Könnyen lehet, hogy Michael Edwards élete még annál is regényesebb, kalandosabb, abszurdabb és szívhez szólóbb volt, mint amit végül Dexter Fletcher rendezett meg életrajzi filmként. Az Eddie, a sas (HBO, 20.00) persze, pont olyan abszurd, de egyben szívhez szóló, bombasztikus és katartikus (lásd a képen), mint minden nagy sportdráma a filmtörténetben; és pont olyan egyszerű, de rettentően hatásos drámai, dramaturgiai módszerekkel operál, mint amik rajongójává teszik emberek tömegeit egy-egy nagy formátumú sportoló, sportesemény, egy rekord felállítása vagy egy verseny megnyerése iránt. És pont ezért hat ugyanúgy. (Bővebben)
Az általam ismeretlen Vékony jég (Galaxy, 21.00) sztorija annyira hogyismondjamcsakmilyenizé, hogy kifejezetten el kezdett érdekelni: “Mickey Prohaska (Greg Kinnear), a kispályás biztosítási ügynök a nagy fogásról álmodozik, amely végre megadná neki a kezdőlökést ahhoz, hogy háta mögött hagyja a fagyos Wisconsint. Azonban Mickey ravasz terve egyik pillanatról a másikra dől dugába, mikor egy lobbanékony lakatos (Billy Crudup) kiveszi a kezéből az irányítást, és ezzel a tét is sokkal magasabb lesz, mint valaha is gondolta volna.” Ott van azonban még valahol Alan Arkin is, tehát – a színészek jók. Ennyi biztos.
A Kilenc (Filmcafe, 21.00) című nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt egy világhírű, ám alkotói válságából adódóan depressziós filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen és Marion Cotillardon át Penélope Cruzig, akik mint megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és féljének egyfajta variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek ugyebár). Szerintem jó ötlet volt, hogy megmjuzikelesítették Fellini klasszikusát, hiszen egy bármilyen remake-re érvényes is lett volna mindaz, amit a kritikusok összehordtak – így viszont szerintem ezzel nem volt különösebb baj. Jók a zenék, jól énekelnek és táncolnak a híres szereplők (a profi tánckar mellett), főleg, hogy ilyet nem láttunk még sokuktól, látványos a film, amit én jobban is társítanék a Mindhalálig zenéhez, mint a Nyolc és félhez. A cím viszont legyen inkább szerényen Nyolc.
Az Oscar (RTL+, 21.00) akár Coppola méltán híres Keresztapájának is lehetne a paródiája (nem az amúgy), az ezúttal izomból komédiázó Sylvester Stallonéval, Ornella Mutival és még egy csomó híres színésszel… Ha képben vagyunk a maffiafilmek kliséiben, jellemző fordulataiban, az ismert sztereotípiákban, akkor akár még jól is szórakozhatunk ezen a helyenként igen vaskos bohózaton.
Violet és Daisy (AXN, 21.00) két ibolyaszín-szemű, cserfes és bájos tinilány (Saoirse Ronan és Alexis Bledel), akik ugróiskolázva, nyalókát szopogatva, lépten-nyomon tapsjátékot játszva lődözik halomra a megbízásban foglalt személyeket, hiszen bérgyilkosok. A túlsúlyos amerikai gimnazistalányok nehéz életét feldolgozó Precious – A boldogság ára című dráma forgatókönyvéért Oscar-díjat nyert Geoffrey Fletcher első rendezésénél is maradt ennél a korosztálynál, a műfaj azonban merőben más. A Violet és Daisy ugyanis mintha Quentin Tarantino műhelyéből került volna elő, hiszen egy frivol, őrült, de mégis érzelmes, olykor kissé fegyver- máskor éppen lábfetisizmusban is lubickoló thriller-komédia. Sajnos, az Oscarral bemutatkozó forgatókönyvíró rendező ezúttal alaposan melléfogott, hiszen főleg a sztorin csúszik meg a film, nem pedig a kissé mesterkélt karaktereken. (Bővebben)
A Végzetes vonzerő (m2, 21.05) próbálja elcsábítani Michael Douglast, aki itt egy menő ügyvéd. Míg hites felesége (Anne Archer) távol van, a kangörcsös ügyvéd a szexis Glenn Close-zal csalja őt, mintegy röpke szexként. Szerencsétlenségére azonban az affér túl jól sikerült, és az alkalmi áldozat nem hajlandó lelépni, sőt. Klasszikus darab a kilencvenes évek elején hódító erotikus thriller műfajából.
Picit később jön a Későnérők (Film+2, 21.10) című romantikus komédia, melyben a Keira Knightley által alakított huszonéves, túlképzett, ám alul-foglalkoztatott hölgy bepánikol egy házassági ajánlat hallatán és világgá szalad. Egy furcsa családban köt ki, ahol egy életrevaló tinédzser (Chloe Grace Moretz), valamint életunt apukája (Sam Rockwell) tanítja meg az életet élni és élvezni.
Az m5 folytatja az új-zélandi sorozatot, ezúttal ismét egy női energiákat mozgósító darabbal: az általam, de azt hiszem, a nagyközönség túlnyomó része számára is ismeretlen, de ’92-’93-ban néhány szép díjjal, jelöléssel azért elismert Összetörve (m5, 21.20) egy fatális baleset következményeit boncolgatja – úgy saccolom, valami hasonló történet lesz ez, mint Stephen King híres-hírhedt Tortúrája, csak éppen több szálon, több szereplővel. Vagy nem. Két irodalomkritikus nő utazik a világ végén élő íróhoz egy interjúra, de balesetet szenvednek. Az egyik kórházba, majd tolószékbe kerül, a másik viszont megkeresi az írót, de nem azért, hogy megcsinálja az interjút… (Holnap későn, 23.30-tól lesz az ismétlés…)
A Duna tévé múlt héten elkezdett maffiatörténeti sorozatában ezúttal Robert de Niro játssza Marlon Brandót, Al Pacino apukáját, annak fiatal korában. A Keresztapa 2. (Duna, 22.05) nem véletlenül kapott meg hatot a legfontosabb Oscar-díjak közül 1975-ben: ez lett a Legjobb film,Coppola a Legjobb rendező, de Niro a Legjobb mellékszereplő, Nino Rota a Legjobb zene, valamint ide esett le még a Legjobb forgatókönyvnek, illetve a Legjobb látványnak járó szobor is.
A Torta (SuperTV2, 23.00) ugyanekkor egy kőkemény, csontszáraz angol krimi, térdig gázolva a realityben. Főszerepben a baltaarcú, ám kisfiús mosolyú Daniel Craig, mellékesen pedig, például Tom Hardy. (Bővebben)
A Becstelen Brigantyk (TV2, 23.35) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kiknek és hova. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: