Mit nézzünk ma a tévében?

A Vágyak szerelmesei (Filmcafe, 20.00) című romkommal kezdünk. Három szexfüggő pasast látunk –Mark Ruffalot, Tim Robbinst és Josh Gadet-, valamint Gwyneth Paltrowt, Pinket a másik oldalról. A gondtalan középosztály kínjai a pamlagon, avagy, mit tegyünk és mit ne tegyünk a jólét unalma ellen. Vagy éppen helyett…

Minden merev, kőtáblákba vésett elvek alapján működtetett konzervatív rendszer elébb-utóbb kivívja az ellene való lázadást. Nincs kivétel. Ráadásul a forradalom sokszor a legváratlanabb irányból, a rendszer belsejéből érkezik, így annak romantikus, idealisztikus hevülete, valamint igazságtartalma ilyenkor még kevésbé megkérdőjelezhető. A Holt költők társaságában (Viasat3, 21.00) például egy független gondolkodású, lendületes irodalomtanár (Robin Williams – a képen, a helyzet magaslatán) alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő angol fiúiskola merev, kőtáblákba vésett rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban meg tudja szerettetni az irodalom, a művészetek és ezeken keresztül az élet nagyszerűségét. Kötelező érvényű, katartikus film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

A hétfőn elhunyt, világhírű Andrzej Wajdára 1972-ben készült Menyegző (m5, 21.30) című alkotásával emlékezünk. A film -legalábbis felszínesen nézve- egy lakodalmi részeg éjszaka története, folyik a vodka, a vendégsereg zabál, énekel és táncol… Mélyebben belegondolva a kavarodásba azonban szépen kibomlik a lengyel történelem nagyívű allegóriája, nagy figurákkal, gondolkodókkal, művészekkel, tragikus eseményekkel.

Nyilván nem szeretne senki sem kórházba is kerülni, főleg nem a mai magyar közgyógyászati viszonyok között, mert az biztosan nem lesz olyan vicces történet, mint amilyen a M.A.S.H. (AMC, 22.00) című szatíra “címszereplője” körül történik. Robert Altman nagyon fanyar és igen abszurd humorú háborús burleszkje egy tábori kórház mindennapjairól szól, mely annak idején, 1970-ben, Cannesban Arany Pálmát is ért; az öt Oscar jelölésből pedig egyet el is hozott. Persze, az ifjú Donald Sutherland, az ifjú Tom Skerritt vagy az ifjú Elliott Gould kezei közé nem biztos, hogy szívesen kerülnénk, ha csak nem nem kifejezetten arra az élményre utazunk, hogy “nem fáj, nem fáj, csak ha röhögök!”

Ismét feltűnik ma este Anthony Hopkins, természetesen Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján, aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (TV2, 22.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterének látványát. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Oliver Stone filmjével, a Vadállatokkal (SuperTV2, 21.00) kapcsolatban rendszerint az a legfőbb kifogás, hogy pozitív színben tünteti fel a drogfogyasztást, holott inkább felmutatja a jövő egyik jellegzetes embertípusát (már, ha lesz jövő egyáltalán), aki jól képzett, buddhista világnézetű (direkt nem használom a ‘vallás’ kifejezést), problémák iránt nyitott és felelős gondolkodású világpolgár, aki szerint a drog (kizárólag a marihuána) csak egy válasz az őrült világ kihívásaira. A történet főszereplője ilyen. Ben (Aaron Johnson – a képen) amolyan újhippi, közgazdász- és kertészdiplomát szerzett a Berkeley Egyetemen és marihuánát termeszt, méghozzá a legjobbat Kaliforniában. Százezreket lát el füstölnivalóval, mindezt mosolyogva és a legkisebb erőszak nélkül. Amolyan joviális gyümölcskertész, csak sokkal többet keres. Az óriási bevételből természetesen fut puccos tengerparti villára is, de tetemes pénzt áldoz olyan maffiózóktól nem tapasztalt tevékenységekre, mint például vízvezetékek, iskolák és kórházak építése Afrikában. Ben tehát jó ember, akinek egy bűne van, hogy momentán az a növény, amit termeszt, illegális. Nem is lenne semmi baj a világon ilyen emberekkel. A baj csak az, hogy az önző, pénz-, hatalom- és bosszúéhes vadállatok vannak többségben… (Bővebben)

Ennél valószínűleg semmivel sem lesz kevésbé elszállt történet a romantikus alternatíva. A szerelem üstököse (Film Mánia, 21.00) “egy kozmikus szerelem párhuzamos univerzumokon átívelő történetét meséli el. Dell (Justin Long) és Stephanie (Emmy Rossum) különös kapcsolatában a tér is az idő relatív, egymás iránti érzéseik azonban erősebbek a fizika bármely törvényénél.” Passzolom amúgy, nem láttam.

Makk Károly Egy erkölcsös éjszakáját (m5, 22.40) viszont annak idején Arany Pálmára jelölték Cannesban. Tóth János fülledt, mélypiros képein egy egyetemista költözik be a Mutter vezette bordélyba, egy régmúlt, boldog világban. Pici “facsavarral” élve, Krúdy bohém világa elevenedik meg a filmen, holott Hunyady Sándor írása nyomán írta Örkény és Bacsó. Mutter szerepében “A”Psota, a kurvák között a szegény Kishonti, Tarján Györgyi, Szirtes Ági a cseléd! Cserhalmi a duhaj diák. Pompás film.

Ugyanekkor A félelem játéka (film+2, 22.45) egy közepes akcióthriller, melyben egy kerületi ügyész (Dominic Cooper) gázol el egy embert éjszaka, ám mivel ivott, ezért segítségnyújtás nélkül tovább hajt. Bepánikol, és “a körülmények sajátos összejátszását figyelembe véve” egy sorozatgyilkosra (Samuel L. Jackson) tereli a gyanút, akit, úgy néz ki, gond nélkül el is ítélnek olyan bűncselekményért, amit nem követett el. Az államügyészben azonban felülkerekedik a lelkiismeret…

Mit tehet az ember, akinek hozzátartozója bűncselekmény áldozatává vált, azonban az igazságszolgáltatás a jogi útvesztők labirintusában bolyong, úgy tetszik, az idők végeztéig. Általában semmit, mert őt egészen biztosan hamarabb fogja elérni a törvény keze, mint azt, aki miatt saját kezébe volt kénytelen venni a dolgok intézését – no, és ne feledjük azt sem, hogy a vérbosszú nem több egy ősi, primitív ösztönnél, ami persze, nem menti a tétova törvényi teszetoszáskodást. A mai Igazságos Jánosok, Rendetteszek Pisták és Asztalracsapok Jóskák nyilván szeretni fogják A bosszú jogán (AMC, 20.00) című akcióthrillert, melyben Nicolas Cage adja azt a szolid irodalomtanárt, aki vérnősző barommá válva vesz elégtételt feleségének erőszaktevőin, egy titokzatos szervezet segítségével. Amikor Charles Bronson klasszikus Bosszúvágya találkozik a Harcosok klubjával…

Később nézhetjük például John Madden kissé döcögős, de azért még bőven nézhető, MOSZAD-os kémkrimijét, Az adósságot, (Prime, 21.00), mely nagy részben Budapesten forgott rengeteg hazai (magyar) színész statisztálásával és Helen Mirren (a képen) főszereplésével. (Bővebben)

A virtuális valóság útvesztőjében elmerülő Vadidegen (AXN, 21.00) viszont egy rendkívül rossz thriller, nem hiszem, hogy érdemes lenne megnézni. Agyonbonyolított, buta narratívában előadott, kusza cselekmény, idegesítően rossz színészi alakítások, beleértve a gyönyörű, tehetséges és díjakkal is bőven elismert Halle Berryt is, akinek szemeiben látszódik is az a tökéletes értetlenség, amit én is éreztem végig a filmen: MINEK EZ? De Bruce Willis is ritkán volt ilyen gyenge, pedig ő azért sokat kísérletezik saját maga nimbuszának alulmúlásával…

Az utolsó cserkész (film+, 21.00) viszont nyilván már a könyökén jön ki mindenkinek. Tegye fel a kezét az, aki még nem látott olyan filmet, ami úgy kezdődik, hogy Bruce Willist borostásan, szemmel látható piaszagban ébresztik egy gondosan ápolt kert közepén, igen szabálytalanul leparkolt kocsijában… Satöbbi.

Legalább az Őrült, dilis, szerelem (Cool, 21.10) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát. Mindemellett, egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre amúgy is érdemes vetni egy pillantást. Egy válás előtt álló negyvenes férfi megpróbáltatásai az újrakezdést illetően…

A Kiképzőtábor (film+2, 21.50) az akciófilm-specialista John  McTiernan alkotása, melynek főszereplője Samuel L. Jackson, aki ezúttal egy keménykezű kiképzőt alakít, akinek táborában egy hurrikán után négy kopaszt holtan találnak, ám a brutális trénernek is nyoma vész. Egy hajdani tanítványa (John Travolta) kezd nyomozni az egyre szövevényesebb ügyben… Örülünk, Vincent?

Amennyiben a hétvégén nem kaptunk tőle herótot, Kevin Costner élete egyik legjobb és legfurcsább alakítását nézhetjük meg a Mr. Brooks (TV2, 22.00) kettős életet élő megrögzött gyilkos/békés családapa/sikeres üzletember karakterében. Maga a film sem rossz, azonban picit bukik azzal, hogy morálisan semmi sem menti, de nem is magyarázza Costner (William Hurt alakította “sötét Én” által is provokált) gyilkos-karakterét. Így, hogy “csak” egy tudathasadásos gyilkos a film központi karaktere, csupán egy jó thriller, pedig lehetne ennél több is…

A Csalóka napfény első része zseniális mű. A tizenhat évvel később, 2010-ben bemutatott második részt (m5, 22.55) nem láttam. 146 perc, a misztikus ködökben kóválygó putyini orosz gazdaság azévi költségvetésének kultúrára fordítható pénzének nagy része, valamint Nyikita Mihalkov vitathatatlan tehetsége csábít ugyan a kései időpont ellenére is e film megtekintésére, azonban tartok is attól, hogy ez a film már inkább csak egy méregdrága kurzusfilm, nem több.

“Menekülő útvonal” lehet az Arthur Newman világa (Duna, 23.30) egy kiégett, középkorú férfi (Colin Firth) fáradt próbálkozása arra vonatkozóan, hogy megújítsa életét. Ez tulajdonképpen teljes addigi életének felrúgásával történik, új élet, új személyazonosság – és egy új szerelem (Emily Blunt), aki viszont szintén nem volt az régen, mint akinek most mutatja magát.

A Híd a Kwai folyónnal (Filmcafe, 19.45) kezdünk, ami egy egzotikus helyszínen játszódó, igen jó kis háborúsfilm-klasszikus, híres, jólismert füttyös kísérőzenével és egyéb érdekességekkel súlyosbítva. (Bővebben)

Ugyanekkor a Hölgyválasz (Paramount Channel, 19.50) képviseli a dolgok romantikus oldalát. Richard Gere, az őszülő halánték, amúgy dörzsölt, nagymenő ügyvéd egy nap meglátja Jennifer Lopezt, egy lepukkant, külvárosi táncstúdió kirakatában, aki lehengerlő vonzerejével olyan dolgokra veszi rá a pasit, hogy azt saját maga sem hiszi el…

Az igaz, hogy a kitűnő Robert Zemeckis nem igazán csinált többet, minthogy megcsinálta Philippe Petit WTC-táncának (a pali anno kötélen sétált át az éppen átadás előtt álló WTC tornyok között, engedélyek és ami a fő, biztosítás nélkül), illetve az azt elmesélő, Oscar-díjas Ember a magasban című dokumentumfilmnek a látványfilmes, hollywoodi verzióját a Kötéltánc (Cinemax, 20.00) című produkcióban, de valahogyan én már megint más filmet láttam, mint a honi kritika nagy része. Hányni ugyan nem hánytam, bár nem is IMAX-ban néztem a filmet, de véleményem szerint azért minden benne van, ami egy ilyen filmbe kell. Látvány (a kitűnő Dariusz Wolski) valóban lélegzetelállító, a cselekmény szépen ível fel a hosszú, és a szó szoros értelmében is elemelkedett fináléig, ami végén még fújhatunk is egyet, valamint az emberfeletti teljesítmény iránt érzett meghatottság könnyeit is nyugodtan kitörölhetjük szemünkből, hogy más meg ne lássa gyengeségünk. Nehéz lenne ezt a történetet úgy megcsinálni, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyjuk, azok pediglen ott vannak a filmben. A kitűnő Joseph Gordon-Lewittnek pedig van olyan fura kisugárzása, hogy simán elhiszem neki Petit figuráját.

Steven Spielberg tavalyi filmje, A kémek hídja (HBO, 20.00) egy hidegháborús kémtörténet. Tipikus Spielberg-film, melynek összképét az rontja le, amely pályájának tulajdonképen minden filmjét: a végkifejlet ízléstelen idealizmusa, mondhatni szentimentalizmusa. Az, ami jól állt az ET-nek, az Amistadnak vagy a Bíborszínnek, az romba dönti például ezt a filmet. Ugyanarról van szó, mint a Schindler listája esetében, ami ott a piros ruhás kislány volt. El kellett volna vágni a filmet ott, amikor végre Tom Hanks hazaér, és hasra vágja magát a családi franciaágyra. A message akkor is lejött volna, az amerikai jogrend is absolutely fantastic, de az az ömlengés, a sokszoros önigazoló visszacsatolás, ami utána jön, az már teljességgel felesleges. Émelyítő, de főleg hitelteleníti az addigiakat. Pedig az első 20 perc zseniálisan végighúzott némajátéka, csak zörejekkel és képpel, minden zene és párbeszéd nélkül, egy igen izgalmas kémtörténetet ígér. Aztán a tulajdonképpeni történet is rendben van, még ha az már igencsak tobzódik a közhelyekben és olyan ziccereket hagy kihasználatlanul (pl. a kémvád koncepciós jellege), melyek akár külön-külön kidolgozva is megérnének egy jó filmet. A vége azonban lónyál. Janusz Kaminski szinte festményszerűen fotografál, bár nála is érzem az “annyira szép, hogy már alig hiszem el”-t, Mark Rylance is jó az orosz kém mellékszerepében. Megérdemli az Oscart, bár ennyire megérdemelte volna bármelyik riválisa is.

Szólok, hogy a Senkinek egy szót se! (AMC, 20.45) nem lesz jó. Számomra legalábbis nézhetetlennek bizonyult.

A John Wick (film+, 21.00) lövöldözős bosszútörténet Keanu Reeves-szel. Ez a film túl komolyan veszi magát, hogy paródia legyen, paródiának viszont túl komoly – akciófilmnek átlag feletti, de azért nem kell tőle rögtön hanyatt fekve szaladgálni… Kiskutyák, orosz gengszterek, képregény-dramaturgia.

Aztán. A Ki nevet a végén (Galaxy, 21.00) a pukihumor koronázatlan királyának, Adam Sandlernek normális emberek számára is nézhető filmjei közé tartozik. Sandler itt egy halálosan beteg standup-komikust alakít, aki élete utolsó óráiban próbálja ki, milyen érzés önzetlennek, jónak lenni…

Jon Favreau gusztusos és frenetikusan szórakoztató bulifilmje, A séf (Viasat3, 21.00) tökéletes kikapcsolódás. Szerintem akárhányszor meg lehet nézni. Nem nagy történet, nem nagy film, egyszerűen csak jó film. Egy híres séf a szakmájának szentelte egész életét. Amikor egy nap mégis munkanélkülivé válik, rájön, hogy van egy családja is – akiket, mintegy család-egyesítésileg,  belezsuppol egy mozgó kifőzdébe és nyakukba veszik Amerikát. Ennyi. Meg egy sor világsztár, Dustin Hoffmantól Robert Downey Jr.-ig, Scarlettől John Leguizamóig. Nem érdekel, hogy kiveri a szemem a Twitter-reklám, hogy internettanóra kőkorszaki konziknak, hogy ezt a történetet százan százszor elmesélték már (és ezt még nem is adtad hozzá), ha egyszer működik a film.

A Dan Brown regényéből készült Angyalok és démonok (RTL Klub, 21.10) című thriller tulajdonképpen a híres-hírhedt Da Vinci-kód második részeként is felfogható (nemsokára mozikban a harmadik, Inferno című is): simán leköthet, ha eddig még nem kötött le. A Tom Hanks által alakított tudós nyomozó ezúttal Vatikán belső köreiben nyomoz a gonoszok után, akik bizony, ott vannak. (Bővebben)

Az ötös számú vágóhíd (m2, 21.15) Kurt Vonnegut alapvető regényének 1972-ben, George Roy Hill által rendezett adaptációja Drezda második világháború alatti bombázásáról. Unikum.

Érdekes darab azonban a Tilda Swinton főszereplésével készült, 2001-es Mélyvíz (FOX, 21.55) című dráma is, melyben a Swinton által alakított anya egy reggelen 17 éves, homoszexuális fia szeretőjének holttestét találja meg az ajtaja előtt. A nő bepánikol, és fia védelme érdekében eltünteti a holttestet – azonban ahogyan ez lenni szokott, egy szemtanú mindig akad…

A 21 gramm (Paramount Channel, 22.00) azt próbálja megfejteni, méghozzá remek színészekkel (Sean Penn, Naomi Watts, vagy például Benicio Del Toro) és a mára Hollywood egyik vezető filmművészévé vált mexikói Alejandro González Iñárritu rendezésében, hogy miért válik éppen a címben jelzett mértékben könnyebbé egy ember teste a halál pillanatában?

A Prizzik becsülete (Duna, 22.10) minden bizonnyal igazi, hollywoodi nagyfilm, amit viszont én még nem láttam. Vagy csak nem emlékszem rá… Mindenesetre, rengeteg jelölés, rengeteg díj, óriási figurák a stábban: rendező John Huston, főszerepekben a lánya, Anjelica Huston, valamint Jack Nicholson és Kathleen Turner. A Prizzik valószínűleg maffiózók, akik bérgyilkosokat foglalkoztatnak, akik közül egyesek szerelmesek egymásba, miközben más és más a megbízatásuk. (A képen Anjelica Huston és Jack Nicholson.)

Federico Fellini Casanováját (Filmcafe, 22.50) az ifjú Donald Sutherland kelti életre, a filmtörténelem egyik jelentős fejezetében.

Később megnézhetjük még a Blue Jasmine-t (Viasat3, 23.25) is. Ő az a csaj abból a jól ismert, decens, liberális, értelmiségi társaságból, aki már évtizedek óta halálosan unja az egy családregény dagályosságát idéző, állandó és általános civakodást, a mindig ismétlődő témákat és áskálódásokat – és egy napon dönt. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Mivel a jövő héten a mozikban kerül Dan Brown-Ron Howard-Tom Hanks új misztikus thrillerje, a nagy részben Magyarországon forgatott Inferno (:D), ma este laza bemelegítő edzést tarthat az alkotók eddigi két, hasonló műfajú filmjéből az, akinek még nem jön ki a könyökén A Da Vinci-kód (AXN, 20.00), illetve az Angyalok és démonok (AXN, 22.50). (Bővebben)

Anyukám egyik kedvence A felolvasó (Filmcafe, 21.00), egy elég hangsúlyos, remek darab. Ő már sokszor látta, olvasta is; remélem más is, viszont lehet repetázni is. Kate Winslet (lásd a képen) nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására Oscart, BAFTÁt, Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét. (Bővebben)

Sokak szerint igen kiváló kémfilm a Suszter, szabó, baka, kém (film+2, 21.00), a műfaj alapvető szakértőjének, John Le Carrénak regényének adaptációja (sok-sok jelölés). Ennyiből talán tudni is illik, hogy egy realisztikus (és nem “James Bondikus“) kémtörténet vár a vállalkozókra, sok jó színésszel (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és még sokan mások). (Bővebben)

Lesz ma este a 300 (film+, 21.00) is, azaz a végén egy sem maradhat. Zack Snyder ultrabrutális, élő szereplők alapján rajzolt filmje Leonidász spártai király Thermopülai-szorosnál véghezvitt hős cselekedetéről szól, Frank Miller képregénye alapján, ahogyan a történelem-könyvekben sohasem lesz látható. Vér, vér, irtóztató kockahasak és szandálok. És megint vér, de semmi cukor.

A Mr. Jones – Jogában áll meghalni (Story4, 21.00) nem igazán azért lehet érdekes választás, mert műfajilag romantikus és dráma, valamint a főszerepben a sármőr ősz herceget, Richard Gere-t láthatjuk (Lena Olin társaságában), hanem inkább azért, mert Mike Figgis elég jó rendező ahhoz, hogy ne hibázzon túl nagyot Eric Roth történetével. Gere mániás depresszióban szenved (vagy tán mégse), és Olin, a pszichológusnő ezen majd segít (vagy nem).

Tölthetjük a mai estét a rettegett Hannibál Lecter életének befejező szakaszát elmesélő Hannibal (Mozi+, 21.00) című mozival is. Nem éppen langyos lektűr Ridley Scott dolgozata, ellenben nyugodtan szörnyülködhetünk Lecter sajátosan bizarr gasztronómiai elképzelésein. Pazar szereplőgárda (Sir Anthony Hopkins mellett Gary Oldman, Ray Liotta és Julianne Moore) színesíti a borzongató élmény.

Az Anyád napja (Cool, 21.10) című romantikus komédiában viszont Jennifer Lopez küzd meg Jane Fondával, vagyis a végre a Nagy Ő-t megtaláló, ifjú és szerelmes ara a sárkányjellemű anyóssal. Ismerve azonban a felek temperamentumát, ez egy kőkemény menet lesz…

A Börtönpalota (FOX, 21.55) viszont Thaiföldön van, ahol 100 igen kemény, feszült percet tölthetünk el. Ide kerül ugyanis bizonyos félreértések fatális sorozatából fakadóan a két jómódú amerikai lány (Kate Beckinsale és Claire Danes), s ahonnan vajmi kevés reményük van a kiszabadulásra. A csajok semmit nem értenek abból, hogy mi zajlik körülöttük, eközben a smasszeroktól a rabokig mindenki gyűlölettel tekint a két elkényeztetett farangra. Helyzetük kilátástalan, de főleg reménytelen…

Szabó István kései időpontra száműzött Redl ezredese (m5, 22.45) az ún. “német trilógia” középső darabja (a Mefisztó és a Hanussen között), rengeteg komoly elismeréssel, Cannes-i különdíjjal, Oscar-jelöléssel, stb. A film egy igen alulról indult, majd magasra ívelő, onnan pedig lezuhanó (a címszerepben ismét Klaus Maria Brandauer) katona-karriert mutat be, különös tekintettel annak lelki, pszichológiai vonatkozásaira. KuK, hapták, Radetzky-marsch, ezrssúr, méltóztassék. (Bővebben)

Wong Kar-Wai rajongói általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége előtt, a könnyed, mégsem súlytalan melankolikus filmlírájára vevők. Első Hollywoodban készült filmje, a My Blueberry Nights – A távolság íze (Filmcafe, 21.00) is szépen beleillik a Vadító szép napok óta felfestett sorba: ugyanazt a franciás-film noiros, költői dizájn-formalizmust csinálja, mint eddig, csak nincs itt Maggie és Leslie Cheung, Andy Lau és a többi hongkongi modellszépségű filmsztár és nincsenek a monszuneső áztatta Hongkong lampionokkal sejtelmesen átvilágított sikátorai, helyettük vannak viszont modellszépségű hollywoodi színészek, mint Rachel Weisz, Natalie Portman és Jude Law, valamint kakukktojásként, a filmnek dalaival, de erős színészi jelenlétével is markáns fazont adó Norah Jones (a képen) és vannak az amerikai filmek kedvelt helyszíneiként ismert kávézó, kocsma- és kaszinóbelsők, valamint vannak ezek klausztrofóbiáját oldva, a szintén ismerős nevadai és coloradói tájképek. (Bővebben)

Igen fontos darabja a magyar filmművészetnek a Lugossy László rendezte Szirmok, virágok, koszorúk (Duna, 21.45), Cserhalmi György emblematikus főszereplésével. A film látszólag egy 1849 utáni történet egy volt szabadságharcos huszártiszt forradalom utáni tragikus kálváriájáról, hiszen a soknemzetiségű aradi vértanúkra emlékezünk ma. Közben azonban az agyunk dolgozik, asszociál és kombinál, sorok között olvas és képek mögé néz és őrjítő párhuzamokra bukkan…

A ma esti Bergman-filmklubban az Arc (m5, 21.45) kerül sorra, mely sok tekintetben nem az a tipikus bergmani alkotás. Egy kisvárosba érkező vándorcirkusz-kompániát látunk, valamikor a XIX. században, melynek ördögi bűvésze, Vogler (Max von Sydow) szemfényvesztő csodákkal bűvöli el a szájtáti közönséget, minek hatására a városka politikai elöljárói és a városi értelmiség egyből észreveszik benne “a konkurenciát”, és sarlatánság vádjával el akarja őt üldözni. Küzdelmüket azonban már jellegzetesen bergmanian látjuk: arcokról készült közelikben rajzolódik ki a dráma valódi mélysége.

Sylvester Stallone simán érdemelt volna egy Oscart azért a teljesítményéért, ahogyan a szívét-lelkét világ szeme láttára kiteregette a Creed – Apollo fia (HBO, 20.00) című filmjében. A sztori amúgy a Rocky-filmek amolyan “mellékzöngéje”, melyben Rocky már öreg, mogorva vén pacák, ám megkeresi őt a régi nagy ellenfél, majd barát, Apollo Creed fia, hogy tanítsa meg rendesen bokszolni. Bírtam: bővebben.

Később van ilyen, hogy Fújd szárazra, édes! (Filmcafe, 21.00), ami egy vidéki fodrászverseny történetét elmesélő angol komédia, Alan Rickmannel, Natasha Richardsonnal, Hugh Bonneville-lel és Bill Nighyvel. Nem hiszem, hogy láttam, de szoktam szeretni az életszagú angol komédiákat…

Viszont biztosan könnyed, szórakoztató limonádé a Felkoppintva (Viasat3, 21.00), egy mindenféle szentimentalizmustól mentes, friss és szórakoztató alkotás (az akkoriban még függetlennek tűnő) Judd Apatow műhelyéből, melyben egy megesett este válik túlságosan komollyá. (Bővebben)

Jákosimáttyás, elvtáspajtás, jákosimáttyás, elvtáspajtás! – 1956 októberében-novemberében furcsán hangzott ez a rigmus, főleg selypítve, gyerekszájból. Az apa csitítja is riadtan így óbégató csemetéjét… Ilyen jelentekből áll össze Gárdos Péter szomorú, de valahol mégis igen szórakoztató Szamárköhögés (Duna, 21.45) című filmje, mely egy pesti család, valamint szomszédainak életén keresztül mutatja be azokat a napokat – a magyar filmművészetben talán legpontosabban, leghitelesebben. Legendás színészek, mint Garas, Törőcsik, és még sokan mások (lásd a képen).

Nicolas Cage viszont nem sokkal később egy törekvő orosz Fegyverneppert (TV2, 22.00) alakít, egy meglepetésre igen erős akció-thrillerben, Jared Leto és Ethan Hawke társaságában. Az efféle bizniszek veszélyes világába beavató film híven ábrázolja azt a paranoid, gyanakvó, senkiben nem bízó lelkiállapotot, amit csak különleges személyiségek képesek elviselni (ideig-óráig) – elég sok pénzért.

A mai Vasember (m5, 22.04) tulajdonképpen a Márványember kettő, azaz Andrzej Wajda gigantikus és mélyen szántó lengyel történelmi tablójának második része, melyben a felszínen a márványember, azaz Birkut, a tragikus sorsú sztahanovista munkás fiának, Maczieknek történetét ismerhetjük meg – mely tulajdonképpen egybeesik a Szolidaritás születésével és a hetvenes évek viharos lengyel történéseivel. Be is dobozolta a kommunista cenzúra szépen a filmet – ami azonban nem akadályozta meg abban,. hogy Cannesban elnyerje az Arany Pálmát.

Később Danny Boyle Az élet sója (FOX, 22.45) című filmjében rendezi romantikus vígjátékba Ewan McGregort és Cameron Diazt. A film elsősorban azért lehet érdekes (ha nem láttuk volna még), mert Boyle rendezett már zombifilmet, olimpiai megnyitót, Oscar-díjas etnogiccset és drogos kultuszmozit egyaránt, így biztosan tud romkomot is. Vagy nem. Teszt ma.

A mostanában szokásos minőségű keddi kínálat. A legjobb film Roman Polanski 1988-as Őrület (Paramount Channel, 21.00) című őrülete lesz. Harrison Ford (a képen) egy amerikai sebészt alakít a történetben, aki feleségével egy konferenciára érkezik Párizsba, ám az asszony hirtelen eltűnik a szállodából. A korábbi (és későbbi) filmjeiből már ismert Polanski-recept szerint, illetve, a Ford által mindig meggyőzően alakított szürke átlagemberre -valamint a nézőkre- hideglelős órák várnak a számára tökéletesen idegen városban.

Számomra tök ismeretlen valami a Választási kampány (Film Mánia, 21.00) című kanadai komédia, de abban biztos vagyok, hogy messze nem veszi fel a versenyt azzal az őrülettel, amit mi, itthon, a valóságban voltunk kénytelenek átélni… Két gyerekkori barát indul egymás ellen a helyi választásokon és értelemszerűen, az eddigi barátságnak ezzel vége is.

Inkább akkor Szóljatok a köpcösnek! (Story4, 21.00) Chili, a miami(i) gengszter (John Travolta) hollywoodi kirándulásának leszünk szemtanúi, amikor fejébe veszi, hogy ő inkább filmsztár lenne. hajdani tettestársai azonban ezt másképp gondolják. Travolta mellett valódi sztárok egész sorát (Gene Hackmantől Danny DeVitóig) láthatjuk ebben a ’95-ben készült habkönnyű komédiában, melyet Elmore Leonard írt, zenéjét pedig John Lurie szerezte.

A specialista (film+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Sylvester Stallonenak Sharon Stone (méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, hús a húson-típusú szexjelenetében). Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez a film – de hát láttuk már.

A mostanában szépen és megérdemelten leporolt, a hongkongi triádok belső életébe beavató Szigorúan piszkos ügyek-trilógia első darabját (Filmcafe, 21.45) is megnézhetik azok, akik valamilyen okból lemaradtak róla. (Bővebben)

Ezeken kívül találhatunk még egy szép csokor, igen ritkán látható magyar filmet is, bár óvatosan a kattintással, mert a kormánymédia bármelyik csatornáján belefuthatunk valami alattomosan settenkedő, pusztító hatású agyrágóbogárba… Persze, csakis a filmek közötti “holttérben”. Ügyes távirányítókezeléssel azonban nem érhet minket semmi baj. András Ferenc 1988-as tévéfilmjében, az Ítéletidőben (m3, 21.15) az 1848-as szabadságharc idejébe teleportálhatjuk magunkat. Éppen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. A reálpolitikus Kossuth belátta, újra kell gombolni a szövetségi politika mellényét, azok számíthatnak egymásra, akik itt maradtak a Kárpát-medencében. Szerbeknek-, szlovákoknak- és románoknak nyújtott békejobbot a forradalmi magyar kormány. A labda (m3, 22.40) című, ’74-es (vagy ’72-es) darabban Domján Edit alakít egy elvált fővárosi nőt, aki gondnoknak szegődik egy vidéki művelődési házba. Menekül múltja elől, nyugalomra, tiszta, szép életre vágyik, ahol segíthet másokon. A zárkózott nőt roppant titokzatosnak tartják a helyiek, s azonnal elindulnak a találgatások, pletykák a személyéről. Melinda egy darabig nem vesz tudomást az intrikákról, mígnem szembesül azzal, hogy nem menekülhet örökké a világ, s önmaga elől. Makk Károly 1987-ben bemutatott Az utolsó kézirat (m5, 23.10) című tragikomédiájának egy Déry Tibor-novella, a Vidám temetés szolgáltatja a vázat. Egy nagy író meghal, a temetésén gyermekkori barátja, a híres akadémikus mondja a gyászbeszédet, aki viszont a beszéd közben infarktust kap. A tudós előzőleg minden energiáját annak szentelte, hogy megszerezze az író utolsó kéziratát, amelyben mindent és mindenkit leleplez.

Annie Proulx Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye nem tudom, milyen, de jó kis sztorik és remek karakterek lehetnek benne. Nagyjából ennyi derül ki ugyanis Lasse Halström adaptációjából, a Kikötői hírekből (Cinemax, 20.00), ami azonban összességében kissé kusza, kissé szájbarágós élmény. A hibázni képtelen Judi Dench mellett ezúttal Kevin Spacey szerintem téved, amikor túl “gügyére”, együgyűre veszi a figurát (vö: sose nyomd fullba’ a kretént!). Alapvetően mégis hangulatos a film, köszönhetően a vad és karakteres új-fundlandi tengerpartnak, ami tulajdonképpen egy fontos mellékszereplővé tudja magát itt kinőni.

Ismét feltűnik ma este Anthony Hopkins is, Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján, aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (AMC, 20.10) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterének látványát. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Sidney Lumet Hálózat (Cinemax2, 20.30) című filmje, bár 1976-ban készült, mégis mindeddig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. Sok Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch kapta a főszerepben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért. (Bővebben)

A Hold (Film Mánia, 21.00) egy sci-fi, abból viszont az utóbbi évtized egyik legkomolyabban veendő (tehát nem feltétlenül “szemkápráztató”, ám annál inkább figyelemre méltó) durranása volt. Duncan Jones (aki amúgy David Bowie fia) filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egészként is értelmezhető és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

A Most már elég! (AXN,21.00) című thriller, olykor ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére, mégis igen sokat tesz a házastársi erőszak ma is aktuális témájának felszínre segítésében; a Jennifer Lopez által alakított hős anya és feleség pedig még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta megnyugtató “rendezésére”.

A Mel Gibson, René Russo és Gary Sinise által főszerepelt Váltságdíj (Prime, 21.00) ugyan nem nyert semmilyen komoly díjat (bár Mel kapott egy Golden Globe-jelölést), viszont egy morális szempontból igen érdekes és korántsem egyszerű problémát vet fel. Gibson (lásd a képen)egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki – a sikertelen hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe…

Rob Reiner (pl. Bakancslista) filmjében, a Monte Wildhorn csodálatos nyarában (Duna, 23.35) ugyan klisé halmozódik klisére, ez azonban mégsem fáj ezúttal, mégsem unalmas a történet, sőt, tán még néhány könnycsepp is elhagyja az érzelmesebb nézők szeme sarkát. Egy idős, mogorva, sértődött, megkeseredett, piás, kerekesszékbe kényszerült (stb.) író a címszereplő, Morgan Freeman remeklésében, aki már nem ír, csak piál tóparti házában. De jön a szomszédból egy bájos kiscsaj, majd egy másik bájos kiscsaj is, lesz kutya, vicces fogyatékos srác, haverok, buli, fanta. Mi kell még? Ja, egy szerelmi szál a sztoriban és a mogorva bácsi már nem is olyan mogorva… (Bővebben)