Elegáns kezdete lehet a mai estének a Szigorúan bizalmas (Mozi+, 21.00) című mozi, mely óriási sztárparádéval (Kim Basingertől, aki a legjobb női mellékszereplő Oscarját kapta ezért az alakításért ’98-ban, Kevin Spacey-n és Russell Crowe-n át Guy Pearce-ig) kápráztat. Egy igazi, amolyan Raymond Chandleres krimiről van szó (írója James Ellroy), erős film noiros felhangokkal, sok izgalommal és csavaros cselekménnyel, valamint menő öltönyökkel, benga nagy, ötvenes évekbeli amerikai autókkal és a kaliforniai tél vakító napsugaraival. Műfajában hibátlan, tulajdonképpen tökéletes film.
Szerencsére, kenegethetjük hájjal is hétköznapjaink “áldásainak” köszönhetően romjaiban lévő igazságérzetünket, mégpedig az ezúttal tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit kitűnően alakító Julia Robertsel, aki karján ülő gyermekeivel száll szembe a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, ráadásul a végén még jól tökön is rúgja őket. Álom, álom, de egyelőre ez van. Én kifejezetten imádom Erin Brokovich zűrös természetét (Filmcafe, 21.00) is.
A Véres gyémánt (SuperTV2, 21.00) is több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy jönnek ide, amitől viszont nagyon féltek.) (Bővebben)
A kísérlet (Prime, 21.00) a hasonló című, igen jól sikerült német Kísérlet remake-je, mely a Stanford egyetem pszichológia-tanszékének hetvenes évekbeli hírhedt börtönkísérletét dolgozza fel, picit a mai korra áthangszerelve, olyan arcokkal, mint Adrien Brody vagy Forest Whitaker. Izgi lesz, de főleg igen tanulságos – főleg, ha nem ismerjük a sztorit.
Választhatjuk azonban a Kék ördög (Film+2, 21.00) című krimit is, ami bár már bőven felnőttkorú, műfaji értelemben semmi kivetnivaló nincs benne. Kompakt, sűrű, masszív kis film, a mai első ajánlathoz hasonlóan, markáns noiros hatásokkal: stabilan áll a lábán. Denzel Washington egy munkanélküli világháborús veteránt alakít benne (a sztori az ötvenes években játszódik), aki egy furcsa, kék ruhás nő (Jennifer Beals) nyomában Los Angeles legfelsőbb és legalsóbb köreibe keveredik.
A Nap könnyei (Film+, 21.00) fő érdeme viszont nagyjából annyi, hogy láthatjuk benne Monica Belluccit dzsungeltúrán, átizzadt pólóban… Egy segélyszervezet orvosa (Monica) az afrikai őserdőben ragad, miközben kitör a helyi lázadás. Egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítsék a veszélyes övezetből, a doktornő azonban nem hajlandó hátrahagyni védenceit. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és ebben nem is fogunk csalatkozni.
A Kéjlak (Cool, 21.00) öt nős férfi bérleménye, melyet arra használjanak, hogy titkos találkáiknak legyen egy biztos hely. Egy nap egyikük egy halott lányt talál a lakásban, mire összehívja a tulajdonostársakat, hogy kiderítsék, mi történt. Felülemelkedve az alapfelvetésben rejlő nüanszon, miszerint milyen suttyó bunkó és szexista dolog már az, hogy öt darab faszi inkább összedobja a pénzt arra, hogy legyen hol félrekúrni, ahelyett, hogy családjával törődne, vagy ha már az nem annyira érdekes, akkor legyen annyi vér a pucájában, hogy nem sumákban pepecselget ide-oda; ez egy eléggé fordulatos cselekményű, izgalmas thriller lesz. Az egyik csávót (Philip – Matthias Schoenaerts) kifejezetten tehetséges színésznek tartom.
Úgy tűnik, valaki a köztévéből szépen bevásárolhatott ott down under, ugyanis elég érdekes új-zélandi/ausztrál filmklub kezd itt kirajzolódni a hétfői napokon. A mai penzum a köztudomásúlag erős feminista attitűddel igen figyelemreméltó filmeket alkotó, új-zélandi Jane Campion egyik első filmje, az 1990-ben készült Egy angyal az asztalomnál (m5, 22.35) lesz. A történet a Pulitzer-díjjal is kitüntetett, szintén új-zélandi író és költő Janet Frame életét meséli el, az írónő önéletrajza alapján. Nem volt neki könnyű, ugyanis az isten háta mögötti környezetben, a múlt század közepén különös tehetsége és sajátos érzelmi, intellektuális megnyilvánulásai miatt skizofrénnek diagnosztizálták, és már elő is volt jegyezve lobotómiára (amivel akkoriban gyógyítani vélték az elmebaj bizonyos eseteit), amit csak azért nem hajtottak végre, mert Janet első írásai váratlanul megnyerték a nemzeti irodalmi díjat. (A képen Kerry Fox, aki a felnőtt Janet Frame-et alakítja a filmben.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: