Mit nézzünk ma a tévében?

Nos, remélem, túléltük a tegnapot. A mai nap legtöbbünk számára a gyógyulgatásé, csendes merengés, félárbócra eresztett lét, lebegő tudat. Mindegy mi van ma, csak ne legyen túl hangos, viszont az jó, ha halkan duruzsol valami, amire néha jó odapillantani. Kivételesen egész napra ajánlok bambulnivalót.

A nemrégiben számunkra különösen érdekes című Grand Budapest Hotellal is varázsoló Wes Anderson korábbi filmje, a szintén elbűvölő Holdfény királyság (Filmcafe, 10.40) olyan, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)

Már ebéd után (ha volt ilyen), az Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 14.05) egy alapvetően csajos film lesz, mely szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts ezúttal elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punktum, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

A Pokolba a szerelemmel (RTL Klub, 14.05) című romantikus komédia ugyanekkor nem más, mint a (kétbites) feminizmus kétbites alázása. Renée Zellweger egy erős, határozott, független és sikeres írónő a történetben, aki tagadja a párkapcsolat minden hagyományos formáját, ellenben igent mond a szabad szexre és a karrierre. Van azonban egy vérmacsó, tetőtől talpig nőcsábász firkász (Ewan McGregor), aki minden erejével, technikájával és a hagyománytisztelő társadalom egyöntetű támogatásától övezve azon van, hogy visszaterelje a rakoncátlan báránykát a konzervatív mederbe. Na.

Az újévi fogadalmak jelentős részét képezik a különféle diéták elindításának tervei, így e szempontból is érdekes lehet a Promenád a gyönyörbe (Filmcafe, 14.15), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, akit e filmben Sir Anthony Hopkins személyesít meg.

Viszont a karácsonyi filmdömpingből tévedhetett ide a Legyetek jók, ha tudtok (Film Mánia, 15.10). Örökzöld, über alles szeretetcunami, de mint film… hát. Ízelítőnek/büntetőnek íme a film ominózus slágere.

Mi kell a nőnek? (Cool, 16.25) Na, ez egy lényegi kérdés – Mel Gibson ismét megmutatja. (Bővebben)

Martin Scorsese nevéről véres thrillerek, nagyívű maffiózótablók és más erőszakos filmek juthatnak eszünkbe, holott rendezett ő igazi selymes, nőies, érzelmes, finoman pikáns, enyhén melankolikus, de nagyon romantikus drámát is, mint például Az ártatlanság korát (Filmcafe, 16.40). A szívdöglesztő sármőr (Daniel Day-Lewis) röviddel eljegyzése (Winona Ryder) után megismerkedik a menyasszony rosszhírű, valójában csupán őszinte és természetes viselkedésű rokonával (Michelle Pfeiffer), akivel lassan egy fortyogóan szenvedélyes viszony veszi kezdetét. A társaság, a menyasszony családja mindezt megrökönyödve figyeli… Jellemzően a legjobb kosztümöknek járó Oscart zsebelte be annak idején Az ártatlanság kora, a forgatókönyv, illetve a látvány és filmzene, valamint Winona Ryder mellékszereplésének jelölése mellett – a szakma nyilvánvalóan vért akart, ám ezúttal nem kapott.

A szerelem hullámhosszán (RTL II, 18.55) ezúttal Meg Ryan és Tom Hanks rezeg. Szól a rádió és a végén sírni is fogunk.

A nagy balhét (ATV, 21.00) annak idején -ezernyolcszázban- még moziban láttam és imádtam azokat az öltönyöket, azokat a mellényeket, ingeket és hózentrógereket, és azt a lezserséget, ahogyan feszített bennük Paul Newman és Robert Redford. Igazi szórakoztató krimi ez a film, az átverős, zsugás, pitiáner nagymenős-nagymenő piti tolvajos típusból, rengeteg Oscar-díjjal -megérdemelten- megdobva.

Amerikában Az ördög Pradát visel (Prime, 21.00) és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen olvasom… (Bár, ezzel az új elnökkel ki tudja? Könnyen lehet, hogy még az is elő fog fordulni…) Meryl Streep -de hát ezt tudjuk jól- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

A háború kísértetei (Film Mánia, 21.00) című háborús dráma “kísértetei” emberek, néhány, véletlenszerűen összeverődött angol és amerikai katona a német frontvonalak mögött a második világháborúban. A háborús filmes kliséknek határozott hátraarcot mutató -tehát akciókban nem dúskáló!- film valóban dráma, mégpedig mélyen humanista és pacifista üzenettel.

Később a Felhőatlasz (m5, 21.30) viszont egy hat térsíkon játszódó, igen összetett cselekményű, filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért felelős Wachowski-testvérek által. (Bővebben)

Ma este, ahogy az elmúlt években mindig, Indul a bakterház (Duna World, 21.30) is. Na persze. Szereti a tik a meggyet.

Régebben sokszor vetítették, de egy ideje már pihen a Vanília égbolt (m2, 21.35), ami amúgy egy igen érdekes kis mozi. Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi remake-je ezúttal, mintegy véletlenül, egészen jól sikerült. Ez köszönhető persze a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének is, Amenábar aktív közreműködésének is, de a részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette most Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

Peter Webber a nagy németalföldi festő, Jan Vermeer világhírű festményének, a Leány gyöngy fülbevalóval (Duna, 22.05) című képnek történetét meséli el komoly szereposztásban: a címbeli lány Scarlett Johanssson, Vermeert Colin Firth alakítja (lásd a képen), míg mellékszerepekben például Tom Wilkinsont, Cillian Murphyt láthatjuk. Elképesztően magas színvonalú kivitelezés jellemzi a filmet, mind az operatőri, mind a jelmezek és kellékek tekintetében, szinte minden képkocka tökéletesen megfelel Vermeer ecsetvonásainak. A festészet lényegi részének mozgóképben való, ilyen minőségű megjelenítését eddig talán csak Derek Jarman Caravaggiójában láttam. Maga a film narrációjában, dramaturgiájában ugyan döcögött egy picit, sok nagy, jelentősnek szánt, de valójában kissé üresnek ható “nézés”, szűkszavúra tördelt dialógok, ritmusproblémák, de a látvány, az valami csodálatos!!!

Értelemszerűen, sokan semmit, ugyanis fejest ugranak a ma esti évbúcsúztatásba – nekik két dolgot mondanék: egy – ne keverjétek, kettő – ne petárdázzatok. Vannak azonban, akik bármi okból, de otthon fognak ülni és vakarni fogják a fejüket, hogy mit nézzenek a tévében. Köztudomású ugyanis, hogy a szilveszteri tévéműsor mindig szar, és a tavalyi mindig jobb volt – holott az is szar volt. Természetesen, az idei felhozatal sem lóg ki a sorból, de én azért igyekeztem egy alkalomhoz illő, de mégis változatos ajánlattal előállni (mi amúgy, ha itthon maradunk, az Aranyélet második évadát fogjuk ledarálni, felvételről).

Egyrészt itt van nekünk Bud Spencer és Terence Hill, akikre bármikor lehet számítani. Különben dühbe jövünk (RTL Klub, 19.10), utána …és megint dühbe jövünk (RTL Klub, 21.00). Két örök darab, én magam, csak moziban annyiszor láttam ezeket, ahányszor adták. Nem mondom, hogy a filmművészet csúcsait ostromolják ezek a kedves, bumfordi filmek és a benne szereplő fickók, de ezt nem is várja el senki tőlük. Közben jól be lehet pezsgőzni, a végére pedig már úgyis mindegy lesz minden.🙂

A Vaklárma (RTL+, 19.55) is bő másfél órányi féktelen baromkodás. Gene Wilder a süket, Richard Pryor a vak, csetlés-botlás, térdet csapkodó kacagás. Klasszikus mű, bármikor megnézem, ha nincs más.

(A képen nem én vagyok látható.)

A ma estére hangolt tematikát villantó Szilveszter éjjel (RTL II, 20.50) című szilveszter éjjelén játszódó komédiát viszont csak azért ajánlom be, mert igen komoly sztárparádét láthatunk benne, Robert de Nirótól Jon Bon Joviig és Michelle Pfeiffertől Halle Berryig. De tán jobb lesz, mint a vele párhuzamosan futó szilveszteri showműsorok mezőnye.

A ma este az italozástól eltiltott Igazságos Jánosok, Rendetteszek Pisták és Asztalracsapok Jóskák nyilván szeretni fogják A bosszú jogán (AMC, 21.00) című akcióthrillert, melyben Nicolas Cage adja azt a szolid irodalomtanárt, aki vérnősző barommá válva vesz elégtételt feleségének erőszaktevőin, egy titokzatos szervezet segítségével. Amikor Charles Bronson klasszikus Bosszúvágya találkozik a Harcosok klubjával…

Értelmes program lehet ma estére Shakespeare William egyik legbájosabb darabjának, a Sok hűhó semmiért-nek (m5, 21.10) 2012-es Globe Színház-beli korhű modorban elővezetett előadása, ékes eredeti nyelven, with hungarian subtitles.

Az éjfélt talán legjobban tesszük, ha az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2.-vel (SuperTV2, 23.10) húzzuk keresztül, ami elég rettenetes élmény, de talán még mindig viccesebb lesz, mint Áder János idei szokásos beszéde.

Utána, előtte és közben szabadprogram, csatornaszörf. Boldogúj.

Mama! Ma ismétlik meg A szerelmünk lapjait (RTL II, 19.10) a tévében! Tudod, azt, amit karácsonykor nem tudtunk megnézni, mert olyan későn kezdődött!🙂 A fiú –Nick Cassavetes– rendezi e filmben édesanyját, Gena Rowlandst, aki egy idős nőt alakít ebben a szívszorító történetben. A néni egy szeretetotthon lakója. Súlyos Alzheimer-kórban szenved, tulajdonképpen alig emlékszik már valamire korábbi életéből. Az ápolók lökdösik túl minden egyes napon, csak egy idős betegtársa (James Garner) jár be hozzá, hogy egy fekete könyvből olvasson fel neki történeteket egy hajdani szegény asztalossegédről (Ryan Gosling) és egy gazdag, déli lányról (Rachel McAdams – a képen Goslinggal)… (Bővebben)

Később tehetünk egy sétát is (a tévé előtt), méghozzá igen jó társaságban (Rachel McAdams, Marion Cotillard, Owen Wilson, Kathy Bates, Adrien Brody, stb.), Éjfélkor Párizsban (Filmcafe, 21.00). Woody Allen mindenesetre Oscart kapott ezért az ötletért. (Bővebben)

A Tökéletes gyilkosság (Story4, 21.00) címében benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.

Van mára azonban egy Római vakáció (m3, 21.40) is, az ennivalón bájos Audrey Hepburnnel (amiért Oscar-díjat is kapott 1954-ben) és a peckes Gregory Peckkel. Nagyon klasszikus és nagyon romantikus film.

A Szentháromság, illetve a teljes bibliai szakramentum profanizálása korántsem újkeletű dolog, hiszen amióta világ a világ, azóta karikírozzák gunyorosabb (vagy éppen élesebben látó) hívők a vallás fennkölt, magasztos alakjait, történeteit. Már Jézust magát is kinevették kortársai, de később, még a legsötétebb középkorban is voltak egyesek olyan merészek, hogy gúnyolják a magukat túl komolyan vevő szentéletűeket, illetve azokat, akik bár vizet prédikáltak, de valójában bort ittak, hektószám (Dekameron, A Canterbury mesék, Parasztbiblia, stb.). Hívőkről beszélek, akik éppen úgy hisznek ezekben a dolgokban, mint azok, akik komoran, komolyan és a humor legcsekélyebb jelenléte nélkül gyakorolják hitüket, sőt, néha még megszentségtelenítés címén átkozzák is az előbbieket. Én úgy hiszem, senkinek semmi baja nem lesz attól, ha elviccelődik esetleg a komoly, vagy komolynak tűnő dolgokkal, mint ahogy az alapjában nevetséges dolgokat is okos lehet néha komolyan venni… Persze, az a hangnem nekem sem tetszik túlzottan, amellyel például a franca Charlie Hebdo szatirikus vicclap csúfolja a bigott vallásosokat (és még sokan másokat), azonban őket mindennél jobban minősíti az, amit és ahogy mondanak. A stílus maga az ember, ugyebár – de azért sem kell senkit meggyilkolni, mert esetleg kiröhögte -mondjuk- a ruhánkat, vagy a hajviseletünket. Mondom mindezt azért, mert a szintén francia nyelvterületről (Belgiumból) érkező Legújabb testamentum (Cinemax, 21.55) című filozofikus komédia sem bánik éppen kesztyűs kézzel a katolikus-keresztény vallás lényegi elemeivel. (Bővebben)

A Hasfelmetsző Jackként közismert sorozatgyilkos sztorijának egyik modern feldolgozása A titokzatos lakó (AXN, 21.55) című thriller, melyben egy kurvákat gyilkolászó sorozatgyilkos után folyik a nyomozás. A kiváló Alfredo Molinát Simon ‘Mentalista’ Baker társaságában láthatjuk ebben a tisztességes filmben, mely egy ’27-es Hithcock-mozi, valamint egy csomó későbbi remake remake-je.

Az olasz meló (Duna, 21.55) “csupán” egy tisztességes, jó szajréfilm, rengeteg sztárral: Mark Wahlberg, Charlize Theron, Edward Norton, Seth Green, Jason Statham, Donald Sutherland. (Bővebben)

Az Angi Vera (m5, 22.10) komoly nemzetközi sikert aratott annak idején. Gábor Pál filmje “az ötvenes évek léleknyomorító világát mutatja be, azt a korszakot, amikor még a rendszer hívei is bármikor áldozattá válhattak”, de szakmai ajánlóként is jól működött, hiszen Koltai Lajos általa kezdhette meg nemzetközi karrierjét (Gaby – Egy csodálatos élet, 1987). A nézők viszont elsősorban mégis Pap Vera ikonikus alakítása miatt emlékeznek erre a nagyszerű filmre, amit természetesen jó szívvel ajánlok mára is.

Minden kétséget kizáróan minden idők, leg-leg-legfilmje Kertész Mihály 1942-ben bemutatott Casablanca (ATV, 22.35) című mozija. Jártam Casablancában, tudom, hogy a helyiek elmondása szerint legalább 20 darab Rick’s American Café létezik ma is a városban, bár természetesen egyik sem az, ami e film helyszínéül szolgált (azt nyilván valamelyik hollywoodi stúdióban építették fel). De nem ez a lényeg. A magyar vonatkozásokon túl, ha van olyan film, amit bármikor újra lehet nézni, akár még úgy is, hogy előre mondjuk az elhangzó mondatokat, akkor Ingrid Bergman és Humphrey Bogart végzetes szerelme biztosan az. Játszd újra, Sam. This is a beautiful movie, Louis.

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (RTL Klub, 23.10). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek. (Bővebben)

A bátrabb (és tapasztalatlanabb) scifi-kedvelők azért még megpróbálkozhatnak Ridley Scott Prometheus (TV2, 23.30) című filmjével is, melyben a korábbi, Nyolcadik utas a Halál című, hírhedt műfaji alapvetését kívánja, mintegy megmagyarázni – szerintem feleslegesen: bővebben. (Bár lehet, hogy újranézem.)

Jodie Fosterrel kezdhetjük (illetve zárhatjuk) az estét. A Kapcsolat (RTL II, 18.45/23.00) című, igen remek filmben egy rádiócsillagászt alakít, aki óriási rádióteleszkópjain keresztül fürkészi a világűrt, esetleges Földön kívüli intelligenciáktól érkező rádiójelek után kutatva. A Robert Zemeckis által rendezett film azzal a feltételezett esettel játszik el, hogy mi van, ha ezek a jelek megérkeznek? Felismerjük-e őket egyáltalán, s ha ezek a jelek tényleg azok, aminek hisszük őket, akkor képesek leszünk-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, s ha igen, az milyen hatással lesz az emberiségre? A film műfajilag természetesen sci-fi, de annak a filozofikus, ám izgalmas cselekménnyel is bíró válfajából, a végén nem kevés érzelmi ki- és lecsapódással.

Egy picit más stílusban is tolhatjuk, hiszen a Majdnem híres (Filmcafe, 18.50) című történet egy szigorúan tudományos gyermeknevelési elveket valló, egyébként pszichológiát tanító anya zsarnoki szeretetében felnövő tizenöt éves srácról szól (Wiliam – Patrick Fugit), aki a nála több évvel idősebb nővérétől ajándékba kapott rock-lemezek hallgatásán felnőve, rockzenei tárgyú cikkeket kezd írogatni. Írásaira felfigyel egy markáns véleményeiről hírhedt zenei zsurnaliszta, aki tanácsokkal látja el, sőt megbízást is ad neki: írjon valamit a híres Black Sabbath koncertjéről. A sztárok közelébe ugyan nem jut, de a bandákat kísérő gruppie-k, vagy ahogyan ők magukat szívesebben nevezik, a rock-múzsák felfigyelnek a kis srác szerencsétlenkedésére, és szárnyaik alá veszik őt. Segítségüknek is köszönhetően az elő-bandával sikerül kapcsolatot teremtenie. Az itt készült cikkre felfigyel a híres Rolling Stone magazin is, és a Stillwater nevű felfutóban lévő csapat országos turnéjára küldi. A megtisztelő felkérésen felbuzdulva fiatal hősünk a zárt otthoni mikrokozmoszból kiszakadva fejest ugrik egy rockturné zajos és bulis világába. A kulisszák mögött azonban feltárul a csodált világ igazi arca. Hősünk lassan felcseperedik. Rock az élet. (Bővebben)

Utána A felolvasó (Filmcafe, 21.00) egy jóval komolyabb, de szintén remek darab. Sokszor láthattuk már, olvashattuk is; remélem más is, viszont érdemes lehet repetázni is belőle. Kate Winslet például nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét. (Bővebben)

Maestro Federico és Maestro Nino ragyogó filmje a Zenekari próba (m5, 22.10). Federico Fellini és Nino Rota utolsó közös műve az, ami: egy zenekari próbát megzavaró tévéstáb okozta ribillió “története”. Valójában azonban metszően szatirikus példázat a művészet és tömegkultúra, a rend és a káosz, a régi és az új, az érték és a gagyi harcában őrlődő emberről.

Irodalmi adaptáció (Chuck Palahniuk regényének alapján) a Harcosok klubja (RTL Klub, 23.10), ami az ezredforduló idejének egyik emblematikus kultuszfilmje, ennek megfelelően, de ennek ellenére, ma is erősen ajánlott megtekintése. David Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontos képet adja az ezredvég és ezredelő jellemző embertípusának, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-nak. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton (a képen).

Nyilván lesz Kevin és a Jégvarázs is, de nézzük inkább azt, mi mit nézzünk… Vessenek a mókusok elé, de én kifejezetten bírom a Sztárom a párom (Viasat3, 18.40) című romantikus komédiát. Talán azért, mert tudok azonosulni a benne látható Hugh Grant könyvesboltos figurájával? Vagy a másikkal (Rhys Ifans)?😀 Nem tudom. Rengetegszer láttam már, de akár ma este is látni fogom, rengetegegyedszerre is. Julia is cuki, természetesen.

Nos, tavaly, a moziban ez A kis herceg (HBO, 20.00), legalábbis a velünk lévő hétéves szerint jó volt, bár szerintem azért nem volt benne minden számára teljesen világos. De az az igazság, ilyen idős koromban én sem tudtam mit kezdeni Antoine de Saint-Exupéry klasszikusával, és bennem is csak a kalap ragadt meg, meg a picike bolygón az a nagy kis herceg… Fontos dolgokról van itten szó ugyanis, aminek megértéséhez azért kell élni kicsit. Bár az üzenet tényleg kétmondatos. Ez amúgy -felnőtt szemmel- egy elég jó adaptáció, ami a könyvhöz kapcsolódik, az igen jó, és főleg hiteles is, a kissé bő lére engedett kerettörténet viszont sablonos, túl banális és így unalmas is. Viszont kétszer sírtam.

Tölthetjük az estét a Szenvedélyek viharában (RTL+, 20.20) is, ahogyan tavaly is. A nagyszabású, hömpölygő cselekményű (amit persze, mondhatunk dagályosnak is, de attól nem lesz jobb nekünk…), kosztümös családregényben a múlt századforduló idejére ruccanunk át, Edward Zwick (pl. Az utolsó szamuráj, A bátrak igazsága) rendezése által. Anthony Hopkins megelégelve a hatalom szolgálatát messze, a vad vidékre költözik három fiával (Aidan Quinn, Henry Thomas és Brad Pitt), de a háborúk, szerelmek, tragédiák és effélék így is elérik őket.

Természetesen, a Hat nap, hét éjszaka (Prime, 20.40) is igencsak habkönnyű semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Romantikus kultúrprogram lehet Shakespeare Rómeó és Júliája (m5, 20.45), ezúttal a londoni Globe Theatre előadásában.

A Kingsman: A titkos szolgálat (Mozi+, 21.00) című kémfilm/kémfilmparódia egy igen friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás, Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (Colin Firth a címszerepben). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na.

A Holiday (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában két harmincas szingli, a napfényes Los Angelesben élő Cameron Diaz és a ködös, esős londoni Kate Winslet cserél lakóhelyet egy röpke vakáció idejére, hátha jobb lesz nekik akkor. Hogy mennyire lesz jó, arra ad némi támpontot a stáblista, melyből következően, Jude Law a romantikus, míg Jack Black a komikus irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét (lásd: what more?). Az egyensúlyról a csajfilmek specialistája, Nancy Meyers rendezőnő gondoskodik 138 (!) hosszú, avagy éppenséggel túl rövid percben.

Ugyanekkor a Férfibecsület (AMC, 21.00) viszont nem több, mint egy patetikus, zászlólengető baromság. Tamás bátya (Cuba Gooding Jr.) katonai búvár akar lenni, de ezt a Robert de Niro alakította szemét kiképzőtiszt mindenáron megakadályozná.

A Napfivér, holdnővér (m3, 21.05) viszont inkább passzol a mai nap szakrális hangulatához. Franco Zeffirelli, a szentimentális giccs nagymestere eme assisi Szent Ferenc életét elmesélő filmmel követte el pályájának egyik csúcsát. Ilyen, tényleg megható könnyeket, égnek emelt, rajongó tekinteteket, ennyi árvalányhajas, hófehér gyermeki ártatlanságot addig sem, és azóta sem láttunk filmvásznon. A pápai fogadás jelenete viszont egyszerre groteszk és grandiózus (a pápát Alec Guiness játssza, aki később Obi van Kenobiként is ikonná tudott válni). Nem csoda, hogy ezt a filmet szerették a hippik, és nem csoda az sem, hogy a mai napig állandó darabja az emelkedettebb, ünnepi hangulatoknak. Ha tényleg ez lenne a hit, és a hit gyakorlásnak a módja, akkor én is hívő keresztény lennék…

Az Életrevalókat (m2, 22.05) viszont egy kifejezetten profán darab, de szintén állandó szereplője az emelkedettebb hangulatú piros betűs napoknak. (Bővebben itt, hogy miért.)

A tévék műsoraiban ritkán előforduló Jim Jarmusch Hervadó virágok (Story4, 22.15) című filmje a tőle megszokott módon lassú ritmusú, de különös hangulatú roadmovie Bill Murray-vel (lásd a képen), különleges ajándék a fa alá – az ínyenceknek. (Bővebben)

A Téli mese (RTL Klub, 22.35) című mozira viszont csak nézek bután – soha nem hallottam még felőle. Pedig nem akármilyen szereposztást villant ez a vélhetően igen romantikus történet, Colin Farrell, Jennifer Connelly, Jessica Brown Findlay, Will Smith, Russell Crowe és William Hurt nevei fémjelzik a listát. Az Index kritikusa nyáltengernek minősítette, ami ugyan önmagában semmit nem jelent, legfeljebb jelez valamit – ha mást nem, de legfeljebb egy fantasy elemekkel átszőtt szerelmes mesét, a huszadik század elejének New Yorkjából.

A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (Cool, 22.45) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- kissé ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén kívül.

A Pénzcsináló (SuperTV2, 23.00) viszont egy hajdani, nagyreményű baseball-játékosból legendás játékosügynökké avanzsáló férfi, immár feltétlenül valós története. Kvázi sportdráma, egy karriertörténet, amit Aaron Sorkin forgatókönyve, valamint Brad Pitt és a szegény Philip Seymour Hoffman próbál -szolid sikerrel- érdekessé tenni. (Bővebben)

Sergio Leone gigantikus Volt egyszer egy Amerikája (RTL+, 23.00) csak Scorsese Nagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető jelentőségű és minőségű tabló. Nudli (Robert de Niro) és Max (James Woods), a két szegény, zsidó utcagyerek hosszú, viszontagságos úton Amerika legnagyobb gengszterei lesznek, hogy aztán… holnap úgysem kell felkelni, fix, hogy megint végignézem. (Vége bőven hajnali három órán túl…)

Wong Kar-Wai rajongói általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége előtt, a könnyed, mégsem súlytalan melankolikus filmlírájára vevők. Első Hollywoodban készült filmje, a My Blueberry Nights – A távolság íze (Filmcafe, 19.15) is szépen beleillik a Vadító szép napok óta felfestett sorba: ugyanazt a franciás-film noiros, költői dizájn-formalizmust csinálja, mint eddig, csak nincs itt Maggie és Leslie Cheung, Andy Lau és a többi hongkongi modellszépségű filmsztár és nincsenek a monszuneső áztatta Hongkong lampionokkal sejtelmesen átvilágított sikátorai, helyettük vannak viszont modellszépségű hollywoodi színészek, mint Rachel Weisz, Natalie Portman és Jude Law, valamint kakukktojásként, a filmnek dalaival, de erős színészi jelenlétével is markáns fazont adó Norah Jones és vannak az amerikai filmek kedvelt helyszíneiként ismert kávézó, kocsma- és kaszinóbelsők, valamint vannak ezek klausztrofóbiáját oldva, a szintén ismerős nevadai és coloradói tájképek. (Bővebben)

Sajnos, Woody Allen, mire Rómába ért európai élményszerző körútján, úgy látszik, megunta az öreg kontinenst, legalábbis Rómáról, a mindenki által unos-untig ismételgetett közhelyeken túl, már semmi különös nem jutott eszébe… Rómának szeretettel (AXN, 20.00/Duna, 22.40) című 2012-es filmje eléggé erőtlen, fáradt kis mozi lett. (Bővebben)

A Saul fia (Film+, 21.00) viszont a magyar film eddigi legnagyobb nemzetközi sikere, nem csak az Oscar-díj miatt, hanem az ezen kívül elnyert temérdek más díj, elismerés okán is. Alig egy éve mutatták be, de döbbenetes erejű képei rögtön beleégtek a világ emlékezetébe. Gyötrelmes, súlyos mondanivalót, sőt, kimondanivalót hordozó film. (Bővebben)

Színes, szélesvásznú, rendkívül gazdag kiállítású történelmi dráma Az admirális (Film Mánia, 21.00), mely a hadtörténet általa egyik legnagyobb tengernagyaként ismert, holland Michiel de Ruyter életét meséli el szépen, hosszan, alaposan.

Ugyanekkor viszont kezdődik Az Álmosvölgy legendája (Prime, 21.00) is, mely Tim Burton és Johnny Depp éjfekete, kísértetes és varázslatos rémmeséje a Fejnélküli Lovas legendájáról.

A Durr, durr és csók (Story4, 21.00) című nagyon laza akciókrimi-vígjáték viszont már egy lényegesen viccesebb kis baromság. Egy piti bűnöző (Robert Downey Jr.) egy balhé utáni menekülés közben véletlenül egy filmforgatásba csöppen, ahol rögtön felfigyelnek rá és egy rendőr szerepét kell eljátszania. A vicc kedvéért, trénere egy igazi, megvesztegethetetlen, szabálytisztelő rendőr (Val Kilmer), aki viszont utálja az egész hercehurcát.

A Mike Nichols rendezte Közelebb (Filmcafe, 21.00) című szerelmi négyszög viszont tipikus bulvárdarab (játszották nálunk is színpadon), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében; egyben óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen, akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

Az Őrült, dilis, szerelem (Cool, 21.10) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát. Mindemellett, egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre amúgy is érdemes vetni egy pillantást (főleg, hogy Emma és Ryan nemsokára jön a La La Landben, amit nagyon fogtok imádni, állítólag). Egy válás előtt álló negyvenes férfi megpróbáltatásai az újrakezdést illetően…

Luc Besson Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz (TV2, 22.00) című nagyszabású filmje valójában szerelmi vallomás akkori kedveséhez, Milla Jovovichhoz, merthogy, és nem csak az ún. “rossznyelvek” szerint, a bájos színésznő színészi eszköztára bizony elégtelennek bizonyult ehhez az emblematikus, nagy szerephez. Én nagyon régen láttam, és nem nagyon emlékszem már e filmre, csak arra, hogy jó hosszú volt és azért eléggé látványos, úgyhogy… Ha lesz ma kedvem hozzá, újranézem és reflektálok.

Soha nem volt viszont még ilyen aktuális Bacsó Péter örökbecsű szatírája, A tanú (m5, 22.05), melyet ma példátlan cinizmussal tűz műsorára a mai Bástya elvtárs közmédiának csúfolt magáncsatornája. A főhős Pelikán gátőr, (Kállai Ferenc – a képen Őze Lajossal), az örök kisember, a gonosz pedig RogánVirág, vagy éppen maga OrbánBástya elvtárs. A film összes “poénját” érezhetjük a saját bőrünkön, nap, mint nap: sötétben úszkáló, gyíkemberjelmezes, “nemzetmérgező” külföldi ügynökök, ma éppen gazdasági menekültek, a tárgyalás előtt aláírt ítéletek, ízletesnek, világraszólónak, étvágygerjesztőnek hazudott ehetetlen, használhatatlan, csúfságos magyar termékek… A szemünkbe röhögött átverés jön velünk szembe ma is, bárhová nézünk és tán már a fekete autó is kanyarodik az utca elején.

Megnézhetjük még a Blue Jasmine-t (AXN, 22.10) is. Ő az a csaj abból a jól ismert, decens, liberális, értelmiségi társaságból, aki már évtizedek óta halálosan unja az egy családregény dagályosságát idéző, állandó és általános civakodást, a mindig ismétlődő témákat és áskálódásokat – és egy napon dönt. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Viszont, kicsit csalódás volt nekem a mexikói (most már persze inkább amerikai) Alejandro González Iñárritu anno 9 Oscarra jelölt (s ebből négyet be is kaszált) Birdmanje (Film+, 23.05). Persze, az azért előre sejthető volt, hogy a nép rögtön beájul, ha valami számára furcsát, szokatlant lát. (Illetve, séróból elutasít, mint ahogy van példa arra is.) Az mindenesetre fix, hogy formailag, technikailag nagy trüváj a mozi, mely gyakorlatilag egyetlen nagyon hosszú snittből áll (valójában persze nem, de erről később), amit ha szegény Jancsó Miki bácsi láthatott volna, besírt volna rajta fájdalmában/gyönyörűségében. Nem mintha nem csináltak volna már egysnittes teljes hosszúságú mozifilmet a filmtörténelemben, a Birdman azok közül azért mindenképpen a leglátványosabb. (Bővebben)