Rendkívül jó filmek a mai ajánlatban, de csak a későbbi időpontokban. Kora esti mesefilmnek érdekesnek tűnhet az amúgy misztikus horrorokról és scifikről ismert Sam Raimi 2013-as mozija, az Óz, a hatalmas (RTL Klub, 19.20). A sztori ugyan nem teljesen fedi a klasszikus eredetit, itt egy pitiáner vándorbűvész (James Franco) a főszereplő, aki a csodás Óz birodalmába kerülve saját magát adja ki a nagy varázslónak, Óznak. Az útközben, a sárga köves úton elébe kerülő három csinos kis boszorka (Michelle Williams, Mila Kunis és Rachel Weisz) azonban nem hiszi el a mesét… (A baj az, hogy én sem: bővebben)
Már a felnőttekhez szól Az utolsó vakáció (Duna, 20.30) című mézédes, egyben halálos betegséges-film (tényleg ilyen lesz…), melyben Queen Latifah és Gerard Depardieu főzi meg a könnyed romantikus történetekre vevő nézők szívét.
A hírek szerelmesei (Prime, 21.00) című romantikus komédiában viszont Robert Redford adja az öreg, rutinos híradóst, aki felkarolja a Michelle Pfeiffer alakította pincérnőcskét, akinek viszont leghőbb vágya, hogy híreket olvasson fel a híradóban. Ez papás-mamás lesz.
Nézhetünk azonban Átkozott boszorkákat (Viasat3, 21.00), azaz Nicole Kidmant és Sandra Bullockot is. A két hölgy testvérpár, akik családi örökségként boszorkányok, ám két teljesen különböző vérmérséklet, jellem és habitus. Ám vége a családi békének, amikor egyikük megtalálni véli álmai hercegét… Ez is papás-mamás.
Az igen pergő ritmusú, meglehetősen friss humorú Érzéki csalódásban (Galaxy, 21.00) viszont a Liv Tyler (aki az Aerosmith harcsaszájú Jagger-klón énekesének a lánya, mellesleg tündehercegnő, Aragorn csaja – a képen) által alakított szexbomba őrjíti meg az elébe kerülő pasikat, legyenek azok fáradt bárpincérek (Matt Dillon), szatírok, kopott zugügyvédek, túlsúlyos detektívek (John Goodman), de akár maga, Michael Douglas is. Na, ez lesz aztán a papás-mamás… 🙂
A Kecskebűvölők (Viasat6, 21.00) ezekkel szemben egy érdekesen bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney, Ewan McGregor, Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)
Negyvenhetedszerre is végignézve a Volt egyszer egy Vadnyugatot (m3, 21.20), Sergio Leone alkotását, meg kellett állapítanom, hogy tökéletes film. Akkor is felismerjük, hogy mit nézünk, ha mindössze egyetlen másodpercnyi jelenetét látjuk, nem is valamelyik jellegzetes “nagyjelenetből”, hanem bármelyik átkötő közjátékból. Szerkezete a klasszikus olasz operáé, képei már régen a retinánkba égtek, a fazonok, a nézések (például a nyitójelenetben), azok a némajátékok… Hibátlan mind. Azon röhögtem a végén, hogy elsők között írták ki a párbeszédek íróját: ha húsz oldal volt összesen a majd’ három órás film szövegkönyve, akkor sokat mondok. Zseniális mű.
Zseniális mű azonban Shakespeare William jól ismert tragédiája, a veronai szerelemesek meséjét feldolgozó Rómeó és Júlia (m5, 21.50), melyet ma este a londoni Shakespeare’s Globe Theatre előadásában nézhetünk meg.
A skandináv krimi egyik kultikus alakjának, Stieg Larssonnnak tetovált lánya elért Hollywoodba is, ahol David Fincher csinálta meg belőle saját verzióját, melyben Rooney Mara helyettesítette Noomi Rapace-t, Daniel Craig pedig Larsson alteregóját játssza. Nem rossz ez A tetovált lány (RTL Klub, 22.00), én azonban az eredeti svédet szeretem: bővebben.
Nagyon sokáig negligáltam a Forrest Gumpot (Duna, 22.25). Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy már megint egy olyan film, amely valamilyen defektusos emberből csinál cirkuszi majmot, és ez engem nem érdekel, az Oscar-erdőtől (6 db.!) függetlenül. Aztán persze, csak megnéztem, azóta többször is. Azt mondom, hogy ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában, a magamfajtáknak már megint csak egy egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben).
Finom lelkű, romantikára fogékony nézőkhöz szól Jane Eyre (Cool, 23.00) története, Charlotte Bronte kosztümös, romantikus klasszikusának pasztellszín adaptációja, Michael Fassbenderrel és a csinosan csúnyácska Mia Wasikowskával a főszerepekben. (Bővebben)
Jó nagyot markolt Kenneth Lonergan a Margaret (SuperTV2, 23.15) című drámájával, s amit markolt, azt a maga teljességében, szép komótosan, ki is szerette volna teregetni a közönség elé – nem is csoda, hogy a gyártó stúdió felelős döntéshozói páni rémületükben tömpe ujjacskáikban megremegő szivarkáikról rögtön az ölükbe hamuztak. A film eredeti változata bőven túlnyúl a három órán, amit (állítólag) a nézők csak igen kiváltságos esetekben hajlandóak tolerálni, és hát ki a franc is (who the fuck is…) ez a Lonergan? Ismeri valaki ezt a fazont? Mit képzel ez? Azonban olyan komoly arcok (pl. Sidney Pollack, Anthony Minghella, Martin Scrosese) álltak a projekt mögé, hogy mégis elkészülhessen ez az igen kitűnő film, hogy aztán -ugyan lényegesen rövidebbre, mintegy 150 percre húzva- hasonló jelentőséggel bírjon, mint annak idején például Sam Mendes Amerikai szépsége. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: