Ismétlések a keddi “halál-napon”. A Támadás a Fehér Ház ellen (film+, 21.00) pont annyi, amennyit a címe elmond: piff-puff, dirr-durr, dél-koreai terroristák (ezen sosem fogok napirendre térni, miért pont dél-koreaiak?!) támadják a Fehér Házat, sőt, piff-puff, dirr-durr, de jön az amerikai hős csávó, szabadságról, borotválatlanul, másnaposan, vagy éppen a pincéből, megalázó aktatologatásból mint itt is, és legyak mindenkit, sok piff-puff és sok dirr-durr közepette, a végén magasan leng a csillagsávos lobogó. Vége, stáblista.
Az Ellenség a kapuknál (Paramount Channel, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma viszont a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.
A Holdat (Film Mánia, 21.00) is nézhetjük, ami egy sci-fi, abból viszont az utóbbi évek egyik legkomolyabban veendő (tehát nem “szemkápráztató”) durranása volt. Duncan Jones filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)
Vagy Guy Ritchie mindent vivő Blöffjét (SuperTV2, 21.00), ami ugyan nem blöff, hanem mára kultikus darab, elképesztően magas tetszési indexszel és mondjuk Brad Pitt (a képen) által ellökött efféle szövegekkel: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”
Picit később kezd el ketyegni az Időzített bomba (TV2, 22.00). Jeff Bridges egy már visszavonult, de hajdan nagyon profi tűzszerészt alakít ebben a méltatlanul elfeledett izgalmas filmben, melyet talán legtalálóbban a “a piros drótot vagy a kéket vágjam?”-jellegű, homlokon izzadtságcseppet görgetős, székkarfa-szorongatós fakkba sorolhatunk, ha mindenáron muszáj valahová.
Simón Bolívar Dél-Amerika, de talán az egész világtörténelem egyik legnagyobb felszabadítója, illetve hódítója volt, akinek alakját a mai napig is óriási tisztelet, ország neve (Bolívia), államforma (bolivári köztársaság – Venezuela) és megszámlálhatatlan lovasszobor őrzi szerte a latin földrészen. Még mindig nincs fogalmam viszont arról, hogy az életéről készült Amerika embere (AMC, 22.00) című, igen nagyszabásúnak tűnő venezuelai-spanyol koprodukció milyen film, éppen ezért még mindig megér egy pillantást…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: