Szerda, január 18.

Werner Herzog uralja a mai estét. Addig azonban nézhetjük például a Merüléseket (Film+2, 19.00), ami egy igazi, ízig-vérig, tokkal-vonóval lányregény, abban az értelemben is, hogy kizárólag lányok és asszonyok szerepelnek benne. Félúton vagyunk valahol Szabó Magda kitűnő Abigélje és a Holt költők társaságának valamiféle leányiskolai verziója között. (Bővebben)

 

 

Az elsősorban a Good bye Lenin!-ről ismert, német (és ezzel már közeledünk Herzoghoz) Wolfgang Becker új filmje, az Én és Kaminski (Cinemax, 20.00) elsősorban egy igen maró szatíra, valamint ezzel együtt egy festészet-rajongó kissé melankolikus ódája a modern képzőművészet, valamint az elfeledett nagy művészek nagyszerűségéhez. A történet két címszereplője egy idős, vak festő (amúgy egy kitalált figura), valamint egy rendkívül idegesítő, tehetségtelen újságíró, aki eme festő “oldalvizén” szeretne eljutni az általa oly áhított hírnévhez. Bírtam. (Bővebben)

Picit később a szegény Patrick Swayze egy barátságos kidobót játszik az Országúti diszkóban (Film+, 21.00), a VHS-korszak egyik legendás darabjában, akit egyszerre kóstolgatnak a helyi menő csávók és a szerelem, illetve e kettő sajátos kombinációja.

Werner Herzog Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmje alapján/ihletére/ellenére (de ez egy hosszú és bonyolult történet…) készítette el 2009-ben a Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (AMC, 22.00) című, igen kemény krimit, melyben a bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát mutatja be, tetszetősen nemes egyszerűséggel. A történet címszerepében, a drogos, mocskos, rohadt zsaru szerepében egy igen remek Nicolas Cage-et láthatunk. (Bővebben)

A ma másik Herzog-film viszont über alles. Főszereplője egy spanyol konkvisztádor, a hírhedt Pizarró egyik kapitánya, aki Dél-Amerika meghódítása, leigázása és kirablása közben azt tűzte ki célul, hogy bárhogyan is, de megtalálja az Amazonas mélyén El Doradót, a legendák aranyvárosát. A keresés során, az élhetetlen körülmények és az ellenséges bennszülöttek támadásai között csapata felőrlődik, Aguirre, a kapitány pedig egyre mélyebbre süllyed saját, monomániás őrületében. Aguirre, Isten haragja (m5, 21.40) címszerepében Klaus Kinski (a képen) lidérces, egyben zseniális alakításával a minden ellen lázadó, mindenben ellenséget látó, tehát mindennel hadban álló, s e mániájának okán népét, seregét a semmibe, a biztos megsemmisülésbe vezető, pszichopata vezér archetípusát alkotta meg, Herzog szintén zseniális rendezésében.

Tovább a blogra »