Péntek, március 3.

A Wendell Baker balhé (Filmcafe, 19.05) című filmet rengeteg Wilson készítette, tehát írta, rendezte és játssza: az ismert Luke és Owen mellett Andrew, aki biztosan tesó. Mellettük viszont Eva Mendes , Seymour Cassel, Kris Kristofferson, Harry Dean Stanton… Aszondjahogy: “Wendell Baker (…) egy kispályás bűnöző, aki legutóbbi csalása miatt a börtönben landol. (…) megfogadja, hogy megjavul és új életet kezd, amint kikerül a rácsok mögül. Szabadulása után egy nyugdíjas-otthonban talál munkát, ahol összebarátkozik az otthon lakóival, akiknek az életét nagyban megkeseríti a főgonosz főápoló. (…)” Én látok fantáziát ebben.

A Gyilkosság a villában (Film Mánia, 20.00) egy Firenzében játszódó Sommerset Maugham-regényadaptáció Kristin Scott Thomas-szal és Sean Pennel. Akinek e három névből, vagy a helyszínből legalább egy bejön, annak már meg is van a ma esti öröme. (Nekem kissé porosnak tűnt ez a film…)

Roman Polanski 1988-as Őrület (Paramount Channel, 21.00) című őrülete viszont biztosan őrületes lesz. Harrison Ford egy amerikai sebészt alakít a történetben, aki feleségével egy konferenciára érkezik Párizsba, ám az asszony hirtelen eltűnik a szállodából. A korábbi (és későbbi) filmjeiből már ismert Polanski-recept szerint, illetve, a Ford által mindig meggyőzően alakított szürke átlagemberre -valamint a nézőkre- hideglelős órák várnak a számára tökéletesen idegen városban.

Alfonso Cuarón filmdrámája, Az ember gyermeke (Story4, 21.00) sem könnyű darab. Ez egy disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőről, amikor a Föld tartalékai kimerültek és a társadalmi rendszerek széthullottak. Egyedül Anglia teljesít jobban -hangban és propagandában- mindenkinél egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek (…fogy az angol!), mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval, Clive Owennel, Julianne Moore-ral és Michael Caine-nel (az utóbbi a képen).

Egy picit más stílusban is tolhatjuk a mai estét, hiszen a Majdnem híres (Filmcafe, 21.00) című történet egy szigorúan tudományos gyermeknevelési elveket valló, egyébként pszichológiát tanító anya zsarnoki szeretetében felnövő tizenöt éves srácról szól (Wiliam – Patrick Fugit), aki a nála több évvel idősebb nővérétől ajándékba kapott rock-lemezek hallgatásán felnőve, rockzenei tárgyú cikkeket kezd írogatni. Írásaira felfigyel egy markáns véleményeiről hírhedt zenei zsurnaliszta, aki tanácsokkal látja el, sőt megbízást is ad neki: írjon valamit a híres Black Sabbath koncertjéről. A sztárok közelébe ugyan nem jut, de a bandákat kísérő gruppie-k, vagy ahogyan ők magukat szívesebben nevezik, a rock-múzsák felfigyelnek a kis srác szerencsétlenkedésére, és szárnyaik alá veszik őt. Segítségüknek is köszönhetően az elő-bandával sikerül kapcsolatot teremtenie. Az itt készült cikkre felfigyel a híres Rolling Stone magazin is, és a Stillwater nevű felfutóban lévő csapat országos turnéjára küldi. A megtisztelő felkérésen felbuzdulva fiatal hősünk a zárt otthoni mikrokozmoszból kiszakadva fejest ugrik egy rockturné zajos és bulis világába. A kulisszák mögött azonban feltárul a csodált világ igazi arca. Hősünk lassan felcseperedik. Rock az élet. (Bővebben)

Csáth Géza írása nyomán Molnár György rendezte 1988-ban a Vörös vurstli (m3, 22.35) című filmet, mely a “dicsőséges 133 nap”, azaz az 1919-es proletárdiktatúra alatt játszódik az ún. Lizsében, melyet a pesti nép nagy örömére ekkor mutatványosok sátrai töltöttek meg. Ez volt a vurstli, amit azonban e történetben egy orosz hadifogságból haza- és megtért egykori mutatványos, valamint egy kommunista filozófus államosítani kíván. Az ötlet természetszerűleg igen vegyes fogadtatásra talál. A proletárok vörös állama azonban hamar hamvába hal, ahogyan az államosított vörös vurstli is.

Egy korrekt maffiózó-életrajzzal zárhatjuk a mai estét. A Nem írnek való vidék (Duna, 23.10) Danny Greene életét meséli el, aki valós személy volt és nagyjából minden úgy történt vele, ahogy e film is elmeséli. (Bővebben)