Ma is Jack Nicholsonnal kezdünk, aki ezúttal egy betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec irodalmárként lesz szerelmes Helen Huntba, a bájos pincérnőbe. Egy Oscar járt is neki érte, egy pedig Jacknek is. Lesz ez még így se! (AMC, 19.30)
Aztán. Csak egy lövés (m3, 19.45) éri Mike Nichols 1991-es drámájában a Harrison Ford alakította nagymenő ügyvédet, aki azonban ennek “köszönhetően” megbénul és teljes amnéziába kerül. Mindent, saját magát is újra meg kell tanulnia, de közben egyáltalán nem tetszik neki az a fickó – aki éppen saját maga volt a lövés előtt. Rrrromantikus filmdráma lesz ez, hiszen ott a stáblistán Annette Bening neve is…
Nyilván valami hasonló dologba kívánt belekapni az Őrült szív szétcsúszott countryzenész-sztorijával magának igen komoly nevet szerzett Scott Cooper 2013-as filmjében, mint amivel Michael Cimino is beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe. A harag tüze (RTL+, 21.00) azonban messze van A szarvasvadásztól, még ha több motívuma alapján lehetne akár annak második része is. Fontos elem itt is a háborús trauma feldolgozhatatlansága, a vadászat, sőt, a szarvasvadászat motívuma, a markáns társadalomrajz és környezetábrázolás, komoly színészeket (Christian Bale, Willem Dafoe, Casey Affleck, Woody Harrelson, Forest Whitaker…) láthatunk a különböző szerepekben; maga a cselekmény azonban már sokban eltér és a végkifejlet sem annyira összetett. (Bővebben)
De ma is nézhetjük Tom Cruise-t, ki tudja hányadszorra Az utolsó szamurájban (Viasat3, 21.00), amint polgárháborús hadi tapasztalatait áruba bocsájtva kap állást a XIX. századi Japánban: modernizálnia kell a szamurájhagyományokra épülő, ókonzervatív bushido erkölcsiségen alapuló japán hadsereget. Persze, Edward Zwick bő két és fél órás, olykor igen látványos filmjében történik azért ennél több is… (Bővebben)
Johnny Deppet is láthatjuk ma, ráadásul Betépve (Viasat6, 21.00), ami ezúttal egy élmény lesz. Ted Demme remek filmje egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös hetvenes években.
Az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.00) sem érdektelen darab, bár a sztori, első blikkre, ugyan nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.
Lesz megint az Egy különc srác feljegyzései (The Perks of Being a Wallflower) (Filmcafe, 21.00) is. Stephen Chbosky saját bestsellerének filmváltozatát rendezte meg, melyben a kamaszkor “túlélésének” agyonbeszélt, ám mégis a maga cizelláltságában elmondhatatlan nehézségeiről mond el egy történetet. (Bővebben)
A láthatatlan gyerekek, vagyis az Isten bárányai (m2, 21.10) az UNICEF és a Világélelmezési Program projektjeként született, nagyon ismert (Emir Kusturica, Spike Lee, Jordan Scott, Ridley Scot, John Woo) és kevésbé ismert (Mehdi Charef, Kátia Lund, Stefano Veneruso) rendezők rövidfilmjeit fogja egy csokorba. A feladat: bemutatni a világ különböző pontjain élő gyerekek életét, olyan gyerekekét, akikről sosem fogunk hallani, mert túlságosan mélyen vannak ahhoz, hogy a hangjuk elérjen hozzánk. Ez a szkeccsfilm őket kívánja “megszólaltatni”.
Gondolom, nem meglepő, hogy a jelenkori ex-jugoszláv filmművészet alapanyagát szinte kivétel nélkül a délszláv konfliktus szolgáltatja, hiszen a túlélők még ma is élnek és szinte nincs olyan szerb, horvát, bosnyák és albán család, melynek ne lennének háborús mártírjai. Nem meglepő így az sem, hogy ott nem lehet mellébeszélni, hiszen mindenki tudja, a saját családi legendáriumából, sőt, sokszor saját emlékeiből, hogy milyen volt szemben állni a gyerekkori haverral, a szomszéd bácsival, a sarki kocsmárossal, aki csőre húzott Kalasnyikovval célzott az illető mellkasára vagy akár látni ugyanezek szemében a páni rémületet, amikor a te kezedben volt a fegyver… Srđan Golubović szerb-horvát-szlovén és EU koprodukcióban készült Templom a dombon (m5, 21.20) című igen erős filmje is egy megtörtént eseményt mesél el, melyben megrázó erővel sűrűsödik egyetlen drámai ponttá (a képen jelenet a filmből) az egész érthetetlen és értelmetlen háború. (Bővebben)
Egyszer régen láttam egy finn drámát, aminek az volt a címe, ha jól emlékszem, hogy ‘Bűnről dalol a föld’. Sokat mond a filmről, hogy nem nagyon emlékszem többre, minthogy kb. ketten néztük az 500 fős teremben és hogy nem nagyon történt benne semmi, azon kívül, hogy a sárban tapicskoló, hideg finn nyárban egy tanyán Mikka szólongatta Marijkát, vagy fordítva. Nyilván volt benne bűn is, meg tán bűnhődés is, de valahogy nem került bele a feledhetetlen filmek közé. A színészként meglehetősen elismert, ausztrál Russell Crowe rendezését, az Akihez beszél a földöt (Duna, 21.55) is gyorsan el fogjuk feledni, ugyanis itt bár meglehetősen kacskaringósan kanyarog a cselekmény keresztül a földgolyón, igazából nem jut(unk általa) sehová… (Bővebben)
Viszont A titkos ablak (AMC, 22.00) egy egészen kompakt kis thriller ma estére. Johnny Depp (itt) egy alkotói válságban leledző egykori bestsellerírót alakít, aki egy hegyi vadászházban magányosan elvonulva próbálja megírni az irodalmi életbe való visszatérését jelentő új regényét. Egy nap valaki (John Turturro) bekopog az ajtón, és azt állítja, hogy az író tőle lopta egyik korábbi sikerének ötletét… Ehhez az alapszituációhoz hozzájön még, hogy a filmet Stephen King írta, (nem, nem önéletrajzi elemek felhasználásával! 
), akkor nagyjából belőhetjük, hogy mi vár ránk: fokozódó lelki terror, növekvő szuszpenz, némi paranoia és egy kis borzongás.
Chery Strayed valós, 1800 kilométeres, magányos zarándokútját elmesélő bestselleréből készült a Vadon (SuperTV2, 23.30) című film, mely azt mutatja be igen jól szerkesztett narrációban és szép, látványos képekben, hogy egy vad lány hogyan tud megszabadulni a vad természet kihívásai által korábbi szex- és drogfüggésétől, szeretett édesanyja elvesztéséből, illetve korábbi, félresikerült szerelmeiből. Reese Whiterspoon egyszemélyes show-ja a film, aminek erős, dráma jelenléttel adja meg a súlyát. Műkedvelő, illetve kezdő túrázóknak is erősen ajánlott a megtekintése, oktatási, de akár szórakoztatási céllal is.
Jön még éjszakára A szív hídjai (Prime, 23.35) is, egy megható, ám rettenetesen édes, majdhogynem ragadós romantikus mese, ergo akárhányszor bele tudunk ragadni. A vidéki szépasszony (Meryl Streep) magányosan tördeli kacsóit otthonkájába, míg férje és gyermekei valahol messze vásároznak, amikor egy kissé érdes modorú, magányos férfi (Clint Eastwood) kopogtat be a kertkapun. Satöbbi-satöbbi.
