Mit nézzünk ma a tévében?

Volt már, hogy egy ilyen csütörtökre simán csütörtököt mondtam… Ami jó lesz ma, azt már láttuk. De talán már túl régen, vagy nem elégszer. Diane Keaton például amolyan tyúkanyóba oltott anyatigrist alakít a Férjhez mész, mert azt mondtam (Filmcafe, 19.10) című romantikus komédiában, aki azt hiszi magáról, hogy csakis ő tudja a tutiságot pasiügyben, és azt rendszeresen meg is osztja három lánya közül azzal, amelyik éppen előtte van. A legidősebb, Maggie (Lauren Graham) bölcs mosollyal hallgatja ezeket, hiszen pszichológus. Mae (Piper Perabo), a középső tettetett kíváncsisággal figyeli a tanácsokat, hiszen ő úgy van a pasikkal, hogy reggelre egy, ebédre egy másik, vacsorára egy harmadik, és aztán kell egy negyedik az éjszakára is… A legkisebb Milly (Mandy Moore), aki viszont valóban védelemre és tanácsokra szorulna, viszont nem feltétlenül olyanokra és akkor, amikor azt, és ahogy anyu tálalja… Szóval, csajos film lesz ez – mint ma a legtöbb ajánlat is.

Picit később egy Időzített bomba (AMC, 20.00) kezd el ketyegni. Jeff Bridges egy már visszavonult, de hajdan nagyon profi tűzszerészt alakít ebben a méltatlanul elfeledett, ám igen izgalmas filmben, melyet talán legtalálóbban a “piros drótot vagy a kéket vágjam?”-jellegű, homlokon izzadtságcseppet görgetős, székkarfa-szorongatós fakkba sorolhatunk, ha mindenáron muszáj valahová.

Az vicces, hogy míg Az asztronauta (Paramount Channel, 21.00) magyar címében egy pasit sejtünk, addig a film eredeti címe: Az asztronauta felesége (The Astronaut’s Wife)… Éppen ennyire meghatározhatatlan maga a film is. Amolyan filozofikus scifinek tűnik, de azt hiszem, valójában híg lónyál. Bocsánat. Mondom inkább azt, hogy kissé már a szentimentalizmusba hajló romantikus történet ez, egy férfiról (Johnny Depp), aki odafent van, s egy nőről (Charlize Theron), aki idelent várja.

Ugyanekkor, lesz megint a Képlet (Filmcafe, 21.00) is, amiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)

Ingmar Bergman Őszi szonátájában (m5, 21.25) viszont egyszerre láthatjuk Liv Ulmannt és Ingrid Bergmant (ahogyan a képen is), akik Erland Josephson vigyázó figyelmétől övezve, a lélek végtelen ösvényein kergetik egymást az őrületbe… A film egy végletesen intim, mély és alapos térképe egy sérült anya-lány kapcsolatnak, Chopinnel a háttérben.

Hogy a klasszikusoknál maradjunk és ott is végezzük mára, a Philadelphia – Az érinthetetlen (Duna, 22.10) című filmnek ahhoz van komoly köze, hogy az operát szerette meg velem. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem az AIDS-ről, a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni.

Jó kis fagyos, hegymászós, vadászatos estét csinálhatunk magunknak, ha már a Vadászat életre-halálra (film+, 19.00) című, lassan középkorú, de még igen tökös mozival kezdünk. Charles Bronson e történetben magányos vadász, aki a kanadai Sziklás-hegységben tengeti napjait szótlanul, barázdált arccal, összevont szemöldökkel, vadászva, halászva, madarászva. Egy nap -ha jól emlékszem, mert ezt még gyerekfejjel láttam moziban- bemegy a városba prémet eladni, és észrevesz egy kutyaviadalt és az öncélú, nyereségvágyból elkövetett, brutális állatkínzás láttán felhorgad benne az igazságérzet, mert Bronsonban mindig felhorgad az igazságérzet, és kivásárolja az egyik sérült kutyát, a kutya tulajdonosának nemtetszése ellenére. Feledjük azt a tényt, hogy Bronson maga is állatok megöléséből szerzett nyereséget felmarkolni érkezett a városba, már ha így történik e filmben egyáltalán, és nem keverem egy másik, hasonló filmmel, és nézzük karfaszorongató igalommal, ahogy a tulaj, a kisváros seriffjével (Lee Marvin) az élen, hajszába kezd Bronson elfogására – természetesen nem sok sikerrel. Szép tájakat is láthatunk.

Utána Robert de Niro játszik egy nyugdíjas kommandóst a Gyilkos szezon (film+2, 21.00) című kamarathrillerben, aki annak idején, valahol Szerbiában, a háborús események közepette kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az erdők között, a hegyekben -hasonló tájon, mint az előző filmben- készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

A Luc Besson gondozásában készült Bíbor folyók 2.: Az apokalipszis angyalai (Filmcafe, 21.00) első része egy viszonylag tisztességes, izgalmas, borzongató, misztikus thriller volt, mely nagyjából hasonló tájon játszódott, mint az első két film – de már az óceán innenső részén, az Alpokban. Ez a második rész már lejjebb költözött a jeges, fagyosból, de pont olyan hideglelős, borzongatós történet lesz ez is, csak Jean Reno mellett ezúttal Benoît Magimel játssza a másik zsarut, akivel ezúttal egy titkos, gyilkos földalatti szekta után folyik a nyomozás.

A továbbiakban melegebb lesz, és back to the States. Steven Soderbergh Ocean’s-trilógiájának harmadik részét, az Oceans’s Thirteen – A játszma folytatódik-ot (film+, 21.00) az első kettőnél is több sztár (George Clooney, Brad Pitt, Andy Garcia, Al Pacino, Matt Damon és még sokan mások), több lazaság jellemzi – bármikor újra lehet nézni, mivel szórakoztató, mint Las Vegas. Persze, pont annyira uncsi is. (Bővebben)

A mai napra rendelt romantikus komédia egy munkamániás, büszke afroamerikai ügyvédnő története, aki egész életét a karrierjének rendeli alá. Barátnői mindenképpen össze akarják hozni egy férfival, hogy végre normális életet élhessen – a kiszemelt férfi azonban véletlenül fehér. Ilyen még nem volt (Story4, 21.00), naná, hogy a filmben mégis megtörténik az, ami -ebben az azért elég erőltetett élethelyzetben- mégis megtörténik: a happy end. A film azért aranyos, Sanaa Lathan gyönyörű, Simon ‘Mentalista’ Baker pedig charmeur.

A hamisító (Viasat3, 21.00) nem tudom milyen, de elég friss film: 2014-ben készült. Egy képhamisítós krimi fordul bele megható családi drámában, mely családban mindenki zseniális képhamisító. A leosztás: Christopher Plummer (nagyapa), Tye Sheridan (fiú) és John Travolta (apa) – lásd a képen. Úgy érzem, nem lesz rossz.

A berni követ (Duna, 21.40) című izgalmas, talán legjobban történelmi thrillerként megfogható film – főszerepben Kulka Jánossal, Kádas Józseffel, Szabó Kimmel Tamással és Szikszai Rémusszal – egy 1958-ban megtörtént eseményt mesél el, melynek során két ismeretlen fegyveres hatolt be a Magyar Népköztársaság berni nagykövetségére… (Bővebben)

Wim Wenders Portugáliában forgatta meglehetősen önironikus témájú, ám ezzel együtt megdöbbentően sorsszerű filmjét, A dolgok állását (m5, 22.05). Egy német művészfilmes -Friedrich Munro (Patrick Bauchau), nevével kicsit hajazva a nagy német expresszionista filmes legendára, Murnaura- amerikai filmet forgat, de forgatás közben elfogy a pénz és a nyersanyag. A producer elmenekül, a rendező pedig utána, kezében egyetlen fegyverével, a kamerával – melyben nincs nyersanyag. Az igazán szép történet azonban a film körül zajlik, miközben természetesen a film is jóval gazdagabb mondanivalóval bír, mint ami e röpke ajánlóból kiderülhet: zeneszerzőként bizonyos Jim Jarmuscht jegyez a stáblista, aki első nagyjátékfilmjét, a kultikus Florida, a paradicsomot éppen arra a fekete-fehér nyersanyagra tudta leforgatni, amely A dolgok állásából fennmaradt.

A valóságban is megtörtént eseményeket dolgoz fel az Ördögűzés Emily Rose üdvéért (film+2, 22.40). A sztori nagyjából annyi, ami a címből kiolvasható, azt viszont alaposan, részletekbe menően meséli el, ráadásul egy tárgyalótermi dráma formájában. Érdekes darab. Kezünk ügyébe, a biztonságosság kedvéért, azért készítsük oda a feszületet, a szenteltvizes fiolát és a bibliát, hiszen sosem lehet tudni… Fokhagyma sem árt.

Antal Nimród második Hollywoodban készült filmjében, az igen fojtott hangulatú Elhagyott szobában (Mozi+, 22.45) az ismerős dramaturgiai klisé egyik variációja történik: egy fiatal pár (Kate Beckinsale és Luke Wilson) kocsija lerobban az éjszaka közepén az üres országúton és betérnek a legközelebbi, lepukkant kis motelbe… Semmi különös amúgy ez a mozi, ügyes, profi munka – csak éppen egy picit magyar.

A Monthy Pythonék Erik, a viking (Paramount Channel, 23.15) című, késő éjszakába nyúló dolgozatáról viszont csak annyit mondok: Nem süllyedünk!

Egy hasonló című , a 1962-es film alapján készült a Cape Fear – A Rettegés foka (Paramount Channel, 21.00). A mai első filmajánlat ha nem is feltétlenül legjobb, de messze nem is a legrosszabb darabja a legendás Martin Scorsese-nek. Robert de Niro (a képen) élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja itt, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Játékuk erejét jelzi, hogy mellettük a szintén remek Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs tud lenni ebben az éles, szúrós és karcos kamara-thrillerben. Nolte egy jóravaló családapa, amúgy ügyvéd, aki hajótúrára indul családjával. Nem tudja, hogy kiszabadult a börtönből egy 12 évvel ezelőtti ügyének főszereplője, a pszichopata gyilkos, aki történetesen nem volt megelégedve az ügyvéd szolgálataival…

A csillagok, pontosabban A vörös bolygó (Mozi+, 21.00) felé vethetjük tekintetünket a következő filmben. Ebben az igen klausztro- és agórafób sci-fiben a betonarcú Carrie-Anne Mosst, az ekkoriban éppen józan Val Kilmert és a mindig kiváló Tom Sizemore-t láthatjuk. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelt, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, és más efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)

A mai -kissé közepes- romantikus darabban, A szerelem útjánban (Film Mánia, 21.00) egy fiatal bostoni nő (Alice Eve) lekési az utolsó vonatot New Yorkban, ami hazavinné. Tanácstalanul ácsorog az állomáson, hogy hol töltse az éjszakát, amikor egy utcazenész (Chris Evans) felajánlja segítségét. Na persze.

Az Ocean’s-széria (Soderbergh Pista újkeletű felfogása szerinti) második része is éppen annyira szórakoztató, laza, nagystílű szélhámos-film, mint az első része volt, mint az eredeti Rat Pack-es volt és mint a következő rész is lesz. Az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tétben (film+, 21.00) felsorolni is lehetetlen a megjelenő sztárokat.Úgy kezdődik, hogy George Clooney, Julia Roberts, Andy Garcia, Brad Pitt…

Majd húsz éves, de még talán fogyasztható az Árnyék-összeesküvés (Viasat3, 21.00) című akció-thriller, melyben a Fehér Házban akad egy kis bibi. Az ekkor még hamvas Charlie Sheen játssza Bobbyt, az elnök fiatal politikai tanácsadóját, aki egy nap, régi egyetemi professzorával összefutva az utcán, azt az információt kapja, hogy merénylet készült az amerikai elnök ellen. A professzort azonban meggyilkolják a beszélgetés közben, aki Bobby karjaiban hal meg. Az információk egy szerteágazó és igen messziről, sőt magasról eredő konspirációt sejtetnek, így Bobby nem tudja kiben bízhat, viszont azt tudja, hogy minden áron meg kell védenie az elnököt. További szerepekben pl. Donald Sutherland és Ben Gazzara.

Természetesen, javarészt ismétléseket. Mi mást? A Bűnös szándék (AMC, 20.00) című, igen sötét krimiben játszotta egyik utolsó filmszerepét az ún. gengszterrap vitán felül leghitelesebb sztárja, Tupac Shakur, akit nagyjából pontosan olyan körülmények között gyilkolták meg 1996-ban, mint amilyeneket szövegeiben leírt előtte. Nem volt “hangember”. E történetben egy korrupt, rendőrségileg lefoglalt kokaint saját zsebre áruló zsarut alakít a tehetséges faszi, aki társával (James Belushi, aki a világ legismertebb albán származású filmsztárja) egyre mélyebbre süllyed a bűn örvénylő mocsarába. Kemény, tökös, reális krimi.

Van aztán megint 88 perce (Filmcafe, 21.00) az Al Pacino által alakított pszichiáternek (lásd a képen), hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet is, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve (lásd a képen szintén🙂 ).

Újra láthatjuk a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (Prime, 21.00) című, bőven díjazott filmet is, melyben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy is, és jó film is – a reklámblokkok alatt kapcsoljunk át valami állatos csatornára. Én is úgy szoktam, bár én rendszerint ott is maradok.🙂

A Szemfényvesztőket (Cool, 21.10) sokszor láthattuk már, de ha eddig mégsem, akkor ma van itt a lehetőség, hiszen ez sokkal jobb film, mint a nemrégiben moziba került második rész: egy bűbájos szajré-történet ez, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire hajlamosaknak. Elég komoly a lineup: Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Mark Ruffalo, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson… (Bővebben)

Antonioni klasszikus Vörös sivataga (m5, 22.35) tegnap is ment, tegnap ajánlottam.

Sokszor ment mostanában a kanadai Denis Villeneuve Fogságban (film+, 22.40) című filmje, az utóbbi évek talán legnyugtalanítóbb, leggyomorszorítóbb, legnyomasztóbb thrillere is… Nem biztos, hogy a legjobb, de hogy a leghatásosabb, az majdnem biztos. Ennek oka részben a rendező igen erős drámai érzéke, részben Roger Deakins Oscar-díjra jelölt delejes, ködös, borongós fényképezése, részben pedig az egész történetet átszövő vallásos őrület illogikus, irreális, rettegéssel telt kiszámíthatatlansága, illetve annak igen hiteles ábrázolása. Egy nap nyomtalanul eltűnik egy békés, átlagcsalád kislánya, az apa azonnal a nyomozni kezd – olykor a rendőrség ellenében is. A nyomok egy elhagyott, ócska lakókocsihoz vezetnek… Főszerepben Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal. (Bővebben)

A romlás virágai (Duna, 23.15) egy Párizsba érkező fiatal iráni lány és egy francia fiú szerelmének története a 2009-es iráni lázongások idején. A lány mindinkább megszállottjává válik az otthoni történésekről szóló internetes híradásoknak, így kapcsolatukra könyörtelenül rányomja bélyegét a történelem. A Budapesten született, de Svédországban nevelkedett David Dusa első nagyjátékfilmjének hátterét azok a közösségi hálózatok és videomegosztó oldalak biztosítják, amelyek információval látták el az egész világot a 2009-es iráni eseményekről.

Jó filmek lesznek ma, bár inkább az ínyencek számára. Például, szerintem minden idők legjobb James Bond-filmje a Casino Royale (TV2, 18.50), ami azonban nem feltétlenül a legsikeresebb és a rajongók körében a legelfogadottabb. A tényleg fergeteges akciók és a franchise-tól elvárt módon bugyuta egyszerű cselekmény közepette azonban végre már nem valami ótvarosan bájgúnár nyálgép, hanem egy rendes, igazi, kemény férfi (Daniel Craig) gyakja széjjel a gonoszt, aki pediglen ez alkalommal az érdekes tekintetű, szintén nem akármilyen arcú Mads Mikkelsen, a mai skandináv film egyik szupersztárja. Avagy, arról szól a mese, hogy hogyan lett James Bond James Bond…

Kevés életszerűtlenebb történetet tudok elképzelni annál, mint amikor éppen egy hegesztőlány (Helló! Egy hegesztő lány!) minden vágya, hogy Amerika legjobb tánciskolájába kerüljön, de láss csodát! A Flashdance (m3, 19.20) azonban valamiért mégis világsiker lett, melynek hatására lányok milliói kezdtek hordani kötött bokamelegítőket, és iratkoztak be jazzbalettre, hogy nekik olyan legyen a fenekük, mint a… Ja, Jennifer Beals azért jó csaj. Szerintem néhány csaj még hegeszteni is megtanult a példájából okulva, hogy hátha…🙂

Az Amerikai pszicho (AMC, 21.00) Bret Easton Ellis korszakos kultuszregénye alapján készült. Az igen véres történetben Patrick Bateman jól ismert karakterét, a gátlástalanul törtető, végletesen cinikus, erőszakos yuppie-t rajzolja meg Christian Bale, méghozzá igen vastag kontúrokkal. Hétfőn azonban majd vigyázzunk mi is az irodában azzal a baltával… Jut eszembe, a minap megválasztott új amerikai elnök is jelentős szerepet kap a történetben. Nem személyes valójában, hanem másképpen. De ott van, benne.

Az előbbinél jóval szolidabb thriller az Ember tervez (FOX, 21.00), melyben két, ma  már igen tehetős hajdani egyetemi haver (Josh Brolin és Alessandro Nivola) fut össze az éjszakában, és italok társaságában elevenítik fel hajdani közös emlékeiket. Egy csinos lány (Reese Whiterspoon) csapódik a két yuppiehoz, s ahogy az történni szokott, az egyikükkel tölti az éjszakát. Reggel azonban a lány azt állítja, hogy a férfi megerőszakolta, és feljelentéssel fenyegeti. A pasas kétségbeesve hívja fel haverját, aki ott volt, amikor a lány megjelent…

Snitt. A Vörös sivatag (m5, 21.05) Michelangelo Antonioni első színes filmje 1964-ből, egy virtigli filmklasszikus, hivatkozási alap, egy külön cikkely minden magára valamit is adó filmlexikonban. A természetellenesre színezett gyártelepekben manifesztálódó elembertelenedett világ hosszú snittjei Monica Vittivel, és a többi, és a többi. Nagyon régen láttam. (Itt olvasható Bárdos Judit mélyreható “színkép-elemzése” a Filmkultúrából.)

Emlékszem, annak idején, tán még gimnazistaként az akkor még egyetlen magyar nyelvű tévében láttam a Papírhold (m2, 21.15) című filmet. A mai napig emlékszem a film képeire, tereire – érdekes módon, arra nem annyira, hogy miről is szólt tulajdonképpen. De imádtam. (Egy vidéki kisvárosban árván maradt kislányt egy éppen arra járó, magát bibliaárusnak kiadó férfi vesz magához, azzal, hogy majd gondoskodik róla. Márpedig egy bibliaárus csakis jó ember lehet…) Peter Bogdanovich klasszikusát Kovács László fényképezte és a még fiatal Ryan O’Neal leányával, Tatummal párban alakították az emblematikus főszerepeket. Ma újra megnézem. (A képen Tatum és Ryan O’Neill.)

Hasonló, ha nem nagyobb filmklasszikus A Sakál napja (Duna, 22.15), minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú percben. (Bővebben)

Michael Chrichton könyvéből készült remek kis oldszkúl akció-krimi-thriller a Gyilkos nap (RTL Klub, 22.50), melyben ezúttal nem a mikrobiológia, vagy a sejtgenetika tudományos-fantasztikus mélységeibe, hanem az amerikaitól gyökeresen eltérő Japán kifinomult és a beavatatlanok számára életveszélyes hagyományaiba vezeti el a nézőt. Sir Sean Connery egy nyugdíjas nyomozó, aki hobbiszinten igen otthon van a japán kultúrában és ezért kéri fel fiatal, faragatlan ifjú kollégája (Wesley Snipes), hogy segítségére legyen a japán yakuzák zaibatsuk világába kanyarodó ügy megoldásában.

Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (Prime, 23.10) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Ember vadállat. Majom ember. Egykutya. Ennyi a sztorija nagyjából A majmok bolygója – Forradalom (TV2, 18.50) című mozinak, ráadásul erről még az elképesztően élethű CGI is elvonja a figyelmet. Matt Reeves ezt a feladatot, hogy érvényes, filozofikus allegóriának tudja ábrázolni az Istent játszó embert, amely új fajt teremt, ami viszont fölébe is képes kerekedni, már nem tudta megoldani (pedig az újraindítás jól sikerült…).

Ennél lényegesen üdítőbb, frissebb fuvallat lehet a mai estében a Könnyű nőcske (Cool, 19.15), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Naná, hogy szerelem lesz a vége…

Kevin Spaceyt, valamint Las Vegast is nézhetjük sokadszorra a 21 – Las Vegas ostroma (AMC, 19.45) című filmben, mégpedig egy excentrikus matematikaprofesszor (illetve a közismert gigászi pénzszivattyú) szerepében, aki a diákhitel “okos” törlesztésének egy lehetséges módozatát tanítja inkább kiemelkedően tehetséges diákjainak az ősrobbanás matematikai képlete, a Mandelbrot-halmaz és más efféle, lényegesen érdekesebb problémák helyett. Másképpen mondva, Black Jackkel a Harvardra, vagy még másképpebben, Ocean’s-trilógia kontra Esőember kontra Good Will Hunting. Nem rossz film ez sem, csak éppen mire az összes cselekménycsavar kicsavarodik, mi nézők már kicsit beleununk a sok matekba.

Három igen tökös férfisztárt rakott össze a francia Pierre Morel egy inkább csak közepes akció-thrillerbe, a Gunmanbe (RTL II, 19.45). Sean Penn egy leszerelt bérgyilkos, akit hajdani megbízói el szeretnének tenni láb alól, mert nyilván túl sokat tud ahhoz, hogy békés nyugdíjasként élhessen valami távoli, egzotikus szigeten. Penn mellett Javier Bardem és Idris Elba színesíti a palettát, Penn azonban rohan, lő, száguld végig fél Európán, lő, lő – és úgyis győz a végén, mert ő a főszereplő. Ennyi.

Aztán az utóbbi években nagy formát mutató Matthew McConaughey-t nézhetjük a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? (Prime, 21.00) című, még a “nagy forma” előtt egy évtizeddel készült -közepesnek mondható- romantikus komédiában, ahol Kate Hudson-nek van 10 napja egy fogadás miatt arra, hogy felszedjen egy pasit és aztán szakítson vele, miközben Matyinak is 10 nap alatt kell magába bolondítania egy nőt egy fogadásból kifolyólag, hogy aztán lepattintsa. Naná, hogy Kati Matyival kezd és viszont.

XVI. Lajos udvarába csöppenünk a Búcsú a királynémtól (Film Mánia, 21.00) című francia történelmi drámában. Miközben Marie Antoinette (Diane Kruger) mazsolás kalácsot majszol, pezsgőt kortyol és idióta, együgyű férje helyett udvaroncokkal kényezteti magát, odakint a nép éhezik és egyre dühösebb. A királynő ifjú társalkodónőjét (Léa Seydoux) azonban mindez egyelőre hidegen hagyja, élvezi a pompát, a fényűzést és a gondtalan napokat…

Az elítélt (Filmcafe, 21.15) című krimidráma főszereplője egy példás családapa (Stephen Dorff), akinek házába betörnek, ám a betörőt az apa észreveszi, és az azt követő verekedésben megöli. Mivel a dulakodás hevében már a lakáson kívülre került, a jogos ön(vagyon)védelem immár nem állja meg a helyét a bíróság előtt, és gyilkosságért kerül börtönbe, ahol a cellatársa egy pszichopata tömeggyilkos, börtönőrei pedig szadista vadállatok.

A Tombstone – A halott város (Duna, 21.15) egy fasza western, mely Wyatt Earp és fivérei, valamint Doc Hollyday klasszikus történetét meséli el újra, komoly bajszokkal, coltokkal (lásd a képen), meg az összes kellékkel és remek szereposztásban: Val Kilmer, Kurt Russell, Sam Elliott, Michael Biehn, Charlton Heston, és még sokan mások.

A Ted (TV2, 21.45) viszont nem tudom mi. Mark Whalberg, felnőtt férfi létére egy hatalmas játékmackóval él, aki ráadásul mindig osztja neki a lapot, mit s hogyan kell tennie. Ez persze, önmagában még lehet vicces is… Mila Kunis jó csaj, az biztos.

Az Egy kosaras naplója (AMC, 22.00) című film viszont Leonardo DiCaprio egyik első nagy dobása, amiért kapásból kaphatott volna Oscar-t (megérdemeltebben, mint most, évtizedekkel később, A visszatérőért kapott). Óriásit játszik ugyanis a drogos utcagyerekből hírneves költővé (és sok minden mássá) vált Jim Carroll szerepében – hiszen őróla, nem pedig egy akármilyen kosarasról szól ez a film. (Bővebben)

Az éjszakát pedig töltsük A rettegés fokán (Duna, 23.30), méghozzá az igazin, az eredetin, melyben Robert Mitchum a robertdeniro, és Gregory Peck a nicknolte.

Jane Mansfield kocsija (Filmcafe, 21.00) szuper járgány lehet, bár erős a gyanúm, nem láttam ezt a filmet még, hogy ez az autó csupán apropó lesz egy történethez, melyet igen jó színészek (Robert Duvall, Kevin Bacon, John Hurt) játszanak el majd nekünk. Billy Bob Thornton rendezte és az egyik főszerepet is játssza ebben a családi drámában, melyben két gazdag család, egy angol és egy amerikai feszül egymásnak. A két családot egy nő köti össze, aki mindkét család fejének volt a felesége, még a boldog, szabad hatvanas évek végén. A nő hamvait, a végakarat szerint, az angol családja hazaviszi az amerikaihoz. A két család (lásd a képen) most találkozik először.

A Letaszítva (Prime, 21.00) viszont, melyben Denzel Washington a halál földre száműzött angyalát üldözi, már egy teljesen más műfaj. Gregory Hoblit igen jól sikerült sorozatgyilkosos filmjében úgy csúszunk át a vérrögvalóságból a természetfelettibe, hogy még a legateistább ateisták hátán is gurigázni fognak a mirelit zöldborsók…

Aston Kutcher, azaz a Selyemfiú lesz pácban (Cool, 21.10) a következő hölgyeknek szóló ajánlatban, aki idősebb gazdag nőket szórakoztat, akik mellette ismét ifjúnak érezhetik magukat és ez Ashtont is szórakoztatja. Anne Heche adja a “játékfiú” mostani partnerét, egy gazdag ügyvédnő, aki azonban igencsak zokon veszi, hogy Ashton váratlanul igazából szerelmes lesz egy bájos, hamvas és igaziból fiatal pincérnőbe.

John Travolta, azaz Chili Palmer, a hajdan a Szóljatok a köpcösnek! maffiózóból filmproducerré avanzsált kóklere ezúttal a könnyűzene-ipar mocsarába csap bele a Csak lazán! (TV2, 22.00) című komédiában, melyben valódi rocksztárok, rapperek nevetik ki magukat, elképesztő szereposztásban. Csak lazán, semmi komoly.

A komolyabb ajánlat az Egymásra nézve (m5, 22.10), Makk Károly, annak idején Arany Pálmára is jelölt (a Mesternek, kis túlzással, majd’ minden filmje díjközelben volt Cannes-ban!) alkotását a közönség inkább a leszbikus szerelmet illedelmesen, de mégis merészen felvillantó témája okán emlegette. A film természetesen ennél sokkal több: egyszerre mesél a másság elviselésének nehézségeiről és a szókimondó, elveiért, a szólás és a sajtó szabadságáért küzdeni akaró és tudó ember reménytelen harcáról az átkos ötvenes években. Úgy tűnik, ezzel semmit sem vesztett máig aktualitásából…

A pankrátor (Filmcafe, 23.15) is remek film. Darren Aronofsky méltán díjazott drámája egy lecsúszott pankrátor (Mickey Rourke) talpon maradásért folytatott küzdelmét mutatja be kíméletlen szenvtelenséggel, egyben megejtően szép, őszinte romantikával. Pasimozi, de a csajok is szerethetik. (Bővebben)

Rob Reiner (pl. Bakancslista) filmjében, a Monte Wildhorn csodálatos nyarában (Duna, 23.35) ugyan klisé halmozódik klisére, ez azonban mégsem fáj ezúttal, mégsem unalmas a történet, sőt, tán még néhány könnycsepp is elhagyja az érzelmesebb nézők szeme sarkát. Egy idős, mogorva, sértődött, megkeseredett, piás, kerekesszékbe kényszerült (stb.) író a címszereplő, Morgan Freeman remeklésében, aki már nem ír, csak piál tóparti házában. De jön a szomszédból egy bájos kiscsaj, majd egy másik bájos kiscsaj is, lesz kutya, vicces fogyatékos srác, haverok, buli, fanta. Mi kell még? Ja, egy szerelmi szál a sztoriban és a mogorva bácsi már nem is olyan mogorva… (Bővebben)

A Cinemax mai premierjéből, A tinilány naplójából (Cinemax, 20.00) kiderül, hogy a lányokat is csak az érdekli felnőttkoruk bimbózó hajnalán. Eleddig közel mindenki hazudott (nem nekem, hanem úgy általában), hiszen senki nem beszélt arról, hogy a lányokat is ilyen komolyan nyomasztani tudják saját méretbeli korlátaik… Pedig de. Nyilván így kell, hogy legyen, csak éppen kevesen veszik a bátorságot, hogy erről nyíltan, őszintén és hozzávetőleg komolyan beszéljenek (mert elviccelni azért már régen tudják a dolgokat). Phoebe Glockner és Marielle Heller viszont megpróbálták ebben az igen kellemes hangulatú, merészen szókimondó, bájos kis filmben, és jól tették. A lába között kínzó bizsergést érző, s azt anyja mostani pasijával enyhítő, 16 éves Minnie (Bel Powley), kissé Nabokov klasszikus Lolitájára hajazó története üde színfolt még a XXI. században is agyakat, vágyakat kioltó prüdéria matt szürkeségében. Én simán ajánlanám mindenkinek korhatár nélkül, de legfőképpen tinédzserkorú lányoknak.

Most, hogy szerte a világon újra nekibátorodtak a nácik, és előbújtak föld alatti rejtekeikről, hogy gyűlölködő, csúfságos lényükkel újra beszennyezzék az emberi lelkeket, újra itt az idő, hogy jöjjenek a hősök, például egy kisvárosi régészprofesszor, Indiana Jones, aki van annyira tökös, hogy újfent odacsap nekik. Az elveszett frigyláda fosztogatóiról (SuperTV2, 21.00) az újszülöttek kedvéért annyit azért elárulhatunk, hogy a film Spielberg bácsi 1982-es, immár nyugodtan klasszikusnak is nevezhető kalandfilmje, amiben az előbb említett, furcsa kalapos régészprofesszor-kalandor (Harrison Ford), a zsidó hitvilág egyik fő misztikus jelképét, a frigyládát keresi, amit viszont épp a nácik akarnak lenyúlni, az ismert okok miatt. Mesefilm amúgy, és vicces.

A mai Bergman-filmklubban Ingmar egyik leghírhedtebb -és talán legjobb- alkotása, a Suttogások és sikolyok (m5, 22.05) című csehovi horror kerül sorra. A film ismertetője szerint: “Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas” – mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A film három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes (Harriet Anderson) és a csupa-nőiesség Maria (Liv Ullmann) mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin (Ingrid Thulin) képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.

Messziről nézve, kissé talán ugyanez szoftban az igen kedves Hölgyek levendulában (Duna, 22.30), amiben két idős hölgy (Maggie Smith és Judi Dench – a képen) talál egy sebesült fiatalembert (Daniel Brühl) a tengerparti házuk előtt, a parton. A hölgyek –két nővér– között megindul a versengés az ifjú kényeztetésének jogáért, akiről ráadásul kiderül, hogy hegedűművész. A baj csak az, hogy ő másfelé keresi a szerelmet… Jók a film arányai, mindvégig megmarad érzelmesnek, romantikusnak, de sosem válik édeskéssé, szentimentálissá, sőt egy picit még tabut is dönt. Jó, csak billent, de akkor is…

Az Amerikai szív (AMC, 19.50) Jeff Bridges egyik nagy filmje. Az ismert színész egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával (Edward Furlong). Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta dráma a felelősségről, tisztességről, szeretetről. (A képen Furlong és Bridges.)

Majdnem húsz éves már Az utolsó esély (Viasat3, 21.00) Tony Scott tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben Gene Hackman adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atomtengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút, szerencsére, eközben észnél fiatal másodtisztje, Denzel Washington.

A Gengszter (AMC, 22.00) című gengszterfilm a klasszikus gengszterkorszakba, az 1930-as évekbe kalauzolja el a nézőt. A történetben New York dúsan jövedelmező, illegális lottóbiznisze körül zajlik a csetepaté, a fekete Bumpy Johnson (Laurence Fishburne) és a fehér Dutch Schultz (Tim Roth) között. Az ügylet akkora port ver fel, hogy arra még az olasz keresztapa, Lucky Luciano (Andy Garcia) is felfigyel… A gengszter-történelem egy fontos momentumának hiteles, ám talán kissé poros reprezentációja ez a film, melyben azért akad néhány egészen jó jelenet: pl. amikor Lucky Luciano egy üres sportcsarnokban lezajlott kínos megbeszélés után lazán és cinikusan dalra fakad – iszonyú hamisan, vagy ahogy Dutch Schultz pimaszul eszi az almát egy másik tárgyaláson…

A Tüske a köröm alatt (m5, 22.40) Sára Sándor 1987-es filmje, mely arról a korról mesél, amikor az értelmiség még rendelkezett némi felelősséggel környezete iránt: egy festőművész a szakma áskálódásai elől Hortobágyra költözik, ott azonban egy hatalmaskodó, korrupt pártfunkcionáriussal kerül szembe, aki a természetvédelmi területen szeret vadászni, madarászni (illetve, illegális libabizniszben utazni). Cserhalmi ismét a világ ellen – egy lövés az akkori pártállam testébe, melynek dörrenése a mai napig visszhangzik, hiszen a filmbéli pártfunkcionárius ma is pártfunkcionárius, csak éppen egy másik pártban, de mai is ugyanúgy mutyizik, de már nem libában…