik meg önmagával. Sokak számára talán meglepetésre, de irodalmi adaptáció (Chuck Palahniuk regényének alapján) a Harcosok klubja (RTL+, 21.00), ami az ezredforduló idejének egyik emblematikus kultuszfilmje, ennek megfelelően, de ennek ellenére is erősen ajánlott megtekintése. Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontos képet adja az ezredvég és ezredelő jellemző embertípusának, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-nak. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

Viszont mestermű a Hetedik (Mozi+, 21.00) is. Az igen csavaros cselekményű sorozatgyilkosos thrillert azonban igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a (katartikus) végkifejletet. Bár, azért Kevin Spacey, Brad Pitt és Morgan Freeman triója nyilván még mindig nagyon tud ütni…

Kocsis Ágnes súlyosan megdíjazott Pál Adrienn (m2, 21.05) című filmje olyan, mintha gyerekkorunk kedvenc Barátom, Boncáját felnőttkorunk kedvenc Aki Kaurismakija forgatta volna újra. A történet főszereplője, a rubensi alkatú, erősen molett Piroska (Gábor Éva önazonos alakításában) az élet perifériáján él, egy kórház elfekvőjében dolgozik nővérként, azon az osztályon, ahol a remény már hullazsákban fekszik. Ebben a környezetben Piroska érzelmi intelligenciája, a dolgok természetéből adódóan, de természetes önvédelmi reflexként is, szinte teljesen visszafejlődött. Egyedüli örömet számára csakis a habzsolás jelenti… (Bővebben)

Rendkívül érdekes darab a Truman Show (Duna, 21.05) is, mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.

Valamiféle latin all star-gálának tűnhet Vakság (SuperTV2, 22.00), pedig nem az, legalábbis a szó ‘olcsó hakni’ értelmében. A Nobel-díjas José Saramago és eddigi életét Arany Pálmák, Arany Oroszlánok és feszes vigyázzban álló Oscarok közvetlen közelében töltő Fernando Meirelles dugta össze a fejét ez alkalommal, hogy olyan apokaliptikus utópiát rittyentsen Saramago hasonló című regényéből, mely kategóriájában egészen biztosan benne van a vezető ötösben. Amolyan “járvány-film” ez, melyben a szereplők egyik pillanatról a másikra megvakulnak. Értsd, elvesztik világukat. A kemény, felkavaró, de ezzel együtt érzelmes alkotás főbb szerepeiben remek színészek: Mark Ruffalo és Julianne Moore (a képen), valamint Danny Glover, Gael García Bernal… (Bővebben)

Amerika valóban a lehetőségek hazája lehet, ha már az elektromos megszakítóval ellátott autó-ablaktörlőkről is képesek nagyjátékfilmet készíteni… Ezt persze csak az Isteni szikra (Filmcafe, 22.15) című film első képkockái alapján alkotott felületes vélemény alapján állíthatja bárki, valójában ez egy igazi amerikai történet, amelyikben a Kisemberrel ki akar cseszni az arctalan, gonosz hatalom, de az kitartó munkával, akár folyamatosan a szél ellen pisilve, halált megvető bátorsággal és egy teve kitartásával szembeszegül vele, és a végén győz ő is, meg az IGAZSÁG is. Frank Capra csinált ilyen filmeket anno, főszerepben Jimmy Stewarttal – itt Greg Kinnear játssza az igazi amerikai hőst. (Bővebben)

Igen kemény “löket” lehet késő estére az ír Neil Jordan A másik én (RTL Klub, 22.45) című thrillerje is, melyben Jodie Foster alakítja azt a nőt, akit egy éjszaka megtámadtak a nyílt utcán, miközben vőlegényével sétált hazafelé. A férfi meghal a támadásban, a nő is súlyosan megsérült, azonban amikor felgyógyul, előbújik a szelíd, gyenge nő másik énje is. Izgalmas bosszúfilm (a film eredeti címe: A bátor én), mely azért nem ódzkodik némi egészséges moralizálástól sem. A minőségét garantálja az alkotók figyelemreméltó szakmai előélete.

A leggyengébb műsorkínálat a héten. Egész egyszerűen, érthetetlen… Persze, a Dutyi dilit (Duna, 19.30) bármikor meg tudom nézni, méghozzá úgy, hogy vinnyogva röhögöm végig, pedig én aztán tényleg utálom az olcsó, bombasztikus, seggrepacsi-poénokkal provokáló vígjátékokat, de Gene Wilder és Richard Pryor kettőse (lásd a képen) zseniális, a műfaj csimborasszója, sőt popocatepetlje.

Valami hasonló magasságokat képez saját műfajában, a musicalben az 1965-ben készült A muzsika hangjai (Filmcafe, 20.40) is, melyben Julie Andrews alakítja azt az életvidám leányzót, aki apácának készül – ám igen korán megretten a kolostor zárt, rideg világától. Hová máshová kerülne innen, mint a zord, rideg, parancsok osztogatásához szokott von Tropp százados (Christopher Plummer) házába, gyermeknevelőnek. A lány azonban itt sem bírja a parancsuralmi, fegyelmezett rendszert és olyan dolgokra tanítja a rábízott gyermekeket, amit addig azok nem ismertek: örömre, éneklésre, vidámságra. Jaj istenem, tényleg inkább az olimpia és a trapplövészet…

Repülés-parások nyugodtan kihagyhatják a Légcsavar (Viasat3, 21.00) című thrillert, melyben Jodie Foster alakít egy anyát, aki éppen halott férjét szállítja haza, Ámerikába egy normál repülőjáraton. A hosszú úton a nő elalszik, s mikor felébred, csak azt látja, hogy a vele utazó, hatéves kislányának nyoma veszett. Mindössze a keze lenyomatát látja az ablaküvegen… Muhaha.

Tom Cruise harmadszor bújik Ethan Hunt karakterébe a mai Mission Impossible 3.-ban (Duna, 21.25), azonban karaktere ezúttal sem semmilyen fejlődést az égadta világon, az öregedés látható jelein kívül. Ezenkívül látványos és izgalmas, ezzel együtt ostoba és együgyű akciófilm ez: pont olyan, mint a korábbiak és a későbbiek. Tomi esik, kel, zuhan, lő és száguld, hogy a végén teljesítse az elején még teljesíthetetlennek hitt missziót: megmentse a világot és vele együtt saját menyasszonyát is.

Ha még mindig nincs mit nézni a tévében, akkor Szóljatok a köpcösnek! (Galaxy, 21.30)

Tulajdonképpen későbbi (mai) önmagát találja meg Angelina Jolie a Határok nélkül (Paramount Channel, 23.00) című kalandfilmben (illetve, inkább drámában), melyben egy gazdag gyáros feleségét alakítja, aki egy jótékonysági gálán hallott beszéd hatására feladja eddigi luxuséletét és azt az afrikai éhező gyerekeknek szenteli. Mivel Jolie ma már az ENSZ jószolgálati nagykövete, akinek feladata egyebek mellett, a gyermekéhezés felszámolása a világon, az erre való indíttatást viszont -a fáma szerint- e film forgatása alatt kapta; a recept tulajdonképpen egyszerű: minden kőgazdag hollywoodi sztárt éhező harmadik-világbeli környezetbe kell vinni forgatni, rögtön kevesebben éheznének… És természetesen legyen végre béke a világon!😉