Ma korábbi időpontban is megnézhetjük a tegnap már ajánlott Lángoló Mississippit (AMC, 18.45), Alan Parker 1988-as filmjét, mely egy 1964-ben a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…
Ugyanekkor a Quantum csendje (TV2, 18.50) Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami Bruce Willises bumfordi vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán hozza az elegáns Bondot. A humora pedig bár csikorog, de mindig üt.
Később izgalmas opció a Non-stop (film+, 20.45) című akcióthriller. Liam Neeson amolyan repülőgépeken szolgálatot teljesítő rendőrmarsallt alakít a sztoriban. Egyik alkalommal furcsa SMS-t kap, hogy utaljanak egy bizonyos bankszámlára ennyi meg ennyi pénzt, különben húsz percenként meghal valaki. New York és London között igen sok húsz perc adódik, azonban a fenyegetést senki nem veszi komolyan, a rendőrmarsallon kívül, mígnem eltelik az elő húsz perc és egy utas meghal.
A Kecskebűvölők (Viasat3, 21.00) viszont egy érdekesen bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney, Ewan McGregor, Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)
A Doktor Parnassus és a képzelet birodalmát (Filmcafe, 21.00) azonban, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, csak kellő elvetemültséggel nézzük, mert nem igazán jó film. (Bővebben)
Rendkívül érdekes darab viszont a Truman Show (m2, 21.05), mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey – a képen) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.
Azonban csak erős művészettörténeti érdeklődéssel rendelkezőknek, illetve ismét csak óriási idézőjelek között ajánlanám a görög El Greco (m5, 21.05) életrajzát, mely témáját kissé meghazudtolva szentimentális görög nemzeti érzülettel átitatott, igen tömény giccs. (Bővebben)
Sir Anthony Hopkinst nézhetjük a Törés (TV2, 21.15) című, amúgy igen csavaros krimiben, egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.
Az a helyzet, hogy ha ez a mai Holtodiglan (RTL Klub, 21.25) lenne David Fincher első filmje, akkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy olyan felfokozott várakozással várná a következőt a filmrajongók tömege világszerte, mint ahogyan ezt a filmet is várta tavalyelőtt. Persze, nem rossz film ez, nincs erről szó: sőt, igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában, csak hát a tartalom nem sok újdonságot tartalmaz az olyan épeszű, értelmes nézők számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban. (Bővebben)
Annak idején sokan csodát láttak abban, ahogyan Christopher Nolan (illetve Leonardo diCaprio) teret hajtogatott, álmokat és valóságot rakosgatott egymásra az Eredet (SuperTV2, 21.35) című fantasysztikus moziban. Én ma már azonban csak egy szimpla lövöldözős akciófilmet látok, kissé zavaros cselekménnyel. HD-ben talán. (Bővebben)
Kevin Smith Shop-Stop (Paramount Channel, 22.00) című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl.
A késő este másik fő kérdése, hogy Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani ugyanis közöttük Richard Gere és már teljesen bele is őszült a Vágyak vonzásában (Duna, 22.15)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: