Na, ma este nem kell monoszkópot nézni, és csütörtököt sem mondok, bár csütörtök este van. Újdonságot természetesen hiába várunk, de azért legalább jó filmek lesznek, amelyek fő jellemzői, hogy bármennyiszer meg lehet őket nézni. Gyakorlatilag itt a tavasz, de ha esetleg mégis hiányunk lenne a mindent betakaró hótengerből, akkor megnézhetjük a Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 20.00) című romantikus komédiát újra, mert abban lesz éppen elég belőle. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…
Shiro Okamoto könyvéből íródott és minden bizonnyal történelmileg eléggé hitelesen mutatja be A háború császára (AMC, 20.05) Hirohito császár II. világháború végnapjaiban, illetve Japán újjáépítésében játszott szerepét, a hódító/felszabadító kettős szerepében tetszelgő MacArthur tábornokkal (Tommy Lee Jones) folytatott kiegyezését, különös tekintettel a merev japán hagyományok és etikett dinamikus szembeállítására az amerikai győzők szabados (japán szempontból barbár) arroganciájával. Ez azonban nagyjából annyira érdekes, mint egy dokumentumfilm valamelyik történelmi “okoscsatornán”. Mozifilmnek, drámai alkotásnak ez a történet talán önmagában kissé unalmasnak tűnik, ezért e film alkotói (Shiro könyve alapján, Peter Webber rendező vezérletével) ezt a kultúr- és politikatörténeti (film)esszét egy furcsa, fordított Pillangókisasszony-sztorival ütötték fel. (Bővebben)
Tölthetjük azonban az estét a festői Verona városában (helyett, a kaliforniai Verona Beachen) is. Baz Luhrmann pimasz, szemtelen, sodró lendületű, ám mégis elbűvölő Rómeó+Júliája (Mozi+, 21.00) szerintem minden idők egyik legjobb filmes Shakespeare-feldolgozása, melynek láttán tán még maga, a halhatatlan William is elégedetten csettintene, ha képes lenne erre. Ezerszer jobb film ez, és minden anakronizmusa dacára autentikusabb, mint a széleskörűen körbeájult Zeffirelli-féle mézes-cukros verzió, Claire Danes és Leonardo di Caprio pedig egyenesen zabálnivaló.
Miközben nemzetvezetőnk és rohamosan fogyatkozó népe még mindig azt hiszi, hogy Európának nincs szüksége a menekültekre, addig Amerikában Clint Eastwood (a képen), egy öreg, valóban konzervatív, valóban republikánus, valóban hazafi pikkpakk (nagydoktori) kiselőadást tart a migráció által felvetett idegengyűlölet és honderű témájában. A Gran Torino (SuperTV2, 21.00) egy igazán remek film. (Bővebben)
Nem tudom, érdekel-e még valakit Ingmar Bergman amúgy kíméletlenül alapos és mélyre szántó Personája (m5, 21.05)? A klasszikus alkotásban két nő, egy bekattant színésznő (Liv Ullmann) és ápolójának (Bibi Andersson) bonyolult lelki kapcsolatába bonyolódhatunk bele – csak aztán mi tudjunk valahogyan kijönni belőle…
A Kvartett – A nagy négyes (Duna, 22.05) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata (amit legutóbb pont egy hete láthattunk, ugyanekkor, ugyanitt) szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak… (Bővebben)
Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares, azaz Carl Morck nyomozó és társa, Assad, a dán rendőrség lezáratlan aktáit gondozó Q-ügyosztály tagjai a főszereplői a dán Mikkel Nørgaard krimi-thrillerjének, a Fácángyilkosoknak (AMC, 22.50), mely Jussi Adler-Olsen azonos című, magyarul is olvasható bestsellere alapján készült. Ezúttal egy decens tóparti villában meggyilkolt ikerpár gyilkosa(i) után folyik a nyomozás ebben a hamisítatlan skandináv krimiben. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: