Romantikus lelkű, szociális érzékekkel is megáldott, művészetek iránt rajongó hölgyekhez és urakhoz szól a Kihez menjek? (Filmcafe, 19.25/21.00) című kétrészes minisorozat, melyben a Lucy Liu által alakított romantikus lelkű, szociális érzékenységű, művészetek iránt rajongó hölgy, hosszas parlagon heverés után egyszerre három pasi is csapja neki a szelet. Passz, gondoltam, szólok.
Arra, amire Francis Coppolának 18 év és egy jó nagy halom pénz kellett, s amire Scorsese-nek egy életpálya sem volt elég, azt két fiatal hongkongi rendező, Andrew Lau (Wai Keung Lau) és Alan Mak (Siu Fai Mak) két év alatt lezavarta. Ráadásul közel hasonló eredménnyel, mint az agyonsztárolt hollywoodi kollégáik: részletgazdag, árnyalt és pontos képet festettek az adott társadalom bűnözői és bűnüldözői alvilágának összefonódásáról. Nem véletlenül nyúlta le Scorsese Szigorúan piszkos ügyek-trilógia (1, 2, 3, wiki) első darabját Tégla című filmjéhez, mellyel nagy nehezen csak sikerült az annyira áhított Oscart kicsencselnie magának. E trilógia aztán nem véletlenül vált gyűjtők becses darabjává, nyugodtan kezelhetjük úgy, hogy ez a hongkongi Keresztapa. Főleg, hogy Hon Samot, a kis köpcös triád-főnököt alakító Eric Tsang legalább olyan nimbusszal rendelkezik a hongkongi filmiparban, mint a hollywoodiban Marlon Brando, anno. Ma este a második részt (AMC, 20.00) láthatjuk. (Bővebben)
Paul Haggis akkor is egyik legfontosabb kortárs figurája Hollywoodnak, ha ezt a Harmadik fél (Cinemax, 20.00) című, 2013-as filmjét bizony elcseszte. Rengeteg fontos, jó filmnek írta egyedül vagy csapattagként a forgatókönyvét, tévésorozatok sem derogálnak neki, rendezőként pedig olyan filmeket tett le korábban az asztalra, mint az Ütközések vagy az Elah völgyében. Íróként igen termékeny, rendezőként már megfontoltabb, egy tipikus, moralizálásra és melankóliára egyaránt hajlamos bölcsész a pali. E filmje viszont olyan, mintha egy nagy tudású professzora iránt rajongó kékharisnya írta és rendezte volna, nedves bugyiban. Pont olyan, mint akit a filmben is látunk… (Bővebben)
Legendás darab a Tommy (Film Mánia, 21.00) is, ami az egyik legendás rockmusical, még a szép emlékű hetvenes évekből. A ma már -méltatlanul- keveset emlegetett Who együttes projektje ez a darab, melynek címszereplője gyerekként szemtanúja lesz szülei brutális meggyilkolásának. Az átélt trauma hatására elveszti látását, hallását, és meg sem szólal. Kezeli őt pszichológus (Jack Nicholson), kezelik őt LSD-vel (Tina Turner) és minden egyéb elképzelhető módon, mígnem egy játékteremben egy flipper csörömpölése (Elton John) téríti vissza Tommyt a való világba, melynek hamarosan ünnepelt sztárjává/beláthatatlan hatalmú médiadespotájává válik. Ken Russell ultrakult filmje a rockzene egyik csúcsteljesítménye, egyben masszív kordokumentum, valamint maró, nagyjából ma is érvényes média- és társadalomkritika – és kiváló alkotás is. Az említetteken kívül feltűnik még pl. Oliver Reed, Eric Clapton, illetve Roger Daltrey és Keith Moon a Who-ból – az előbbi játssza a már felnőtt Tommyt. (Remélhetőleg feliratos verzióban kerül a film adásba.) See it, hear it, feel it!
A Pénzcsináló (Mozi+, 21.00) viszont egy hajdani, nagyreményű baseball-játékosból legendás játékosügynökké avanzsáló férfi, immár feltétlenül valós története. Kvázi sportdráma, egy karriertörténet, amit Aaron Sorkin forgatókönyve, valamint Brad Pitt és a nemrégiben elhunyt Philip Seymour Hoffman próbál -szolid sikerrel- érdekessé tenni. (Bővebben)
Tom Cruise szerintem fullba’ nyomja a kretént a Született július 4-énben (Paramount Channel, 21.00), és hát nem is gyütt az Oscar bácsi… No, nem rossz, csak éppen a kulcsjelenetekben sok. Oliver Stone azonban igen pontosan megragadta azt az érzelmi, lelki és gondolati pálfordulást, ami a történetben ábrázolt vietnami (és más háborús) veteránokra jellemző. A poszt-traumatikus stressz (a fizikai sérülések okozta megrázkódtatásokon túl) talán itt jelenik meg a legkomplexebben, legrészletesebben filmen.
A Béke, szerelem és félreértés (Duna, 22.00) című romantikus drámát is látatlanul ajánlom. A történet főhőse egy válás közben őrlődő New York-i ügyvédnő (Catherine Keener), aki saját élete elől, tinédzser gyerekeivel messze, vidéken élő, marihuánaárusításból élő, őshippi édesanyjához (Jane Fonda – a képen az egyik unokát alakító Elizabeth Olsennel) menekül. A találkozás nyilvánvalóan nem lesz problémamentes…
A Nem vénnek való vidék (Paramount Channel, 23.55) tulajdonképpen a kitűnő spanyol színész, Javier Bardem egyik igen komoly jelenése, ugyanis Anton Chigurgh vérfagyasztó bérgyilkos-karakteréért joggal kapta meg az Oscart, ám Tommy Lee Jones barázdált arcát, és a végkifejletben elmondott, mélyen keserű monológját is nehéz elfelejteni. A film emellett elhozta a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek (Joel és Ethan Coen) és a legjobb forgatókönyvnek járó szobrot is. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: