A tegnapi Across the Universe után a mai estét ismét Julie Taymor világában tölthetjük, ezúttal egy remekbe szabott életrajzi drámában, a Fridában (Cinemax, 20.00). Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt (lásd a képen). A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el e filmben…
Igen látványos darab a következő ajánlat is. A világhírű sztárfotósnak, világhírű sztárok világhírű fotósának, Anton Corbijnnak nyilvánvalóan nagyon jó szeme van, amit bizonyít eddigi életműve is. Talán ezért is bízta a deres halántékú, manöken alkatú George Clooney-ra első igazi mozifilmjének, a munkáját éppen abbahagyni készülő bérgyilkos történetét feldolgozó Az amerikainak (AMC, 20.00) abszolút főszerepét. (Bővebben)
Valami tényleg beakadhatott a köztévében, ugyanis úgy tűnik, újrakezdődik a tavaly ősszel már egyszer leadott Ingmar Bergman-sorozat. Kinek? Minek? Rendben van, hogy Bergman megkerülhetetlen klasszikus, de rajta kívül még kismillió, legalább ugyanannyira fontos klasszikus van, akiknek filmjeit viszont nem vetítik le minden évszakban… PÉLDÁUL BÓDY GÁBOR. 2016 szeptember 29-én láthattuk A nap végét (m5, 20.55), Bergman egyik korai filmjét. Bibi Anderson és az öreg Victor Sjöström utaznak egy autóban és az öreg előtt lepereg élete filmje. Azt mondja e filmjéről Ingmar: “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség – nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.“
A Kvartett – A nagy négyes (Duna, 22.05) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak… (Bővebben)
A Nyomtalanul (AMC, 22.50) a dán Jussi Adler-Olsen fasza kis krimije, melyben a nehéz természetű, kezelhetetlen, a tűzkeresztségen is átesett zsaru (Nikolaj Lie Kaas) és kezdetben csak kelletlenül felvállalt segítője, az arab származású Assad (Fares Fares) keres valakit, valakiket, akik nyomtalanul eltűntek. (Bővebben)
Nicolas Cage ugyanekkor egy törekvő orosz Fegyverneppert (SuperTV2, 23.00) alakít, egy meglepetésre igen erős akció-thrillerben, Jared Leto és Ethan Hawke társaságában. Az efféle bizniszek veszélyes világába beavató film híven ábrázolja azt a paranoid, gyanakvó, senkiben nem bízó lelkiállapotot, amit csak különleges személyiségek képesek elviselni (ideig-óráig) – elég sok pénzért.
Jancsó Miklós (például ő is klasszikus) 1971-ben Legjobb rendező díját kapta Cannesban a Még kér a nép (Duna, 23.45) című filmjéért, mely táncban, koreográfiában, hosszú snittekben, nagyívű allegóriában és súlyos szimbólumokban mesél el egy történet az elnyomás és a lázadás természetéről. Aratás, a napszámosokat brutális gazdatiszt egzecíroztatja saját kénye-kedve szerint, mígnem a parasztok dühükben fel nem gyújtják a már learatott gabonát…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: