A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó kormányzati és egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő), botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (AMC, 18.45) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert általa fény derülhet arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely közvetlen táptalajául szolgál a manapság tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereinek is.
2012-ben állítólag világvége volt, legalábbis a középkori maja világnaptár szerint, de ha mégse, akkor is Roland Emmerich mindent megtett ennek érdekében a 2012 (Cool, 20.00) című kétórás, eszeveszett, ám rendkívül látványos tombolásában. (Bővebben)
A Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-újrázás második része, az Árnyjáték (RTL Klub, 20.45) lényegesen gyengébb az elsőnél, de azért még ezt is bőven elviszi Robert Downey Jr. (Holmes) bohém, valamint Jude Law (Dr. Watson) kisfiús sármja. Amúgy ez egy eléggé kusza, kissé bugyuta másodosztályú kalandfilm, őrült tudóssal, cigányokkal, rengeteg CGI-vel és némi steampunk habbal a világ (tehát a nyugati civilizáció) megmentéséről. Nem mondom, hogy csak a Jeremy Brett vagy csak a Benedict Cumberbatch, meg efféle hülyeségek, bírom én a vad dolgokat, de ez talán már egy picit sok.
Kevés forróbb téma adódik a mai közbeszédben, mint a migráció. Nem ragozom, csurig van vele az internet, mindenki szakért, megért, cáfol, segít, vagy éppen vérben forgó szemekkel életét féltve, halálért hörögve rázza virtuális fegyverét. Arról azonban kevés szó esik, hogy amúgy kik is ezek a szerencsétlenek (mások által gaz terroristáknak, megint mások által a nagyhatalmak által felbérelt ügynököknek nevezett emberek), akik tíz-, százezrével, sőt sokmilliónyian indultak meg a magát oly büszkén civilizáltnak tartó Nyugat irányába? A kanadai Philippe Falardeau (pl. Lazhar tanár úr) Szudán elveszett fiai (Film+2, 20.55) című, a valóságban is megtörtént eseményeket feldolgozó – és Kegyes hazugság címmel is ismert- drámája Dél-Szudán véres problematikájába nyúl bele, elmesélve néhány gyermek szerencsés megmenekülését háború sújtotta, nyomorúságos falujukból a távoli, mesés Amerikába, a “szabadság és bőség földjére”. (Bővebben)
Egy kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető ausztrál romantikus film a Muriel esküvője (Filmcafe, 21.00) a csúnya és gátlásos Murielről, hogyan lesz neki esküvője. Toni Collette (a képen) bravúros címszereplését is muszáj megemlíteni.
Ugyanekkor a Börtönregény (Mozi+, 21.00) egy eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.
A bombák földjén (AMC, 21.00) nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztotta. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)
A királyság (Duna, 21.05) című 2007-es akció-thriller viszont valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)
Sajnos, A rítus (RTL Klub, 23.00) nagyon rossz film, annak ellenére, hogy igen szép a kivitele és a szereposztása is: a főszerepben például Sir Anthony Hopkinst láthatjuk… Amúgy, ilyen ördögűzős izé lesz… (Bővebben)
Ryan O’Neilbe azonban minden csaj szerelmes volt a hetvenes években, mert mindenki olvasta Erich Segal bestsellerét, és mert mindenki látta a Love Story-t (Duna, 23.00), melyben a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba (Ali MacGraw), aki ráadásul halálos beteg. Jaj, istenem… Nagyon fogunk sírni a végén.
A nyughatatlan (FOX, 23.40), a legendás, illetve legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának filmadaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback – volt már alkalmunk látni jó néhányszor és simán lesz is még sokszor.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: