Mit nézzünk ma a tévében?

Csütörtök, március 2.

Egy különleges, valódi művészi élményt közvetítő alkotással indítanám a mai ajánlót. Gémes József 1984-ben mutatta be sajátos festmény-szerű technikával készített animációs filmjét, az Arany Toldi című művét ihletett módon adaptáló Daliás időket (m5, 20.50). A film nem szó szerint mondja fel az iskolai kötelező olvasmányt, hanem egyedi hangulatú látomásos képekben mesél róla, és arról a sötét lovagkorról, melyben állítólag az valóban történt.

 

 

 

Picit később az Éberség (Film+2, 21.00) című thriller dúsgazdag főszereplője (Hayden Christensen) szívműtétje közben él meg egy elég kellemetlen élményt: a nem tökéletes altatás következtében tudata tiszta marad, csak látszólag alszik. Közben azonban mindent hall, mindent érzékel, ami körülötte zajlik, még azt is, hogy közben az operációt végző orvosok éppen az ő meggyilkolását tervezgetik… muhahaha. (Sajnos, számomra a főszerepet alakító srác olyan szinten ellenszenves karakter, hogy már szinte az orvosoknak drukkolok közben – de ez legyen az én bajom. Az sztori ötlete viszont kiváló.)

Érdekes választás lehet mondjuk, Steven Soderbergh fekete-fehér Casablanca-parafrázisa, a klisébontó témájú A jó német (HBO2, 21.35) című második világháborús romantikus thriller is, Cate Blanchettel és George Clooney-val.

Az Út a mennyországba (m5, 22.55) a kiváló izlandi sztárrendező, Baltasar Kormákur első hollywoodi filmje, mely azonban hollywoodinak túl európai, túl független és túl művészi, Kormákur más filmjeihez képest viszont túl amerikai. Jók persze a színészek (a képen egyikük, Forest Whitaker, de mellette feltűnik a filmben Jeremy Renner, Peter Coyote és Julia Stiles is), szépek a képek is, melyek egy halálos baleset utáni biztosítási nyomozásról tudósítanak.

A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Duna, 23.05). Ezzel persze, csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és ma újra.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!