Mit nézzünk ma a tévében?

A mai -kissé közepes- első ajánlatban, A szerelem útjánban (Filmcafe, 19.15) egy fiatal bostoni nő (Alice Eve) kési le az utolsó vonatot New Yorkban, ami hazavinné. Tanácstalanul ácsorog az állomáson, hogy hol töltse az éjszakát, amikor egy utcazenész (Chris Evans) felajánlja segítségét. Na persze.

Kevin Costner ma este nem táncol farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (film+, 21.00) műfajilag akció-komédia, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat kedves, érzelmes családi szál ellensúlyozza.

A 28 nap (Filmcafe, 21.00) című filmben viszont Sandra Bullockot nézhetjük meg, vagyis az általa játszott karaktert, amint egy általa ittasan okozott -viszonylag szerencsés kimenetelű- baleset miatt a címben jelzett időtartamra kényszerelvonóra ítélik, ahol viszont furcsa emberekkel ismerkedik meg. Az elkényeztetett, meglehetősen slendrián, felelőtlen lány, aki eddig az élet hullámain lovagolt, e címbeli rövid idő alatt megtapasztalja, milyen sorsok, milyen életek vannak a mélyben… Azért e filmben a dráma inkább csak amolyan “romantikus” lesz.

A minapi Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják, hogy nálunk is mindennaposak a nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről rendszerint gyorsan (vagy kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Viszont, éppen ezért ajánlandó mindenkinek A Wall Street farkasa (SuperTV2, 21.00). Martin Scorsese filmje pont efféle gátlástalan machinátorokról szól, konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában – a képen), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Szép fiúk (Ben Affleck és Justin Timberlake), valamint egy szép lány (Gemma Arterton) tündökölnek a Vakszerencse (Prime, 21.00) című egzotikus karibi közegben játszódó, internetes szerencsejátékos-átverős thrillerben – azonban nagyjából ennyi az összes pozitívum, ami elmondható a filmről.

A skandináv krimi egyik kultikus alakjának, Stieg Larssonnnak tetovált lánya elért Hollywoodba is, ahol David Fincher csinálta meg belőle saját verzióját, melyben Rooney Mara helyettesítette Noomi Rapace-t, Daniel Craig pedig Larsson alteregóját játssza. Nem rossz ez A tetovált lány (Cool, 21.10), én azonban az eredeti svédet szeretem: bővebben.

Vacsira itt van a Skyfall (TV2, 18.55) című csúcsteljesítmény, egy kifejezetten mesteri darab (rendezte Sam Mendes), a James Bond-sorozat egyik legszínvonalasabb darabja, természetesen még mindig Daniel Craiggel. (Bővebben)

A szögegyenes vidéki srác megkapja a katonai behívóját, aminek jó hazafiként engedelmeskedik is. Bevonulás előtt azonban megnézné még magának a nagyvárost, New Yorkot, ahol sosem járt életében. Várásnézését bohókás hippik zavarják össze, akik nem értik a srác szándékait, de a srác se őket – ennek ellenére, mégis igen jól érzi magát köztük. A kaland vége azonban szomorú lesz… De addig is, és utána is, legyen napfény, legyen béke, nem kell többé háború és éljen a szabadság, ezúttal azonban csupán Milos Forman remekművében, a Hairben (m3, 19.15).

A filmezés csimborasszója, amit művel Paolo Sorrentino Európa-díjas Ifjúság (HBO, 21.00) című mozijában. Olyan könnyed, de nem felszínes, olyan költői, humoros, mégis drámai, olyan fantáziadús, szabad, sőt, mer szabados is lenni, miközben sohasem válik öncélúvá, ám mégis minden pillanatában egyedi, karakteres, utánozhatatlan, elképesztő, gondolatébresztő, szórakoztató és megható. Mércéje a mindenség, de legfeljebb a legnagyobb halandók. (A képen Michael Caine és Harvey Keitel, a film két főszereplője.) (Bővebben)

Aztán, nézhetjük Tom Cruise-t, ki tudja hányadszorra Az utolsó szamurájban (Viasat3, 21.00), amint polgárháborús hadi tapasztalatait áruba bocsájtva kap állást a XIX. századi Japánban: modernizálnia kell a szamurájhagyományokra épülő, ókonzervatív bushido erkölcsiségen alapuló japán hadsereget. Persze, Edward Zwick bő két és fél órás, olykor igen látványos filmjében történik azért ennél több is… (Bővebben)

Ezalatt, az Elveszett (RTL+, 21.00) című izgalmas thrillerben a kissé bizarr szépségű Amanda Seyfried alakít egy lányt, aki munkából hazatérve azt veszi észre, hogy testvére eltűnt a lakásukból. Mivel egy évvel korábban őt is elrabolták már egyszer, az a meggyőződése, hogy testvére is emberrablás áldozata lett – azonban senki nem hisz neki…

Talán nem tisztességtelen ajánlat ma este a Tisztességtelen ajánlat (m2, 21.05) című romantikus történetet, melyben a szegény, de szerelmes párnak (Demi Moore és Woody Harrelson) egy cinikus milliomos (Robert Redford) teszi meg a film címében említett ajánlatot: a párt gazdaggá teszi, ha a pár hölgytagja eltölt vele egy éjszakát.

Baromi sok hasonmása van a Hasonmás című filmeknek, magyarul legalább három ilyen került forgalomba, csak az utóbbi 10-15 évben. Ez a mai Hasonmás (RTL Klub, 21.35) a Bruce Willises lesz, egy nézhető sci-fi akciófilm egy olyan majdani világról, amikor az emberek saját hasonmásaikat (Surrogates – ez a film eredeti címe is) küldik a cikis helyzetekbe saját maguk helyett helytállni. Természetesen, a rendszer fogaskerekei közé jön a kötelező porszem is…

Gilles Bourdos színekben ugyan gazdag Renoir-életrajza (m5, 21.35) meg sem kísérli (egyetlen rövid jelenettől eltekintve) a híres impresszionista festő képi világát megidézni, hiszen a film ez esetben a kevesek által élvezhető kísérleti fénymozgóképek világába csúszna át színesen örvénylő, sejtelmesen homályos képeivel, ehelyett inkább a már idős mester élete végén lakóhelyül szolgáló dél-francia tengerparti villájának, annak buja környezetének, valamint az utolsó múzsa/modell, Andrée Heuschling ihletet adó lankáinak, gömbölyületeinek, gödröcskéinek és loknis vörös fürtjeinek szemléletes ábrázolására helyezte a hangsúlyt. (Bővebben)

Volt már ma az utolsó szamuráj, és jön Az utolsó mohikán (Paramount Channel, 22.00) is, mely elsősorban azért ajánlható, mert benne Csingacsguk, Sólyomszem, Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, wigwam és nyilak, tehát gyerekkorunk összes kelléke köszön vissza. Van a filmben minden ami kell, hisz’ mi indiánok vagyunk, mindannyian. Fejünkön ott a dísz, díszeleg. Sólyomszem szerepében Daniel Day-Lewis.

Angelina Jolie egy ún. profilkészítőt játszik az Életeken át (TV2, 22.05) című trhillerben, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is manapság (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteni Gena Rowlands, illetve, akin anno Betty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.

Jim Sheridan Apám nevében (Duna, 22.15) című filmje egy életrajz, mely valódi történetet mesél el a hetvenes évek IRA-robbantásaival kapcsolatban, és pompásan mutat meg, hová vezet az, amikor egy kormány hiszterizálja a közvéleményt saját szándékainak megfelelően: ártatlan emberek kerülnek börtönbe, halálos vádakkal. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a mai iszlám- és bevándorlóellenes közhangulattal: az, hogy itt egy részeges ír suttyó kerül bajba, és nem polgárháború elől menekülő szír fogorvosasszisztens, csupán “szereposztási” kérdés, miközben voltak hithű, katolikus írek, akik hidegvérrel öltek ártatlan angolokat, és vannak magukat hithű muzulmánnak hirdető muszlimok, akik ugyanezt teszik. A film egy igen erős dráma, remek színészi teljesítményekkel (Daniel Day-Lewis és Pete Postlethwaite) és illúziókeltő kormegjelenítéssel.

Szóval, a mai napot sem tesszük ki az ablakba, úgymond. Ha az egész napot ajándékbeszerzéssel töltöttük, akkor találkozhattunk az Eladó a családom (Filmcafe, 21.00) kizárólag a külsőségeknek élő, újgazdag családjával is. Ők álltak előttünk és utánunk is a sorban, és ők foglalják el az utolsó mozgássérülteknek fenntartott parkolót is a hófehér BMW terepjáróval, és senki meg nem mondaná róluk, hogy. Amúgy ez egy elég okos komédia Demi Moore-ral és David Duchovnyval.

Sokszor, de talán nem elégszer látott, remek fausti történet Az ördög ügyvédje (Duna, 21.10). Al Pacino miatt nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből: Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét Istenről.

Ismét feltűnik ma este Anthony Hopkins is, ő természetesen Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján szólal meg, és annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (AMC, 21.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterének látványát. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Érdekes lehet rögtön utána megnézni a Hannibál ébredését (AMC, 23.05), amiben még nem láthatjuk Hopkinst, hiszen ez a Hannibál-tetralógiaként is ismert történet időrendben első része, melyből értelemszerűen a címszereplő ifjúkoráról kapunk mélyreható információkat. Az ifjú Lectert Gaspard Ulliel alakítja, meglepetésre igen jól, egy meglepetésre egészen izgalmas filmben.

Utána ismét csak Al Pacinót ajánlhatom a Fedőneve: Donnie Brascóban (RTL+, 22.30) -hiába, ha egy nap szar, akkor csakis a legnagyobbakkal múlassuk el a francba-, aki a maffia “nyugdíj” előtt álló bérgyilkosaként egy kinyúlt seggű mackónadrágban (lásd a képen) nézi otthon a NatGeót a tévét, nem is sejtve, hogy pártfogoltja, a címszereplő (Johnny Depp) rendőrségi fedett ügynökként épült be az amerikai maffiába. A valóságban megtörtént esetet feldolgozó kiváló filmben igen jó Depp is, de Al bácsi egész egyszerűen imádni való (és szívszorító).

A mostanában szintén gyakran vetített Barney és a nők (Filmcafe, 22.45) című, kissé pikírt humorú romantikus komédia elsősorban Paul Giamatti miatt lehet érdekes – Rosamund Pike és Dustin Hoffman mellett. Giamattit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez az első film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. A pasas itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ez a filmbeli fazon kaszinókat talán még nem nyit, tévécsatornákat sem vásárol tíz deka parizer-módjára, ám az ő kis szivarkája is meg lesz ragadva keményen, annyi szent.

A mostanában minden különösebb előzmény nélkül, amolyan derül égből villámcsapásként kerül adásba A Keresztapa 3. (TV2, 23.00), amiről nekem mindig az jut eszembe, hogy ez a gigászi mű valójában a világ legjobb szappanoperája. Vagy az, hogy ami tökéletesen működik vérdrámaként, egyben önmaga paródiájaként is, az egészen biztosan remekmű. Ma este tehát egyenesen a harmadik részhez érkezünk, amiben Michael (Al Pacino – ma már szintén harmadszor) már öreg, fáradt, és a fiában, Vincentben (Andy Garcia) van a Cég (tehát a Család) jövője. Rengetegszer láttam, de szerintem ha belekattintok, tuti végignézem újra, úgy, hogy közben előre mondom a párbeszédet.

A Rosemary gyermeke (Duna, 23.45) viszont az a film lesz, amibe talán semmiképpen nem kéne belekapcsolni, mert tuti nem fogsz tudni aludni utána… Roman Polanski 1968-as mesterművében ott van benne a gyermekvárás minden félelme. Melegünk biztosan nem lesz közben, mert a vér is jéggé fagy ereinkben.

Nem véletlenül hajaz címében Dan Trachtenberg bemutatkozó rendezése -az HBO ma esti premierje- J.J. Abrams 2008-as Cloverfield című produkciójára, melyben Abrams szintén egy “nyeretlen kétévessel”, Matt Reevesszel vitette el a balhét (és csinált filmtörténelmet). A Cloverfield Lane 10 (HBO, 20.00) ismét egy (természetesen fiktív) földön kívülről érkező katasztrófa földlakókra gyakorolt pszichológiai hatásaival foglalkozik (a képen az egyik főszerepet igen meggyőzően alakító Mary Elizabeth Winstead), azonban itt, mivel láttuk már a korábbi filmet, joggal sejthetjük, hogy mi okozza a film cselekményében elmesélt történéseket. Így, ha történetesen nem igazolódna be sejtésünk, azért lennénk morcosak, ha meg igazunk van (merthogy elspoilerezhetem: igazunk van), akkor azért. Viszont ne legyünk morcosak, mert a film tényleg érdekes. (Bővebben)

A továbbiakban akár tarthatunk gasztro-pénteket is, hiszen a Bazi nagy görög lagzi (SuperTV2, 21.00) a húszabálók, valamint az esküvő-, és lagzifétisiszták kultuszfilmje, ráadásul egyrészt minden idők egyik legnagyobb nyereséget termelő filmje, már a bekerülési költségek relációjában, másrészt már mindenki látta (tehát mehetünk enni, inni dőzsikézni). Egy saját hagyományaikat tisztelő, vallásukat megtartó, húst hússal zabáló, zajos, temperamentumos családban nevelkedett kövér, csúnya, szemüveges görög lány egy nap gondol egyet és változtat életmódján, külsején, és hamarosan össze is szed egy rendes, jól nevelt, fehér, keresztény és amerikai fiút, aki még vegetáriánus is. Ennyi a film konfliktusa, minden ebből fakad – lásd a film címét.

Szintén a hús evése áll a rettegett Hannibál Lecter életének befejező szakaszát elmesélő Hannibal (Prime, 21.00) című mozi középpontjában. Nem éppen langyos lektűr Ridley Scott dolgozata, ellenben nyugodtan szörnyülködhetünk Lecter sajátosan bizarr gasztronómiai elképzelésein, viszont pazar szereplőgárda (Sir Anthony Hopkins mellett Gary Oldman, Ray Liotta és Julianne Moore) színesíti a borzongató élményt.

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyben lehullt a lepel egy csomó olyan kormányzati és egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) dologról, amelyen talán mindenkinek jobb lett volna, ha marad a lepel. Persze, az információ szabad áramlása létünk alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (Filmcafe, 21.00) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd konfliktusra koncentrál.

A háborús filmek kedvelői megnézhetik újra A sólyom végveszélybent (Film+2, 21.00), a ma már második filmjével szereplő Ridley Scott maratoni háborús drámáját (kb 144 perc), mely egy valóságban megtörtént szomáliai kommandós rajtaütés drámai pillanatokban bővelkedő, érzékletes filmes feldolgozása, értelemszerűen súlyos hollywoodi hangsúlyokkal (2 Oscar+2 Oscar-jelölés).

A romantikus történetek kedvelőivel azonban legjobb lesz, ha Csak barátok (Film Mánia, 21.00) maradunk. A ma esti egyik romantikus film (mert minden napra kell egy szippantás az orrból) azzal a közismert helyzettel játszik el, amikor a fiú szerelmes a lányba, aki viszont látszólag nem akar mást, minthogy csak barátok legyenek. Anna Faris, Amy Smart, Ryan Reynolds. (Bővebben)

Ennél kicsit viccesebb, az előbbihez hasonló műfajú darab a Keresd a nőt! (Cool, 21.10), amiről talán elég annyit elmondani, hogy Ben Stiller éppen bálozni vinné kiszemeltjét (Cameron Diaz), amikor becsípi a nadrágja cipzárjába a fütyijét. Ezek után talán nem meglepő, hogy a történet 13 év múlva folytatódik…

Enyedi Ildikó finom szövésű, nőiesen bohókás humorú, mégis lírai látomása, Az én XX. századom (m5, 22.30) sajnálatosan ritka vendég a tévéken, ezért különösen ajánlott megtekintése (még nekem is!). Különös film a “nőségről“, nem véletlenül aratott világsikert.

Borzongató világ nyílik meg a Más világ (Paramount Channel, 22.50) című romantikus thrillerben, Alejandro Amenábar filmjében. A történet színhelye egy magányos, ódon kastély, melyben egy magányos háborús özvegy (Nicole Kidman) éli életét két (fényérzékenységben szenvedő) gyermekével és szolgálóival, szigorú napirend szerint. Életük -a gyermekek furcsa betegsége miatt- teljes félhomályban zajlik, ami önmagában is elég félelmetes, de ha hozzávesszük az öreg ház természetes zörejeit is, akkor már teljes a hatás. A történet érdekes fordulatokon keresztül halad a meglepő, de abszolút logikus végkifejlet felé – pontosan bemutatva a háború hátországában maradókban, az özvegyekben és árvákban megélt gyötrő lelki mechanizmusokat is.

Az éjszakába Becéző szavak (Duna, 23.35) kísérnek el, hiába elképzelhetetlenek azok a Jack Nicholson által alakított modortalan frátertől, de a szomszédjában élő ódon, vaskalapos felfogású, kibírhatatlan szipirtyótól (Shirley Maclaine). Ám amikor az öregasszony lánya (Debra Winger) súlyosan megbetegszik… Maclaine, Nicholson és filmet rendező/produkáló James L. Brooks egyaránt Oscart kapott e teljesítményéért 1984-ben. Híres, naaagy hollywoodi film, melynek okán egyszerre sírunk és nevetünk.

Argentína nagyon messze van, és egyáltalán, hajlamosak vagyunk az egész latin-amerikai kontinenst elintézni valami üresfejű, csípőt himbáló, egyszerű léhaságnak, holott egy csomó világhírű művész jött onnan, Garcia Marqueztől Boris Vallejóig, Jobimtól Astor Piazzoláig. Argentína nagyon messze van, de ha jobban belegondolok, én még rossz filmet nem is nagyon láttam, ami onnan jött – és most nem a végtelen szappanoperákra gondolok, hanem például a Kínai, elvitelre, a Szemekbe zárt titkok, az Aura, vagy a Bonbon, a kutya című filmekre… Ebbe a sorba tartozik az Eszeveszett mesék (HBO, 20.00) is, Damián Szifron filmje, mely egyrészt Argentína tavalyi Oscar-nevezettje és jelölése, másrészt pedig, minden idők legnagyobb hazai (tehát argentin) kasszasikere, pedig nem is “normális” film ez, hanem csak amolyan szkeccsfilm, vagy filmszkeccs, nevezzük, ahogy tetszik. Én akkor azt mondom, hogy filmnovellafüzér, melynek darabjai egyenként is nagyon ütnek, így összefűzve viszont marnak. (Bővebben)

Később van aztán ilyen, hogy Az utolsó légió (AMC, 20.20), egy amolyan szandálos, kardozós, ókori rómais kalandfilm – nem emlékszem rá, viszont mindössze annyit jegyeztem fel róla, hogy: látványos, de buta. Nyilván ezért nem emlékszem rá… Egy csomó sztár játszik benne, pl. Colin Firth a főszereplő.

Érdekes darab lehet viszont -én nem láttam még- a nemrégiben ijesztően korán elhunyt, elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezése, A virág románca (Filmcafe, 21.00). Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező hatalmas megbízást kap. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri a megtiszteltetést, hogy megalkossa a versailles-i kastély kertjeit. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (Alan Rickman). A kérdés, hogy vajon Sabine képes lesz-e megbirkózni a feladattal, túllépni múltjának titokzatos árnyékain, és biztosítani saját, valamint szerelme jövőjét? A kosztümös, romantikus történetben a két Oscar-díjas főszereplő mellett például a belga film sármos fenegyerekét, Matthias Schoenaerts és az ezerarcú Stanley Tuccit láthatjuk.

Sylvester Stallone ezzel a Rocky Balboa (Film+, 21.00) filmmel tért vissza az első rész még szerethető, becsületes, őszinte, jobbegyenes-szerű hangjához. Ez az, amit tud és ez az, ami jól is áll neki. A sztori, a mondanivaló bonyolultsága egy faékhez hasonlatos, de egy bokszmeccsben nem kell feltétlenül shakespeare-i drámát keresni – azt legfeljebb csak találni lehet…🙂

Ingmar Bergman ma esti KO-jában, a kíméletlenül alapos és mélyre szántó Personában (m5, 22.10) két nő (lásd a képen), egy bekattant színésznő (Liv Ullmann) és ápolójának (Bibi Andersson) bonyolult lelki kapcsolatába bonyolódhatunk bele – csak mi tudjunk aztán valahogy kijönni belőle…

Az Éjszakai rohanás (Duna, 22.30) szerintem simán versenyre kelhet a Tévében Legtöbbször Vetített Film címéért. Volt idő nemrégiben, amikor szinte naponta vetítette valamelyik csatorna. Robert de Niro (aki ezúttal dörzsölt zsaru és rabszállító) és Charles Grodin (aki itt a maffia sokat tudó könyvelője) rohan éjszaka.

Ha nem jött be semmi ma este, akkor halálbiztos tipp Quentin Tarantino Halálbiztos (Film+2, 22.40) című lábfétisizmusban, benzinszagban, pofaszakállban, barokkosan burjánzó, ám igen mocskos szájú körmondatokban tobzódó filmtanulmánya. A film az egyik oldala annak az emlékműnek, melyet a Tarantino & Rodriguez Művek emelt Grindhouse címmel a trashfilm-ként emlegetett olcsó, B-kategóriás zsánerfilmeknek.

A 88 percről (AMC, 20.00), Al Pacino egyik mélyrepüléséről, a John Cage és Nicolas Travolta főszerepelte Ál/Arcról (Viasat3, 21.00), John Woo látványos csihipuhi-filmjéről, valamint Nicolas Cage másik remekéről, a Mocskos zsaruról (AMC, 22.00) nem szólok, mert majd minden héten láthatóak valamelyik csatornán. csak lejár már a joguk egyszer… Amúgy jó filmek (tán a 88 perc annyira nem), tehát aki nem látta volna még ezeket, nézze meg nyugodtan.

Piff-puff a Tökéletes bűnözők (film+, 19.00) is, sztárok is vannak benne (Matt Dillon, Idris Elba, Paul Walker, Hayden Christensen, stb.), de talán azért nem láthattuk ezt is olyan sokszor, mint az előbbieket, mert azért ez nem annyira jó film. Egy csapat profi bankrablóról szól a mese, akik sportot űznek a rendőrökből minden egyes balhéjuk alkalmával, mígnem szembejön egy eddigieknél tökösebb zsernyák, akit Matt Dillon alakít. Piff-puff, dirr-durr, bilincs kattan. Két fröccsel elmegy.

A Félix és Rose (Paramount Channel, 21.00) viszont cukiságmax. Juliette Binoche és Jean Reno, azaz két ismeretlen találkoznak egy nagy repülőtér tranzitvárójában, és ahogyan az lenni szokott, csevegni kezdenek, csakhogy elüssék az időt. Azonban, ahogyan az szintén lenni szokott, kicsit jobban megnyílnak a másik elől, gondolva, úgysem látják soha többet egymást: kiderül, hogy az egyik egy férfi elől menekül, a másik pedig fut egy nő után. Na, mi fog ebből kisülni? Igen, az. Jó lesz.

Azonban Tegnap éjjel (Filmcafe, 21.00) csúnya dolgok történtek. Az ideális körülmények között élő, irigyelt New York-i pár egyik fele (Sam Worthington) egy üzleti úton esett kísértésbe dévaj kolléganője (Eva Mendes) által, míg otthon férjét epekedve váró asszonykája (Keira Knightley) véletlenül régi szerelmével (Guillaume Canet) futott össze. Egyetlen éjszaka, oké. A dráma azonban itt kezdődik: vajon belefér-e egyetlen félresiklott éjszaka egy ideális kapcsolatba? Az érthetően nem egészen érzelemmentes történet azonban mindvégig tartani tudja az emészthető moralizálás kereteit.

Wim Wenders Berlin fölött az ég (m5, 22.50) című filmjét, amit viszont akkor is meg lehet nézni, ha már százszor láttuk. A képen egy angyal (Bruno Ganz) a filmből, de lesz benne még több is, hiszen az isten elűzte őket és most -akkor még kettéosztott- Berlinben élnek. Az egyik közülük szerelmes lesz… Azt mondja a port.hu beharangozója, hogy iskolateremtő film ez – hát, nem tudom, milyen iskolát teremtett, de hogy ikonikus film, és szubkulturális klasszikus, az biztos.

Az első ajánlat A következő három nap (Film+, 20.40), egy egy egészen fogyasztható, slankra húzott, sajátos ízű ‘családi’ thriller, bár a rendezőtől, Paul Haggistól sohasem távol álló moralizálást nem ússzuk meg itt sem: a ‘szabad-e gyilkolni rossz embereket, hogy ezzel jó embereknek segítsünk’ problematika azért igencsak fajsúlyos kérdés. A választ azonban ezúttal nem rágja a szánkba, és ez jó. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a rendőrség szerepelt ebben a börtönből ártatlanul elítéltet szöktetős sztoriban, még akkor is, ha egy szigorúbb dramaturg az egészet kihúzta volna a francba. Szerintem éppen ezzel lett érdekes a film… Feltűnő azonban, hogy Russell Crowe mennyire egysíkúan játszik.

Aztán, van mára egy ilyen, hogy Kevin Costner, aki bukott vízimentőből lesz úszóedző a Hullámtörőkben (Paramount Channel, 21.00), és Ashton Kutcherből csinál bajnokot… Sablonos, bevált recept szerint építkező sportdráma az uszodából, de ezúttal Hollywood szája íze szerint.

Szerintem A Kulcsfigura (Filmcafe, 21.00) című krimi alkotói túl sokat vállaltak magukra. Bőven elég lett volna egy remek drámára az alapötlet, melyben a hajdani, főiskolás hokibálvány (Joseph Gordon-Lewitt), egy baleset következtében, elfelejt emlékezni, és élete további részét kétbites munkakörben, a társadalom perifériáján kénytelen leélni. Egyetlen segítsége a lakótársa, egy vak férfi (Jeff Daniels). Ebben a szituációban bőven van annyi lehetőség, amennyi egy jó filmhez kell – de hogy miért kellett ezt egy kissé közepes bankrablós történetté variálni? Vagy miért így?

Az Orvlövész (SuperTV2, 21.00) című, újfent sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben ugyanekkor Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

Picit később, Nicole Kidman (vagyis az általa alakított nő) ébred minden reggel egy ismeretlen férfi (Colin Firth) mellett, egy idegen ágyban, egy idegen házban. Egy baleset utóhatásai miatt nem emlékszik férjére, a saját házasságának megelőző, nyilván boldog időszakára. Az Amnézia (Cool, 21.10) miatt pszichiáter (Mark Strong) is kezeli, aki egy videonapló-terápiát javasol. A gyógymód lassacskán hatásosnak bizonyul, és a nő elkezd rájönni, hogy nem véletlenül felejtett el mindent korábbi életéből… Muhahaha. Thriller lesz ez.

Elsősorban azok figyelmébe ajánlanám Scarlett Johansson (lásd a képen) mai tanácsait, amit az Egy bébiszitter naplója (Prime, 21.00) című romantikus komédiában hoz tudtunkra, akik vagy akiknek hozzátartozói éppen nem találnak munkát friss diplomásként, viszont irigykedve nézik azokat, akiknek viszont látszólag sikerült az élet.

Ma korábbi időpontban is megnézhetjük a tegnap már ajánlott Lángoló Mississippit (AMC, 18.45), Alan Parker 1988-as filmjét, mely egy 1964-ben a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

Ugyanekkor a Quantum csendje (TV2, 18.50) Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami Bruce Willises bumfordi vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán hozza az elegáns Bondot. A humora pedig bár csikorog, de mindig üt.

Később izgalmas opció a Non-stop (film+, 20.45) című akcióthriller. Liam Neeson amolyan repülőgépeken szolgálatot teljesítő rendőrmarsallt alakít a sztoriban. Egyik alkalommal furcsa SMS-t kap, hogy utaljanak egy bizonyos bankszámlára ennyi meg ennyi pénzt, különben húsz percenként meghal valaki. New York és London között igen sok húsz perc adódik, azonban a fenyegetést senki nem veszi komolyan, a rendőrmarsallon kívül, mígnem eltelik az elő húsz perc és egy utas meghal.

A Kecskebűvölők (Viasat3, 21.00) viszont egy érdekesen bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney, Ewan McGregor, Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)

A Doktor Parnassus és a képzelet birodalmát (Filmcafe, 21.00) azonban, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, csak kellő elvetemültséggel nézzük, mert nem igazán jó film. (Bővebben)

Rendkívül érdekes darab viszont a Truman Show (m2, 21.05), mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey – a képen) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.

Azonban csak erős művészettörténeti érdeklődéssel rendelkezőknek, illetve ismét csak óriási idézőjelek között ajánlanám a görög El Greco (m5, 21.05) életrajzát, mely témáját kissé meghazudtolva szentimentális görög nemzeti érzülettel átitatott, igen tömény giccs. (Bővebben)

Sir Anthony Hopkinst nézhetjük a Törés (TV2, 21.15) című, amúgy igen csavaros krimiben, egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

Az a helyzet, hogy ha ez a mai Holtodiglan (RTL Klub, 21.25) lenne David Fincher első filmje, akkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy olyan felfokozott várakozással várná a következőt a filmrajongók tömege világszerte, mint ahogyan ezt a filmet is várta tavalyelőtt. Persze, nem rossz film ez, nincs erről szó: sőt, igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában, csak hát a tartalom nem sok újdonságot tartalmaz az olyan épeszű, értelmes nézők számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban. (Bővebben)

Annak idején sokan csodát láttak abban, ahogyan Christopher Nolan (illetve Leonardo diCaprio) teret hajtogatott, álmokat és valóságot rakosgatott egymásra az Eredet (SuperTV2, 21.35) című fantasysztikus moziban. Én ma már azonban csak egy szimpla lövöldözős akciófilmet látok, kissé zavaros cselekménnyel. HD-ben talán. (Bővebben)

Kevin Smith Shop-Stop (Paramount Channel, 22.00) című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl.

A késő este másik fő kérdése, hogy Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani ugyanis közöttük Richard Gere és már teljesen bele is őszült a Vágyak vonzásában (Duna, 22.15)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.

Tulajdonképpen semmi különös nincs Curtis Hanson Egy cipőben (Cool, 18.25) című vígjátékában, csupán annyi, hogy működik. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Nagyjából ennyi a sztori, de mi kell még?

Mondjuk, zene. A legendás Chess Records történetét meséli el a Cadillac Records – csillogó fekete lemezek (Filmcafe, 19.05), az énekes világsztár Béyoncé Knowles produkciója, aminek pl. Muddy Waterst és Chuck Berryt is köszönhetjük. Sok kis sztori, melyek azonban nem igazán állnak össze egyetlen egésszé, és az amúgy igen színes a karakterek sincsenek igazán megrajzolva… A zenék viszont itt is jók és a negyvenes-ötvenes évek fílingje is remekül átjön.

Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman és Kevin Kline jön újra a Last Vegas (film+, 20.45) című kabaréban, amely ugyan nem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség: négy, enyhén, de inkább fokozott mértékben romos tata, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba. (Bővebben)

Jane Austen viktoriánus-kori obeliszkje, a Büszkeség és balítélet (Prime, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható, Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma.

A háború császára (Film Mánia, 21.00) című háborús filmdráma picit már az első jelenetben megcsúszik, amelyben látjuk szegény Matthew Foxot repülőn ülni… Legutóbb, amikor ezt az amúgy helyes, tehetséges színészt hasonló helyzetben láttuk, annak igen csúf vége lett, hiszen a Lost című tévésorozat -amiben Fox alakította Jack Shepardot, az egyik fő karaktert- a bizsergető, rejtélyekkel teli kezdés után átláthatatlan misztikus ködbe, majd a meddő káoszban oszlott szét beazonosíthatatlan darabokra. Ezt teszi a tévés ismertség… Hiába jelenik meg később az amúgy szintén igen “szétjátszott” arcú, de azért még masszív hitelű Tommy Lee Jones, hiába ismerkedünk meg egy viszonylag kevésbé ismert, ám roppant érdekes történelmi szituációval, Japán egzotikumával, már ez a hajó bizony messzire elúszott. (Bővebben)

Ezalatt Denzel Washington már megint Időzavarban (AMC, 21.00) van, még mindig egy floridai kisváros seriffjeként. Ez a film, persze, nem egy sorozat következő darabja, hanem ugyanaz a film, ami majd minden héten lemegy, így lehet, hogy éppen ezért sosem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

Az Angyalok városa (Viasat3, 21.00) azonban az a film, aminek soha, semmilyen körülmények között nem lett volna szabad elkészülnie. Sokan ugyanis azt hiszik, ez a művészet, holott nem. Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmje a művészet, Brad Silberling filmje viszont csak gyenge, kiszínezett, megcukrozott, könnyen fogyaszthatóvá tett vásári másolat. Giccs, ha úgy tetszik, de a legrosszabb fajtából. Nicolas Cage pedig nem Bruno Ganz.

Az Árral szemben (Galaxy, 21.00) minden bizonnyal egy romantikus dráma, melyben Joseph Fiennes egy írót alakít, aki egy tragikus balesetben elvesztette családját. Néhány évvel később, a filmbeli író megkeresi gyermekkori barátait, hogy régi tervüket felelevenítve, együtt ússzák végig a jeges, vad Hudson folyót. Az ötletet mindenki lelkesen fogadja, ám később egyikük észreveszi, hogy az úszás dátuma megegyezik az író családi tragédiájának dátumával és a háttérben a tragédiát feldolgozni nem képes író elkeseredett tervét sejti. Hát…

Bár odakint is fagyogat, talán nem fog rosszul esni újra a Dermesztő szenvedélyek (Viasat6, 21.00). A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy erotikus thriller-hullámának egyik jellegzetes darabjában Richard Gere egy sikeres pszichiátert alakít, aki a legnagyobb szerencsétlenségére, menthetetlenül beleesik hosszú combú, szexis páciensébe (Kim Basinger), akinek férje (Eric Roberts) egy vérnősző barom, húgát (Uma Thurman) pedig rémálmok gyötörnek.

A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, mellette szépen csellózik az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (film+2, 21.10) egy igen nagy sikert aratott, romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről.

A Pearl Harbor – Égi háború (Duna, 21.30) című 183 perces, Michael Bay által rendezett, igen patetikus háborús látványfilmből csupán annyira emlékszem, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a kikötőt, és a végén biztosan lengett a magasban a csillagsávos lobogó. Elnézést, Amerika, de nyilván Michael tehet erről.

Közben megtudhatjuk újra azt is, vajon mi az, amit egy pár (ezúttal mondjuk, Meryl Streep és Tommy Lee Jones) sok évtizedes együttélés után is, még mindig tudni akar a szexről? (RTL+, 22.00). Nyilván az önmagukon való nevetés felszabadító ereje, vagy ilyesmi…

A Vérmesék (film+, 22.45) is beköszönnek újra ebben a furcsa humorú, ám igen szórakoztató akciókrimi-vígjátékban, melyet Luc Besson rendezett. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro – ma másodszor) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem véres mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones – ma már harmadszor) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói még egyszer nekirugaszkodtak, hogy újra megmutassák, még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Filmcafe, 22.45) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen, Omar Syval) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

A Lángoló Mississippi (AMC, 22.55) nagyon komoly erővel fogalmazó, pontos és igaz dráma a hatvanas évek Amerikájának déli apartheidjéről. A történet egy 1964-ben megtörtént esetet dolgoz fel, melynek során valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…Különösen a fehér közösség jellemzése pontos – a feketék azonban jobbára csak egysíkúan, áldozatként jelennek meg. Ez utóbbi a film egyetlen (bár komoly) hibája, de ezzel együtt Alan Parker egyik legjobb alkotása ez a film.

A mozikban viszonylag simán megbukott a fiatal Bodzsár Márk Isteni műszak (RTL Klub, 23.00) című filmje, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy érdemtelen lenne a megtekintésre, persze, azt sem, hogy a film remekmű. Tipikus első film. Azt hiszem, alapvetően az a legnagyobb baj, hogy a forgatókönyv egész egyszerűen túl lett gyúrva. Rendre ott bicsaklik meg a film, amikor a cselekmény fordul. Ezek a fordulatok, szinte kivétel nélkül, mindig izzadságszagúak, kimódoltak, erőltetettek. Pedig remekek a karakterek, remek az alapötlet (egy mentősbrigád “fusiban” illegális eutanáziában utazik), remek színészek (pl. Ötvös András, Keresztes Tamás és Rába Roland) jöttek össze, jó a zene, jók a képek is – csak a sztori túl sok (minek Bosznia, minek ezek a hosszas, “jugoszláv nyelvű” telefonbeszélgetések?). Egy egyszerűbb, egyben találóbb cselekménnyel akár Kontroll-szintű kultfilmmé is válhatott volna ez a üdítően fekete humorú mozi – bár szerintem még így is van benne valami.

Éjszaka nézhetjük még Angelina Jolie-t is, egy kisfiát elvesztő, majd megkereső anyaként Clint Eastwood Elcserélt életek (TV2, 23.40) című, igen nagyívű, érdekfeszítő krimijében. (Bővebben)