Mit nézzünk ma a tévében?

Kedd, október 4.

A mostanában szokásos minőségű keddi kínálat. A legjobb film Roman Polanski 1988-as Őrület (Paramount Channel, 21.00) című őrülete lesz. Harrison Ford (a képen) egy amerikai sebészt alakít a történetben, aki feleségével egy konferenciára érkezik Párizsba, ám az asszony hirtelen eltűnik a szállodából. A korábbi (és későbbi) filmjeiből már ismert Polanski-recept szerint, illetve, a Ford által mindig meggyőzően alakított szürke átlagemberre -valamint a nézőkre- hideglelős órák várnak a számára tökéletesen idegen városban.

 

 

orulet-harrison-ford

 

Számomra tök ismeretlen valami a Választási kampány (Film Mánia, 21.00) című kanadai komédia, de abban biztos vagyok, hogy messze nem veszi fel a versenyt azzal az őrülettel, amit mi, itthon, a valóságban voltunk kénytelenek átélni… Két gyerekkori barát indul egymás ellen a helyi választásokon és értelemszerűen, az eddigi barátságnak ezzel vége is.

Inkább akkor Szóljatok a köpcösnek! (Story4, 21.00) Chili, a miami(i) gengszter (John Travolta) hollywoodi kirándulásának leszünk szemtanúi, amikor fejébe veszi, hogy ő inkább filmsztár lenne. hajdani tettestársai azonban ezt másképp gondolják. Travolta mellett valódi sztárok egész sorát (Gene Hackmantől Danny DeVitóig) láthatjuk ebben a ’95-ben készült habkönnyű komédiában, melyet Elmore Leonard írt, zenéjét pedig John Lurie szerezte.

A specialista (film+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Sylvester Stallonenak Sharon Stone (méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, hús a húson-típusú szexjelenetében). Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez a film – de hát láttuk már.

A mostanában szépen és megérdemelten leporolt, a hongkongi triádok belső életébe beavató Szigorúan piszkos ügyek-trilógia első darabját (Filmcafe, 21.45) is megnézhetik azok, akik valamilyen okból lemaradtak róla. (Bővebben)

Ezeken kívül találhatunk még egy szép csokor, igen ritkán látható magyar filmet is, bár óvatosan a kattintással, mert a kormánymédia bármelyik csatornáján belefuthatunk valami alattomosan settenkedő, pusztító hatású agyrágóbogárba… Persze, csakis a filmek közötti “holttérben”. Ügyes távirányítókezeléssel azonban nem érhet minket semmi baj. András Ferenc 1988-as tévéfilmjében, az Ítéletidőben (m3, 21.15) az 1848-as szabadságharc idejébe teleportálhatjuk magunkat. Éppen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. A reálpolitikus Kossuth belátta, újra kell gombolni a szövetségi politika mellényét, azok számíthatnak egymásra, akik itt maradtak a Kárpát-medencében. Szerbeknek-, szlovákoknak- és románoknak nyújtott békejobbot a forradalmi magyar kormány. A labda (m3, 22.40) című, ’74-es (vagy ’72-es) darabban Domján Edit alakít egy elvált fővárosi nőt, aki gondnoknak szegődik egy vidéki művelődési házba. Menekül múltja elől, nyugalomra, tiszta, szép életre vágyik, ahol segíthet másokon. A zárkózott nőt roppant titokzatosnak tartják a helyiek, s azonnal elindulnak a találgatások, pletykák a személyéről. Melinda egy darabig nem vesz tudomást az intrikákról, mígnem szembesül azzal, hogy nem menekülhet örökké a világ, s önmaga elől. Makk Károly 1987-ben bemutatott Az utolsó kézirat (m5, 23.10) című tragikomédiájának egy Déry Tibor-novella, a Vidám temetés szolgáltatja a vázat. Egy nagy író meghal, a temetésén gyermekkori barátja, a híres akadémikus mondja a gyászbeszédet, aki viszont a beszéd közben infarktust kap. A tudós előzőleg minden energiáját annak szentelte, hogy megszerezze az író utolsó kéziratát, amelyben mindent és mindenkit leleplez.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!