Mit nézzünk ma a tévében?

Muszáj megemlíteni a Kánikulai délutánt (HBO2, 19.30), ami tulajdonképpen egy műfaji klasszikus: amolyan túszejtős-bankrablós kamaradráma, bunkó, korlátolt zsarukkal és némi robinhoodizmussal megspékelve. Sidney Lumet 1975-ös még mindig kitűnő filmje a még fiatal, de már remek Al Pacino (a képen) főszereplésével készült és megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Láthatjuk ma A Hídembert (m5, 19.40) is, minden idők egyik legdrágább magyar filmjét, a magyar színésztársadalom nagy részének közreműködésével. Gróf Széchenyi megőrülésének történetét, merthogy erről lészen szó, ugyebár, Bereményi Géza rendezte és írta is. (Messze nem ez a film a főműve, és akkor most maradjunk is ennyiben.)

Az este kilences szeméthalomból messze kiragyog egy nagy, romantikus klasszikus. Jean-Paul Rappeneau szerintem minden kihozott Rostand Cyrano de Bergerac (Filmcafe, 21.00) című komédiájából, amit egy filmben, sok pénzzel ki lehet hozni, úgy, hogy az azért ne legyen gyökeresen más, mint az eredeti irodalmi mű. Sajnos, a magyar szinkron pocsék, szinte csikorog az igyekezet, ám rendszerint mégis “leválik” a hang a szereplőről. De legalább a fordítás hibátlan, és Gérard Depardieu is telitalálat a címszerepre – élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

Újra műsorra kerül az Éjszakai műszak (The Night Manager) (Film Mánia, 21.00). A BBC és az AMC koprodukciójában létrejött hatrészes sorozat John le Carré ’93-as regényének adaptációja, sztoriját David Farr írta át mai, modern környezetbe és kontextusba, és az Oscar-díjas dán Susanne Bier rendezte minisorozat formátumba. Én tulajdonképpen bírtam. (Bővebben)

Ugyanekkor Liam Neeson lányát is újra elrabolják Párizsban, az Elrabolva (film+, 21.00) című, s ha nem láttuk még, akár izgalmasnak is tekinthető thrillerben. Az emberrablók pechjére Liam egy szuperkiképzett hajdani szupertitkosügynök, tehát a végkifejlet nem sok jót tartogat a rosszfiúk számára.

Írom már jónéhány éve ezt a tévéajánlót, így közben igen érdekes összefüggésekre jöttem rá a különböző tévécsatornák műsoralkotási gyakorlatát illetően. Például olyanokra, hogy vannak napok a héten, amit egész egyszerűen feladnak, mintha megegyeznének. Valamit persze, adnak; egy futó sorozatot, valami tölteléket, de komoly energiákat nem fektetnek semmibe. Most úgy tűnik, ez a nap a kedd.

Szerintem Koltai Lajos elsősorban a tengerentúli közönség egy bizonyos rétegének, illetve annak ízlésvilágának próbált megfelelni első igazi amerikai játékfilmjével, az Estével (Film Mánia, 18.50). Egész egyszerűen arról van szó, hogy túl sok benne minden – túl sok a sztár, túl sok az érzelem, túl sok a pasztellszín bűbáj és túl sok a melankólia. Persze, lehet az is, hogy ez csak simán egy csajos film, Claire Danesszel, Glenn Close-zal, Vanessa Redgrave-vel, Meryl Streeppel és még hosszan sorolhatnám, kikkel… (Bővebben)

Az észt és a grúz film eddigi legnagyobb siker a háborús témájú, Mandarinok (Cinemax2, 20.30) című kamaradráma, mely a ’92-es abház-grúz háborúban játszódik. A főhősök idős telepesek, akik egy régi észt kolónia utolsó tagjaiként azt várják a Kaukázus egyik zöldellő völgyében, hogy beérjen a mandarin. Az egyik visszamenne a háború elől Észtországba, a másik viszont maradna. Egy nap tűzharc tör ki közelükben, amit két katona él túl: egy grúz és egy vele ellenséges csecsen zsoldos. A két öreg ápolni kezdi őket, így mentve meg életüket. A két halálos ellenség, ráadásul egy házban azonban továbbra is életveszélyt jelent: egymásra. Az Oscar-díjra jelölt koprodukció, a grúz Zaza Urishadze alkotása, egy tiszta vonalú, balladai tömörségű, katartikus vallomás, egyben reális és igaz tanmese a háború és a gyűlölet értelmetlenségéről. Ez például egy kötelezően ajánlott film lenne bármikor, azonban én még nem találkoztam olyan élő emberrel, aki tudja nézni ezt a Cinemax2 nevű csatornát.

Az utóbbi években nagy formát mutató Matthew McConaughey-t nézhetjük a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? (SuperTV2, 21.00) című, még a “nagy forma” előtt egy évtizeddel készült -közepesnek mondható- romantikus komédiában, ahol Kate Hudson-nek van 10 napja egy fogadás miatt arra, hogy felszedjen egy pasit és aztán szakítson vele, miközben Matyinak is 10 nap alatt kell magába bolondítania egy nőt egy fogadásból kifolyólag, hogy aztán lepattintsa. Naná, hogy Kati Matyival kezd és viszont.

Örömünnep, tűzijáték és fanfárok, hiszen az évi minimum 80 milliárdnyi közpénzből üzemeltetett közmédia vasárnap elkezdte ötödik (amúgy, ha jól számolom: hetedik) csatornájának adását. Ahány néző, annyi csatorna. Nem? Az m5 az eddigi tesztidőszakban az olimpia, illetve a paraolimpia eseményeit adta, de ezentúl oktatási-, és kulturális csatornaként kíván működni. Ezzel önmagában nem lenne baj, de amikor vasárnap délután 14.00 körül belepillantottam az adásba, Kerényi Imre beszélt, akit ma semmire nem tartok. Később, 16.00-kor még mindig ő beszélt, úgyhogy nincsenek kétségeim, hogy ez a csatorna sem lesz más, mint a többi. A minapi Cinefesten (az egyik, közép-európai szinten jelentősnek nevezhető, magyar filmfesztiválon) életműdíjat kapott Makk Károly, aki például a Macskajátékot (m5, 22.40) Örkény István művéből rendezte. A Tóth János fotografálta, cannes-i Arany Pálmára és Oscar-díjra is jelölt, remek alkotást azonban -eddigi tévéajánlóimból könnyen “kistatisztikázhatóan”- szinte minden évben műsorra tűzte vagy a Duna tévé, vagy az m3 (régebben még az m1 is). Újdonság, ritkaság nincs, csak felhoztak a pincéből még egy agyonhasznált vitrint… A film főbb szerepeiben amúgy csodálatos színésznőket láthatunk. Orbán Erzsi, nyugdíjas zene tanárnő (Dajka Margit – a képen) Budapesten lakik. Évek óta titkoltan szerelmes a hajdani operaénekes csillagba – Viktor úrba (Balázs Samu). Titkai, emlékei és álmai egyetlen tudója a Németországban élő, gyógyíthatatlanul beteg lánytestvére (Bulla Elma). A végtelen telefonbeszélgetéseik és hosszú leveleik színes mozaikot alkotnak, melyekben a tények keverednek a fikciókkal, a mítoszok valósággá válnak, és az apró történések óriási jelentőséget kapnak. A Viktorral való heti találkozások rituáléja drámai hangulatúvá válik, amikor megjelenik Paula (Makay Margit), Erzsi sorstársa. Neki szintén nem közömbös a volt énekes, sőt – kölcsönös érzelmeket ébreszt benne. Orbán Erzsi tragikus érzelmi válságba kerül. Egyre inkább beleőrül a szerelembe, nem képes megbirkózni a féltékenység érzetével, a szenvedély rohamaitól szenvedve egyre inkább az önpusztítás irányába sodródik. Végül nagy adag altatót vesz be… A hosszú alvásból felébredve jut el tudatához lánytestvére halálának híre.

Új hét, új remények. Bár az a helyzet, hogy ha ez a mai Holtodiglan (Cool, 21.10) lenne David Fincher első filmje, akkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a következőt is olyan felfokozott várakozással várná a filmrajongók tömege világszerte, mint ahogyan ezt várta tavalyelőtt. Persze, nem rossz film ez, erről nincsen szó: ez egy igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában, csak hát a tartalom nem sok újdonságot tartalmaz az olyan épeszű, értelmes nézők számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban. (Bővebben)

Az biztos, hogy Joe Wright (előzőleg pl. Büszkeség és balítélet, vagy Vágy és vezeklés) nagyon kitalálta, hogy mit akar csinálni 2012-ben, (Miklós Tibor és Kocsák Attila rockoperáját is beleszámolva) minimum tizenkettedjére az öreg Tolsztoj Leó által megírt Anna Karenina (Prime, 21.00) történetéből; az viszont egy másik kérdés, hogy volt-e valami értelme ennek a kísérletnek… Mindenesetre, Keira Kinghtley a címszerepben (lásd a képen), valamint mások mellett Jude Law Kareninként, vagy Aaron Johnson Vronszkijként mindent megtesznek a siker érdekében. (Bővebben)

Az Ál/Arc (Viasat3, 23.00) című akciófilm viszont -bár rengetegszer láttuk már- műfajának egyik nehezen elvitatható csúcsát jelenti. Izgalmas, pörgős, látványos és kellően agyafúrt is, Nicolas Cage és John Travolta egyaránt csúcsformát fut, John Woo pedig virtuóz módon rendezte meg a filmet.

Műsorra kerül azonban ma egy igazi, régimódi kalandfilm is, méghozzá az afrikai kalandoros-szafaris-vadászos fajtából. A Kiálts az ördögre (Film Mánia, 21.00) az első világháború elején játszódik, amikor a masszív piás, vén elefántcsontcsempész (Lee Marvin) kellemetlen útitársat kap épp időszerű elefántcsontzsákmányoló expedícióján: egy kifogástalan modorú, angol zsúrpubi lesz az útitársa, akit Roger Moore személyesít meg (magyar hangja Láng József, legalábbis remélhetőleg). Ma már az elefántok agyaráért való vadászat nagyon csúnya dolog – de 1976-ban ezt még nem vették annyira komolyan. (Viszont ennek eredménye az, hogy ma már csúnya, embertelen és civilizációellenes dolog…) Mindenesetre, ebben a történetben lesz még romantikus szál is, valamint az éppen folyó világháború is képviseli magát egy német hadihajó zord kapitánya személyében.

John Carpenter B-kategóriás klasszikusa, a Menekülés New Yorkból (Paramount Channel, 21.00) főként azok számára lesz ismerős, akik annak idején (még bőven Jani bácsi vigyorgó barakkjában) még találkoztak azokkal a fahangalámondásos, kalóz VHS-videókazettákkal, melyen az álnok Nyugat csempészte be bódító értékrendszerét a rothadó szocializmus áporodott levegőjébe. Kurt Russell, azaz Sssssznake, a magányos, szótlan gyilkos az odakinti szabad világ bajba jutott elnökét menekíti ki a történetben Manhattan szuperbiztos börtönszigetéről, miközben testében bomba ketyeg, amely robban, ha elhagyja a szigetet. Tizenöt évvel később azonban már késő rájönni, hogy erőfeszítései mennyire hiábavalóak voltak, hiszen ez az elnök egy vegetáriánus, dohányzást tiltó, egy vallás-egy nemzet-egy vezető elvet valló, diktatórikus Államot épített ki. Snake számára azonban megint adódik egy visszautasíthatatlan feladat. A Menekülés Los Angelesből (Paramount Channel, 23.00) történetében a testébe ültetett halálos adag méreggel kényszerítve azért küldik be a szerencsétlent ezúttal bárki számára halálos veszedelmet jelentő Los Angeles nevű börtönszigetre, hogy hozza ki onnan az Elnök renitens lányát, akinek nem felelnek meg apja szép, új világról alkotott elképzelései…

A Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (film+2, 21.10) című, amúgy igen kemény krimit is biztosan láttuk már. A címszerepet, a drogos, mocskos, rohadt zsarut alakító Nicolas Cage remekel Werner Herzog (Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmje alapján/ihletére/ellenére – de ez egy hosszú és bonyolult történet…) filmjében, mely a bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát mutatja be nemes egyszerűséggel. (Bővebben)

Annak idején Kenneth Branagh nagyigényű Shakespeare-mágusként jelent meg a filmvásznon, aztán szerelembe esett és romantikus vígjátékokban domborított, majd a legváratlanabb szuperprodukciókban tűnt fel, a legkülönfélébb szerepekben. A Thor (RTL Klub, 18.50) című ógermán mítosz képregény-változatának megrendezésével a blockbuster-gyártásba is belekóstolt – szolid sikerrel. Fejh, thor, potroh, azaz egy komplett, szuperhősös mesefilm. (Bővebben)

Egy napjainkban megtörtént, igen véresen valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el eközben Paul Greengrass igen igényesen Phillips kapitány (Prime, 21.00) című filmjében, melynek címszerepében az igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hankset láthatjuk. (Bővebben)

A Benjamin közlegény (Viasat6, 21.00) című súlytalan komédia alapszituációja eközben mindössze annyi, hogy vajon mit kereshet a vakítóan szőke, féktelenül szertelen és még hamvasan bájos Goldie Hawn az amerikai hadseregben?

A Halálkanyar (Filmcafe, 21.00) egy igen furcsa hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel – Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Az Ocean’s-sorozat második darabja éppen olyan habkönnyű, szórakoztató baromság, mint az első, vagy az utolsó darab. Nagy sztárok lazulnak, agy zsibbad, no problem. Az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét (RTL+, 21.00) valódi tétje a gondtalan két óra a fotel előtt.

A The Expendables – A feláldozhatók 3. (RTL Klub, 21.00), Sylvester Stallone akciórevüjének harmadik része is pont olyan, mint a többi: ez is egy szórakoztató baromság, csak éppen itt az akciófilm műfajának sztárjaival, plusz Mel Gibson, Harrison Ford és Antonio Banderas. Ennyi, se több, se kevesebb. Úgy viszonylik ez a film egy “komoly” akciófilmhez, mint a Harlem Globetrotters a San Antonio Spurshoz, vagy a Miami Heathez – már akinek ez a hasonlat mond bármit is. Senki nem hiszi, hogy akik a Globetrotters csapatában brahiznak, azoknak fogalmuk ne lenne a kosárlabdáról, csak éppen a poénra mennek, nem a pontra…

A Pokolba a szerelemmel (film+2, 21.05) című romantikus komédia eközben nem más, mint a (kétbites) feminizmus kétbites alázása. Renée Zellweger egy erős, határozott, független és sikeres írónő a történetben, aki tagadja a párkapcsolat minden hagyományos formáját, ellenben igent mond a szabad szexre és a karrierre. Van azonban egy vérmacsó, tetőtől talpig nőcsábász firkász (Ewan McGregor), aki minden erejével, technikájával és a hagyománytisztelő társadalom egyöntetű támogatásától övezve azon van, hogy visszaterelje a rakoncátlan báránykát a konzervatív mederbe. Na.

Érdekes dráma lehet az 1994-ben készült Lamerica (m2, 21.05), melyről nem sokat tudok azon kívül, amit a meglehetősen zavaros tartalomismertetőből ki lehet hámozni. Ami a lényeg: a történetben egy igen izgalmas ország izgalmas kultúrájába nyerhetünk betekintést. Albániában -gondolom, már a kedves vezető, Enver Hodzsa halála után- olaszok egy cipőgyárat szeretnének építeni, azonban beleütköznek a kőkemény diktatúra után törvényszerűen kialakuló balkáni káoszba. Gianni Amelio filmje 1994-ben Európa Filmdíjat nyert, az egyik főszerepben pedig a Cattani felügyelőként megismert Michéle Placidót láthatjuk. Sajnos, van azonban ennél lényegesen fontosabb ajánlat mára…

KÖTELEZŐ penzum azoknak, akik valamilyen okból (talán mert magyar tévé nem vetítette…) eddig még nem látták Frank Underwood (Kevin Spacey – a képen) és kedves neje (Robin Wright) ámokfutását, valamint kíváncsiak arra, hogy VALÓJÁBAN milyen receptből főznek a mai politikai vegykonyhákban, azok ma este feltétlenül kapcsolódjanak rá a Kártyavárra (Duna, 21.30), mert ezzel a jelenleg elérhető legélesebb, legértékesebb és leglegebb futó sorozatot kezdhetik el. Mi, akik már rajta vagyunk a témán, a negyedik évadon is túl vagyunk, de nem árt ismételni sem – elkezdeni pedig egyenesen muszáj. (Bővebben)

A buli utána Alkonyattól pirkadatig (Paramount Channel, 22.00) tart, például Robert Rodriguez ellenállhatatlanul nevetséges, térdig vérben tapicskoló vámpírzombi-kaszabolós bad tripjében.

Vagy nézzük a Szigorúan piszkos ügyek 2.-t (Film Mánia, 23.00), a hongkongi Keresztapa-történet igen véres második részét. (Bővebben)

Grimm testvérek ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (RTL II, 20.00) című tinihorror, mely azért így ebben a konstellációban inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnyával a háttérben.

A nem sokkal később kezdődő Gyakornokok (film+, 20.50) egy közepesen szórakoztató komédia, melyben két gátlástalan hazudozó (Owen Wilson és Vince Vaughn), miután elvesztették a számukra egyedül megfelelő, túláradó verbális képességeiket messzemenően kihasználó eladói állásukat, meglepetésre felvételt nyernek a XXI. század legmodernebb munkahelyére, a Google-hoz – ahol igen sok képességre szükség van, viszont a folyékony hazudozásra talán legkevésbé. Kockák vs. laza pofák, némi romantikus felhanggal.

Annak idején sokan csodát láttak abban is, ahogyan Christopher Nolan (illetve Leonardo diCaprio) teret hajtogatott, álmokat és valóságot rakosgatott egymásra az Eredet (Prime, 21.00) című fantasysztikus moziban. Én ma már azonban csak egy szimpla lövöldözős akciófilmet látok, kissé zavaros cselekménnyel. (Bővebben)

Az biztos, hogy a “világsztár” Osvárt Andreánál sokkal izgalmasabb csaj Jordán Adél, mint ahogy az is biztos, hogy Szabó Simonnál kevesen tudnak nagyobb gyökerek lenni a filmvásznon, úgy, hogy mégis lehessen röhögni rajtuk. Az is pozitívum, hogy végre már nem tolnak a producerek gagyi magyar (és külföldi) márkákat a nézők arcába (vagy legalább egy kicsit kitakarják őket). A Megdönteni Hajnal Tímeát (RTL Klub, 21.30) is több munka után szórakozni vágyó, kiskosztümös irodistalányok és irodistafiúk számára kalibrált, gagyi romkomnál – néhol üdítően friss (értsd szókimondó) humora kifejezetten szórakoztató lehet bárki (nem igazán finnyás néző) számára. És ez jó.

Nagyon jó viszont A Guardista (Duna, 22.55), egy teljesen tahó, szexista és rasszista (vagy mégsem? ) humorú ír (!) zsaru-haverfilm, mely egyben a lehetséges új útjait is felvillantja a kifáradóban lévő krimi-vígjáték műfajának. A zsaru kövér, szűkszavú, de sokatmondó, elementárisan gyökér és végtelenül bölcs (Brendan Gleeson – a képen középen), Chet Bakert hallgat és folyamatosan iszik. De a gengszterek is Nietzschéről és Bertrand Russellről vitáznak… Az IRA tele van buzikkal (bocsi, de mondom, a film ír!), de csak azért, hogy könnyebben beolvadjanak az MI6-be (touché!), közben pedig szól a Calexico. Szóval, vinnyogósan röhögős mozi.

A mostanában -meglepetésre- sűrűn előkerülő, zseniális Szigorúan piszkos ügyek-trilógia első darabját (Film Mánia, 22.55) is ismétlik. (Bővebben)

David Fincher és Aaron Sorkin Facebook-filmjétől, a Social Networktől (Cool, 23.15) először nem voltam túlzottan lenyűgözve, nemrégiben azonban újranéztem és már sokkal jobban tetszett, miután már átláttam magam a vég nélküli szövegelés (hiszen egy weblap megalkotása nem éppen akciódús menet…) hálóján…

Szóval, az a helyzet, hogy ez a péntek esti műsor sem tart vissza senkit attól, hogy kihasználja az idei utolsó, nyári péntek estét. Például, a 2014-es Oscar-ceremónia nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (Mozi+, 21.00) című mozija. Ma szembesülhet vele az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling egy teljesen átlagos átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)

Ugyanekkor, a Hölgyválasz (Paramount Channel, 21.00) sem több egy közepes limonádénál. Richard Gere, az őszülő halánték, amúgy dörzsölt, nagymenő ügyvéd egy nap meglátja Jennifer Lopezt, egy lepukkant, külvárosi táncstúdió kirakatában, aki lehengerlő vonzerejével olyan dolgokra veszi rá a pasit, hogy azt saját maga sem hiszi el…

Romantikus történet a Ház a tónál (Story4, 21.00) is, amit viszont képtelenség logikai alapon nézni. Hát még értelmezni! Bár az is igaz, hogy logikailag még senki nem lett szerelmes… A különböző szabadon lengedező cselekményszálakat (Konfliktusok a sztárépítész apával? A spenótos tésztás csaj? Stb.) azért talán el kellett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, de Keanu Reeves egy picit püffedt, a ház pedig átlátszó.

Na most, negyvenen jóval túl nekem már semmit nem mond az, hogy 40 és annyi (Prime, 21.00). Semmi különös nem történik az emberrel 40 éves kora után általában, ami addig ne történt volna már meg vele. Bizonyos dolgok másképpen fognak majd működni, de mindent meg lehet szokni, tanulni, amit pedig nem, azt már 40 előtt sem lehetett. Judd Apatow azonban mégis a negyedik x parájával próbálja izgatni közönségét, ráadásul 134 hosszú percben – azonban más tanulsággal ő sem tud szolgálni, mint amit én itt felvezettem az imént. A történet egy negyvenedik szülinapja előtt álló pár (Leslie Mann és Paul Rudd) történetét meséli el.

A Barátság extrákkal (Cool, 21.10) című, ismét romantikus komédia műfajú “alkotásban” viszont (ezúttal) Mila Kunis és Justin Timberlake azt próbálja ki, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi. Naná. Semmi extra, viszont legalább működik. Mármint, a film.

Denzel Washingtont más sokszor láttuk, amint egy balesetben szerzett sérülés következtében lebénult szuperzsarut játszik A csontember (film+, 21.10) című, amúgy igen izgalmas thrillerben, aki a kórházi ágyához kötve is elfogja (illetve, tehetséges tanulójával, Angelina Jolie-val elfogatja) a nagyon veszélyes sorozatgyilkost.

Valójában egy nagyon is valós, létező élethelyzetet jelenít meg a Vágyaim netovábbja (FOX, 21.55) című amerikai “független” komédia. A homoszexualitást elutasító külvilág igen gyakran kényszeríti a melegeket olyan látszatházasságokba, melyben ugyan együtt él egy férfi és egy nő, valójában azonban csak egymás mellett, hiszen egyik, vagy éppen mindkettejük a saját neme iránt vonzódik. Természetesen, szó sincs arról, hogy ezek a kapcsolatok érzelemmentesen, pusztán az érdekek mentén zajlanának le, az esetek túlnyomó részében az együtt élő felek barátok, és ez a lakóközösség addig tart, míg valamelyik fél rá nem talál “az igazi élete párjára”. Vagy éppen a szingli életformát preferálná, azonban becsúszik egy nem kívánt terhesség, mint e történetben a Jennifer Anniston által alakított Nina esetében történt. A film azzal játszik el, hogy mi lesz most, elsősorban a meleg George-al (Paul Rudd), Nina lakótársával (a képen Anniston és Rudd) – nem láttam e filmet, de kíváncsi vagyok, vajon megússza-e a prekoncepcióm szerinti (Coming Out-szerű) irreális végkifejletet.

A ma esti legjobb film késő este kerül adásba. A Túl a fenyvesen (film+, 23.30) egy nagylélegzetű, generációkon átívelő történetet elmesélő társadalmi tabló Amerika csúnyábbik feléről, Ryan Goslinggal, Eva Mendesszel, valamint Bradley Cooperrel, Ray Liottával és másokkal. (Bővebben)

Romantikus lelkű, szociális érzékekkel is megáldott, művészetek iránt rajongó hölgyekhez és urakhoz szól a Kihez menjek? (Filmcafe, 19.25/21.00) című kétrészes minisorozat, melyben a Lucy Liu által alakított romantikus lelkű, szociális érzékenységű, művészetek iránt rajongó hölgy, hosszas parlagon heverés után egyszerre három pasi is csapja neki a szelet. Passz, gondoltam, szólok.

Arra, amire Francis Coppolának 18 év és egy jó nagy halom pénz kellett, s amire Scorsese-nek egy életpálya sem volt elég, azt két fiatal hongkongi rendező, Andrew Lau (Wai Keung Lau) és Alan Mak (Siu Fai Mak) két év alatt lezavarta. Ráadásul közel hasonló eredménnyel, mint az agyonsztárolt hollywoodi kollégáik: részletgazdag, árnyalt és pontos képet festettek az adott társadalom bűnözői és bűnüldözői alvilágának összefonódásáról. Nem véletlenül nyúlta le Scorsese Szigorúan piszkos ügyek-trilógia (1, 2, 3, wiki) első darabját Tégla című filmjéhez, mellyel nagy nehezen csak sikerült az annyira áhított Oscart kicsencselnie magának. E trilógia aztán nem véletlenül vált gyűjtők becses darabjává, nyugodtan kezelhetjük úgy, hogy ez a hongkongi Keresztapa. Főleg, hogy Hon Samot, a kis köpcös triád-főnököt alakító Eric Tsang legalább olyan nimbusszal rendelkezik a hongkongi filmiparban, mint a hollywoodiban Marlon Brando, anno. Ma este a második részt (AMC, 20.00) láthatjuk. (Bővebben)

Paul Haggis akkor is egyik legfontosabb kortárs figurája Hollywoodnak, ha ezt a Harmadik fél (Cinemax, 20.00) című, 2013-as filmjét bizony elcseszte. Rengeteg fontos, jó filmnek írta egyedül vagy csapattagként a forgatókönyvét, tévésorozatok sem derogálnak neki, rendezőként pedig olyan filmeket tett le korábban az asztalra, mint az Ütközések vagy az Elah völgyében. Íróként igen termékeny, rendezőként már megfontoltabb, egy tipikus, moralizálásra és melankóliára egyaránt hajlamos bölcsész a pali. E filmje viszont olyan, mintha egy nagy tudású professzora iránt rajongó kékharisnya írta és rendezte volna, nedves bugyiban. Pont olyan, mint akit a filmben is látunk… (Bővebben)

Legendás darab a Tommy (Film Mánia, 21.00) is, ami az egyik legendás rockmusical, még a szép emlékű hetvenes évekből. A ma már -méltatlanul- keveset emlegetett Who együttes projektje ez a darab, melynek címszereplője gyerekként szemtanúja lesz szülei brutális meggyilkolásának. Az átélt trauma hatására elveszti látását, hallását, és meg sem szólal. Kezeli őt pszichológus (Jack Nicholson), kezelik őt LSD-vel (Tina Turner) és minden egyéb elképzelhető módon, mígnem egy játékteremben egy flipper csörömpölése (Elton John) téríti vissza Tommyt a való világba, melynek hamarosan ünnepelt sztárjává/beláthatatlan hatalmú médiadespotájává válik. Ken Russell ultrakult filmje a rockzene egyik csúcsteljesítménye, egyben masszív kordokumentum, valamint maró, nagyjából ma is érvényes média- és társadalomkritika – és kiváló alkotás is. Az említetteken kívül feltűnik még pl. Oliver Reed, Eric Clapton, illetve Roger Daltrey és Keith Moon a Who-ból – az előbbi játssza a már felnőtt Tommyt. (Remélhetőleg feliratos verzióban kerül a film adásba.) See it, hear it, feel it!

A Pénzcsináló (Mozi+, 21.00) viszont egy hajdani, nagyreményű baseball-játékosból legendás játékosügynökké avanzsáló férfi, immár feltétlenül valós története. Kvázi sportdráma, egy karriertörténet, amit Aaron Sorkin forgatókönyve, valamint Brad Pitt és a nemrégiben elhunyt Philip Seymour Hoffman próbál -szolid sikerrel- érdekessé tenni. (Bővebben)

Tom Cruise szerintem fullba’ nyomja a kretént a Született július 4-énben (Paramount Channel, 21.00), és hát nem is gyütt az Oscar bácsi… No, nem rossz, csak éppen a kulcsjelenetekben sok. Oliver Stone azonban igen pontosan megragadta azt az érzelmi, lelki és gondolati pálfordulást, ami a történetben ábrázolt vietnami (és más háborús) veteránokra jellemző. A poszt-traumatikus stressz (a fizikai sérülések okozta megrázkódtatásokon túl) talán itt jelenik meg a legkomplexebben, legrészletesebben filmen.

A Béke, szerelem és félreértés (Duna, 22.00) című romantikus drámát is látatlanul ajánlom. A történet főhőse egy válás közben őrlődő New York-i ügyvédnő (Catherine Keener), aki saját élete elől, tinédzser gyerekeivel messze, vidéken élő, marihuánaárusításból élő, őshippi édesanyjához (Jane Fonda – a képen az egyik unokát alakító Elizabeth Olsennel) menekül. A találkozás nyilvánvalóan nem lesz problémamentes…

A Nem vénnek való vidék (Paramount Channel, 23.55) tulajdonképpen a kitűnő spanyol színész, Javier Bardem egyik igen komoly jelenése, ugyanis Anton Chigurgh vérfagyasztó bérgyilkos-karakteréért joggal kapta meg az Oscart, ám Tommy Lee Jones barázdált arcát, és a végkifejletben elmondott, mélyen keserű monológját is nehéz elfelejteni. A film emellett elhozta a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek (Joel és Ethan Coen) és a legjobb forgatókönyvnek járó szobrot is. (Bővebben)

Láthatjuk ma este Roman Polanski Szellemíró (Filmcafe, 19.00) című thrillerjét, mely egy tehetséges íróról (Ewan McGregor) szól, aki más, nála jobban menedzselt, jobb kapcsolatokkal rendelkező, avagy csupán szerencsésebb írók nevében írja meg azok sikerkönyveit. Afféle stróman. Ez alkalommal azonban megkapja ő is a “nagy ajánlatot”: az ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan) életrajzát kell megírnia, idő előtt, furcsa körülmények között elhalálozott elődje helyett… (Bővebben)

Kevin Spaceyt, valamint Las Vegast nézhetjük sokadszorra a 21 – Las Vegas ostroma (AMC, 19.50) című filmben, mégpedig egy excentrikus matematikaprofesszor (illetve a közismert gigászi pénzszivattyú) szerepében, aki a diákhitel “okos” törlesztésének egy lehetséges módozatát tanítja inkább kiemelkedően tehetséges diákjainak az ősrobbanás matematikai képlete, a Mandelbrot-halmaz és más efféle, lényegesen érdekesebb problémák helyett. Másképpen mondva, Black Jackkel a Harvardra, vagy még másképpebben, Ocean’s-trilógia kontra Esőember kontra Good Will Hunting. Nem rossz film ez sem, csak éppen mire az összes cselekménycsavar kicsavarodik, mi nézők már kicsit beleununk a sok matekba.

A John Patrick Shanley által írt, rendezett és méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Cinemax, 20.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman – a képen) érkezik a mélyen vallásos intézetbe, aki gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően. Az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a patás ördögöt látja a férfiban és boszorkányüldözésbe kezd. Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg ezekben a mai, “sötét” időkben. (Bővebben)

A Fúsi (Cinemax2, 20.30) című izlandi film címszereplője (Gunnar Jónsson) már 43 éves, ránézésre minimum 200 kiló, és ha ehhez hozzávesszük, hogy rendkívül félénk pasas, akinek két kedvenc időtöltése van (a második világháborús terepasztalán való bütykölés, valamint szigorú, északi death-metált hallgatni a tengerparton); talán picit érthető, hogy eddig még nem volt csaja. (Bővebben)

Cinemaxot, persze, nem tud nézni mindenki. Nekik marad például picit később a Bízz a szerelemben (Story4, 21.00) című, szintén messze nem agyatlan romantikus komédia egy szerelemből kiábrándult, idősödő író (Greg Kinnear), valamint szintén írói ambíciókat dédelgető, a szerelembe éppen beleszerelmesedő lánya (Lily Collins), valamint ezzel az egésszel kezdeni mit sem tudó, de szintén írónak készülő fia (Nat Wolff) közti zűrzavaros – helyenként szórakoztató – viaskodást mutatja be.

A háborús filmek kedvelői megnézhetik újra A sólyom végveszélybent (film+2, 21.10), Ridley Scott maratoni háborús drámáját (kb 144 perc), mely egy valóságban megtörtént szomáliai kommandós rajtaütés drámai pillanatokban bővelkedő, érzékletes filmes feldolgozása, értelemszerűen súlyos hollywoodi hangsúlyokkal (2 Oscar+2 Oscar-jelölés).

Alternatíva lehet hazánk ideiglenesen Hollywoodban állomásozó, ám jelenleg éppen itthon forgató filmes kontingensének jelentős részét képező Antal Nimród sokszor vetített, sokat emlegetett Kontroll (Filmcafe, 21.15) című, igen bizarr romantikus thrillere, mely egy csapat szeretetre méltó és egy csapat nagyon utálatos BKV-ellenőrről, egy misztikus kapucnis gyilkosról, egy macilányról és még sok más, furcsa, groteszk figuráról szól, akiket amúgy már mindannyian igen jól ismerünk.

A Kósa-Sára páros 1981-ben készült, A mérkőzés (Duna, 21.40) címet viselő filmjének szomorú apropója van: vasárnap hunyt el a film dramaturgja, Csoóri Sándor. A dráma amúgy egy vidéki kisvároson kiskirályként uralkodó, a futballért elvakultan rajongó, Rigó Dezső nevű helyi hatalmasságot (Szilágyi Tibor) mutat be (Jesszumpepi Mariska segíts meg! Ilyen van?!), aki egy vesztes meccs után, hirtelen felindultságból agyonveri a mérkőzés játékvezetőjét. Az esetet a kisváros -politikailag amúgy is megbízhatatlan- újságírója (Kozák András) meg akar írni, erre Rigó őt is befenyíti. Van azonban egy szemtanúja is a bíróverésnek, Rigót pedig nem lehet leállítani, a hullák pedig szaporodnak…

Van megint a Képlet (AMC, 22.00) is, amiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)

Elég küzdelmes estének nézünk elébe… A Szerencse dolga (Story4, 21.00) elsősorban azokhoz szól, akik lelkesednek a pókerért, ugyanis a kártyaasztal mellett folyik a cselekmény érdemi része. Apa-fiú konfliktus kerül napfényre a leosztásban, melyben az ész csap össze a szerencsével, az érzelmek a logikával. Jó a rendező, Curtis Hanson, jó a szereposztás, bár Eric Banát én nem tartom sokra, viszont Robert Duvall, Drew Barrymore vagy Robert Downey Jr. azért mindig nyújt értékelhetőt. A filmet még nem láttam.

A fegyver-fétisiszták, a helyi érdekű Igazságos Jánosok, valamint a túlélésről szóló dzsungeltúrák rajongóinak kedvence a következő ajánlat, mely egyben azért egy igen komoly popkulturális ikonná, valamint műfaji alapvetéssé is vált mára. Sylvester Stallone másik arca Rambo (Mozi+, 21.00), a hallgatag vietnami veterán, aki hazatérve a háború poklából, nem vágyik semmi másra, csak arra, hogy békén hagyják. Hazafelé (?) tartó útja során egy kisváros halljakend seriffje (Brian Dennehy) azonban másként gondolja ezt és kiszúrja magának a város határán stoppoló, hosszú hajó hippit (lásd a képen), nem sejtve, hogy ezzel micsoda córeszt akaszt saját, és szeretett városa nyakába… Bár sokan legyintenek már e remek kis filmre, azért szépen megjelenik benne a másság elfogadásának igen bonyolult problematikája is, tök mindegy, hogy az a más jelen esetben nem holmi arab menekült, hanem konkrétan egy igazi, amerikai háborús hős – s akik őt nem képesek elfogadni azok egy amerikai kisváros hazafias polgárai. Szóval, tanulságos darab lehet ez, vicces módon épp megfelelő helyen és időben – már, ha veszi az adást a célközönség.

Hasonló korú, de ennél lényegesen gyengébb a kolléga, Arnold Schwarzenegger 1986-os filmje, a Piszkos alku (Paramount Channel, 21.00), melyben Arnie egy pont olyan kisvárosi seriffet alakít, mint az előző filmben Brian Dennehy, csak éppen itt ő a pozitív szereplő. Hajdani FBI-ügynökként vágyik nyugalomra e kisvárosban, ám főnökei megkeresik egy utolsó bevetésre: be kell épülnie a chicagói alvilágba… Szóval, Arnold, az álgengszter. Ne várjunk csodákat.

A Testvérek (film+2, 22.40) egy remake, viszont ennek ellenére egészen jó kis mozi. Susanne Bier dán filmrendezőnő Testvéred feleségét… című kiváló filmjéből Jim Sheridan készített egy azzal azonos minőségű, csak az eredetiségét tekintve másodlagos jellegű alkotást. A sztori egyszerű a felszínen, a mélyben viszont mély: Sam (Tobey Maguire) katona, Afganisztánban szolgál, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal) pedig éppen most szabadul a börtönből. Sam repülőgépét lelövik, s a tragikus hírre Tommy úgy gondolja, hogy neki, mint testvérnek muszáj megvigasztalnia Sam feleségét, Grace-t (Natalie Portman). Éppen nagyban vigasztalja, amikor beállít Sam…

Adásszünet. (Nem, dehogy is, csak vicceltem…) Egy igen könnyed, habos-babos, francia romantikus komédiával kezdhetjük az estét. A Nathalie második élete (Film Mánia, 19.00) csókkal kezdődik, ami a lehető legváratlanabb időben és helyen csattan el, a lehető legelképzelhetetlenebb párosításban. A romantikus komédia ettől lesz az, ami, hiszen ha egy tökéletesen össze nem illő pár egy lehetetlen élethelyzetben találkozik, annak csakis szerelem lehet a vége (vagy semmi nem lesz belőle, de arról meg minek filmet csinálni), a bájos Audrey Tautou kisasszony és a sármosan bumfordi Francois Damiens (őt láthatjuk a minap moziba került Mondd ki, hogy uborka! főszerepében is) hathatós közreműködésével. (Bővebben)

Utána viszont zúzás. Jason Statham ugyanis Felpörögve (Crank) (AMC, 20.30) hasít végig ebben az akcióban, ami az ami a címből is látszik. Jasont egy olyan szerrel pumpálják fel nem túlzottan barátságos “üzlettársai”, hogy ha egy pillanatra is megáll, akkor meghal. Buta film, de én bírom. (Bővebben)

A kanadai Denis Villeneuve Fogságban (film+, 21.00) című filmje az utóbbi évek talán legnyugtalanítóbb, leggyomorszorítóbb, legnyomasztóbb thrillere… Nem biztos, hogy a legjobb, de hogy a leghatásosabb, az majdnem biztos. Ennek oka részben a rendező igen erős drámai érzéke, részben Roger Deakins Oscar-díjra jelölt delejes, ködös, borongós fényképezése, részben pedig az egész történetet átszövő vallásos őrület illogikus, irreális, rettegéssel telt kiszámíthatatlansága, illetve annak igen hiteles ábrázolása. Egy nap nyomtalanul eltűnik egy békés, átlagcsalád kislánya, az apa azonnal a nyomozni kezd – olykor a rendőrség ellenében is. A nyomok egy elhagyott, ócska lakókocsihoz vezetnek… Főszerepben Hugh Jackman (a képen) és Jake Gyllenhaal. (Bővebben)

A “világmegmentő” Will Smith eközben A közellenség (Viasat3, 21.00) lesz Tony Scott ’99-es thrillerjében. A címszereplő egy ügyész, aki eddig élt, mint Marci Hevesen. Egy átlagos, szürke hivatalnok, ám egy érthetetlen pillanattól kezdve az Államok összes titkos- és kevésbé titkos szervezete az ő nyomában lohol. Ő pedig előlük, és nem is tudja miért…

Naná, hogy Mindenki szereti a bálnákat (Prime, 21.00)… A valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó megható film egy alaszkai tévériporter (John Krasinski) és Greenpeace-es barátnője (Drew Barrymore) áldozatos harcát meséli el, amit annak érdekében vívnak, hogy kiszabadítsanak a jég halálos fogságában rekedt bálnacsaládot – aminek érdekében még az orosz és amerikai haderők is fegyverbarátságot kötnek. (Passz, nem láttam.)

A Star Trek (SuperTV2, 21.00) ugyan csak egy sci-fi mesefilm, melyben azonban J.J. Abrams, a Lost kreátora egy legendás tévésorozatot élesztett újjá egy valóban látványos mozifilmben. Szép gesztus, hogy Leonard Nimoyt is láthatjuk a filmben Dr. Spockként, a hajdani sorozat jellegzetes szereplőjeként, ahogy fiatalkori önmagát (Zachary Quinto) látja el megszívlelendő, bölcs tanácsokkal. (Bővebben)

Tehetünk egy újabb kanyart A nyolcadik utas: a Halállal (Mozi+, 21.00) is. Az én korosztályom még moziban látta először (a moziverziót), amikor még szó sem volt Alien-sorozatról. Hogy milyen hatással bírt a film az akkor már picit repedező szocialista közerkölcsre, arra bizonyíték, hogy a bemutatót követően Nyolcadik utas a benzinkutas címmel már énekelte is a dalt a Sikátor zenekar. Így születik a kultusz: ha valami bejön, rögtön jön is kifele. Nem mondom viszont, hogy annyiszor néztük meg, ahányszor adták (az a Star Wars volt), mert elsőre is sokk volt Ridley Scott filmje. Számomra azonban azóta is ez a film a Numero Uno, ha scifi-horrorról van szó.

Meg Ryant általában azokban a ragadósan szentimentális, nagyon romantikus komédiákban szokhattuk meg, ahol bájosan rázhatta bongyor fürtjeit és olajosan párás tekintettel nézhetett bele a kamerába és/vagy az aktuális főhős szemébe. Ezért lehet talán meglepetés ez a száraz, romantikát még csak nyomokban sem tartalmazó thriller, a Nyílt seb (Filmcafe, 22.00), mely egy teljesen más, drámai oldaláról mutatja meg őt. A nőket daraboló sorozatgyilkossal és némi, igen érzéki szexszel operáló filmet az erős feminista attitűddel és igen különös látásmóddal alkotó, ausztrál/új-zélandi Jane Campion rendezte: el-elrévedő, különös költőisége, melankolikus hangulata, finom erotikája, valamint a kissé lilának tetsző külcsín alatt rejtőző, amúgy valóban igen sablonos cselekmény ennek megfelelően osztja is meg a nézőket. Én mégsem tudom azt mondani, hogy nem tetszett…

Gigor Attila remekbe szabott, abszurd krimije, A nyomozó (film+2, 22.55) a mai utolsó ajánlat. A kiváló színészi teljesítményeket (Anger Zsolt, Rezes Judit, Terhes Sándor…) felvonultató, helyenként tényleg bizarr, ám szerintem igen szórakoztató történetben egy halottkém nyomoz egy hulla után, hogy tisztában jöjjön saját életének értelmével.