Említsük meg A bombák földjént (AMC, 19.35) rögtön a ma esti litánia elején, hiszen bár sokat ment, sokat megy a tévében, azért mégiscsak nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben; mégha a nézőket picit meg is osztja. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm ez, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron ex-nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)
Találkozhattunk aztán az Eladó a családom (Filmcafe, 21.00) kizárólag a külsőségeknek élő, újgazdag és sznob családjával is (lásd a képen). Ők állnak előttünk és utánunk is a sorban a szupermarket pénztáránál, ők foglalják el az utolsó mozgássérülteknek fenntartott parkolót is a hófehér BMW terepjáróval, és senki meg nem mondaná róluk, hogy. Amúgy ez egy elég okos komédia Demi Moore-ral és David Duchovnyval.
Simón Bolívar Dél-Amerika, de talán az egész világtörténelem egyik legnagyobb felszabadítója, illetve hódítója volt, akinek alakját a mai napig is óriási tisztelet, ország neve (Bolívia), államforma (bolivári köztársaság – Venezuela) és megszámlálhatatlan lovasszobor őrzi szerte a latin földrészen. Még mindig nincs fogalmam viszont arról, hogy az életéről készült Amerika embere (Film Mánia, 21.00) című, igen nagyszabásúnak tűnő venezuelai-spanyol koprodukció milyen film, éppen ezért még mindig megér egy pillantást…
A fülke (Viasat3, 21.00) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.
A mai napra rendelt másik romkomban Chris O’Donnell lesz az Oltári vőlegény(Duna, 21.05), aki csak úgy juthat hozzá sokszázmilliós örökségéhez, ha gyorsan kerít magának egy menyasszonyt, akivel ráadásul még tíz évet együtt is kell élnie. Nos, jelentkező akad bőven (pl. Renée Zellweger, Brooke Shields, Mariah Carey és még sokan mások). Úgy rémlik, nézhető darab.
Az m5 nevű kulturális csatorna több alkotói sorozatot is futtat, melyek búvópatakszerűen bukkannak fel, majd tűnnek el, minden számomra nyilvánvaló koncepció nélkül. De legalább vannak. A márványember (m5, 21.10) például Andrzej Wajda klasszikus alkotása, melyben egy ötvenes években kitüntetett, sztahanovista élmunkás, később meghurcolt emlékű mártír, Birkut portréját rajzolja meg húsz évvel később Agnieszka, a filmrendezőnő – egy közelmúlt valóságáról szóló film forgatása a filmben, mely az akkori, 1977-es lengyel jelen valóságáról szól finom, de mégis maró éllel. Kötelező tananyag, hogy úgy mondjam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: