Péntek, december 30.

Mama! Ma ismétlik meg A szerelmünk lapjait (RTL II, 19.10) a tévében! Tudod, azt, amit karácsonykor nem tudtunk megnézni, mert olyan későn kezdődött!🙂 A fiú –Nick Cassavetes– rendezi e filmben édesanyját, Gena Rowlandst, aki egy idős nőt alakít ebben a szívszorító történetben. A néni egy szeretetotthon lakója. Súlyos Alzheimer-kórban szenved, tulajdonképpen alig emlékszik már valamire korábbi életéből. Az ápolók lökdösik túl minden egyes napon, csak egy idős betegtársa (James Garner) jár be hozzá, hogy egy fekete könyvből olvasson fel neki történeteket egy hajdani szegény asztalossegédről (Ryan Gosling) és egy gazdag, déli lányról (Rachel McAdams – a képen Goslinggal)… (Bővebben)

Később tehetünk egy sétát is (a tévé előtt), méghozzá igen jó társaságban (Rachel McAdams, Marion Cotillard, Owen Wilson, Kathy Bates, Adrien Brody, stb.), Éjfélkor Párizsban (Filmcafe, 21.00). Woody Allen mindenesetre Oscart kapott ezért az ötletért. (Bővebben)

A Tökéletes gyilkosság (Story4, 21.00) címében benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.

Van mára azonban egy Római vakáció (m3, 21.40) is, az ennivalón bájos Audrey Hepburnnel (amiért Oscar-díjat is kapott 1954-ben) és a peckes Gregory Peckkel. Nagyon klasszikus és nagyon romantikus film.

A Szentháromság, illetve a teljes bibliai szakramentum profanizálása korántsem újkeletű dolog, hiszen amióta világ a világ, azóta karikírozzák gunyorosabb (vagy éppen élesebben látó) hívők a vallás fennkölt, magasztos alakjait, történeteit. Már Jézust magát is kinevették kortársai, de később, még a legsötétebb középkorban is voltak egyesek olyan merészek, hogy gúnyolják a magukat túl komolyan vevő szentéletűeket, illetve azokat, akik bár vizet prédikáltak, de valójában bort ittak, hektószám (Dekameron, A Canterbury mesék, Parasztbiblia, stb.). Hívőkről beszélek, akik éppen úgy hisznek ezekben a dolgokban, mint azok, akik komoran, komolyan és a humor legcsekélyebb jelenléte nélkül gyakorolják hitüket, sőt, néha még megszentségtelenítés címén átkozzák is az előbbieket. Én úgy hiszem, senkinek semmi baja nem lesz attól, ha elviccelődik esetleg a komoly, vagy komolynak tűnő dolgokkal, mint ahogy az alapjában nevetséges dolgokat is okos lehet néha komolyan venni… Persze, az a hangnem nekem sem tetszik túlzottan, amellyel például a franca Charlie Hebdo szatirikus vicclap csúfolja a bigott vallásosokat (és még sokan másokat), azonban őket mindennél jobban minősíti az, amit és ahogy mondanak. A stílus maga az ember, ugyebár – de azért sem kell senkit meggyilkolni, mert esetleg kiröhögte -mondjuk- a ruhánkat, vagy a hajviseletünket. Mondom mindezt azért, mert a szintén francia nyelvterületről (Belgiumból) érkező Legújabb testamentum (Cinemax, 21.55) című filozofikus komédia sem bánik éppen kesztyűs kézzel a katolikus-keresztény vallás lényegi elemeivel. (Bővebben)

A Hasfelmetsző Jackként közismert sorozatgyilkos sztorijának egyik modern feldolgozása A titokzatos lakó (AXN, 21.55) című thriller, melyben egy kurvákat gyilkolászó sorozatgyilkos után folyik a nyomozás. A kiváló Alfredo Molinát Simon ‘Mentalista’ Baker társaságában láthatjuk ebben a tisztességes filmben, mely egy ’27-es Hithcock-mozi, valamint egy csomó későbbi remake remake-je.

Az olasz meló (Duna, 21.55) “csupán” egy tisztességes, jó szajréfilm, rengeteg sztárral: Mark Wahlberg, Charlize Theron, Edward Norton, Seth Green, Jason Statham, Donald Sutherland. (Bővebben)

Az Angi Vera (m5, 22.10) komoly nemzetközi sikert aratott annak idején. Gábor Pál filmje “az ötvenes évek léleknyomorító világát mutatja be, azt a korszakot, amikor még a rendszer hívei is bármikor áldozattá válhattak”, de szakmai ajánlóként is jól működött, hiszen Koltai Lajos általa kezdhette meg nemzetközi karrierjét (Gaby – Egy csodálatos élet, 1987). A nézők viszont elsősorban mégis Pap Vera ikonikus alakítása miatt emlékeznek erre a nagyszerű filmre, amit természetesen jó szívvel ajánlok mára is.

Minden kétséget kizáróan minden idők, leg-leg-legfilmje Kertész Mihály 1942-ben bemutatott Casablanca (ATV, 22.35) című mozija. Jártam Casablancában, tudom, hogy a helyiek elmondása szerint legalább 20 darab Rick’s American Café létezik ma is a városban, bár természetesen egyik sem az, ami e film helyszínéül szolgált (azt nyilván valamelyik hollywoodi stúdióban építették fel). De nem ez a lényeg. A magyar vonatkozásokon túl, ha van olyan film, amit bármikor újra lehet nézni, akár még úgy is, hogy előre mondjuk az elhangzó mondatokat, akkor Ingrid Bergman és Humphrey Bogart végzetes szerelme biztosan az. Játszd újra, Sam. This is a beautiful movie, Louis.

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (RTL Klub, 23.10). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek. (Bővebben)

A bátrabb (és tapasztalatlanabb) scifi-kedvelők azért még megpróbálkozhatnak Ridley Scott Prometheus (TV2, 23.30) című filmjével is, melyben a korábbi, Nyolcadik utas a Halál című, hírhedt műfaji alapvetését kívánja, mintegy megmagyarázni – szerintem feleslegesen: bővebben. (Bár lehet, hogy újranézem.)