Szóval, A király beszéde (RTL II, 20.00) című 2010-ben készült film egy virtigli Oscar-szivacs, viszont rengetegszer láthattuk már. Colin Firth azonban tényleg remek a filmben, megérdemelte a szobrot; de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall, Churchill röpke, de jelentős szerepében. Amúgy film is elég nehezen kikezdhető, olyan, mint egy kerekded, sima gömb. Nincs rajta fogás, de simán el lehet gurítani. (Bővebben)
Ugyanekkor a Saul fia (HBO, 20.00) viszont a magyar film eddigi legnagyobb nemzetközi sikere, nem csak az Oscar-díj miatt, hanem az ezen kívül elnyert temérdek más díj, elismerés okán is. Alig egy éve mutatták be, de döbbenetes erejű képei rögtön beleégtek a világ emlékezetébe. Gyötrelmes, súlyos mondanivalót, sőt, kimondanivalót hordozó film. (Bővebben)
A fiam családja (m5, 21.00) egy mai japán dráma, melynek a feloldhatatlannak tűnő szegény-gazdag ellentét a mozgatórugója. Egy gazdag család egy nap megtudja, hogy kisfiuk valójában nem az övék, ugyanis a kórházban elcserélték egy másik gyerekre, aki történetesen egy szegény családba született. Vissza kell cserélni a gyermekeket, akik viszont már megszokták azokat a körülményeket, amelyben cseperednek. Tiszta Koldus és királyfi, mi? Ezúttal azonban inkább az apa szemszögéből látjuk a történetet…
Valakinek a királyi médiában nagyon beakadhatott Az Eastwick-i boszorkányok (ma éppen az m2-n, 21.05-től), ugyanis rövid időn belül már negyedszerre láthatjuk. Amúgy ez egy remek kis film, John Updike regényéből készítette George Miller, melyben az ördögi Jack Nicholson próbál rendet vágni a három különös módon özvegyen maradt szépség, Susan Sarandon, Cher és Michelle Pfeiffer között. Vagy fordítva.
A III. Richárd (Film Mánia, 21.55) dettó, sőt! Shakespeare klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának amúgy ez az egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…
Annak idején nekem valamiért kimaradt A bennfentes (Duna, 22.05) című Michael Mann-film, melynek története egy olyan biokémikus (Russell Crowe) történetét dolgozza fel, aki egy nagy dohánykonszern kutatói részlegét vezette, ám amikor a cég vezetői azt akarták, hogy dúsítsa fel a cigaretták nikotintartalmát, hogy azzal gyorsabb és erősebb függést lehessen kialakítani a vásárlóknál, a tudós fellázad az etikátlan, gonosz terv ellen. Ezért természetesen kirúgják, de egy rámenős tévériporter (Al Pacino) ráveszi, hogy vigye az ügyét a nyilvánosság elé. Kemény, veretes menetnek néz ki a film 160 perces hosszával… (A képen Crowe és Pacino)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: