Mit nézzünk ma a tévében?

Baromi régen láttam a Mátrix (Viasat3, 21.00) első részét, nyilván még anno, a moziban. Jó kis vizuális közhely lett azóta az a zöldes-fekete, képernyőn lefelé hömpölygő számgörgeteg, amely a virtualitás feneketlen dimenzióit volt hivatott ábrázolni… Úgyhogy a kérdés számomra/számunkra ismét csak az: melyik bogyót válasszam?

A Mission Impossible utolsó részét, a Titkos nemzet (TV2, 21.00) címűt viszont még én sem láttam (bár lehet, hogy csak én nem láttam… 😀 ), azonban semmi kétségem nincs, hogy ez is éppen olyan lesz, mint amilyenek az előbbiek is voltak: látványos, izgalmas akciófilm, melyben Tom Cruise esik, kel, fut, lő, repülőbe kapaszkodik, stb.

Sandra Bullock (a képen) viszont a Gravitációval (Cool, 21.00) begyűjtött egy Oscar-jelölést, ami számít. Alfonso Cuarón azonban 7 Oscart be is kaszált 2014-ben ezzel a rendkívül látványos mozival, ami azonban nem tudom, mennyire fog működni a tévék képernyőin. A film látványvilága, amivel a Föld körüli végtelen teret megjeleníti, tényleg csak a hatalmas mozivásznakon működik igazán. (HD-ben elmegy.) A film többi része viszont engem már a moziban sem nyűgözött le… (Bővebben)

A Pleasantville (Paramount Channel, 21.00) a legmeredekebb, de legalábbis a legabszurdabb ajánlat mára, de azért még bőven Hollywoodból. Tobey Maguire egy megszállott sorozatrajongó, aki egy nap maga is szereplőjévé válik kedvenc sorozatának…

A Tökéletes gyilkosság (Story4, 21.00) címében benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.

Jancsó Miklós Szegénylegények (m5, 21.10) című alkotása az egyik legismertebb magyar film külföldön. Megkerülhetetlen, egyetemes klasszikus, melyet olyan markáns, egyedi, első pillantásra felismerhető művészi jegyek jellemeznek, hogy ma már a filmet – kicsi cinizmussal – akár önmaga paródiájaként is szemlélhetjük. Persze, ha a pusztába tántorgó bús magyar sorson, a történelmi kiszolgáltatottságon és kiszolgáltatáson akarunk elmélkedni, akkor mindenképpen az egyik legfontosabb kulcsdarabja ez a film az egyetemes magyar kultúrának.

Ezzel szemben, a késő este fő kérdése az, hogy akkor Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani ugyanis közöttük Richard Gere, hogy már teljesen bele is őszült a Vágyak vonzásában (Duna, 22.10)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.

A sportprogram, mint ahogy májusban megszokott, délután bringa a Girón, este foci a BL-ben. Aztán. A Kilenc (Filmcafe, 18.50) című nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt egy világhírű, ám alkotói válságából adódóan depressziós filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen és Marion Cotillardon át Penélope Cruzig, akik mint megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és féljének egyfajta variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek ugyebár). Szerintem jó ötlet volt, hogy megmjuzikelesítették Fellini klasszikusát, hiszen egy bármilyen remake-re érvényes is lett volna mindaz, amit a kritikusok összehordtak – így viszont szerintem ezzel nem volt különösebb baj. Jók a zenék, jól énekelnek és táncolnak a híres szereplők (a profi tánckar mellett), főleg, hogy ilyet nem láttunk még sokuktól, látványos a film, amit én jobban is társítanék a Mindhalálig zenéhez, mint a Nyolc és félhez. A cím viszont legyen inkább szerényen Nyolc.

Utána a Csak barátok (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia boncolgatja azt az örök kérdést, miszerint létezhet-e barátság fiú és lány között? Nem tudományos hitelességű kutatások szerint valamilyen okból a lányok szerint igen, a fiúk szerint nem. Persze, mindkettő a másikat akarja, de míg rendszerint a fiúnak EZ a lány tetszik, a lány általában AZT a fiút akarja. Nem ezt, akivel ebédelni, fagyizni, vásárolni jár, akivel minden titkát megosztja, hanem azt, akinek feszes fenekére kacsint a gimi összes csaja, aki a menő csávó a suliban. Kimondhatatlan katasztrófa ez a “barát státusz” a langymeleg és rózsaszín tétlenségében leledző kamasznak. Főleg, ha kövérkés, félénk, igazi vesztes típus, a menő csávók céltáblája, a nyuszi sapkával/sapkátlan. Aztán telik múlik az idő, s a kövérkés bénaságból Ryan Reynolds lesz, akire Anna Faris, vagy Amy Smart már egészen másként rebegteti hosszú szempilláit… (Bővebben)

A tévék műsoraiban ritkán előforduló Jim Jarmusch 2005-ben bemutatott Hervadó virágok (Story4, 21.00) című filmje a megszokott módon lassú ritmusú, de különös hangulatú roadmovie Bill Murray-vel (lásd a képen) – különleges ajándék az ínyenceknek. (Bővebben)

A Nyomtalanul (Film Mánia, 21.10) a dán Jussi Adler-Olsen fasza kis krimije, melyben a nehéz természetű, kezelhetetlen, a tűzkeresztségen is átesett zsaru (Nikolaj Lie Kaas) és kezdetben csak kelletlenül felvállalt segítője, az arab származású Assad (Fares Fares) keres valakit, valakiket, akik nyomtalanul eltűntek. (Bővebben)

Az Amerikai gengszter (Duna, 23.10) a késői kezdéshez képest egy meglepően gördülékeny, tempós mozi; sőt, kevés ilyen pörgős, közel háromórás film létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington egyedül tán kevésnek tűnik Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát. Ridley Scott sem Martin Scorsese, vagy F.F. Coppola: a főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el.

Szokásosnak mondható kedd. Délután Giro di Italia (ma Céfalu-Etna!), este BL-meccs… Persze, a Dutyi dilit (AMC, 19.50) is bármikor újranézhetjük, méghozzá vinnyogva-röhögve, pedig ez aztán tényleg egy olcsó, bombasztikus, seggrepacsi-poénokkal provokáló vígjátékok, de Gene Wilder és Richard Pryor kettőse zseniális. Amit művelnek, az a műfaj csimborasszója. Sőt, popocatepetlje.

De mi van akkor, Ha ölni kell (Mozi+, 21.00)? A Samuel L. Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság elkövetői fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig a nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát biztosak lehetünk abban, hogy meg is van írva, de azért hagy némi gondolkodni valót bennünk a mai estére, már úgy erkölcsileg-etikailag…

Annette Bening a First Lady és Michael Douglas az elnök az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született Szerelem a Fehér Házban (Story4, 21.00) című romantikus komédiában, amibe értelemszerűen bármikor újra belefeledkezhetünk. (Martin Sheen itt még csak samesz).

A Nők (SuperTV2, 21.00) című vígjátékot viszont én nem láttam még (vagy csak nem emlékszem rá). Ahogy nézem, nők nevetnek benne saját magukon, hiszen írója-rendezője (Diane English és Claire Booth Lice, illetve Diane English), valamint főszereplői (Meg Ryan, Annette Bening – itt is, Eva Mendes, Candice Bergen, Carrie Fisher, Bette Midler és még sokan mások) mindannyian nők – és a film forgalmazója sem állít mást, mármint az önmagukon nevetést. (A képen Meg Ryan és Annette Bening)

Az utóbbi években egyik kedvenc színházi élményem volt Szergej MedvegyevFodrásznő (m5, 21.10) című darabja, melyet az orosz színházi guru, Viktor Rizsakov rendezett Debrecenben, 2011-ben. Rendkívül energikus, látványos, akrobatikus és dinamikus előadás, ami emellett még szórakoztató is – nem tudom, képernyőn mennyire hat, színházban hatott. A Beregszászról indult, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Tóth László által fémjelzett csapat egyik csúcsteljesítménye ez az előadás, mindenféle értelemben.

A romantikus komédiák kökényszemű hősnője, Jennifer Aniston alakítja az Azt beszélik (Viasat3, 19.00) című filmben azt a rámenős újságírónőt, aki húga esküvőjén megismerkedik egy jóképű milliomossal (Kevin Costner). A rend szerint össze kellene jönniük, azonban a film itt kezd -szolidan- érdekessé válni, mert nem jönnek össze. Viszont kiderül, hogy a nő nagymamája (Shirley Maclaine) nem más, mint a híres Mrs. Robinson, a Diploma előtt című filmből. Hogy aztán ebből hogyan lesz a végére happy end? Pedig lesz.

Érkezik egy szinte már cseppfolyósan érzelmes Üzenet a palackban (Duna, 20.40) is. Mándoki Lajos (akit ne keverjünk össze Mándoki “Dschinghis Khan” Lászlóval!) filmjében Robin Wright Penn válás utáni lelki sebeit nyalogatja, amikor a tengerparton (tán még naplemente is zajlik a háttérben) egy hullámok által partra vetett palackot talál, benne üzenettel, amelynek tartalma úgy szíven üti a nőt, hogy azonnal nyomozni kezd írója (Kevin Costner itt is – és a képen is) után…

Matthew McConaughey ma az egyik legkurrensebb férfisztárnak számít, de korábban is voltak jelenései, bár egészen más tartományokban. A Szeretném, ha szeretnél (Prime, 21.00) című romantikus komédiában Matyi barátunk például Jennifer Lopez méretes csípeje mentén feszül. (Bővebben)

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 21.00) viszont Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése (szintén nem először a tévében). A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

Komoly műfaji, hangvételi és esztétikai minőségbeli bakugrás az eddigiekhez képest Jancsó Miklós Oldás és kötés (m3, 21.10) című filmje, egyik régi nagy kedvencem, aminek egyenesen imádom a hatvanas eleji Budapestjén játszódó jeleneteit… Különösen a házibuli-jelenetet, melyben az őrült Kovács Gyulát látjuk dobszólózni egy nagyon vicces, bontott csirkés-kísérleti filmre. A jelenet örök illusztrációja a sznob értelmiség-topiknak. A film másik felében, amikor a szakmai-, érzelmi- és identitásválságba kerülő főhős (Latinovits Zoltán) hirtelen felindulásból hazautazik szülőföldjére, kell már picit gondolkodni, elmélkedni, de lehet is – akár ma is.

Bizet nagyoperáját, a Carment (m5, 21.50), legalábbis annak bizonyos részleteit még az is ismeri, aki amúgy -érthetetlen módon- idegenkedik az opera műfajától. Ma este Franco Zeffirelli 2010-es bécsi produkciójában nézhetjük meg a tüzes spanyol cigánylány történetét. (Carmen: Nadia Krasteva, Don José: Massimo Giordano, Micaela: Anna Netrebko, Escamillo: Ildebrando d’Arcangelo, Frasquita: Anita Hartig, Mercedes: Zoryana Kushpler, Zúñiga: Alexandru Moisiuc, Morales: Adrian Eröd, Remendado: Herwig Pecoraro, Dancaire: Tae Joong Yang)

Werner Herzog Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmje alapján/ihletére/ellenére (de ez egy hosszú és bonyolult történet…) készítette el 2009-ben a Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (AMC, 22.20) című, igen kemény krimit, melyben a bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát mutatja be, tetszetősen nemes egyszerűséggel. A történet címszerepében, a drogos, mocskos, rohadt zsaru szerepében egy igen remek Nicolas Cage-et láthatunk. (Bővebben)

Másrészt jön megint az Oldboy (Film Mánia, 22.55) is, a dél-koreai Park Chan-wook kultikus alkotása, az ún. Bosszú-trilógia középső darabja (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész – kérdés, hogy azok mikor kerülnek sorra?), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén, olykor kifejezetten bizarr, morbid humorú alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben.

Vacsi közben John Travolta, azaz Chili Palmer, a hajdan a Szóljatok a köpcösnek! maffiózóból filmproducerré avanzsált kóklere ezúttal a könnyűzene-ipar mocsarába csap bele a Csak lazán! (Filmcafe, 18.45) című komédiában, melyben valódi rocksztárok, rapperek nevetik ki magukat, elképesztő szereposztásban. Csak lazán, semmi komoly.

A következő ajánlatban bemutatandó Danny Collins (Filmcafe, 21.00) nem valós személy, ám Al Pacino (a képen) gond nélkül elhiteti velünk, hogy egy általunk éppen nem ismert, ám igenis valódi, hús-vér világsztárról van szó… Sőt, még azt is képes elhitetni, hogy a maga alig több mint másfél méteres termetével, hasig kigombolt ingével, a nyakában lógó – természetesen a napi kokainadagját rejtő- gigantikus kereszttel és ráncokkal szabdalt arca felett ülő olajos tekintetével, így hetven körül is döglenek utána a csajok. Ali bácsi kiba**ott nagy színész, bár ezzel nem mondok nagy újságot. (Bővebben)

A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (Cool, 21.00) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- kissé ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén kívül.

A Fék nélkül (AXN, 21.00) a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel bemutatott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban célba érjen a közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban, nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

A Schindler listája (Paramount Channel, 21.00) című dráma főhőse, egyben címszereplője Oskar Schindler, egy német (mondjuk úgy) vállalkozó (Liam Neeson), aki kezdetben önös érdekéből, később, felismerve a nácik zsidókkal kapcsolatos őrült tervét, már egyre elhivatottabban, a végén pedig már szinte mániákus elszántsággal alkalmazott zsidókat hadianyaggyártó üzemeiben, így mentve meg több mint ezer zsidót a biztos haláltól. Schindler kalandos történetét Thomas Keneally írta meg nagysikerű regényben, amiből Steven Spielberg készítette ezt a 7 Oscar-díjjal jutalmazott, méltóságteljes, ám ízig-vérig hollywoodi tablót.

Fábri Zoltán a magyar film legfestőiebben gondolkodó filmese volt, nem véletlenül festett amúgy igen kitűnően. Szinte mindegyik filmje szépen végiggondolt, erősen drámai hatású képvilággal támasztja alá magvas tartalmat; ennek megalkotásában Fábri volt a megmondó, dolgozzon bár akármilyen kitűnő operatőrökkel. A Húsz órát (m5, 21.10) a nem kevésbé legendás Illés György fotografálta, természetesen fekete-fehérben, a döbbenetesen szuggesztív, élő és mélyen drámai hatás azonban Fábri rendezéséből (valamint az Ötödik pecsétet is jegyző Sánta Ferenc könyvéből) fakad: a filmvégi finálé tömegjelenete önmagában filmtörténet – a film egésze pedig a huszadik századi magyar történelem.

Később Martin Scorsese és Robert de Niro megkerülhetetlen, filmtörténeti jelentőségű Taxisofőrje (AMC, 22.00) fog hozzá, hogy kitakarítsa New Yorkból a mocskot.

A Garni-zóna (Duna, 22.15) egy ártatlan, régimódi, katonai kiképzős-kisvárosi szerelemespáros történet, a még nem őszülő halántékú Richard Gere-rel, valamint Debra Wingerrel – 1982-ből.