Esti mesének újra nyílik a ruhásszekrény, a Narnia Krónikái (RTL Klub, 19.20) ezúttal a gonosz Caspian herceg elleni csodás háborút mesélik el, kentaurokkal, beszélő hódokkal, oroszlánokkal és a többi kellékkel. Pont olyan lesz, mint a múlt heti.
Clint Eastwood a halálközeli élményekkel foglalkozik 2010-es filmdrámájában, az Azutánban (Duna, 19.30). A cselekmény három szála meglehetősen messziről indul egymás felé: egy francia tévésztár valahol, egy távol-keleti üdülőparadicsomban átél egy cunami-katasztrófát, pontosabban egy pillanatra meghal, de aztán újjáéled; egy San Franciscó-i látóembernek, aki egy gyerekkori súlyos műtétnek köszönhetően beszélni képes a túlvilágiakkal, egyszerre elege lesz abból, hogy egész életében halottakkal beszélgessen, és inkább az életre vágyik; egy londoni nehéz sorsú, egypetéjű ikerpár egyik fele autóbaleset áldozatává válik, amit a másik fél képtelen feldolgozni. Ahogy Eastwood filmjeinél megszokhattuk, e három szál szép komótosan, érdekes mellékutakon ugyan, de biztosan halad egymás felé a filmben, hogy a végén szépen összefonódjanak. A három különböző életút megrajzolása közben, mintegy a valósághoz való rögzítőkapocsként, beleszövődnek a cselekménybe az elmúlt évek nagy katasztrófái, mint az említett nagy cunami mellett a londoni metrórobbantás is. (Bővebben)
Szintén egy több szálon futó történet a Karácsony (Film+2, 20.45), az inkább színészként ismert Chazz Palminteri meglepően ügyes rendezése, melyben egyszerű, hétköznapi emberek keresik az egymás iránti könyörületet, megértést. Remek színészek, mint Susan Sarandon, Alan Arkin, Paul Walker, Robin Williams vagy Penelope Cruz alakítják a történet karaktereit.
A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (RTL II, 20.00/23.25) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten jó/rossz.
Tom Cruise ma este is Született július 4-én (Viasat6, 21.00), bár szerintem itt Tomi oly annyira fullba’ nyomja a kretént, hogy nem is gyütt az az Oscar bácsi… No, azért nem rossz, csak éppen a kulcsjelenetekben sok. Oliver Stone azonban igen pontosan megragadta azt az érzelmi, lelki és gondolati pálfordulást, ami a történetben ábrázolt vietnami (és más háborús) veteránokra jellemző. A poszt-traumatikus stressz (a fizikai sérülések okozta megrázkódtatásokon túl) talán itt jelenik meg a legkomplexebben, legrészletesebben filmen.
Viszont Harrison Fordot, mint a CIA keretében dolgozó kábítószermaffia-ellenes ügynököt nézhetjük meg Végveszélyben (Duna, 21.40), amikor a feje fölött fonódnak össze a szálak a főnökei és az ellenségei között. Ez egy korrekt 1994-es thriller, sok sztárral: annyi, amennyi, se több, se kevesebb.
Érdekes film az Éli könyve (RTL Klub, 22.30). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)
A hús extrém módon kifinomult fogyasztása áll a rettegett Hannibál Lecter életének befejező szakaszát elmesélő Hannibal (SuperTV2, 23.00) című mozi középpontjában. Nem éppen langyos lektűr tehát Ridley Scott dolgozata, vegánok és vegetáriánusok messze kerüljék is el, ellenben a többiek nyugodtan szörnyülködhetnek Lecter sajátosan bizarr gasztronómiai elképzelésein. Pazar szereplőgárda (Sir Anthony Hopkins mellett Gary Oldman, Ray Liotta és Julianne Moore) színesíti a borzongató élményt.
Hajdani táviratkézbesítőként, és megveszekedett romantikusként én imádtam Kevin Costner (a képen) 178 perces (!) post-war-dreamjét, A jövő hírnökét (Prime, 23.00), melyben egy széthullt, kegyetlen hadurak uralta világban egy magányos csavargó talál egy postástáskát, tele régi, kézbesítetlen levelekkel – és elkezdi őket kézbesíteni. Naiv, de katartikus élmény a film. (Kicsit hajaz a történet az imént ajánlott Éli könyvére, illetve az erre, hiszen ez a korábbi.)
A Közellenségek (TV2, 23.25) később egy közepes, gengszteres, dobtáras Thomson-géppuskával lövöldözős, nagyobb csipetnyi romantikával fűszerezett életrajzi film a hírhedt gengszterről, John Dillingerről. Rendezte Michael Mann, Dillinger Johnny Depp, az ügynök, aki el ekarja őt kapni: Christian Bale, a gengszter csaja pedig Marion Cotillard. (Bővebben)
Az Amerikai gengszter (Viasat6, 23.55) még később egy meglepően gördülékeny, tempós mozi; sőt, kevés ilyen pörgős, közel háromórás film létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington egyedül tán kevésnek tűnik Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát. Ridley Scott sem Martin Scorsese, vagy F.F. Coppola: a főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: