A mai esti ajánlandó ismétlések a következők: A 12 év rabszolgaság (Filmcafe, 21.00) egy Solomon Northup nevű ember történetét meséli el, aki egy felszabadított afrikai rabszolga gyermekeként született már szabad amerikainak, és egy New York melletti városkában élt saját farmján családjával. Mivel kitűnően hegedült, kedvelt vendége volt a környék táncmulatságainak. Egy nap azonban rabszolgakereskedők egy fellépés lehetőségével elcsalták, bedrogozták és hamis néven eladták Délre rabszolgának. Az okos és művelt Solomon (Chiwetel Ejiofor – a képen) több ültetvényt megjárt és megtapasztalta a gyapotszedés és cukornádaratás, valamint az őket állatként kezelő déli fehérek (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Benedict Cumberbatch) brutális kegyetlenkedéseit, mígnem egy jó szándékú fehér vándorasztalos (Brad Pitt)… E kitűnő filmben a brit szigetekről Amerikába költözött fekete Steve McQueen meséli el 134 percben és 10 Oscar-díjra jelölve, amiből 3 db., a Legjobb film, a Legjobb női mellékszereplő és Legjobb forgatókönyv be is jött. (Bővebben)
Azt szoktuk mondani A tégla (Story4, 21.00) című moziról, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki azért bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Persze, nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, másolat, utánzat, vagy mondjuk azt finomabban, hogy adaptáció, mégpedig a nemrégiben látott és sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (nagyjából az első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (például Leonardo DiCaprio vagy Jack Nicholson) és Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.
A Grimm testvérek ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Cool, 21.00) című tinihorror, mely azért így ebben a konstellációban inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnya pedig a háttérben.
A Paramount Channel ma este is megpróbálkozik az Intim részek (21.00) levetítésével (talán végre Lorien barátom megelégedésére IS), mely a nálunk tán nem igazán közismert, de a rádiózásban legendásnak és műfajteremtőnek tartott, amerikai Howard Stern mozgóképes “szobra”, saját magáról. Hogy ez mégis hogyan jöhetett létre, ahhoz tényleg ismerni kell a pacákot, rádiós pályafutását (vagy annak legendáját), mely gyakorlatilag szinte kizárólag Stern önfényezésére, valamint éles eszű, de ehhez mérten, bicskanyitogatóan szemtelen, pimasz – ám sokszor igen komoly igazságtartalommal bíró attitűdjére épül. Őt koppintotta Csiszár Jenő (aki a film bemutatásakor szinkronhangja is volt, lehet, hogy most is az), Villám Géza (aki ma a Párizs-Bamako rallyt rendezi), vagy Bocsi és Lajos a Kappucsínóból (vagy mi volt az ő műsoruk címe…), vagy éppen a minap, Balázs, Vadon Jani és Rákóczi Feri a bezárt bazárból. Stern a világ egyik leghíresebb rádiós DJ-je, aki mára már ugyanúgy masszív része a rocktörténelemnek, mint a Black Sabbath, a Guns’n’Roses vagy az Aerosmith, ez a film pedig róla szól, természetesen saját maga főszereplésével.
A mai utolsó ajánlatot nem láttam, de legalábbis nem emlékszem rá, ezért Bikácsy Gergelytől idézek: “Szabó Ildikó filmje önálló világot teremt, még akkor is, ha nem utasít el néhány mozisémát. A Gyerekgyilkosságok (m5, 21.25) kemény filmnyelvet beszél; komor lírai dallama egyszerre közvetít reményt és reménytelenséget. Kietlen kültelki tájon játszódik a történet. Hősei kallódó kamaszok: mégsem vagány- vagy gyerekromantika jellemzi, hanem az élet valódi mélységeibe pillantó kameratekintet. Horrorelemek szövődnek össze benne a bűnügyi szállal. (…) De mindez csak külső váz, puszta történet (melyet keményen, megformáltan, magabiztosan, pontos arányérzékkel ad elő a Tóth Zsuzsa írói ötletéből építkező rendezőnő). A Gyerekgyilkosságok minden értéke hangulati erejében van, s fegyelmezett, a lírát könyörtelen realizmussal ötvöző formanyelvében.” (forrás)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: