Szerda, szeptember 7.

A háború kutyái (AMC, 20.10) tán már kissé koros (1980-ban mutatták be), de tartalmát tekintve egyáltalán nem poros akciófilm, melyben egy gátlástalan angol üzletember puccsot akar végrehajtani egy kis afrikai országban, hogy így kaparintsa meg annak felmérhetetlen értékű platinakészletét. Ma, amikor talán már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a világ politikai játszmáinak egyik fő mozgatórugója nem más, mint a természeti kincsek feletti ellenőrzés joga, nincs is ennél aktuálisabb történet. Mint ahogy az sem példa nélküli, hogy gátlástalan politikai erők jól képzett zsoldosokat alkalmaznak bűnös céljaik eléréshez. A film a műfajában korrekt, összképét tekintve alulértékelt – és jó a szereposztása is: Christopher Walken és Tom Berenger vezeti a listát. A filmet John Irvin rendezte Frederick Forsyth regénye alapján.

Ha kíváncsiak vagyunk, vajon miért hordanak mostanában, szerte a világon a nem éppen hatalompárti tüntetéseken olyan vicces, fehér, pörgebajszos álarcot (lásd a képen) bizonyos anarchista elemek, akkor nézzük meg ma este a V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című filmet, mely a (más jellegű forradalomban utazó) Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában a magát a tömegek fölé helyező egyén veszi saját kezébe a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni.

Az általam ismeretlen Vékony jég (Story4, 21.00) sztorija annyira hogyismondjamcsak, hogy kifejezetten el kezdett érdekelni: “Mickey Prohaska (Greg Kinnear), a kispályás biztosítási ügynök a nagy fogásról álmodozik, amely végre megadná neki a kezdőlökést ahhoz, hogy háta mögött hagyja a fagyos Wisconsint. Azonban Mickey ravasz terve egyik pillanatról a másikra dől dugába, mikor egy lobbanékony lakatos (Billy Crudup) kiveszi a kezéből az irányítást, és ezzel a tét is sokkal magasabb lesz, mint valaha is gondolta volna.” Ott van azonban még valahol Alan Arkin is, tehát – a színészek jók. Ennyi biztos.

A Halálkanyar (AMC, 22.00) egy igen furcsa hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel – Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Fogalmam sincs, hogy milyen Jean-Marc Vallée (Dallas Buyers Club!) két furcsa történetet egybeszövő drámája, a Café de Flore (Duna, 23.45), nem láttam még ezt sem (ez egy ilyen nap, úgy tűnik). Az egyik filmbeli történet az 1960-as évek Párizsában játszódik, ahol egy fiatal anya próbál boldog életet élni egyedül, Down-szindrómás gyermekével, míg a másik a napjainkban történik: egy DJ-ről szól, aki úgy tudott sikeressé válni, hogy ahhoz fel kellett rúgnia saját békés, nyugodt családi életét. Hmm. Francia-kanadai és romantikus és dráma, a szereplők közül csak Vanessa Paradist ismerem (ami semmit nem jelent).