Az ellenkező nem… (Film Mánia, 21.00) egy pár története. Drew és Julia az egyetem elvégzése előtt nem sokkal találkoztak, kirobban a nagy szerelem, a mindent elsöprő típusú. Diploma megszerzése után Los Angelesbe költöznek, ahol kezdetben ramaty kégli, munkanélküliség stb., stb, várja őket, de lassan-lassan egyenesbe jönnek. Aztán szétmennek. Már ahogy ez lenni szokott. Karrier vagy gyerek. Fú, akkor nekem ezzel a nővel kell most már végig? – pasi-részről, Gyereket szeretnék, de ő nem akarja… – csaj-részről. Barátok segítenek, főnökök karriert akasztanak, oldalági pasasok bekavarnak. Aztán minden jó, ha jó a vége. Közben számtalan mulatságos, vagy csak annak szánt epizód, az ötletesen megírt mellékfigurák, mint a nyegle filmsztár, vagy a meleg, de rém rideg, csavaros észjárású nagymenő ügyvéd figurája színesítik a történetet. Martin Henderson Drew szerepében sármos és jóképű, Piper Perabo (Julia) pedig tagadhatatlanul a legerotikusabb ajkakkal rendelkezik ma a filmvásznon. (Bővebben)
Bár nem több egy szórakoztató szélhámos-filmnél, A tehetséges Mr. Ripley (Paramount Channel, 21.00) mégis igen jó választás lehet – ha tudunk angolul, mivel ma este ez a csatorna nyelvórát tart (ha minden igaz). A címszereplő Tom Ripley (Matt Damon) egy csóró New York-i srác, aki egy valamiben biztos, hogy nem akar csóró lenni, s ennek érdekében különös képességet fejleszt ki magában: bárkit képes hitelesen utánozni. Tom meredeken kúszik felfelé a társadalmi ranglétrán, de meddig még? Damon partnerei Gwyneth Paltrow, Cate Banchett, valamint Jude Law és Philip Seymour Hoffman, a filmet pedig a Anthony Minghella (pl. Hideghegy, Az angol beteg) rendezte.
Egy kissé már régimódi akció-thriller lehet ehhez alternatíva. Az 57-es utas (Mozi+, 21.00) a világ legveszedelmesebb terroristája (még az Al Kaida/IS előtti időkből), aki egy repülőgépen utazik életfogytig tervezett szálláshelyére a világ legmenőbb FBI-ügynökével (Wesley Snipes). A terroristának azonban vannak társai is a gépen… Feszült, csavaros cselekményű, röpke másfél óra – ha még nem láttuk.
Andy Garcia tipikusan az a pasas, akinek láttán hölgyismerőseim kimondva/kimondatlanul a mai napig is elgondolkoznának egy pillanatra a válás lehetőségén, ha nyílna arra alkalom, bármennyire is őrültségnek tűnne az. Nos, a Middleton (Duna, 21.40) című minapi romantikus történetben egy őszülő halántékú, magányos szívsebészt alakít (OMG!), aki fiát viszi egyetem-szemlére. Hasonlóképpen Edithhez, a sikeres -és szintén magányos- üzletasszonyhoz (Vera Farmiga), aki lányával van ugyanígy, ugyanott. Ennyiből, gondolom, nem lesz nehéz összerakni a dolgokat…
Vajna Bandi bácsi filmmúzeuma nyilván a hazai határbiztonság, esetleg talán az amerikai elnökválasztás propagandájához kíván hozzájárulni az Állj, határ! (Mozi+, 22.45) című ’82-es drámával, melyben hős amerikai polgárok védik a határt azokkal a nyüves mexikói ember-, drog- és ki tudja milyen csempészekkel, de leginkább az otthoni nyomor elől menekülő, reményvesztett egyszerű mexikóiakkal szemben. Az én véleményem szerint azonban az igazi gazemberek azok, akik hasznot húznak a szerencsétlenekből, nyomorultaktól és az önálló gondolkodásra képtelen idiótákból. A filmet amúgy Zsigmond Vilmos fényképezte és Tony Richardson a rendezte, és a főszerepeket Jack Nicholson és Harvey Keitel játssza.
Bódy Gábor (a képen) Kutya éji dala (Duna, 23.25) című filmje számomra meghatározó élmény volt. Egy lehetetlen helyen láttam először, még azelőtt, hogy részleges moziforgalomba kerülhetett volna, talán ’83 nyarán, ha jól emlékszem, Fonyódon, egy kertmoziban. Nem emlékszem már arra sem, hogy mi okból került sor erre a vetítésre, mi éppen arra csöveztünk (divatos tevékenység volt ez akkoriban a fiatalság körében) egy haverommal és láttunk egy plakátot, melyen ez állt: Ma este a Kertmoziban Bódy Gábor Kutya éji dala című új filmjét vetítjük, főszerepben az A.E. Bizottság és a Vágtázó Halottkémek zenekarokkal. A vetítés után beszélgetés az alkotókkal! Naná, hogy ott volt a helyünk, hiszen ’83-ban ezek a zenekarok nem voltak éppen a hivatalos kultúrpolitika “Támogatandó” címkéjű fakkjában. Bódy előző filmjét, a Psychét pedig addigra már legalább 4-5-ször láttuk. Aztán a filmből, így érettségi után, nem sok mindent vettünk le, a VHK és a Bizottság is csupán egy-két jelenetben tűnt fel (kivéve a Grandpierre-t, aki viszont az egyik emblematikus főszereplő), ők nem voltak ott a vetítésen sem, de ott volt Bódy, feleségével, Verával. Gyönyörűek voltak. Bódy hófehér öltönyben, vörös ingben, vörös betétes, hófehér cipőben, fején vörös szalaggal átkötött fehér panamakalapban maga volt az akkor távolról csodált szabad, elegáns Nyugat – mellette a felesége hasonló színekben,piros-fehér pöttyös koktélruhában, piros körömcipőben és tündöklően szőkén… De nem ez a lényeg. A filmet talán 50-en kezdtük el nézni, a beszélgetésre maradtunk kb. 10-15-en. Bódyék nagyon kedvesek voltak, bár főleg Bódy beszélt – hitről, vallásról, politikáról, filozófiáról, rockzenéről, sok mindenről. Mondjuk, kilenckor kezdődött a film, annak vége volt fél 12-re, akkor úgy éjjel egy felé jött a gépész bácsi, hogy ő akkor most hazamenne, erre Bódy magától értetődő természetességgel rávágta, hogy OK., akkor gyerünk ki a mólóra, és folytassuk ott a csevejt. Valahonnan előkerült egy üveg bor is, és már pirkadt, amikor elköszöntünk… Tényleg nem emlékszem már, pontosan miről beszélgettünk, csak arra, hogy számomra legalábbis akkor kinyílt a világ.
Hogy a film miről szól? Mit jelent a cím? Jönnek itt Goethével, meg mindenkivel, holott benne van a filmben: “A kisfiú megkérdezi Attilát, hogy miért ugatják a kutyák éjjel a holdat. Attila, a csillagász felemeli a kisfiút, hogy az beletekinthessen a mindentudó távcsőbe, közben így válaszol: Nem tudom. Talán siratják a kutya-lét rettenetét.“
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: