Nos, remélem, túléltük a tegnapot. A mai nap legtöbbünk számára a gyógyulgatásé, csendes merengés, félárbócra eresztett lét, lebegő tudat. Mindegy mi van ma, csak ne legyen túl hangos, viszont az jó, ha halkan duruzsol valami, amire néha jó odapillantani. Kivételesen egész napra ajánlok bambulnivalót.
A nemrégiben számunkra különösen érdekes című Grand Budapest Hotellal is varázsoló Wes Anderson korábbi filmje, a szintén elbűvölő Holdfény királyság (Filmcafe, 10.40) olyan, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)
Már ebéd után (ha volt ilyen), az Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 14.05) egy alapvetően csajos film lesz, mely szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts ezúttal elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punktum, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.
A Pokolba a szerelemmel (RTL Klub, 14.05) című romantikus komédia ugyanekkor nem más, mint a (kétbites) feminizmus kétbites alázása. Renée Zellweger egy erős, határozott, független és sikeres írónő a történetben, aki tagadja a párkapcsolat minden hagyományos formáját, ellenben igent mond a szabad szexre és a karrierre. Van azonban egy vérmacsó, tetőtől talpig nőcsábász firkász (Ewan McGregor), aki minden erejével, technikájával és a hagyománytisztelő társadalom egyöntetű támogatásától övezve azon van, hogy visszaterelje a rakoncátlan báránykát a konzervatív mederbe. Na.
Az újévi fogadalmak jelentős részét képezik a különféle diéták elindításának tervei, így e szempontból is érdekes lehet a Promenád a gyönyörbe (Filmcafe, 14.15), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.) ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, akit e filmben Sir Anthony Hopkins személyesít meg.
Viszont a karácsonyi filmdömpingből tévedhetett ide a Legyetek jók, ha tudtok (Film Mánia, 15.10). Örökzöld, über alles szeretetcunami, de mint film… hát. Ízelítőnek/büntetőnek íme a film ominózus slágere.
Mi kell a nőnek? (Cool, 16.25) Na, ez egy lényegi kérdés – Mel Gibson ismét megmutatja. (Bővebben)
Martin Scorsese nevéről véres thrillerek, nagyívű maffiózótablók és más erőszakos filmek juthatnak eszünkbe, holott rendezett ő igazi selymes, nőies, érzelmes, finoman pikáns, enyhén melankolikus, de nagyon romantikus drámát is, mint például Az ártatlanság korát (Filmcafe, 16.40). A szívdöglesztő sármőr (Daniel Day-Lewis) röviddel eljegyzése (Winona Ryder) után megismerkedik a menyasszony rosszhírű, valójában csupán őszinte és természetes viselkedésű rokonával (Michelle Pfeiffer), akivel lassan egy fortyogóan szenvedélyes viszony veszi kezdetét. A társaság, a menyasszony családja mindezt megrökönyödve figyeli… Jellemzően a legjobb kosztümöknek járó Oscart zsebelte be annak idején Az ártatlanság kora, a forgatókönyv, illetve a látvány és filmzene, valamint Winona Ryder mellékszereplésének jelölése mellett – a szakma nyilvánvalóan vért akart, ám ezúttal nem kapott.
A szerelem hullámhosszán (RTL II, 18.55) ezúttal Meg Ryan és Tom Hanks rezeg. Szól a rádió és a végén sírni is fogunk.
A nagy balhét (ATV, 21.00) annak idején -ezernyolcszázban- még moziban láttam és imádtam azokat az öltönyöket, azokat a mellényeket, ingeket és hózentrógereket, és azt a lezserséget, ahogyan feszített bennük Paul Newman és Robert Redford. Igazi szórakoztató krimi ez a film, az átverős, zsugás, pitiáner nagymenős-nagymenő piti tolvajos típusból, rengeteg Oscar-díjjal -megérdemelten- megdobva.
Amerikában Az ördög Pradát visel (Prime, 21.00) és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen olvasom… (Bár, ezzel az új elnökkel ki tudja? Könnyen lehet, hogy még az is elő fog fordulni…) Meryl Streep -de hát ezt tudjuk jól- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.
A háború kísértetei (Film Mánia, 21.00) című háborús dráma “kísértetei” emberek, néhány, véletlenszerűen összeverődött angol és amerikai katona a német frontvonalak mögött a második világháborúban. A háborús filmes kliséknek határozott hátraarcot mutató -tehát akciókban nem dúskáló!- film valóban dráma, mégpedig mélyen humanista és pacifista üzenettel.
Később a Felhőatlasz (m5, 21.30) viszont egy hat térsíkon játszódó, igen összetett cselekményű, filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért felelős Wachowski-testvérek által. (Bővebben)
Ma este, ahogy az elmúlt években mindig, Indul a bakterház (Duna World, 21.30) is. Na persze. Szereti a tik a meggyet.
Régebben sokszor vetítették, de egy ideje már pihen a Vanília égbolt (m2, 21.35), ami amúgy egy igen érdekes kis mozi. Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi remake-je ezúttal, mintegy véletlenül, egészen jól sikerült. Ez köszönhető persze a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének is, Amenábar aktív közreműködésének is, de a részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette most Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)
Peter Webber a nagy németalföldi festő, Jan Vermeer világhírű festményének, a Leány gyöngy fülbevalóval (Duna, 22.05) című képnek történetét meséli el komoly szereposztásban: a címbeli lány Scarlett Johanssson, Vermeert Colin Firth alakítja (lásd a képen), míg mellékszerepekben például Tom Wilkinsont, Cillian Murphyt láthatjuk. Elképesztően magas színvonalú kivitelezés jellemzi a filmet, mind az operatőri, mind a jelmezek és kellékek tekintetében, szinte minden képkocka tökéletesen megfelel Vermeer ecsetvonásainak. A festészet lényegi részének mozgóképben való, ilyen minőségű megjelenítését eddig talán csak Derek Jarman Caravaggiójában láttam. Maga a film narrációjában, dramaturgiájában ugyan döcögött egy picit, sok nagy, jelentősnek szánt, de valójában kissé üresnek ható “nézés”, szűkszavúra tördelt dialógok, ritmusproblémák, de a látvány, az valami csodálatos!!!