Mit nézzünk ma a tévében?

Mondhatnám, hogy lásd, mint tegnap – de azért mégsem. Szembenézhetünk például egy igazi Dühöngő bikával (AMC, 19.50), azaz Jake la Mottával… Jön a bal. Klasszikus film. (A képen Robert de Niro az emblematikus címszerepben.)

Később az Ütközéspont (Duna, 20.20) lesz egy meglepetésszerűen tisztességes dráma, méghozzá Bel-Hollywoodból, szokatlanul árnyalt karakterekkel és valódi mélységekkel. A címbéli pontban egy nagymenő ügyvéd (Ben Affleck) és egy gyermeke láthatásáért elkeseredetten küzdő apa (Samuel L. Jackson) találkozik össze a csúcsforgalomban. A koccanás aztán mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja, de hát éppen erről fog szólni a film (melyet az ezzel merőben ellenkező hangulati, műfaji pólust képviselő, a maga nemében viszont szintén remek Sztárom a páromat is jegyző Roger Michell rendezett).

A Gravitációval sok elismerést szerzett Alfonso Cuarón Az ember gyermeke (Story4, 21.00) című filmdrámája sem könnyű darab. Egy disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőről, amikor a Föld tartalékai kimerültek és a társadalmi rendszerek széthullottak. Egyedül Anglia teljesít jobban mindenkinél egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek (…fogy az angol!), mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval, Clive Owennel, Julianne Moore-ral és Michael Caine-nel.

A Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00) viszont romantikus komédia. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel én is öregszem, ezért szerettem…

Ugyanekkor a Későnérők (Cool, 21.10) is egy romantikus komédia, melyben a Keira Knightley által alakított huszonéves, túlképzett, ám alul-foglalkoztatott hölgy bepánikol egy házassági ajánlat hallatán és világgá szalad. Egy furcsa családban köt ki, ahol egy életrevaló tinédzser (Chloe Grace Moretz), valamint életunt apukája (Sam Rockwell) tanítja meg az életet élni és élvezni.

Victor Hugo klasszikus regényét, a Nyomorultakat (Film Mánia, 21.00) ezúttal (1995-ben) Claude Lelouch firkálta meg. Jean Valjean megindító történetét az idős mester a második világháború idejébe helyezte át, ahol egy hajdani bokszbajnok, ma teherautósofőr (Jean-Paul Belmondo) éppen a nácik elől menekülő zsidókat ment autóján. Az egyszer, nemes lelkű teherautósofőr a családtól hall először Valjean figurájáról, akinek sorsa nagyon megragadja őt, ám hamarosan saját bőrén is kénytelen megismerni a nyomorultak sorsát. Lelouch izgalmas parafrázisa nem szolgai felmondása Hugo történetének, inkább továbbgondolása annak. Azonban az eredmény így is egy felemelő, veretes mű (az ehhez méltó hosszal: 168 perc), melyben mellékszerepekben a francia film olyan nagyságait láthatjuk, mint élete egyik utolsó szerepében Jean Maraist, vagy például a zseniális Annie Girardot-t.

A hősök kora (film+2, 21.00) című akciófilm szintén a második világháborúban játszódik és egy igaz történetet mesél el egy bátor őrnagyról (Sean Beam), aki társával egy különleges bevetésre indul a nácik harcvonala mögé.

Lesz Az angol beteg (Paramount Channel, 21.00) is, amelyik viszont nem a második világháborúban játszódik, viszont hallható benne Sebestyén Márta. De hát ezt tudjuk már jól…

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 22.50) viszont Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése (legutóbb múlt szombaton láthattuk). A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

A New York bandái (film+, 23.00) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról mesél, két színész-gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Francois Ozon filmjeit alapvetően szeretem, ezt a mai Angel (Duna, 23.35) címűt viszont még nem láttam. Egy egyszerű vidéki vegyesboltos írói ambíciókat dédelgető, s az álmait meg is valósító lányáról szóló, kosztümös, romantikus drámára van kilátás, de hogy azért valami stilisztikai csavar, valami pajzán fricska lesz benne, abban biztos vagyok. Nagyszerű színészeket láthatunk a filmben természetesen, például Charlotte Ramplingot, Sam Neillt vagy Michael Fassbendert.

Az a helyzet, hogy az elmúlt napok tapasztalatai alapján leghatékonyabban, legügyesebben a Duna tévé szedegeti fel azokat a kesztyűket, amiket az riói olimpia 24/24-ben szór ki a televíziós műsorszolgáltatásban érdekeltek elé, ami azért is meglepetés,mert ugyanaz a cég, mint ami az olimpiát is közvetíti. Persze, nem gondolom, hogy egy 30 éves Maár Gyula-film komolyan vehető vetélytársa lehet Hosszú Katinka aranyérmeinek, de legalább van valami minőségi alternatíva. Ez jó. Másrészt, az olimpia földrajzilag determinált időbeosztásához is jól passzol(na), ha a konkurens tévéadók megnyomnák a hazai főműsoridőt, ugyanis éppen a 21.00-23.00-ig terjedő időszak az, amikor lanyhulnak az események, ez Brazíliában kb. a kora délután, ebéd, siesta, stb. Később sem árt(ana) azonban bepróbálkozni néhány jobb filmmel, hiszen közvetítenek egy sor olyan sportágat is, melyek relatíve alig érdekelnek valakit Magyarországon, pl. a slalom-kajak, vagy a légpisztoly-lövészet, viszont azért megnéznék hajnal 3-kor, ahogyan Katinka újra végigveri a világot – az addig tartó álmos éjjeli órák áthidalására sem jönne rosszul egy-egy ó film. Szóval, szinte csak a Duna az, amelyik jobb, érdekesebb filmeket ad, még a filmcsatornák is lementek ultragagyiba és milliomodszori ismétlésekbe. Fontosnak tartottam elmondani ezt. (A brüsszeles kék szarok és a kormányhíradók alatt el kell kapcsolni valahová és ennyike.)

Természetesen, a Hat nap, hét éjszaka (Duna, 20.20) igencsak habkönnyű semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Viszont Robert Redford rendezői pályafutásának egyik veretes, masszív darabja A cinkos (Paramount Channel, 21.00) című politikatörténeti dráma, mely Abraham Lincoln elnök meggyilkolását követő szégyenletes koncepciós per történetét meséli el a kitartó érdeklődőknek.

A Budapest angyala (Film Mánia, 21.00) a második világháború alatt több mint 5000 magyar zsidó életét megmentő spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz alakjának emléket állító, amúgy igen szép kiállítású spanyol-magyar produkció. (Sanz-Brizt annyira tisztelik, hogy emléktáblája ma is látható a budapesti spanyol nagykövetség falán is, az Eötvös utcában.) A film ködösít, de nem is misztifikálja túl főhőse alakját, érthetően és világosan (ha úgy tetszik, akkor kicsit iskolásan) elmeséli az 1944-es év hozzá köthető, igen komoly emberi nagyságról tanúskodó eseményeit. Hitelesek a külső, korabeli időket megidéző jelenetek, és jók a mindvégig spanyolul játszó magyar színészek is (nekem különösen tetszett Gáspár Kata -Zsófi- érett, Őze Áron -Eichmann- jegesen vérfagyasztó, Lengyel Tamás -Zsófi nyilas bátyja- ostoba brutalitást sugárzó és Tamási Zoltán -Hoffmann- megrázó alakítása).

Mundruczó Kornél Arany Pálmára is jelölt minimalista filmballadája, a Delta (Duna, 22.05) a fantasztikus szépségű Duna-deltában játszódik, (a forgatás közben tragikusan elhunyt Bertók Lajos helyett) Lajkó Félixszel, valamint Tóth Orsival, Monori Lilivel és Gáspár Sándorral a főszerepben. Vérfertőzés és szerelemféltés a emberi lét perifériáin, lassú ritmusban.

Vannak a magyar történelemben igen nagy hóhányók. Volt egy pali, aki például egyszer eladta a Nyugati -pályaudvar Eiffel-tervezte acélszerkezetét ócskavasnak, úgy, hogy közben tulajdonjogilag semmi köze nem volt ahhoz… Hogy ezt a született üzletembert Strasznov Ignácnak hívták-e, azt nem tudom – talán kiderül az Én, Strasznov Ignác (m3, 22.15) című 1966-os tévéfilmsorozatból, melynek első részét ma nézhetjük meg. E Strasznov (Benkő Gyula) nevű szélhámos szórakoztató történetét egy pályáját neki, és tevékenységének szentelő rendőrtiszt (Márkus László) elmeséléséből ismerhetjük meg.

Igencsak érdemes megnézni, főleg így olimpia közben, az Isten városát (Film Mánia, 23.00) is. Fernando Meirelles óriási hatású filmje a valódi arcát (lásd a képen) mutatja meg az olimpia helyszínének, Brazíliának és Rio de Janeirónak. Ilyen briliánsan összerakott történetet dokumentumjellegű fikcióban én még nem láttam. A történet dramaturgiája csak a legnagyobb szerkesztőkhöz, pl. Robert Altmanhoz (vagy a korai Tarantinóhoz) mérhető, ám amit közöl az tényleg brutális, de egy percig sem gondolom, hogy hamis. Minden kockája hiteles és igaz ennek a filmnek, amit a bravúros és stílusos fényképezés is segít. Úgy gondolom, a filmben ábrázolt helyzet reális, valós, nemcsak a dél-amerikai megapoliszokban, hanem akár itt Pesten is, és nem kevesebbet, mint a homo sapiens, mint faj végét jelenti.

Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (SuperTV2, 23.25) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Lenyűgöző élmény nézni A vadász (Duna, 23.40) című filmet, főleg annak, aki amúgy szívesen bandukol, barangol és bóklászik az erdőben, főleg a kijelölt turistautaktól távol. Vagy legalább néhány kilométerrel messzebb minden népszerű látványosságtól, dobogó kövektől, csobogó forrásoktól és kilátóktól, ott ahol legfeljebb csak az erdészet fakitermelő szakmunkásai járnak. Azok szinte minden pillanatát élvezni fogják e filmnek, hiszen Tasmánia gyakorlatilag érintetlen mérsékelt égövi őserdeje alig változott valamit az elmúlt néhány tízezer évben – ez a film márpedig legnagyobbrészt itt játszódik. Robert Humphreys operatőr pedig komoly természetfilmeseket idézően parádés képekkel mesél e tájról. A film sztorija viszont nem egy nagy dobás, egy meglehetősen közhelyes öko-thriller sablonjaira épül: egy fiktív európai gyógyszerkonszern okosai azt találták ki, hogy a híres, de mára már kipusztult tasmán erszényes farkas olyan bénító hatású mérget termelt, amiből fantasztikus hatású új gyógyszereket lehetne kifejleszteni. De lakik itt egy rettenthetetlen, magányos vadász is (Willem Dafoe), aki akár az élete árán is védelmezi az őstermészetet… (Bővebben)

Fjodor Bondarcsuk 2013-as Sztálingrád (Mozi+, 21.00) című filmje pont olyan, mintha édesapja rendezte volna, Sztálin megrendelésére. Csakhogy ezt a fiú rendezte, Putyin megrendelésére. Nettó, szégyentelen, kétdimenziós propagandafilm, rendkívül látványos csatajelenetekkel, és rettenthetetlen orosz katona-és polgárhősökkel – nagy pozitívum azonban, hogy a nácikat azért meghagyták vesztes pozícióban.

Az agyonjátszott Elemi ösztön (Filmcafe, 21.00) tétje ma már valóban nem több, minthogy Sharon Stone (a képen) megmutatja. Vagy mégsem? Pedig amúgy tényleg nem rossz thriller…

Ha múlt héten néztük az első felét, akkor ma jöhet a második a Farkasokkal táncolóból (SuperTV2, 21.00).

A királyság (Viasat3, 21.00) című 2007-es akció-thriller valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

Paul W.S. Anderson (akit nem illik összekeverni Paul Thomas Andersonnal) viszont Dumás Sándor ismert történetét meséli el újra A három testőrről (film+, 21.10), ezúttal azonban fantasy és steampunk elemekkel újrakeverve. Amúgy semmi extra, pikk-pakk működik a mozi, 110 perc (+ a reklámok), de legfeljebb negyvennek tűnik. (Bővebben)

Maár Gyula Moldova György (ez amúgy egy igen izgalmas párosítás!) regényét filmesítette meg 1987-ben. A Malom a pokolban (Duna, 21.25) egy fiatal egyetemista (Funtek Frigyes) története, aki a Szovjetunióban szeretne ösztöndíjasként tanulni, azonban egy névtelen levél meghiúsítani látszik vágyait. 1950-et írunk a történet idején… Igen ritkán látható, értékes film ez, de nem tudom, vállalkozik-e valaki megtekintésére így a szabadságolások és az olimpia kellős közepén… rajtam kívül.

Nem sokkal utána az izraeli Omri Givon Hét perc a mennyországban (Duna, 23.40) című drámája viszont 94 perc a képzelet, az emlékek és a vágyak birodalmában, egy szörnyű trauma okán. Galia (Reymond Amsalem megrázóan hiteles alakításában) súlyosan megsérül, a barátja viszont meghal egy öngyilkos terrorista által végrehajtott buszrobbantásban. A történet arról szól, hogyan képes a törékeny nő újraépíteni életét, miközben tisztáznia is kell önmaga szerepét tragikus véget ért kapcsolatában, de a jövőre nézve is. Givon lágy vonalakkal, de bravúrosan bonyolított, intim hangulatú, őszinte filmet készített egy Izraelben általánosnak mondható problémáról, nem kevés magyar segédlettel.

Ha az olimpián éppen lovaspóló megy, mondjuk a nagyszerű pakisztáni és új-zélandi csapatok részvételével (nem lenézve ezzel a lovaspólót, valamint Pakisztán vagy Új-Zéland lakosságát), akkor jöhet egy kis Vidocq (AMC, 20.20), egyfajta krimi-fantasy, amit a képregényrajzolóból filmessé avanzsált Pitof művésznevű fickó rendezett féke- és eszevesztett fantáziával. E teljesítményt a srácnak azóta sem sikerült megismételnie, de azért amit ebben a filmben művel (az akkor még nagyon francia és nem annyira kövér) Gérard Depardieu-vel, ahogyan megteremti azt a züllött, bűzös fertőt, melyben Párizs (az idevágó művészettörténeti bizonyítékok szerint) leledzett a XIX. század közepén, az a rémisztő, borzongató aura mindenképpen megér egy pillantást. (Bővebben)

Picit később nem lehet melléfogás a Melléfogás (Paramount Channel, 21.00) című krimi sem, melyben egy piti bűnöző gyilkol meg “véletlenül” egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül a nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás bűnözőnek dolgozott… A probléma, valamint a kellő “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ennek érdekes kifejtéséhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr. and others.

Ezalatt a helyenként kifejezetten szórakoztató Hancockban (SuperTV2, 21.00) Will ‘Világmegmentő’ Smith játszik egy depressziós, alkoholista és nem is különösebben népszerű világmegmentő szuperhőst. A film, talán éppen ezért is, tényleg üdítő élmény és csak a végére fullad bele az amúgy itt kötelezően alkalmazandó műfaji közhelyekbe.

Az este legjobb filmje az annak idején Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (film+2, 21.00), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo, a képen) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

A mai napra rendelt romantikus komédia egy munkamániás, büszke afroamerikai ügyvédnő története, aki egész életét a karrierjének rendeli alá. Barátnői mindenképpen össze akarják hozni egy férfival, hogy végre normális életet élhessen – a kiszemelt férfi azonban véletlenül fehér. Ilyen még nem volt (Story4, 21.00), naná, hogy a filmben mégis megtörténik az, ami -ebben az azért elég erőltetett élethelyzetben- mégis megtörténik: a happy end. A film azért aranyos, Sanaa Lathan gyönyörő, Simon ‘Mentalista’ Baker pedig charmeur.

Picit később újra Angelina Jolie és Brad Pitt szívatja egymást a Mr. és Mrs. Smithben (RTL Klub, 21.25), ahol a házaspár mindkét fele szupergyilkos titkosügynök – csak éppen mindketten más szervezet szolgálatában állnak. A megszokott házastársi perpatvar akkor válik (viccesen) komolyabbra, amikor azok a bizonyos szervezetek egymás ellen kezdenek harcolni.

Még később A pók hálójában (Duna, 22.20) egy fordulatos, izgalmas, teljesen nézhető darab. Morgan Freeman remek színész, itt egy rendőrségi pszichológus-nyomozót alakít, akit soron következő “páciense” arra kényszerít, hogy beleírja őt és az általa elkövetett bűntettet következő könyvébe.

Ha ezt is végignéztük, talán szurkolhatunk egy újabb magyar éremnek is, két Üzenjük meg Brüsszelnek! plakát között.

Mivel a kezdeti magyar sikerek után nyilván mindenki rátapad az olimpiára, hátha lát újabbat (kormánypropagandát, valósághamisítást biztosan fog), addig akiket nem igazán érdekel a sport, elég sanyarú kenyéren kell, hogy tengődjenek. Már vizuálisan… Billy Bob Thornton Cormac McCarthy-adaptációját, a Vad lovakat (Film Mánia, 21.00) még mindig nem tudtam megnézni, de valami zavart határozottan érzek az Erőben… Túl sok a kérdőjel. Matt Damon, Penélope Cruz? A színészként olykor zseniális teljesítményre képes Billy Bob rendez? Méghozzá a poszt-apokaliptikus irodalom királyának, McCarthy-nak írásából egy cowboyos filmet, ami nem western? Talán ma meglátjuk. (Mellesleg ez az a film, amiről az egyik kormányközeli firkász kiderítette, hogy ennek egyik betétdalát nyúlta le a Quimby a Most múlik pontosan… c. slágeréhez…)

Az iraki háború amerikai katonákban okozott mentális rombolását már majdnem annyi film próbálja megfogni, mint amennyi a vietnami szívással foglalkozott. Ilyen film A bátrak hazája (Viasat3, 21.00) is, mely négy katona sorsát követi nyomon: Az egyikük elvesztette a kezét az akcióban, a másiknak a legjobb barátja a karjai között halt meg, a harmadik tévedésből megölt egy civil asszonyt, míg a negyedik sebészként minden borzalomnak a szemtanúja volt. A háború befészkelte magát az agyuk minden szegletébe. Meglelheti-e vajon a katona odahaza a békét? Én viszont inkább arra lennék kíváncsi, mit gondolnak erről az irakiak…

Eközben Charlie angyalai teljes gázzal (Cool, 21.10) száguldanak végig a rendelkezésükre álló (nettó) 106 percen. (A lényeg képen: Lucy Liu, Cameron Diaz és Drew Barrymore.)

A Hazárdjáték (TV2, 21.25) című krimi már ott megbukik nálam, hogy egész egyszerűen nem hiszem el Mark Wahlbergről, hogy egyetemi professzor. Mindenesetre, a történetben egy ilyen figurát alakít, aki emellett beteges szerencsejátékfüggő is. Ez utóbbi szenvedélye sodorja bajba – adósságai kezelésére kölcsönt vesz fel egy gengsztertől. Ez az a pont, amiért Wahlberg kapta a szerepet, ugyanis neki nyilván jobban áll a kölcsön visszafizetésének menedzselése, ha történetesen nem komédiáról van szó…

A mai legjobb film a késő esti Ne engedj el! (SuperTV2, 23.00), Kazuo Ishiguro igen nyugtalanító témát boncolgató utópikus regényének igényes kivitelezésű adaptációja. Rossz sorsú (pl. narkós szülők) gyermekeit zárt intézetekben nevelik a történetben, hogy aztán később mint szervdonorok szolgálják az ún. “egészséges társadalmat”. Természetesen ott a filmben kötelezően meghozandó tanulság, miszerint senki emberfiának nincs joga dönteni másik (tényszerűen ártatlan) embertársa élete felett, azonban a már túlzó mértékben, szentimentálisan érzelmes cselekmény kissé elkeni a fontos problémákat felvető történet gondolatiságát. Szép képek, szép színészek.

Miközben zajlik az olimpia, az Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 18.15/23.00) egy alapvetően csajos film, mely ráadásul “filozófiájában” sem kíván mélyebbre “süllyedni” a színes, szagos női magazinok kéjesen sekély színvonalánál. (Amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia ennél egy egyszerű romantikus történetnek?) A film szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts (a képen) ezúttal elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punktum, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

A már főműsoridőben kezdődő Éjszakai járat (Paramount Channel, 20.20) című thrillert Wes Craven, a műfaj tavaly elhunyt mestere rakta össze: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úticélja felé… A színészek itt is jók, a hangulat fojtott és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze nettó 85 perc a film).

Nem sokkal később azonban az ókorba is tehetünk egy kis kirándulást. A sas (RTL+, 20.55) című szandálos, kardozós történelmi(es) kalandfilmet a félig magyar származású Kevin Macdonald forgatta, nagy részben nálunk, magyar színészekkel is, magyar stábbal is. A történetben egy bizonyos Marcus Aquila (Channing Tatum) 20 évvel azután (i.sz. 140-ben), hogy Britanniában eltűnt már egy római légió, az esős szigetre érkezve próbál rendet rakni a renitenskedő brit törzsek között/felett… Aqulia non captat muscas. Vagy mégis?

Vissza a mába. Jóval langyosabb vizeken evez a Derült égből szerelem (FEM3, 21.00), melyben Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit Aaron Eckhartra… Vagyis nem. Aaron egy sikeres írót alakít, aki saját példáján okulva írta meg legfrissebb bestsellerét, mely a gyászról szól. Értelemszerűen, gondolni sem tud a szerelemre… Jennifernek eközben elege van a férfiakból (nyilván saját példájából építkezve), és itt kezdődik a történet…

Az általában komoly hangvételű, társadalmi feszültségeket boncolgató témájú filmjeivel fesztivál-kedvenccé vált Fateh Akin picit szórakoztatóbb hangvételre kapcsolt a Soul Kitchenben (Viasat3, 21.00), bár a társadalmi érzékenysége azért most is szépen megmutatkozik. Török származású létére, egy görög kifőzdés kálváriáját mutatja meg a mai Hamburg külvárosában: a címbéli helyen szerethető fazonok, piti stiklik, haverok, buli, ouzo és gyros “társaságában” tölthetjük az estét. Tényleg semmi különös, csak úgy egyszerűen jó a film. (Bővebben)

Az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja volt F. Scott Fitzgerald, akinek híres figuráját, A nagy Gatsbyt (m2, 21.05) ezúttal Robert Redford személyesíti meg Jack Clayton és Francis Ford Coppola 1974-es, míves kivitelű verziójában.

Hasonló, ha nem nagyobb filmklasszikus A Sakál napja (Duna, 21.10), minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú percben. (Bővebben)

A dél-koreai Park Chan-wook a kétezres évek elején berobbant (és mára elég rendesen kifulladt…) távol-keleti filmbumm egyik legendás alakja, akinek ún. Bosszú-trilógiáját áhítattal nézik újra s újra a mester rajongói. A mai Oldboy (Film Mánia, 22.00) a középső darab (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén, olykor kifejezetten bizarr, morbid humorú alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben.

A Disturbia (Paramount Channel, 22.00) viszont amolyan tinihorror, a maga köré igen különös aurát növesztő Shia LaBeouffal, valamint a kőarcú Carrie-Ann Mossszal a főszerepben. Egy szobafogságra ítélt, élénk képzelőerejű, kissé ideges természetű srác lesi a szomszédokat kényszerű unalmában (vonatkozó kapcsolódási pontok: unatkozó tinédzserkorú gyermekeink!), és fura dolgokra lesz figyelmes. És a többi, és a többi…

A 2014-es Oscar-ceremónia nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (TV2, 22.10) című mozija. Ma szembesülhet vele az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling egy teljesen átlagos átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)

Kevin Costner talán élete egyik legjobb és legfurcsább alakítását hozza a Mr. Brooks (SuperTV2, 22.15) kettős életet élő megrögzött gyilkos/békés családapa/sikeres üzletember karakterében. Maga a film sem rossz, azonban elbukik azzal, hogy morálisan semmi sem menti, semmi sem magyarázza Costner (William Hurt alakította “sötét Én” által is provokált) gyilkos-karakterét. Így, hogy “csak” egy tudathasadásos gyilkos a film központi karaktere, csupán egy jó thriller. Lehetne ennél több is…

A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Duna, 19.30). Ezzel persze, csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és ma újra.

A Producerek (Film Mánia, 19.45) viszont nagy sikerrel ment a Tháliában. Ez a mai a musical amerikai filmváltozata – nem láttam ezt sem, a színpadi változatot sem. Matthew Broderick itt is, valamint Uma Thurman, Will Ferrell, Nathan Lane…

Van aztán ma estére (is) egy igazi nagyszabású, szandálos, kardozós, partraszállós film is, a Trója (RTL Klub, 19.50). Sok-sok egymásnak feszülő, egymáshoz simuló izmos test (pl. Brad Pitt és Eric Bana), kockahas, lábikra. Homérosz, Illiász, óneász. (Bővebben)

Mel Gibson ezalatt A sötétség határán (RTL II, 20.00) című, 2010-ben készült “futurisztikus ökológiai thrillerben” alakítja a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. Amúgy a történet első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és az ehhez képest meglepően logikus cselekményszervezésével. Aztán, valamilyen okból az új-zélandi Martin Campbell még egyszer nekilátott a projektnek, amihez leszerződtette húzónévnek Melt. (Bővebben)

A ma estére rendelt romantikus komédia a Kettőt találhatsz (FEM3, 21.00), amelyben egy ifjú menyasszony (Jennifer Garner), miután tragikus körülmények között elvesztette vőlegényét, annak barátai (Timothy Olyphant, Sam Jaeger és Kevin Smith) veszik kezelésbe az összetört szívet. Összeragasztani a “ketyerét” azonban az fogja, akiről az elején fel sem tételezzük…

Ugyanekkor újra láthatjuk a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (Paramount Channel, 21.00) című, bőven díjazott filmet is, melyben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy is, és jó film is – csak éppen.

A Grimm testvérek ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Cool, 21.20) című tinihorror, mely azért így ebben a konstellációban inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried (a képen) a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnyával a háttérben.

A másik oldalon (film+2, 21.25) rendezője a német-török Fatih Akin. A történetben egy török nyugdíjas vesz magához egy fiatal török lányt, aki kurvaként keresi meg a pénzt egyetemi tanulmányaira. A fia munkanélküliként bandázik és szerelmes lesz a korábban lenézett lányba. Közben valaki meghal, akinek koporsóját Isztambulba viszik illőn eltemetni, és van egy terrorista-szál is – szövevényes sztori, olykor kissé túl nagy lendülettel is szerkesztve, de kifejezetten ajánlott megtekintése, mint ahogyan Akin bármelyik filmje is…

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 21.25) viszont Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése. A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

Vagy választhatjuk a Jóban-rosszbant (Galaxy, 21.30) is, amit a hasonló című magyar szappanoperával, illetve egy angol éjszakai taxis komédiával téveszthetünk össze – holott úgy tűnik, ez egy hollywoodi dráma, mely Hollywood belsejének luxusnyomoráról villant fel pát maró hatású(nak szánt) képet, valódi hollywoodi szereposztásban: Jennifer Jason Leigh, Kevin Kline, John C. Reilly, Gwyneth Paltrow, Sadie Frost és Jennifer Beals adjál a filmbeli parti közönségét, melyen mindenki jól szórakozik – a másikon.

Műfajában kalandfilm A vadon foglyai (RTL Klub, 22.55), mely még kissé “túlrajzolt” fordulatai ellenére is elég érdekes ahhoz, hogy megnézzük. Egy gazdag, kissé már bogaras milliomos (Sir Anthony Hopkins) repülőgép-balesetet szenved valahol a végtelen, alaszkai vadon felett. Egyetlen társa van csupán a bajban, a szerencsétlenség másik túlélője (Alec Baldwin), aki viszont alig titkoltan a szeretője az öreg ifjú, csinos feleségének. A társ tehát ezúttal vetélytárs inkább, sőt…

Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (Mozi+, 23.05), melyben azért az egyik kulcsszerepet, biztonság kedvéért, magára osztotta. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történetet mesél el, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… Remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.

Éjszakára viszont talán megfeküdheti a gyomrunk a halálbüntetés morális vonatkozásait vizsgáló David Gale élete (SuperTV2, 23.35) című, amúgy igen remek Alan Parker-film, címszerepben az igen meggyőző alakítást nyújtó Kevin Spacey-vel, valamint Kate Winslettel. (Bővebben)

Mindeközben, ki tudja, mi megy az olimpián…

A mai nap eseménye az, hogy elkezdődik a riói káosz-olimpia (Magyarországon az m4 sportcsatorna és azt hiszem, a holnap induló m5 fogja adni az eseményeket). Amúgy pedig:

Az afgán származású Khaled Hosseini, gyaníthatóan valóban önéletrajzi ihletésű, nagy sikerű regénye szolgáltatja a Papírsárkányok (Paramount Channel, 21.00) című film alapját, mely azonban ízig-vérig hollywoodi alkotás, jobbára a szó jó értelmében (a képen jelenet a filmből). Gyártója, forgalmazója a Dreamworks, amely ugye, Spielberg-cég, s ez önmagában biztosíték egyrészről a magas szakmai minőségre, másrészről egyfajta jól felismerhető ízlésre. A film (és nyilván a könyv is) egy igen érzelmes történet két fiú barátságáról, mely a hetvenes évek végi, még viszonylag liberális Afganisztánban kezdődik, és napjaink Amerikájában cseng ki. (Bővebben)

A bűn árfolyama (AXN, 21.00) című nemzetközi mozi viszont azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

A Rumnapló (Filmcafe, 21.00) viszont a Hunter S. Thompson nevű politoxikomán és gyakorló pszichopata újságíró-legenda ifjúkoráról szól, amikor még nem találta fel az ún. gonzót, és későbbi mániái sem hatalmasodtak még el rajta. Thompsont a nagyszerű Félelem és reszketés… után újra Johnny Depp alakítja, bár ezúttal ez sem menti igazán a fimet… (Bővebben)

Ugyanekkor, valami történik az Öldöklő vágyak (film+2, 21.00) című thriller férfi főszereplőjével (Bruce Willis) is… Baleset, vagy netán gyilkosság? James Urbanski amúgy zűrös figura, iszik, narkózik, veri a feleségét (Glenne Headly), aki házasságuk évei alatt sokáig némán tűrte a férfi brutalitását, csak legjobb barátnőjének (Demi Moore) merte elmondani, hogy legszívesebben megölné a férjét. Persze, a barátnő háza táján sincs minden rendben… Egy nap a két barátnő és az iszákos férj együtt indulnak el a falunapra, bulizni, ám közben a férj eltűnik. A rendőrség (Harvey Keitel) nyomozni kezd.

Az Egy gésa emlékiratai (Filmcafe, 23.00) című film egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, és egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen nyugati, hogy ne mondjam, angol ízlésnek megfelelően. A történetnek így tulajdonképpen annyi köze lett a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, legfeljebb csak azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen a nyugati verziót használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat.

Legelőször megtudhatjuk, vajon milyen Az élet Prada nélkül (RTL II, 18.00). A történet két főszereplője egy gazdag, Los Angeles-i testvérpár, akik apjuk üzleti tevékenységének köszönhetően fényűző életet élnek, mégha különböznek is egymástól: Nora számára a tanulás és az üzleti élet a legfontosabb, Mary-t azonban csak a ruhák és a divat izgatja. Apjuk azonban hirtelen meghal, és vége az anyagi jólétnek. Külvárosi, szegény nagynénjükhöz kerülnek, ahol hirtelen nagyon közel kerül hozzájuk az élet nehezebbik fele…

Bevallom, én soha nem szerettem Pierre Richard-t, a magas, szőke francia csetlése-botlása engem általában inkább idegesít, mint szórakoztat. Mások viszont talán mások, így őket talán felvillanyozza A magas szőke + két szőke (Duna, 20.35) című 1988-as darab…

A Börtönregény (Mozi+, 21.00) viszont egy eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.

Az Engedd el! (Paramount Channel, 21.00) viszont Nicole Kidman projektje, ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését próbálja a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) különböző utakon feldolgozni, ám ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.

A Kegyetlen játékok (Film Mánia, 21.00) című thrillerben ismét unatkozó milliomoscsemetéket (Sarah Michael Gellar és Ryan Phillippe) láthatunk, akik viszont ezúttal egymást és környezetüket (pl. Reese Witherspoont) szívatják -szó  szerint- halálra.

Talán picit több egy tucat romkomnál A boldogító talán (SuperTV2, 21.00), melynek fő kérdése, hogy létezik-e férfi és nő között barátság? A vége azonban minden bizonnyal házasság, ásó, kapa és nagyharang lesz, mert az endingnek happynek kell lennie. A húzónevek itt Michelle Monaghan és Patrick Dempsey.

A pánikbetegségről szól a nagyközönség körében elsősorban műsorvezetőként ismert Till Attila bemutatkozó rendezése. A Pánik (Duna, 22.05) című filmet annak idején meglehetős ellenszenvvel fogadta a kritika és talán a közönség is, pedig Tilla rendezői bemutatkozása igen jól sikerült, bizonyítva, hogy egy látszólag ripacs “tévés arc” nem feltétlenül tehetségtelen, arrogáns karrierista. Lehet, hogy csupán ő is abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint amúgy minden ember). Persze, ha a tévében látom rivaldafényben, én sem azt az arcot látom, aki miatt annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontroll Csoportos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen, valójában. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik tehát korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól. Epizódszerűen, lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, kicsit abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek a groteszk karakterek, egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások. Szerintem érdemes megnézni.

Az Üres városban (Filmcafe, 22.35) azonban Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát nézhetjük meg, ám meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle – Sandlerrel a képen) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)

Nem tudom, ment-e már a tévében a The Expendables – A feláldozhatók 3. (film+, 20.50) Sylvester Stallone akciórevüjének harmadik része szerintem pont olyan, mint a többi: szórakoztató baromság az akciófilm műfajának sztárjaival, plusz Mel Gibson, Harrison Ford és Antonio Banderas. Ennyi, se több, se kevesebb. Úgy viszonylik ez a film egy “komoly” akciófilmhez, mint a Harlem Globetrotters a San Antonio Spurshoz, vagy a Miami Heathez – már akinek ez a hasonlat mond bármit is. Senki nem hiszi, hogy akik a Globetrotters csapatában brahiznak, azoknak fogalmuk ne lenne a kosárlabdáról, csak éppen a poénra mennek, nem a pontra…

A Farkasokkal táncoló (SuperTV2, 21.00) című filmmel Kevin Costner gyakorlatilag nyilvánosan bocsánatot kér az indiánoktól azért, hogy fehér, angolszász és protestáns elődei gyakorlatilag kiirtották őket, földjeikért, bölényeikért cserébe. Soha ezelőtt még amerikai filmen nem jelentek meg ilyen pozitív színezetben az őslakosok. Costner vezekel. Csak hát ő is fehér, de legalább tisztességes fajta. Kultúrtörténetileg azért a film nyilván hagy némi kívánnivalót maga után, de nem is azért szeretjük, mert olyan hiteles benne minden… A sok Oscar jár érte, nem értem viszont, miért kellett két részre szabdalni (második rész augusztus 10-én).

Majdnem minden hónapban előkerül valahol, mégsem tanulunk semmit (de az amerikaiak se!) A hatalom árnyékában (Filmcafe, 21.00) című remek politikai dramedyből, melyben George Clooney meséli el az amerikai politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. Igaz, hogy ez itt nálunk nem Amerika, de a hatalom és annak megszerzése mindenhol ugyanolyan természettel bír… (Bővebben)

A szajré (TV2, 21.25) viszont egy igazi szajré-film. Ennél többet mond el róla azonban az, hogy három színészgeneráció három jeles tagját, Marlon Brandót, Robert De Nirót és Edward Nortont láthatjuk egyszerre benne. (Bővebben)

A Ménesgazda (Duna, 21.25) című magyar filmet Kovács András rendezte, Madaras József emblematikus főszereplésével, még vastagon a létező szocializmusban. Úgymond, egy afféle téesz-krimi ez, amelyet annak idején még Arany Medvére is jelöltek. Az ötvenes évek elején a fiatal, szegényparaszti származású Busót (Madaras) teszik meg a ménes gazdájává, ám az alá beosztott, Horthy kitelepített hajdani katonatisztjei elég durván szívatják… Busó azonban kemény legény.

A Halálkanyar (AMC, 22.40) egy igen furcsa hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel (a képen) – Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Érdekes darab azonban a Tilda Swinton főszereplésével készült, 2001-es Mélyvíz (FOX, 22.50) című dráma is, melyben a Swinton által alakított anya egy reggelen 17 éves, homoszexuális fia szeretőjének holttestét találja meg az ajtaja előtt. A nő bepánikol, és fia védelme érdekében eltünteti a holttestet – azonban ahogyan ez lenni szokott, egy szemtanú mindig akad…

Milos Forman eddigi utolsó filmje, a Goya kísértetei (Duna, 23.10) messze nem a mester legjobb alkotása, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz. Szép kiállítású, tartalmas film a híres spanyol festőről, az inkvizícióról, valamint a modellről, aki az inkvizíció elé került eretnekség vádjával. Natalie Portman, Stellan Skarsgaard és Javier Bardem.