Volt már, hogy egy ilyen csütörtökre simán csütörtököt mondtam… Ami jó lesz ma, azt már láttuk. De talán már túl régen, vagy nem elégszer. Diane Keaton például amolyan tyúkanyóba oltott anyatigrist alakít a Férjhez mész, mert azt mondtam (Filmcafe, 19.10) című romantikus komédiában, aki azt hiszi magáról, hogy csakis ő tudja a tutiságot pasiügyben, és azt rendszeresen meg is osztja három lánya közül azzal, amelyik éppen előtte van. A legidősebb, Maggie (Lauren Graham) bölcs mosollyal hallgatja ezeket, hiszen pszichológus. Mae (Piper Perabo), a középső tettetett kíváncsisággal figyeli a tanácsokat, hiszen ő úgy van a pasikkal, hogy reggelre egy, ebédre egy másik, vacsorára egy harmadik, és aztán kell egy negyedik az éjszakára is… A legkisebb Milly (Mandy Moore), aki viszont valóban védelemre és tanácsokra szorulna, viszont nem feltétlenül olyanokra és akkor, amikor azt, és ahogy anyu tálalja… Szóval, csajos film lesz ez – mint ma a legtöbb ajánlat is.
Picit később egy Időzített bomba (AMC, 20.00) kezd el ketyegni. Jeff Bridges egy már visszavonult, de hajdan nagyon profi tűzszerészt alakít ebben a méltatlanul elfeledett, ám igen izgalmas filmben, melyet talán legtalálóbban a “piros drótot vagy a kéket vágjam?”-jellegű, homlokon izzadtságcseppet görgetős, székkarfa-szorongatós fakkba sorolhatunk, ha mindenáron muszáj valahová.
Az vicces, hogy míg Az asztronauta (Paramount Channel, 21.00) magyar címében egy pasit sejtünk, addig a film eredeti címe: Az asztronauta felesége (The Astronaut’s Wife)… Éppen ennyire meghatározhatatlan maga a film is. Amolyan filozofikus scifinek tűnik, de azt hiszem, valójában híg lónyál. Bocsánat. Mondom inkább azt, hogy kissé már a szentimentalizmusba hajló romantikus történet ez, egy férfiról (Johnny Depp), aki odafent van, s egy nőről (Charlize Theron), aki idelent várja.
Ugyanekkor, lesz megint a Képlet (Filmcafe, 21.00) is, amiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)
Ingmar Bergman Őszi szonátájában (m5, 21.25) viszont egyszerre láthatjuk Liv Ulmannt és Ingrid Bergmant (ahogyan a képen is), akik Erland Josephson vigyázó figyelmétől övezve, a lélek végtelen ösvényein kergetik egymást az őrületbe… A film egy végletesen intim, mély és alapos térképe egy sérült anya-lány kapcsolatnak, Chopinnel a háttérben.
Hogy a klasszikusoknál maradjunk és ott is végezzük mára, a Philadelphia – Az érinthetetlen (Duna, 22.10) című filmnek ahhoz van komoly köze, hogy az operát szerette meg velem. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem az AIDS-ről, a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: