Az első mai ajánlat rögtön igen komolyan veendő. (No, nem lesz ez mindig így… 😉 ) A John Patrick Shanley által írt és rendezett és méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Cinemax, 20.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman – a képen) érkezik a mélyen vallásos intézetbe, aki gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően. Az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a patás ördögöt látja a férfiban és boszorkányüldözésbe kezd. Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg a mai, “sötét” időkben. (Bővebben)
A Kilenc (Filmcafe, 21.00) című, nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt világhírű filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen át Penélope Cruzig, akik mint megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és fél-jének egyfajta blaszfém variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek ugyebár). Az idei karácsonyi filmdömpingben belenéztem, de egyéb okokból nem tudtam végignézni – amit láttam belőle, az viszont nekem kifejezetten tetszett, érdekes, izgalmas volt.
A mostanában feltűnően slendrián műsor-szolgáltatással és gagyi filmekkel többek által megkritizált Paramount Channel nevű csatorna ezúttal nagyon komoly szereposztással kápráztatja el a nézőit, ugyanis a Marvin szobája (21.00-től) című című drámában Meryl Streep és Diane Keaton mellett Leonardo Di Caprio játsszák a főszerepet, Robert De Niro asszisztenciájával. A film egy széthullott család történetét meséli el, ahogyan éppen az egyik családtag súlyos betegsége lesz az az alkalom, ami újból eggyé kovácsolja őket.
Ezek mellett nincs biztonságban ma Az elnök különgépe (Film+, 21.00) sem, bár később Hollywood-kapitány mindent, szépen megold. Ráadásul, itt még elég ügyesen is, pedig egy majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.
Franco Zeffirelli, a szentimentális giccs nagymestere az assisi Szent Ferenc életét elmesélő Napfivér, holdnővér (m5, 21.15) című filmmel követte el pályájának egyik csúcsát. Ilyen, tényleg megható könnyeket, égnek emelt, rajongó tekinteteket, ennyi árvalányhajas, hófehér gyermeki ártatlanságot addig sem, és azóta sem láttunk filmvásznon. A pápai fogadás jelenete viszont egyszerre groteszk és grandiózus (a pápát Alec Guiness játssza, aki később Obi van Kenobiként is ikonná tudott válni). Nem csoda, hogy ezt a filmet szerették a transzcendencia iránt igen fogékony hippik, de nem csoda az sem, hogy a mai napig állandó darabja az emelkedettebb, ünnepi hangulatoknak. Ha tényleg ez lenne a hit, és a hit gyakorlásnak a módja, akkor én is hívő keresztény lennék…
Nagyon jól emlékszem Madonna filmszínészi ambícióira, mégha azok nem is igazán voltak emlékezetesek… Viszont eddig nem is tudtam, hogy rendezőként és forgatókönyvíróként is voltak próbálkozásai. Így a 2011-ben bemutatott W.E. – Országomat egy nőért (Filmcafe, 23.05) című film is tökéletesen ismeretlen számomra, fogalmam sincs, hogy hova tegyem… Két romantikus történet szövődik össze a filmben, az egyik a híres dadogós VI. György király bátyjának, a VIII. “trónról lemondott” Edwárdnak a sztorija, aki szerelmes lett egy elvált amerikai nőbe, a másik pedig évtizedekkel később történik meg, egy férjezett asszony és egy orosz biztonsági őr között. Megoszló, de néha egészen lelkes véleményeket olvasok róla… tehát lehet még érdekes is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: