Miközben Szulejmán elfoglalja a világot, mi menekülünk előle. De miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00) Mert talán messze van. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…
Mit tehet egy hajdan sikeres hollywoodi forgatókönyvíró, ha nem jut semmi értelmes dolog az eszébe? Ír egy filmet egy hajdan sikeres hollywoodi forgatókönyvíróról, akinek nem jut eszébe semmi… A Múzsa csókja (Story4, 21.00) lesz például az eredmény, Albert Brooks írta, rendezte és főszerepli, míg Sharon Stone játssza a címszerepet. (1999-et írunk ekkor.) Mellékesen láthatjuk fél Hollywoodot is, saját önazonosságában, Martin Scorsese-től James Cameronig.
A Pearl Harbor – Égi háború (Mozi+, 21.00) című 183 perces, Michael Bay által rendezett, igen patetikus háborús látványfilmből csupán annyira emlékszem, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a kikötőt, és a végén biztosan lengett a magasban a csillagsávos lobogó. Elnézést, Amerika, de nyilván Michael tehet erről.
A szabadság vihara (Duna, 21.40) című dokumentumfilm ugyanarról szól, amiről a Szabadság, szerelem is – csak az események valódi résztvevői szólalnak meg benne. Ráadásul, ugyanúgy Vajna-produkció.
A hívás (RTL II, 22.00) című thriller főszereplője egy telefonos segélyközpont operátora (Halle Berry), aki kétségbeesett hívást kap egy tinédzsertől (Abigail Breslin), akit éppen elrabolnak. A hívás megszakad, a hívó félnek nyoma vész, de az operátor egy korábbi, ehhez hasonló esetéből kiindulva saját maga kezd el nyomozni…
A 48 óra (TV2, 22.00) viszont egy igazi, régimódi krimi-komédia, a még vicces Eddie Murphyvel, aki ezúttal egy piti bűnöző szerepében kényszerül segíteni a bárdolatlan, darabos Nick Nolte-nak, a szőke ír zsarunak, mégpedig a maffia ellenében.
Wim Wenders viszont közel remekművet alkotott a krimi műfajában az 1977-ben bemutatott Az amerikai baráttal (m5, 22.25). Egyszerre műfajhű zsáner, filmtörténeti panteon és önmaga paródiája ez a furcsa, mégis magával ragadó film, melyben egy amerikai gengszter (Dennis Hopper) felbérel egy leukémiás svájci képrestaurátort (Bruno Ganz), hogy gyilkoljon meg egy másik amerikai gengsztert (Samuel Fuller – aki “civilben” hollywoodi legenda). A Wenderstől megszokott, ön-reflektív szemlélet mellett abszurd, helyenként szürreális jelenetek, fordulatok jellemzik ezt a filmet. (A képen jelenet a filmből, Bruno Ganz és Dennis Hopper.)
A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 22.45) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: