Nos, ma este még minden IS lesz. A Támadás a Fehér Ház ellen (Cool, 18.45) pont annyi, amennyit a címe elmond: piff-puff, dirr-durr, dél-koreai terroristák (ezen persze, sosem fogok napirendre térni, hogy miért pont dél-koreaiak?!) támadják a Fehér Házat, sőt, piff-puff, dirr-durr, de jön az amerikai hős csávó, szabadságról, borotválatlanul, másnaposan, vagy éppen a pincéből, megalázó aktatologatásból mint itt is, és legyak mindenkit, sok piff-puff és sok dirr-durr közepette, a végén magasan leng a csillagsávos lobogó. Vége, stáblista. Ennyi, de ennyinek tök jó.
Az Exférj újratöltve (RTL Klub, 18.50) című romantikus komédia szintén egy könnyed darab, bár másképpen, mint az előző. Itt a felmelegített töltött káposzta házastársi kapcsolatra való projekciójának krimi-környezetben való analízise “kerül fennforgásra”, Jennifer Aniston és Gerald Butler főszereplésével. Szerintem vicces.
A romantikus történetek kedvelői azonban maradjanak Csak barátok (Filmcafe, 19.20). A ma esti másik szerelmesfilm (mert minden napra kell egy szippantás az orrból) azzal a közismert helyzettel játszik el, amikor a fiú szerelmes a lányba, aki viszont látszólag nem akar mást, minthogy csak barátok legyenek. Anna Faris, Amy Smart, Ryan Reynolds. (Bővebben)
Akad egy mára már muzeális értékű kémfilm is a képernyőre. Az 1966-os Temetés Berlinben (m3, 19.25) egy brit titkosügynök (Michael Caine) akciója, hogy egy nyugatra átszökni akaró, magasrangú szovjet ügynököt (Oskar Homolka) segítsen célja végrehajtásában. Nem tudni azonban, hogy a szovjet tiszt valóban át akar állni, vagy csupán be akar épülni… Jó kis régimódi thriller, de teljesen nézhető ma is.
A Lopott szavak (RTL II, 20.00/23.00) viszont egy viszonylag friss thriller, melyben egy író arról ír egy regényt, hogy egy író talál egy kéziratot, amit átírva a saját nevén jelentett meg regényként, melyben egy író ellop egy regényt. vagy valami ilyesmi… 🙂 (Főbb szerepekben: Bradley Cooper, Jeremy Irons, Dennis Quaid)
A pánikbeteg maffiózó (Robert de Niro) és a kezelésétől bepánikolt pszichiáter (Billy Crystal) kalandjainak második része, azaz a Még egy kis pánik (Viasat3, 21.00) is lehet egy választás mára, feltéve, ha nem unjuk túlzottan de Niro grimaszolásait és Crystal ripacskodását. (Bővebben)
Azonban Tegnap éjjel (Filmcafe, 21.00) is csúnya dolgok történtek. Az ideális körülmények között élő, irigyelt New York-i pár egyik fele (Sam Worthington) egy üzleti úton esett kísértésbe dévaj kolléganője (Eva Mendes) által, míg otthon férjét epekedve váró asszonykája (Keira Knightley) véletlenül régi szerelmével (Guillaume Canet) futott össze. Egyetlen éjszaka, oké. A dráma azonban itt kezdődik: vajon belefér-e egyetlen félresiklott éjszaka egy ideális kapcsolatba? Az érthetően nem egészen érzelemmentes történet azonban mindvégig tartani tudja az emészthető moralizálás kereteit.
A Rumnapló (AMC, 21.00) viszont egy életrajz, mely a Hunter S. Thompson nevű politoxikomán és gyakorló pszichopata újságíró-legenda ifjúkoráról szól, amikor még nem találta fel az ún. gonzót, és későbbi mániái sem hatalmasodtak még el rajta. Thompsont a nagyszerű Félelem és reszketés… után újra Johnny Depp alakítja, bár ezúttal ez sem menti igazán a fimet… (Bővebben)
Említsük meg A bombák földjént (RTL+, 21.00) is, mivel nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztotta. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)
A mexikói (Prime, 21.00) című pikk-pakk, perfekt, korrekt akció-komédiáról legyen elég annyi, hogy Brad Pitt alakítja benne Jeffrey-t, az ügyefogyott kis maffiózót, akitől Sam, a barátnője (Julia Roberts – a képen) azt követeli, hogy hagyja már abba a piszlicsáré gengszterkedést, inkább házasodjanak össze és menjenek el Las Vegasba, ahol nekik biztosan jó lesz. De hősünknek még egy utolsó melót meg kell csinálnia, el kell hoznia Margolesi maffiafőnöknek a Mexikóit (egy régi, értékes pisztolyt), természetesen Mexikóból. (Bővebben)
Okos, vidáman szomorkás családi történetnek ígérkezik a Minden nap (m2, 21.05), amiben egy kiégett tévés szerkesztő (Liev Schreiber) a munkájával elégedetlen, míg felesége (Helen Hunt) vele. Egyik gyerek meleg, a másik retteg mindentől. Ráadásul, a beteg após (Brian Dennehy) is hozzájuk költözik. Passz amúgy, nem láttam.
Batman is folytatódik ma este, Christopher Nolan rémálmos, naturalista, brutális és nagyon sötét felfogásában. Ugyanaz amúgy A sötét lovag (RTL Klub, 21.05), minta múlt heti “kezdődik”, csak eggyel, néha kettővel több, nagyobb, brutálisabb, látványosabb, megdöbbentőbb minden. Tulajdonképpen csúnya játékot űz Nolan ezzel a szegény denevéremberrel, hiszen ebből a virtigli képregény-legendából egy igazi, hamisítatlan akciófilmet rendezett, tök reális, mai környezetben. Sehol már a hagyományos Gotham gótikus-sötét dizájnja. Mintha egy szimpla new yorki pszichopata gyilkosos zsarusorozat három epizódja lenne egybefűzve, ami összeköti őket az egy törvényen kívüli Igazságos János. Van azonban ilyen a filmtörténetben fekete gumiruha és csúcstechnológiás kütyük nélkül is, éppen elég. Heath Ledger viszont Oscart kapott Joker szerepéért. (Bővebben)
Ismét korrekt film azonban A Lyon-i banda (Film+2, 21.25), mely a Lyoniak nevű, a hetvenes években tevékenykedő, francia bűnbandának “igaz” története, tekintve, hogy nem akárki, hanem Edmond ‘Momon’ Vidal, a banda fő szervezője és vezetője által megírt regény alapján készült, Olivier Marchal korrekt rendezésében. A film és a regény hitelességét csak kevéssé árnyalja, hogy a valóságban Momon nem a vezetője, csupán utolsó, egyedül életben maradt tagja volt, így viszont már azt mond el róla, amit és ahogy akar… A film azonban, Gérard Lanvin (Momon) és Tchéky Karyo (Serge, Momon barátja, a banda másik vezetője a filmben) főszereplésével tudja mindazt, amit a nagy hollywoodi gengsztertörténetek tudnak. (Bővebben)
Tom Cruise szerintem fullba’ nyomja a kretént a Született július 4-énben (Duna, 22.05), és hát nem is gyütt az Oscar bácsi… No, nem rossz, csak éppen a kulcsjelenetekben sok. Oliver Stone azonban igen pontosan megragadta azt az érzelmi, lelki és gondolati pálfordulást, ami a történetben ábrázolt vietnami (és más háborús) veteránokra jellemző. A poszt-traumatikus stressz (a fizikai sérülések okozta megrázkódtatásokon túl) talán itt jelenik meg a legkomplexebben, legrészletesebben filmen.
Ritkán találkozunk új-zélandi filmmel itt, a világ másik oldalán, főleg olyannal, mely szociografikus szemlélettel vizsgálódik az ország nem a képeslapokon mutogatott alfelén. Ezzel a képpel kezdődik az Egykoron harcosok voltak (m5, 22.10), csodálatos érintetlen, idilli völgyet látunk, havas hegycsúccsal, olyat, mint ahol Peter Jackson forgatta a Gyűrűk urát, aztán nyit a kép, és látjuk, mindez csupán egy óriásreklám a hatsávos autópálya mentén, mely közvetlenül a jobbára maori származású őslakosok által lakott gettó mellett húzódik. Az itt lakók helyzete éppen ugyanolyan, mint bárhol a világon a társadalom perifériáján élő rossz sorsúaknak, feketéknek, fehéreknek, sárgáknak és vörösöknek. Nincs munka, dúl az erőszak, aki nem drogos, az alkoholista. Kiút sehol, az alagút vége sötét, mint az ördög segge lyuka. Itt él a hajdani maori nemesi felmenőkkel rendelkező Beth, a nagy természetű, de rabszolgasorsból épp csak kikászálódó Jake-kel, valamint négy gyermekükkel. Jake, mint a család egyetlen keresője, épp most veszti el munkáját, a legnagyobb fiú beáll egy motoros bandába, a kisebb fiú bíróság előtt áll, holmi autólopás miatt, a nagyobbik lányt egy részeg estén megerőszakolja apja egyik haverja. Innen aztán minden csak durvább lesz… Kőkemény, hiteles mozi ez, a később hollywoodi karriert futó Lee Tamahori 1994-es rendezői debütációja. (Bővebben)
Martin Scorsese egy bizonyos James Conway nevű gengszter életét meséli el a Nagymenők (ATV, 23.00) című eposzi méretű maffia-elméleti alapvetésben. Ezerszer láttam már ezt a filmet is, és még ezerszer fogom látni benne Robert De Niro egyik emblematikus alakítása mellett a legalább annyira elképesztő Joe Pescit vagy Ray Liottát – így ma este én talán kihagyom. Aki viszont nem látta volna még ezt a lehengerlő alkotást, az ne tartson velem!
A tetovált lánnyal (Prime, 23.40) zárom a ma estére szánt, igen bő lére engedett ajánlót, méghozzá az eredeti svéd verzióval. (Bővebben)
