Egy francia maffiaelméleti előadással kezdjük a mai penzumot. A belső kör (Filmcafe, 21.00) című francia krimidrámában Jean Reno adja az ezúttal örmény keresztapát. A konfliktus az a történetben, hogy a család legkisebb fia kiházasodna a családi bűnszövetkezetből, azonban olyan márpedig nem lehetséges egy valamirevaló maffiában, mint azt amúgy már sok forrásból tudjuk jól… Közepes élmény, inkább egzotikum, mint nívó.
Viszont a Nincs alku (Film+, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós drámában a Samuel L. Jackson által alakított zsarut vádolják gyilkossággal és sikkasztással, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Ez azért már húzósabb darab.
A Medicine Man (Viasat3, 21.00) egy már meglett férfikorú, amúgy igen jó kis dzsungeles kalandfilm, melyben Sir Sean Connery alakít egy bátor botanikusprofesszort, aki (egy fiatal asszisztens –Lorraine Bracco– társaságában) felveszi a harcot a gaz kapitalistákkal, akik holmi autósztráda építése okán ki akarják irtani az őserdőt, ahol értékes növények egyedülálló élőhelye találtatik. Zöld, természet – szeretem.
A mai napra rendelt romantikus komédia a Hippi túra (TV2, 21.35) lesz, melyben egy nagyvárosi életformába belezakkant párocska (Jennifer Aniston és Paul Rudd – a képen Justin Theroux-val) épp kilépni készül ebből a tarthatatlanná vált helyzetből, ám ez a lépés talán túl nagyra sikerült, ugyanis cseberből nemhogy vederbe, de egyenesen a tágult környezettudatú, nonkonformista hippik mennyországába kerülnek véletlenül. Hogy a film milyen, azt meglátjuk, mert én sem láttam még.
Érdekes darab azonban a Tilda Swinton főszereplésével készült, 2001-es Mélyvíz (FOX, 21.55) című dráma, melyben a Swinton által alakított anya egy reggelen 17 éves, homoszexuális fia szeretőjének holttestét találja meg az ajtaja előtt. A nő bepánikol, és fia védelme érdekében eltünteti a holttestet – azonban ahogyan ez lenni szokott, egy szemtanú mindig akad…
A mai másik környezetvédelmi témájú filmben, az Ígéret földjében (RTL II, 22.00) egy nagy, gonosz, csúnya palagáz-kitermelő tröszt rámenős, cinikus ügynökei (Matt Damon és Frances McDormand) vásárolnák ki egy elszegényedő kisváros farmerei alól a földjeiket, természetesen a valódi ár töredékéért, ám az ügynökök közül a pasast rabul ejti a hely, valamint a helyi tanítónéni (Rosemarie DeWitt) bája és szépsége és közben rájön, hogy milyen rossz céget/ügyet szolgált eddig… Vaskos zöld propaganda ez a film, mondanám, ha alapvetően nem értenék egyet a film üzenetével. De ahogyan Gus Van Sant tálalja azt… Nos, az zavarbaejtő, és akkor a legfinomabban fogalmaztam.
Minden idők egyik legszebb, legmeghatóbb magányról és elesettségről szóló filmje Werner Herzog ’79-es Nosferatuja (m5, 22.05). Gyakorlatilag snittről snittre megfelel Murnau 1922-es, őseredeti Nosferatujához (ami megtekinthető teljes egészében, például itt), az mégis elsősorban a fekete-fehérben megfestett fény-árnyék-játék által kiváltott hatásokkal vált az expresszionista művészeti irányzat egyik mozgóképes mintadarabjává, ez a jó értelemben vett remake (remek) pedig ízig-vérig romantikus alkotás, mégpedig a klasszikus műfaji definíció szerint. A főalak természetesen ezúttal is Drakula gróf, Klaus Kinski egyik nagy alakításában azonban már inkább egy csúf junkie, mint emberfeletti szörny. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: