Finom lelkű, romantikára fogékony nézőkhöz szól Jane Eyre (RTL II, 20.00) története, Charlotte Bronte kosztümös, romantikus klasszikusának pasztellszín adaptációja, Michael Fassbenderrel és a csinosan csúnyácska Mia Wasikowskával a főszerepekben. (Bővebben)
A férfias alternatíva ezúttal Amerikában keresendő, mely valóban a lehetőségek hazája lehet, ha már az elektromos megszakítóval ellátott autó-ablaktörlőkről is képesek nagyjátékfilmet készíteni… Az Isteni szikra (Film Mánia, 20.00) egy igazi amerikai történet, amiben a Kisemberrel ki akar cseszni az arctalan, gonosz hatalom, de az kitartó munkával, akár folyamatosan a szél ellen pisilve, halált megvető bátorsággal és egy teve kitartásával szembeszegül vele, és a végén győz ő is, meg az IGAZSÁG is. Frank Capra csinált ilyen filmeket anno, főszerepben Jimmy Stewarttal – itt Greg Kinnear játssza az igazi amerikai hőst. (Bővebben)
Két agyonjátszott -közepes- romkom a következő penzum: A Szakíts, ha bírsz (TV2, 20.45) című romantikus komédia ugyan nem a valóságon alapul, de akár alapulhatna is, már amennyiben jól emlékszem a bulvárlapok néhány évvel ezelőtti híreire, hiszen Jennifer Aniston a valóságban is szerelmes lett Vince Vaughnba. Aztán később már nem – erről szól ez a film is. A Felkoppintva (Viasat3, 21.00) pedig egy mindenféle szentimentalizmustól mentes, ám már csak másodlagosan friss és szórakoztató alkotás (az akkoriban még függetlennek tűnő) Judd Apatow műhelyéből, melyben egy megesett este válik túlságosan komollyá. (Bővebben)
Az Amerikai gengszter (Viasat6, 21.00) ma normális időpontban jön, ami nem baj, mert bár ez egy meglepően gördülékeny, tempós mozi, azért mégiscsak közel három órát vesz igénybe az életünkből. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington is talán kevésnek tűnik egyedül Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint ez az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát. És Ridley Scott sem Martin Scorsese, vagy F.F. Coppola: a főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el.
A Doktor Parnassus és a képzelet birodalmát (Filmcafe, 21.00) viszont, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, ma este is legfeljebb csak kellő elvetemültséggel, nagyjából esti mese helyett nézzük, mert nem igazán jó film – de erről sajnos, csak részben tehet a rendező. (Bővebben)
Az nyilvánvaló, hogy Neill Blomkamp nagyon akar valamit közölni, van üzenete, van mondanivalója. Az is biztos azonban, hogy ehhez sohasem találja meg a megfelelő formát, illetve a felvetett kérdésekre adható megoldások szintjén még mindig nem nőtte ki a lövöldözős videojátékok szintjét. Ahogy igen hangosan bemutatkozó filmje, a District 9 is naturalisztikusan megrajzolt, szociografikus környezetből és valódi társadalmi kórképből rugaszkodott el, ez, az első film sikerének köszönhetően jóval nagyobb büdzséből és már Hollywoodban készült Elysium (Mozi+, 21.00) is a vérrögvalóból indít, mégha az a vérrögvaló 2154-ben van is. Stb: bővebben.
A Keleti nyugalom – Marigold Hotel (Prime, 21.00) című brit nemzetiségű komédiában néhány angol nyugdíjas (Celia Imrie, Ronald Pickup, Penelope Wilton, Judi Dench, Maggie Smith és Bill Nighy) ül fel a reklámoknak, hogy otthagyva jól megérdemelt, kényelmes, ám ködös, nyirkos angliai nyugalmukat, utolsó éveikre a forró, zajos és poros indiai Jaipurba költöznek. A csábító ajánlat azonban a valóságban egy düledező, koszos, lepukkant szálloda… Ne legyenek kétségeink afelől, hogy egy igen szórakoztató kis darab lesz.
Tessa (Dakota Fanning – a képen), a Most jó (m2, 21.05) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse szintén egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint minden normális tinédzsernek. (Bővebben)
Franco Zeffirelli 1968-ban bemutatott Rómeó és Júliáját (m5, 21.15) szokás úgy becézni, mint “a legjobb” Shakespeare-adaptáció, mert a szereplőket nem negyven éves, őszülő halántékú, tokásodó, jócskán befutott vezető színészek alakítják, hanem hamvas ifjak, ahogyan azokat William is megírta, ráadásul az a bizonyos erkély, valamint a film összes helyszíne is eredeti olasz, mégha nem is éppen veronai… Szerintem azonban ez egy meglehetősen szentimentális, csöpögősen érzelmes feldolgozás, árvalányhajas giccs.
A Hölgy aranyban valójában a híres osztrák szecessziós festőnek, Gustav Klimtnek a festménye, mely Adele Bloch-Bauert, egy nagyvilági, bécsi hölgyet ábrázol a múlt század elején, sok-sok aranyfüstben. A Hölgy aranyban (RTL Klub, 21.55) című film viszont csupán e festmény kapcsán beszél egy nem túlzottan kitárgyalt problémáról, mégpedig a második világháborúban a zsidóktól a nácik által elrabolt értékek visszaszerzéséről. (Bővebben)
Közismert tény, hogy a legtöbb lányos apa ártatlan, szűzies szerelemmel viseltetik kislánya iránt, és a kislányok rajongva imádják viszont édesapjukat. Különösen erős ez a kapcsolat, ha valamilyen szörnyűség folytán az apa egyedül kénytelen nevelni kislányát. Egy ilyen szituációt dolgoz fel az Apák és lányaik (Duna, 22.15) című hollywoodi melodráma Russell Crowe és Kyle Rogers/Amanda Seyfried főszereplésével, melynek első kockáin megijedtem, de aztán azért alapvetően elmúlt ez a rossz érzés. (Bővebben)
A Julie és Julia – Két nő, egy recept (RTL II, 23.20) viszont jó kis bájzli, de az összecsapott végétől eltekintve, kifejezetten szórakoztató, ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi. A két nő Meryl Streep és Amy Adams. (Bővebben)
Kommentek