Tulajdonképpen semmi különös nincs Curtis Hanson Egy cipőben (Cool, 18.25) című vígjátékában, csupán annyi, hogy működik. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Nagyjából ennyi a sztori, de mi kell még?
Mondjuk, zene. A legendás Chess Records történetét meséli el a Cadillac Records – csillogó fekete lemezek (Filmcafe, 19.05), az énekes világsztár Béyoncé Knowles produkciója, aminek pl. Muddy Waterst és Chuck Berryt is köszönhetjük. Sok kis sztori, melyek azonban nem igazán állnak össze egyetlen egésszé, és az amúgy igen színes a karakterek sincsenek igazán megrajzolva… A zenék viszont itt is jók és a negyvenes-ötvenes évek fílingje is remekül átjön.
Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman és Kevin Kline jön újra a Last Vegas (film+, 20.45) című kabaréban, amely ugyan nem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség: négy, enyhén, de inkább fokozott mértékben romos tata, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba. (Bővebben)
Jane Austen viktoriánus-kori obeliszkje, a Büszkeség és balítélet (Prime, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható, Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma.
A háború császára (Film Mánia, 21.00) című háborús filmdráma picit már az első jelenetben megcsúszik, amelyben látjuk szegény Matthew Foxot repülőn ülni… Legutóbb, amikor ezt az amúgy helyes, tehetséges színészt hasonló helyzetben láttuk, annak igen csúf vége lett, hiszen a Lost című tévésorozat -amiben Fox alakította Jack Shepardot, az egyik fő karaktert- a bizsergető, rejtélyekkel teli kezdés után átláthatatlan misztikus ködbe, majd a meddő káoszban oszlott szét beazonosíthatatlan darabokra. Ezt teszi a tévés ismertség… Hiába jelenik meg később az amúgy szintén igen “szétjátszott” arcú, de azért még masszív hitelű Tommy Lee Jones, hiába ismerkedünk meg egy viszonylag kevésbé ismert, ám roppant érdekes történelmi szituációval, Japán egzotikumával, már ez a hajó bizony messzire elúszott. (Bővebben)
Ezalatt Denzel Washington már megint Időzavarban (AMC, 21.00) van, még mindig egy floridai kisváros seriffjeként. Ez a film, persze, nem egy sorozat következő darabja, hanem ugyanaz a film, ami majd minden héten lemegy, így lehet, hogy éppen ezért sosem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.
Az Angyalok városa (Viasat3, 21.00) azonban az a film, aminek soha, semmilyen körülmények között nem lett volna szabad elkészülnie. Sokan ugyanis azt hiszik, ez a művészet, holott nem. Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmje a művészet, Brad Silberling filmje viszont csak gyenge, kiszínezett, megcukrozott, könnyen fogyaszthatóvá tett vásári másolat. Giccs, ha úgy tetszik, de a legrosszabb fajtából. Nicolas Cage pedig nem Bruno Ganz.
Az Árral szemben (Galaxy, 21.00) minden bizonnyal egy romantikus dráma, melyben Joseph Fiennes egy írót alakít, aki egy tragikus balesetben elvesztette családját. Néhány évvel később, a filmbeli író megkeresi gyermekkori barátait, hogy régi tervüket felelevenítve, együtt ússzák végig a jeges, vad Hudson folyót. Az ötletet mindenki lelkesen fogadja, ám később egyikük észreveszi, hogy az úszás dátuma megegyezik az író családi tragédiájának dátumával és a háttérben a tragédiát feldolgozni nem képes író elkeseredett tervét sejti. Hát…
Bár odakint is fagyogat, talán nem fog rosszul esni újra a Dermesztő szenvedélyek (Viasat6, 21.00). A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy erotikus thriller-hullámának egyik jellegzetes darabjában Richard Gere egy sikeres pszichiátert alakít, aki a legnagyobb szerencsétlenségére, menthetetlenül beleesik hosszú combú, szexis páciensébe (Kim Basinger), akinek férje (Eric Roberts) egy vérnősző barom, húgát (Uma Thurman) pedig rémálmok gyötörnek.
A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, mellette szépen csellózik az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (film+2, 21.10) egy igen nagy sikert aratott, romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről.
A Pearl Harbor – Égi háború (Duna, 21.30) című 183 perces, Michael Bay által rendezett, igen patetikus háborús látványfilmből csupán annyira emlékszem, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a kikötőt, és a végén biztosan lengett a magasban a csillagsávos lobogó. Elnézést, Amerika, de nyilván Michael tehet erről.
Közben megtudhatjuk újra azt is, vajon mi az, amit egy pár (ezúttal mondjuk, Meryl Streep és Tommy Lee Jones) sok évtizedes együttélés után is, még mindig tudni akar a szexről? (RTL+, 22.00). Nyilván az önmagukon való nevetés felszabadító ereje, vagy ilyesmi…
A Vérmesék (film+, 22.45) is beköszönnek újra ebben a furcsa humorú, ám igen szórakoztató akciókrimi-vígjátékban, melyet Luc Besson rendezett. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro – ma másodszor) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem véres mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones – ma már harmadszor) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)
Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói még egyszer nekirugaszkodtak, hogy újra megmutassák, még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Filmcafe, 22.45) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen, Omar Syval) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)
A Lángoló Mississippi (AMC, 22.55) nagyon komoly erővel fogalmazó, pontos és igaz dráma a hatvanas évek Amerikájának déli apartheidjéről. A történet egy 1964-ben megtörtént esetet dolgoz fel, melynek során valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…Különösen a fehér közösség jellemzése pontos – a feketék azonban jobbára csak egysíkúan, áldozatként jelennek meg. Ez utóbbi a film egyetlen (bár komoly) hibája, de ezzel együtt Alan Parker egyik legjobb alkotása ez a film.
A mozikban viszonylag simán megbukott a fiatal Bodzsár Márk Isteni műszak (RTL Klub, 23.00) című filmje, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy érdemtelen lenne a megtekintésre, persze, azt sem, hogy a film remekmű. Tipikus első film. Azt hiszem, alapvetően az a legnagyobb baj, hogy a forgatókönyv egész egyszerűen túl lett gyúrva. Rendre ott bicsaklik meg a film, amikor a cselekmény fordul. Ezek a fordulatok, szinte kivétel nélkül, mindig izzadságszagúak, kimódoltak, erőltetettek. Pedig remekek a karakterek, remek az alapötlet (egy mentősbrigád “fusiban” illegális eutanáziában utazik), remek színészek (pl. Ötvös András, Keresztes Tamás és Rába Roland) jöttek össze, jó a zene, jók a képek is – csak a sztori túl sok (minek Bosznia, minek ezek a hosszas, “jugoszláv nyelvű” telefonbeszélgetések?). Egy egyszerűbb, egyben találóbb cselekménnyel akár Kontroll-szintű kultfilmmé is válhatott volna ez a üdítően fekete humorú mozi – bár szerintem még így is van benne valami.
Éjszaka nézhetjük még Angelina Jolie-t is, egy kisfiát elvesztő, majd megkereső anyaként Clint Eastwood Elcserélt életek (TV2, 23.40) című, igen nagyívű, érdekfeszítő krimijében. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: