A NŐK napján az elmaradhatatlan Szulejmánon -és szerény személyemen- kívül egy Ismeretlen férfi (Viasat3, 21.00) köszönti a hölgyeket. Persze, ismerjük őt, úgy hívják, hogy Liam Neeson. Ráadásul Berlin, e történet helyszíne is ismerős, legalábbis a párás szélvédőn keresztül: pont olyan, mint Budapest. Liam Berlinben találja magát egy baleset után magához térve, viszont ő nem ismer senkit, azt sem tudja, hol van és hogyan került oda. Pedig… (Bővebben)
Elsősorban az ünnepeltekhez szól a Csak barátok (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia is, mely azt az örök kérdést boncolgatja, hogy létezhet-e barátság fiú és lány között? Nem tudományos hitelességű kutatások szerint valamilyen okból a lányok szerint igen, a fiúk szerint nem. Persze, mindkettő a másikat akarja, de míg rendszerint a fiúnak EZ a lány tetszik, a lány általában AZT a fiút akarja. Nem ezt, akivel ebédelni, fagyizni, vásárolni jár, akivel minden titkát megosztja, hanem azt, akinek feszes fenekére kacsint a gimi összes csaja, aki a menő csávó a suliban. Kimondhatatlan katasztrófa ez a “barát státusz” a langymeleg és rózsaszín tétlenségében leledző kamasznak. Főleg, ha kövérkés, félénk, igazi vesztes típus, a menő csávók céltáblája, a nyuszi sapkával/sapkátlan. Aztán telik múlik az idő, s a kövérkés bénaságból Ryan Reynolds lesz, akire Anna Faris, vagy Amy Smart már egészen másként (lásd a képen) rebbenti hosszú szempilláit… (Bővebben)
Aztán úgyis az lesz a vége, hogy Szerelem első vérig (m5, 22.05), ami egy generáció számára alapvető kultfilm, a Házibuli és az Éretlenek mellett. Ez az a generáció, amelyik a múlt század nyolcvanas éveinek elején volt gimnazista, amikor mindenki zenekart alapított, ahogyan Füge (Berencsi Attila) is, abban a vidéki gimnáziumban (Halló Szeged, halló Tömörkény!). Egész biztosan rocksztár is lett volna belőle, ha nem történik meg vele az a szörnyűség, amire a cím utal.
Más. Bár George Roy Hill filmje, Az ötös számú vágóhíd (Duna, 22.35) új megvilágításba nem helyezi Kurt Vonnegut mára már hivatkozási alapnak számító háborús-regényét, annak szellemiségét, semmivel össze nem hasonlítható, bizarr, szinte abszurd humorát, sajátos hangulatát viszont ügyesen idézi meg, az igen remek vágói (Dede Allen!) munkának és nem utolsó sorban Glenn Gould éteri Bach-interpretációjának köszönhetően, amely a kísérőzenét szolgáltatja. Úgy gondolom, a filmnek helye van a minden idők 10 legjobb regényadaptációinak rangsorában, talán még inkább, mint a szintén bőven megérdemelt legjobb 10 háborús filmek listáján.
Egy elhagyott, vad tengerparton magányosan álló kastélyban játszódik a napi betevő rémálomra vágyóknak az Árvaház (Filmcafe, 22.50) című kissé közhelyes, de azért igen jól működő mexikói-spanyol thriller. A kastélyban árvák élnek, akiknek nincs hova menekülniük, és jól magukra tudnak maradni azzal a bizonyosan eljövő rettenettel. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: