Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít a mai uborkaszezon-saláta első fogásában Az ételművész (RTL II, 20.00) című romantikus gasztrokomédia. Bradley Cooper egy két Michelin-csillagos séf, egy kiköpött Gordon Ramsey (aki mellesleg ma éppen Budapesten főz valahol), egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné a harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.
A spagetti-western rajongók sok milliós táborának ajándéka mára A Jó, a Rossz és a Csúf (Film+, 20.00). Sergio Leone műfaji klasszikusa büszkélkedik a filmtörténelem egyik legszebb hármas pisztolypárbajával, ehhez azonban végig kell nézni a bő két és félórás filmet, hiszen az csak a legvégén zajlik majd le. A film másik rendkívül érdekes része viszont rögtön az elején van, amikor egy legalább 20 perces némajátékban megismerjük a történet címszereplőit… E két pont között pedig ott van maga a film, mint olyan.
Nem szabad elmenni azonban szó nélkül a Gilbert Grape (Film Mánia, 21.00) című mozi mellett. Gilbert (Johnny Depp) és csökkent értelmű öccse (Leonardo diCaprio) egy poros amerikai kisvárosban laknak, mozgásképtelen anyjukkal. A jövő reménytelen. Egy nap azonban egy furcsa, idegen, féktelen vadóc (Juliette Lewis) toppan be látókörükbe, aki fenekestül forgatja fel eddigi életüket. A film alkotói a skandináv film világhírű alakjai, Lasse Hallström és Sven Nykvist, ami önmagában is épp elég az ajánlásra, viszont még ennél fontosabb, hogy Leo e filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Oscar-jelölését. És hol vannak még a későbbi híres filmjei! (A képen Johnny és Leo.)
Például a Véres gyémánt (Prime, 21.00), ami szintén jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy jönnek ide, amitől viszont nagyon féltek.) (Bővebben)
Az ausztrál Egyenesbe jövünk (Story5, 21.00) sem érdektelen darab, bár a sztori, első blikkre, ugyan nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.
Mintegy 60 évet átfogó történetet mesél el A komornyik (m5, 21.05) című dráma, mely a Fehér Ház komornyikját, a fekete Cecil Gainest mutatja be (a fiktív karakter történetét valóságos figura, Eugene Allen személye és élete inspirálta), és ezen keresztül az amerikai feketék társadalmi fejlődését mutatja be a harmincas évek gyapotföldjein való robottól a mai legfelsőbb szintekig. Forest Whitaker zseniális a címszerepben. (Bővebben)
Maga, a Rózsaszín sajt (m2, 21.10) című filmet rendező, író, főszereplő Tóth Barnabás határozza meg (egyik) blogjában a magyar film sikerreceptjét: vagy hajdani sikerekből gyúrsz komoly médiatámogatással új gagyit és szórod vele tele az országot, vagy lemész kutyába és jaj-de-nagyon mélyenszántó, súlyosan gyötrő magas művészettel bombázod a nevesebb külföldi filmfesztiválok válogató potentátjait, hátha. Esetleg a fejedre ülsz, szétnézel magad körül, és megpróbálsz abból gazdálkodni, amid van, olyan filmet csinálni, ami legalább őszinte. Ahogy Simó Sándor tanította mára már emblematikus osztályának: Tóth Barna Török Feriék követőjének vallja magát, és nem is alaptalanul, teszem hozzá. (Bővebben)
A pókert én egy meglehetősen buta mulatságnak tartom, persze, mint filmtéma, például a Maverickben (Viasat3, 22.30), még lehet igen szórakoztató is. Még akkor is, ha nem éppen a humoráról ismert Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a séróból szintén nem igazán viccesnek tűnő Jodie Foster társaságában. Ez a film alapvetően egy western-vígjáték, kártya- és párnacsatával dúsítva, ma azonban inkább a film operatőrjére, Zsigmond Vilmosra emlékezzünk, aki bár itt sem hibázott, azért operatőri szempontból ennél akad jónéhány sokkal fontosabb és emlékezetesebb filmje is.
Remek film a Hideg nyomon (Duna, 22.20) is, ha eddig netán nem láttuk volna. Ben Affleck komoly problémákat felvető sztorija masszív lábakon áll a valóság talaján, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, amit itt látunk, az Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, illetve, tulajdonképpen mindenki más is a filmben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: