Gyűrűződik befelé az uborkaszezon. Charlotte Rampling és Tom Courtenay (a képen) azért megérdemelten nyerte el a 2015-ös Berlini Filmfesztivál legjobb női, illetve férfi alakításáért járó szobrokait, hiszen valóban megejtő, őszinte, természetes és intim bájjal formálják meg Andrew Haigh gyakorlatilag kétszereplős kamararámájában a 45 évnyi házasságot megünnepelni készülő angol, vidéki házaspárt. A 45 év (Cinemax2, 20.30) című film által feltárt cselekmény a címszereplő, nevezetes nap előtti öt nap történéseit meséli el, melyben Kate, a feleség számot vet érzelmeivel, Geoffal való, hosszú házasságával, de legfőképpen végre végére jár férje hajdani nagy szerelmével való, előtte eltitkolt kapcsolatának, miközben Geoff is nagyjából ugyanezt az utat járja végig, csak a saját “ritmusában”. (Bővebben)
Maya, a tíz éves kislány, egy kissé lényegre törő iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (SuperTV2, 21.00) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk (valamint 2008-ban), és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)
Szerintem.