Mit nézzünk ma a tévében?

Nem igazán jó film a Transzcendens (Film+, 18.45) című sci-fi, bár Stohl András igen kiváló teljesítményt nyújt Johnny Depp hangjaként – viszont azt is meg kell jegyezni, hogy azok a bizonyos morális jellegű kérdések elég szépen kibomlanak a történetben, melyek a mesterséges intelligencia tárgyában általában felvetődhetnek… (Bővebben)

Én még az a generáció vagyok, aki rendes moziforgalmazásban látta a Csillagok háborúja (így tálalták, Verne Gyula analógiájára) első három (tehát a 4-5-6.) részét, tehát igaza van eme hetedik epizódot, a ma tévépremieres Star Wars: Az ébredő Erőt (HBO, 20.00) méltató/lehúzó kritikák nagy részének: J. J. Abrams legnagyobb érdeme valóban az, hogy nagyjából visszahozta azt a feelinget, ami valódi poplegendává tette a Star Wars-univerzumot. Biztos kezű, profi franchise-munka, korszerű látványvilággal, profin megírt, szögegyenes történettel, ami ügyesen kapcsolódik a történet korábbi motívumaihoz, miközben újra is hasznosítja azokat. Azonban én még az a generáció vagyok, tehát ezt a filmet tulajdonképpen már láttam négyszázhetvenhétszer. Untam egy picit és hiányoltam a valódi megújulást (de nem úgy, ahogyan azt az 1-2-3. résznél láttuk).

Az Augusztus Oklahomábant (SuperTV2, 21.00) láthattuk már színpadon is, Eszenyi rendezte a Vígszínházban. Ott szegény Pap Vera játszotta azt a gyógyszerfüggő, szájrákkal küzdő nőt, akit most Meryl Streep hoz: remek volt ő is, remek Streep is. Igazi ziccerdarab ez jó színészeknek (Streep mellett például Sam Shephard, Julia Roberts, Juliette Lewis és Benedict Cumberbatch játszik a filmben – lásd a képen), vígjátéknak mondják, fekete komédiának, ám valójában lássuk jól, hogy kőkemény dráma ez egy élhetetlen, boldogtalan családról… (Bővebben)

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (Paramount Channel, 21.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

A Kilenc (Filmcafe, 21.00) című, nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt világhírű filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen át Penélope Cruzig, akik mint megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és fél-jének egyfajta blaszfém variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek).

Ma este megnézhetjük Ingmar Bergman önéletrajzi indíttatású kulcsművének, a Fanny és Alexandernek második felét (m5, 22.25), ha már egy héttel ezelőtt befűződtünk az elsőre. Meg amúgy is.

Ma este újra látható minden idők legjobb trafikfilmje, a Füst (Cinemax, 20.00). Harvey Keitel egy igazi, régimódi, kissé smirglimodorú trafikost alakít a filmben, akihez dohányvásárlás ürügyén be-bejárogat az egész környék egy kis beszélgetésre, egy jó (vagy sokszor rossz szóra), s közben megismerjük Brooklyn jellegzetes hangulatát és furcsa lakóit. Remek film, kultuszfilm Wayne Wang számomra kifejezetten csehes hangvételű mozija.

A maga nemében igazán kitűnő háborús és tárgyalótermi dráma a Hart háborúja (AMC, 20.00), mely az árulás bonyolult lélektanáról szól, olyan színészek tolmácsolásában, mint például Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)

Tulajdonképpen Leonardo diCaprióról szól A visszatérő (HBO, 21.00). Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja már végre azt az amúgy régen kiérdemelt Oscart, valószínűleg ő maga is, hogy számomra úgy tűnik, tényleg minden ennek van alárendelve Alejandro González Iñárritu mocskos, cinikus bosszútörténetében. Szegény pedig tényleg mindent el is követ az ügy érdekében, két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban (lásd a képen), döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… Jött is a Golden Globe, jött az Oscar is – de véleményem szerint Leó szinte bármelyik korábbi filmjének egyetlen jelenetében nagyobb színészetet villantott meg, mint ez alatt a hosszas kínlódás alatt. Bármelyik díj jár neki, de nem ezért a filmért. (Bővebben)

Ben Thomas (Will Smith) azt találta ki magának, hogy saját beteg lelkét hét, számára teljesen idegen ember életének pozitív irányba terelésével fogja meggyógyítani. Szerencsés szerencsétlenségére, beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet (Filmcafe, 21.00) egy izgalmas, (NAGYON!) érzelmes, ám mégis provokatív hangú romantikus dráma a szokásos nagy kérdésekről, életről, halálról, szerelemről és barátságról. (Bővebben)

Ha még mindig kíváncsiak vagyunk, vajon miért hordanak mostanában a nem éppen hatalompárti tüntetéseken olyan vicces, fehér, pörgebajszos álarcot bizonyos anarchista elemek, akkor nézzük meg ma este a V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című filmet, mely a Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni.

Az este legjobb filmje szerintem a Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (Film+2, 21.00), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

Michael Douglas az elnök az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született Szerelem a Fehér Házban (Story4, 21.00) című romantikus komédiában, amibe bármikor belefeledkezhetünk. Annette Bening a First Lady (Martin Sheen itt még csak samesz).

A Lakótársat keresünk (Paramount Channel, 21.00) egy albérlet bájos, vidám, bohókás története, mely Barcelona központjában található és jelen történetben nyolc különböző nemzetiségű (francia, olasz, angol, svéd, dán, német, spanyol és török) fiatal lakja. Totális bábeli zűrzavar és káosz.

Lesz Megint 48 óra (TV2, 22.00) is, a megszokott stábbal: Nick Nolte-val és Eddie Murphyvel. Régimódi, ezerszer látott zsaru-haver krimikomédia.

Az Éberség (RTL II, 22.00) című thriller dúsgazdag főszereplője (Hayden Christensen) szívműtétje közben él meg egy elég kellemetlen élményt: a nem tökéletes altatás következtében tudata tiszta marad, csak látszólag alszik. Közben azonban mindent hall, mindent érzékel, ami körülötte zajlik, még azt is, hogy közben az operációt végző orvosok éppen az ő meggyilkolását tervezgetik… muhahaha. (Sajnos, számomra a főszerepet alakító srác olyan szinten ellenszenves karakter, hogy már szinte az orvosoknak drukkolok – de ez legyen az én bajom. Az sztori ötlete viszont kiváló.)

A mai Wenders-opuszról, a Távol és mégis közelről (m5, 22.25) talán elég annyit mondani, hogy ez a film tulajdonképpen a Berlin fölött az ég második része. Földre szállt angyalok Berlinben.

A keddi napok mindig igen cinkesek, de a mai… Vért izzadva keresek, hogy találjak ma estére valamit. A Felejthetetlen (Paramount Channel, 21.00) című – felejthetetlennek azért egyáltalán nem mondható- thriller főszereplőjét, egy kriminálpatológust (Ray Liotta) részegen találják felesége hullája mellett. A pasas egyértelműen bűnösnek látszik, de ő nem emlékszik semmire az inkriminált estéből. Klasszikus eset. Egy konferencián azonban egy olyan szérumról hall, amely lehetővé teszi az emlékekben való kotorászást – így kvázi saját maga tisztázását is. A doktor lenyeli a pirulát, nem törődve azzal, hogy a szer még kísérleti stádiumban van.

Alex Proyas furcsa, misztikus hangulatú, vaskos noir-jegyekkel operáló krimije, a Dark City (Viasat3, 21.00) ugyan erős darab, de nem mindenkinek. Azoknak való, akik bírják az ilyen alternatív/virtuális/álom/izé világokkal operáló mozikat, még a Mátrix előtti időkből. (A képen jelenet a filmből.)

Zack Snyder szuperhősös Watchmen: Az őrzők (TV2, 22.00) című 2009-es mozija is remekmű a maga nemében: egy popkulturális panteon – ám ebbéli minőségében még a történet alapjául szolgáló képregény-folyam rajongóit is megosztotta annak idején. A film cselekményéről tényleg elég annyi, hogy éppen annyira banális, mint amennyire banális az összes többi, hasonló képregény-film, azonban apróbb momentumokban már rengeteg kis finom érdekességet is felfedezhet az ilyesmire vevő néző. Tele van a film például a huszadik század második felében kavargó kulturális irányzatokra és divathullámokra, jellemző társadalmi változásokra, a filozófiára, de akár a közelmúlt történelmére való finom, ám igen direkt utalásokkal is: a kulcsszereplő plazmalényt (vagy mit), Manhattan doktort maga Nixon elnök bízza meg, hogy vívja meg a hidegháború döntő ütközetét Brezsnyevvel. Tehát nem amolyan fiktív mesefigurákról beszélünk, Magnetóról, vagy Dr. No-ról, hanem Nixonról és Brezsnyevről. Mögöttük sorakozik aztán Kissinger, sőt Larry King is, további erős kapcsokként a mesevilágból a valóság felé. Jellemző sajátossága továbbá ennek a sztorinak, hogy teljes egészében áthatja valami furcsa, melankolikus érzés. A szuperhősök már köztünk élnek, van is belőlük jónéhány. Senki nem lepődik meg már azon, ha valamelyik éppen a dolgát teszi, miközben munkába, bevásárolni megyünk. De nem is imádjuk már úgy a őket, akik ráadásul már nem is egyértelműen jók, egyre többször, egyre jobban botlanak meg a csökkenő sikerük feldolgozása közepette. Egy letűnt világ letűnt celebjei ők, akik ugyanúgy harcolnak az életben maradásért, mint bárki ezen a világon. Természetesen eközben, még ha második szándékkal is, de lazán megmentik a világot, hiszen ez a dolguk, bár “a nagy fűrészelés közben azért bőven hullik a forgács is”. Egészen különleges hatást ér el Snyder a remekül válogatott kísérőzenékkel, Bob Dylan üt, rögtön az elején. Jimi Hendrix All Along The Watchtowerje katartikus erejű, Philip Glass Koyaanisqatsijának (ami ugye, maga is filmzene) újraértelmezése pedig kifejezetten apokaliptikus hatású (amellett, hogy szimpatikusan pimasz pofátlanság). A film látványvilága is pazar, de ez ma már alapkövetelmény egy olyan alapvetően látványfilmtől, mint ami ez is.

A nettó magyar valóságról szól viszont Gaál István 1972-es -de a mai napig érvényes erejű- filmdrámája. A Holt vidék (m5, 22.05) az elnéptelenedő, a kilátástalanságba süllyedő falvak halódását mutatja be egy család (Patkós Irma, Törőcsik Mari, Ferenczi István és Elisztratov Szergej) tragikus sorsán keresztül.

James Cameron obligát Titanic (SuperTV2, 21.00) című sok-sok Oscar-díjas meséje ma a legromantikusabb történet, Céline Dion mézédesen szárnyaló dallamaival, a magyar vonósnégyessel, akik még akkor is játszottak, amikor a címszereplőnek megreccsent a gerince, valamint Kate Winslet és Leonardo diCaprio kitárt karú szárnyalásával a hajóorrban – amit azóta minden szerelmespár eljátszik, ha nyaralás közben egy hajóra téved és azon a hajón ki lehet menni a hajóorrba…

Minden háborús filmek egyik legpontosabb filmjét, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (Filmcafe, 21.00) című, szintén háborús tematikájú filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla. Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)

A Vörös szikla (Film Mánia, 21.00) című nagyszabású, kosztümös történelmi kalandfilm egy teljesen más világ, hiszen a történet a III. századi Kínában játszódik: különböző hadurak csatáznak egymással az ország egyesítése, illetve újraosztása érdekében. A minden idők legdrágább ázsiai filmjeként emlegetett, tényleg elképesztő, bombasztikus, szemkápráztató mozit a Hollywoodból hazatérő John Woo rendezte és el is lőtte benne összes patronját, de a szó legszorosabb értelmében. (Bővebben)

Az a helyzet, ha a Holtodiglan (Cool, 21.10) lenne David Fincher első filmje, akkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy olyan felfokozott várakozással várná a következőt a filmrajongók tömege világszerte, mint ahogyan ezt a filmet is várta tavalyelőtt. Persze, nem rossz film ez, nincs erről szó: sőt, igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában, csak hát a tartalom nem sok újdonságot tartalmaz az olyan épeszű, értelmes nézők számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban (a képen Rosamunde Pike és Ben Affleck). (Bővebben)

Az Antal Nimród által rendezett, Adrien Brody, Danny Trejo és Martin Lawrence által főszerepelt Ragadozók (TV2, 22.00) című sci-fi/akciófilm korrekt iparosmunka, nem több, viszont éppen így méltó folytatása John McTiernan mára klasszikus, ’87-es Predatorjának. (Bővebben)

A tegnap ajánlott Boris Vian-adaptáció, a Michel Gondry által rendezett Tajtékos napok (m5, 22.35) is ismétel ma. (Bővebben)

Én valamiért mindig keverem A tökös, a török, az őr meg a nővel A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (Film+, 22.45) című erősen gájricsis Guy Ritchie-filmet, melyben négy lúzer azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az így létrejött óriási kavarodásban aztán, a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett, pergő, általában meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után minden a helyére kerül – és minden marad a régiben.

Nehezen meghatározni, mi is ez a Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.50) valójában… Egy igen szofisztikált BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot? Vagy egy látványos kísérleti rádiójáték? Egy bátor és izgalmas vállalás, egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Tom Hardy viszont zseni, játsszon akármit és el is játszik akármit: látványos popcorn-mozi szuperhősét, izgalmas kultmozi pszichopata antihősét, egy fesztiválfilm szürke mellékszerepét, vagy akár egy egyszereplős, független művészfilm érzelmes, de eltökélt főszerepét – mindegyikben hiteles és meggyőző.

Maró savba mártott élű vésővel faragja ki a modern társadalmak párkapcsolatokra, a párválasztás berögzült sémáira, illetve magára, a szerelemre jellemző felfogásának “obeliszkjét” az új görög film fenegyereke, Yorgos Lanthimos széles nemzetközi összefogással készült A homár (Cinemax, 20.00) című, igen komoly díjakkal jutalmazott új filmjében. A képzavaros megfogalmazásom szándékos, ugyanis a film minden pillanatában, de teljes egészében is alkalmas arra, hogy bizonyos befogadási nehézségekkel, előítéletekkel, fixációkkal, illetve röghöz kötött gondolkodással megáldott/megvert nézők sikoltva ugorjanak ki tőle az ablakon. Persze, aki annak idején már belefutott a Kutyafogba, az nagyjából tudja, mi vár rá. (Bővebben)

Solomon Northup egy felszabadított afrikai rabszolga gyermekeként született már szabad amerikainak és egy New York melletti városkában élt saját farmján családjával. Mivel kitűnően hegedült, kedvelt vendége volt a környék táncmulatságainak. Egy nap azonban rabszolgakereskedők egy hamis fellépés lehetőségével elcsalták, bedrogozták és hamis néven eladták Délre rabszolgának. Az okos és művelt Solomon (Chiwetel Ejiofor) több ültetvényt megjárt és megtapasztalta a gyapotszedés és cukornádaratás, valamint az őket állatként kezelő déli fehérek (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Benedict Cumberbatch) brutális kegyetlenkedéseit, mígnem egy jó szándékú fehér vándorasztalos (Brad Pitt)… A 12 év rabszolgaság (Filmcafe, 21.00) történetét e kitűnő filmben a brit szigetekről Amerikába költözött fekete Steve McQueen meséli el 134 percben és 10 Oscar-díjra jelölve, amiből 3 db., a Legjobb film, a Legjobb női mellékszereplő és Legjobb forgatókönyv be is jött. (Bővebben)

Jon Favreau gusztusos és frenetikusan szórakoztató bulifilmje, A séf (Viasat3, 21.00) tökéletes kikapcsolódás. Szerintem akárhányszor meg lehet nézni. Nem nagy történet, nem nagy film, egyszerűen csak jó film. Egy híres séf a szakmájának szentelte egész életét. Amikor egy nap mégis munkanélkülivé válik, rájön, hogy van egy családja is – akiket, mintegy család-egyesítésileg,  belezsuppol egy mozgó kifőzdébe és nyakukba veszik Amerikát. Ennyi. Meg egy sor világsztár, Dustin Hoffmantól Robert Downey Jr.-ig, Scarlett Johanssontól John Leguizamóig. Nem érdekel, hogy kiveri a szemem a Twitter-reklám, hogy az internettanóra kőkorszaki konzik szintjén mozog, hogy ezt a történetet százan százszor elmesélték már (és ezt még nem is adtad hozzá), ha egyszer működik a film.

Az utca királyai (Mozi+, 21.00) korrupt Los Angeles-i zsaruk, akiket például Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakítanak. Jó dumák, ötletes akciók egy igen tökös filmben.

Műfajában kalandfilm A vadon foglyai (RTL+, 21.00), mely még kissé “túlrajzolt” fordulatai ellenére is elég érdekes ahhoz, hogy megnézzük. Egy gazdag, kissé már bogaras milliomos (Sir Anthony Hopkins) repülőgép-balesetet szenved valahol a végtelen, alaszkai vadon felett. Egyetlen társa van csupán a bajban, a szerencsétlenség másik túlélője (Alec Baldwin), aki viszont alig titkoltan a szeretője az öreg ifjú, csinos feleségének. A társ tehát ezúttal vetélytárs inkább, sőt…

A nem éppen jelentéktelen Locarnói Filmfesztiválon háromezer néző jutalmazta vastapssal Noémie Lvovsky Camille (m2, 21.05) című filmjét, mely tényleg nem szól másról, minthogy a címszereplőt a történet elején furcsa trauma ér (jó, konkrétan részeg álomba zuhan egy szilveszteri partin), minek következtében saját múltjában találja magát, 25 évvel korábban… Hogy a címszereplő ezúttal egy középkorú, válás előtt álló, mi tagadás, kissé „szitykós” hölgy, aki 16 évesen (de 41 éves „testben és lélekben”) eszmél saját múltjában, abban a gimnáziumban, ahová járt, azok között a diákok, barátnők között, akiket ismert, tehát ez az első hallásra kissé erőltetett, ám banális kis sztori vége-főcíme mégis dörgő vastaps közepette futott ki, az kitűnően mutatja, hogy itt bizony valószínűleg az unalomig ismert klisé, valamint az elvárásokból és előítéletekből épített masszív falak felrúgásának esete foroghat fenn. (Bővebben)

Ezalatt a Kettős játék (TV2, 21.25) című romantikus thrillerben Julia Roberts és Clive Owen alakít két rivális kémet, akik aztán egymásba is szeretnek, ahogyan az elvárható. Lesznek még a történetben gonosz gyógyszergyárak is, már csak az izgalom végett is…

A legendás videoklipjeiről és fantáziadús mesefilmjeiről elhíresült Michael Gondry Tajtékos napok-adaptációja (m5, 21.45) kifejezetten jól sikerült, hiszen sikerrel idézi fel (és meg) Boris Vian sorait. Az persze, tiszta sor, hogy ha valaki, akkor ma talán Gondry (és esetleg Wes Anderson, bár az ő világa azért más…) az, aki adekvát módon képes hozzányúlni egy olyan, szürreális képekben, vad képzettársításokban, a jazz lüktető ritmusában és ezzel együtt, megkapó romantikában úszó (a képen Audrey Tautou és Romain Duris), valódi irodalmi szöveghez, mint amilyen Viané. (Bővebben)

David Fincher A Zodiákus (Paramount Channel, 22.00) című filmjét leginkább talán amolyan műfaji kísérletnek tekinthetjük, fikciós dokumentum-thrillernek például. A rendező ügyes pali, ez vitán felül áll, de ez a filmje nem sikerült túl jól. Túl hosszú, túl unalmas és a vége pedig túl bosszantó – bár ehhez tudni kell, hogy valóban megtörtént eseményeket, (egy a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos elképzelt történetét meséli el, de legalább rengeteg jól ismert színész (Robert Downey Jr., Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo, Anthony Edwards -anno Green doktor-, stb.) részvételével.

Steven Spielberg már bőven a késő estében kezdődő München (Duna, 22.50) című drámája nemcsak azért érdekes, mert benne a mester ezúttal nem mesél, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit elevenít fel. A film nagy részben Magyarországon forgott, így sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően. (Bővebben)

A Torta (Prime, 22.55) ugyanekkor egy kőkemény, csontszáraz angol krimi, térdig gázolva a realityben. Főszerepben a jelenlegi 007-es, vagyis a baltaarcú, ám kisfiús mosolyú Daniel Craig, mellékesen pedig, például Tom Hardy. (Bővebben)

Az X-faktor döntője valószínűleg simán lekaszálja a mai estét, ezért a többiek úgy döntöttek, hogy inkább vége a világnak. Érdekes módon, két éve is éppen az X-faktor döntője alatt nézhettük meg, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (SuperTV2, 19.00) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film izgi. Mondjuk.

Picit kilóg a ma esti sorból A tinilány naplója (HBO, 20.00), melyből kiderül, hogy a lányokat is csak az érdekli felnőttkoruk bimbózó hajnalán. Eleddig közel mindenki hazudott (nem nekem, hanem úgy általában), hiszen senki nem beszélt arról, hogy a lányokat is ilyen komolyan nyomasztani tudják saját méretbeli korlátaik… Pedig de. Nyilván így kell, hogy legyen, csak éppen kevesen veszik a bátorságot, hogy erről nyíltan, őszintén és hozzávetőleg komolyan beszéljenek (mert elviccelni azért már régen tudják a dolgokat). Phoebe Glockner és Marielle Heller viszont megpróbálták ebben az igen kellemes hangulatú, merészen szókimondó, bájos kis filmben, és jól tették. A lába között kínzó bizsergést érző, s azt anyja mostani pasijával enyhítő, 16 éves Minnie (Bel Powley), kissé Nabokov klasszikus Lolitájára hajazó története üde színfolt még a XXI. században is agyakat, vágyakat kioltó prüdéria matt szürkeségében. Én simán ajánlanám mindenkinek korhatár nélkül, de legfőképpen tinédzserkorú lányoknak.

A Csúcshatás (RTL II, 20.00) című filmnek pedig egy ihlethiányban szenvedő író (Bradley Cooper) a főszereplője, aki tehetségtelenségét bizonyos, a címben említett hatást ígérő kemikália fogyasztásával próbálja kompenzálni. A szer hat, hősünk szárnyal, a földről azonban utánanyúlnak (Robert de Niro). A csúcshatás azonban -legalábbis a nézők számára- elmarad. (Bővebben)

Michelle Pfeiffer egy 40 éves producert alakít az Anyád lehetnék (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában, aki egyedül neveli tini lányát (Saoirse Ronan). Egy castingon megtetszik neki egy fiatal színész (Paul Rudd), aki kapva kap az alkalmon és minden vágya, hogy befeküdjön a “szereposztó díványra”. A nő azonban hárítja a nagy korkülönbség miatt a közeledést, azonban az ostrom kitartó és leleményes. Mit meg nem tesznek az emberek egy szerepért…

Klassz film viszont a Warrior – A végső menet (AMC, 21.00), ne tévesszenek meg senkit az idióta, bombasztikus cím. A történet olyan mint egy állcsúcsra elhelyezett, masszív alapállásból, egész törzsből meghúzott jobbhorog. Egy egyszerű mozdulat, de ha talál, akkor csengettek. Kiváló sport-, egyben testvérdráma ez a film, katarzissal, mindennel, egy tiszta, becsületes rendezésben (Gavin O’Connor) és el-ké-pesz-tő színészi alakításokkal (Tom Hardy, Joel Edgerton – a képen, és Nick Nolte). (Bővebben)

Denzel Washington, azaz A tűzben edzett férfi (Mozi+, 21.00) eközben egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

A Gyilkosság a villában (Film Mánia, 21.00) egy Firenzében játszódó Sommerset Maugham-regényadaptáció Kristin Scott Thomas-szal és Sean Pennel. Akinek e három névből, vagy a helyszínből legalább egy bejön, annak már meg is van a ma esti öröme. (Nekem kissé porosnak tűnt…)

És itt a világvége, amit emlegettem. A Világok harca (Duna, 21.10) látszólag Steven Spielberg nagy költségvetésű, családcentrikus popcorn-mozija H.G. Wells scifi-klasszikusa nyomán, de nem nehéz észrevenni a csicsapicsa felszín alatt Tom Cruise Xenu felett aratott újabb fényes győzelmének ideologikus propagandáját. ;) (2005-ös írásom a filmről) Azt viszont még én sem láttam (előre), hogy A Föld után (TV2, 21.25) mi lesz, de azért M. Night Shyamalannal mindig kell egy picit vigyázni, mert igencsak el tudja vetni a sulykot. Az viszont érdekes felvetés, hogy Will Smith, aki rendesen a Földet szokta megmenteni, mihez tud kezdeni magával, ha nincs már mit megmenteni…

Ha nincs kedvünk túlélni, akkor akár Morgan Freemannel is tölthetjük az estét, ahogyan a tőle megszokott módon és színvonalon eljátszik egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát A kód (film+2, 21.25) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben.

A pankrátor (AMC, 23.25) Darren Aronofsky méltán díjazott drámája, mely egy lecsúszott pankrátor (Mickey Rourke) talpon maradásért folytatott küzdelmét mutatja be kíméletlen szenvtelenséggel, egyben megejtően szép, őszinte romantikával. Pasimozi, de a csajok is szerethetik. (Bővebben)

A szintén a késő estében kezdődő Antwone Fisher történetének (TV2, 23.45) az az érdekessége, hogy a kiváló színészként ismert (és ma is már látott) Denzel Washington rendezte, amellett, hogy a főszerepet is eljátssza. A valós eseményeket elmesélő, amúgy igen jó és izgalmas életrajzi drámában Denzel egy katonai pszichiátert alakít, akinek feladata kideríteni a címben említett tengerészgyalogos (Derek Luke) féktelenül agresszív természetének valódi okait…

Az Őrült, dilis, szerelem (Cool, 21.10) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát. Mindemellett, egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre amúgy is érdemes vetni egy pillantást (főleg, hogy Emma és Ryan nemsokára jön a La La Landben, amit nagyon fogtok imádni, állítólag). Egy válás előtt álló negyvenes férfi megpróbáltatásai az újrakezdést illetően…

Megúszhatjuk az estét Két hét múlva örökké (Viasat3, 21.00) is. Hugh Grant a tőle megszokott, léha bugyibubus ebben a romantikus komédiában, amúgy egy ingatlanokkal foglalkozó nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő, harcos civil és zöld aktivista – később a Grant által alakított karakter beosztottja. Na, mi lesz a vége? Ugye hogy.

Érdekes azonban az egyik Steve Jobs-életrajz is, a Jobs – Gondolkozz másképp (Filmcafé, 21.00), ami nem összekeverendő a Fincher-Sorkin-féle “eredeti és hiteles” verzióval. Azért az almalogós kütyük rajongói és/vagy megveszekedett ellendrukkerei, valamint a nagyformátumú emberek életrajza iránt érdeklődő nézők is megnézhetik ezt a filmet, melyben Ashton Kutcher próbálja megjeleníteni a híres-hírhedt számtech-guru legendás karakterét.

Egyszerű lenne lecsapni a legyet annyival, hogy ellopott idő megnézni ezt a mai Lopott idő (Prime, 21.00) című scifi-thrillert, de mint sokszor, a helyzet most sem ennyire szimpla. Az idő pénz, mint tudjuk, the time is money. A korábban is igen karakteres filmekkel előálló Andrew Niccol író-rendező e gondolat köré fűzte fel e történetet, melyben az az alapszituáció, hogy bizonyos genetikai hókuszpókuszoknak köszönhetően, a közeli jövőben az emberiség nem öregszik tovább 25 éves koránál, s az ezentúl megélendő perceket, órákat, éveket, optimális esetben akár évmilliókat, a mi általunk ismert pénzhez hasonlóan, egyfajta sajátos technikával adják-veszik. Akinek elfogyott az ideje, annak kampec. Akinek kevés van, az mindenhová rohan, aki pedig időmilliomos, az ráér mindenre. (Bővebben)

A Pánikszoba (Story4, 21.00) viszont David Fincher mesteri thrillerje, melynek “címszereplője” a gazdagok villáiban kiépített legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági része. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)

Ugyanekkor történik valami az Öldöklő vágyak (film+2, 21.00) című thriller férfi főszereplőjével (Bruce Willis) is… Baleset, vagy netán gyilkosság? James Urbanski amúgy zűrös figura, iszik, narkózik, veri a feleségét (Glenne Headly), aki házasságuk évei alatt sokáig némán tűrte a férfi brutalitását, csak legjobb barátnőjének (Demi Moore) merte elmondani, hogy legszívesebben megölné a férjét. Persze, a barátnő háza táján sincs minden rendben… Egy nap a két barátnő és az iszákos férj együtt indulnak el a falunapra, bulizni, ám közben a férj eltűnik. A rendőrség (Harvey Keitel) nyomozni kezd.

A változatosság kedvéért Bruce Willis ismét, ezúttal kiégett, cinikus FBI-ügynökként A kód neve: Merkúrban (Paramount Channel, 21.00), aki egy autista, dolgokat, titokzatos ábrákat látó kisfiú eltűnésének ügyében döbben rá furcsa összefüggésekre, bár azt igazán felfogni sem tudja, mi az, amit a kisfiú magától értetődően lát. Szerencsére, Bruce nem akarta a filmet rendezni is…

A maga generációjának akár egy kultuszfilmje is lehetne az Adj király katonát! (m5, 21.40), Erdőss Pál szociografikus filmdrámája, melyben Ozsda Erika, a hajdani állami gondozott felkerül Pestre, ahol nyakába szakad a kádári szabadság és a felnőtt élet.

Ma látható először a Szürke senkik (Duna, 22.00) című új, magyar első világháborús thriller, mint ilyen első a magyar filmtörténetben. Köbli Norbert (A berni követ, Félvilág) könyve alapján az elsőfilmes Kovács István rendezte ezt az előzetes alapján igen látványosnak sikerült zsánert, melyben egy szakasz magyar baka küzd a baromi hideg Isonzó völgyében a taljánokkal. Nem láttam, ma nézem. (A képen jelenet a filmből.)

Az élet egy más jellegű rögös oldala nyílik meg a Kényszerleszállás (TV2, 22.00) című filmben, amiből igen sokszor csak az alkoholizmus kínál egyfajta kiutat. Sajnos, legtöbbször csak akkor vesszük észre, hogy ez a kiút valójában zsákutca, amikor már szétcsaptuk a fejünket a tűzfalon. Majdnem kiváló film ez, melyben Denzel Washington adja zseniálisan azt az alkoholgondokkal küzdő pilótát, aki… – lásd a film címét. (Bővebben)

Kicsit Kurt Vonnegut jellegzetes hangvételére emlékeztető családi történet a Jayne Mansfield kocsija (Filmcafe, 23.10), aminek természetesen csak igen áttételesen van köze a 34 évesen, autóbalesetben elhunyt szexi hollywoodi sztár autójához. Egy nő családot alapított valamikor a múlt század negyvenes éveiben a forró Alabamában, majd hirtelen elhatározásból, a háború után otthagyta őket és csavarogni indult a világba – ahol megismerkedett egy angol férfivel, akivel egy másik családot alapított, immár Angliában. A történet idején 1969-et írunk, zajlik a szeretet és a pszichedelikus drogok legendás nyara, amikor a hölgy meghal rákban és utolsó kívánsága szerint, Amerikában, szülőföldjén temetik el. A két, furcsa, excentrikus, vagy éppen teljesen átlagos, nyárspolgár fazonokból álló család, melynek fői (Robert Duvall és John Hurt), ekkor látják egymást először. Billy Bob Thornton személyes projektje ez a film, ő írta, rendezte és az egyik dilinyós családtagot is eljátssza benne. Sajnos, úgy tűnik, kissé túlvállalta magát, mert a film kissé széteső. Szerényen csordogáló cselekmény, inkább csak néhány jó sztori közhelyes locsogással összekötve, valamint elég jól jellemzett karakterek. Érezni, miről szeretett volna mesélni (apák és fiúk, háború és háborúellenesség, nyitott, toleráns anarchia kontra konzervatív nyárspolgáriság), de kissé szétszórt a film, az üzenet pedig nincs elég jól artikulálva – mintha ő maga is beeLeSDézve szerkesztette volna meg a filmet, ahogyan Robert Duvall viszi el pecázni hajdani vetélytársát. Ettől függetlenül, szerettem.

Minden láttunk már. Ha netán mégsem, akkor van egy kis szerencsénk. Az Egy gésa emlékiratai (Film Mánia, 21.00) című film például egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, és egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen nyugati, hogy ne mondjam, viktoriánus angol ízlésnek megfelelően. A történetnek így tulajdonképpen annyi köze lett a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, legfeljebb csak azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen Golden verzióját használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat.

Közben Sylvester Stallone és Christian Slater is egy kifejezetten ütőképes párost alkot a következő, bár teljesen más műfajú “alkotásban”. Az előbbi fószer egy kiöregedőben lévő, ám még mindig penge bérgyilkos, míg a másik egy fiatal, ambiciózus zsaru. Ennek ellenére, a Fejlövés (film+2, 21.00) című Walter Hill-filmben, nem kis meglepetésre, egy oldalon küzdenek a gonosz ellen.

A Spíler (Viasat3, 21.00) is krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő “vállalkozósos” történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (A képen jelenet a filmből, Gerald Butlerrel) (Bővebben)