Vasárnap, április 9.

Az Isten hozta, őrnagy úr! (m5, 18.35) több szempontból is halhatatlan remekmű, melynek örök helye van a világ filmművészetének mennybéli mozijában. Egyrészt, mert önmagában is egy remek film, óriási színészek óriási alakításával: Latinovits Zoltán például pályafutásának egyik emblematikus figuráját alkotta meg az Őrnagy szerepében, zseniálisan. Sinkovits Imre falusi tűzoltóparancsnoka hasonló méretű alakítás, gigászi méretű kisember. Fónay Márta, Venczel Vera, Dégi, a postás, Páger, a plébános… Ha értették, láthatták volna ezt a filmet Hollywoodban, 10 Oscar biztosan járt volna érte. Másrészt, Fábri Zoltán minden idők egyik legjobb irodalmi adaptációját alkotta meg e filmmel, hiszen általa Örkény világhírű műve (Tóték) e filmmel méltó módon, gondolatában, stílusában hibátlanul, a szerzővel azonos minőségben konvertálódott mozgófilmmé.

 

 

Persze, ugyanilyen szuperlatívuszokban lehet beszélni a Játszd újra, Sam!-ről is (m3, 19.25), melyben Allan Felix filmkritikus (Woody Allen) betegesen rajong Humphrey Bogartért, miközben felesége (Diane Keaton) válni akar tőle. Szintén klasszikus. (A képen Diane és Woody.)

Később nézhetjük A nemzet aranyát (RTL Klub, 19.55) is, melyben Nicolas Cage akar lenni Indiana Jones. Kalandos, szórakoztató mesefilm, templomos lovagok, szabadkőművesek és sok más efféle, összeesküvés-elméletek kreálására alkalmas dolog tárgyában. (Na ja, majd pont egy b-kategóriás Nicolas Cage-filmben mondják el a tutit a világuralomra való összeesküvést illetően, mi? Móricka, helló! Ébresztő!)

Indul a ma esti romantikus blokk is. Az Álmomban már láttalak (RTL II, 20.00) amolyan Hamupipőke-sztori, tündérmese lusta felnőtteknek. Jennifer Lopez szobalány egy decens szállodában, ahol véletlenül egy jóképű politikus (Ralph Fiennes) összetéveszti őt egy helyi menő csajjal – és beleszeret. A szegény J-Lo kapva kap az alkalmon, azonban retteg attól, hogy kiderül, kicsoda valójában. A hazugságerdő aztán egészen odáig gyűrűzik, hogy még mi, nézők is azt hisszük, ez egy jó film… Holott csak hazugság. Mikor jön össze, mondjuk, Lézer Janó egy szobalánnyal, valamelyik jaj-de-fontos útján? Mikor? Viszi magával közpénzen a saját luxusmacáját és azt birizgálja. EZ az igazság. (Másrészt, ki a francnak kell a mi Janónk, ugyebár.)

A múlt héten láttuk, amint 1994-ben, egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton megismerkedett egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác. Végigdumálták az utat, sebtiben egymásba szerettek, majd a srác megkérte a lányt, hogy maradjon vele reggelig, amíg annak indul a repülőgépe. Azt hittük, ennyi, soha nem találkoznak többet. Aztán majd’ tíz év elteltével Jesse megírja annak a bécsi éjszakának a történetét egy regényben, és a könyv párizsi bemutatóján újra találkozik Céline-nel. Egy újabb végtelen beszélgetés, újabb civódás, egy újabb megkapóan őszinte, bájos románc, melynek ezúttal még azelőtt vége lesz, Mielőtt lemegy a nap (Story5, 21.00).

Az anyaság komplex érzelem- és gondolatzuhatagáról egy férfi csak felszínes és közhelyes gondolatokkal bírhat, még akkor is, ha kivételesen érzékeny lélekkel áldotta meg őt a sors. Avatott segítség nélkül hitelesen nem is mesélhetne erről, még a családi témákban igen jártas Rémi Bezançon sem. Hogy A legszebb dolog (m2, 21.05) mégis igen pontosra (mondom én, a szintén pasi) sikerült, ahhoz a valóságban (is) filozófiaprofesszorként és íróként ténykedő Eliette Abecassis olykor igen sarkosan fogalmazó és metszően őszinte önéletrajzi ihletésű regénye nyújtja a masszív alapot, amiből aztán egy másik nő, Vanessa Portal segítségével kerekedik ki ez a remek kis film. (Bővebben)

A Derült égből szerelemben (TV2, 21.45) viszont Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit Aaron Eckhartra… Vagyis nem. Aaron egy sikeres írót alakít, aki saját példáján okulva írta meg legfrissebb bestsellerét, mely a gyászról szól. Értelemszerűen, gondolni sem tud a szerelemre… Jennifernek eközben elege van a férfiakból (nyilván saját példájából építkezve), és itt kezdődik a történet…

A Brooklyn legmérgesebb embere (Duna, 22.05) Robin Williams egyik utolsó filmje, melyben ő adja a címszerepet, egy zsémbes, goromba, kötekedő pacákot játszik. Egy nap azonban orvosa közli vele, hogy a fejében olyan komoly szervi galiba van, ami nem enged már neki több időt a Földön kilencven percnél – úgyhogy ideje lenne rendeznie szétzilált kapcsolatait. Tekintve, hogy Williams a valóságban is alig élte túl ezt a filmet, a halál visszafordíthatatlan ténye igen komoly súlyt ad ennek a filmnek.

Az Edison (Viasat3, 23.10) című thriller viszont nem a híres feltaláló életéről szól, hanem egy viszonylag szokványos korrupt zsaru kontra igazság bajnoka újságíró-történet lesz. Sokat dob azonban a cuccon, hogy a szereplőgárdában olyan nevek is találhatók, mint a színészként olykor igen jó teljesítményekre képes Justin Timberlake mellett Morgan Freeman vagy Kevin Spacey

Tovább a blogra »