Az aktuális időjárási trendek szerint lerohad rólunk a gatya is, és/vagy bőrig ázunk. A tévé előtt tán nem. Egyből két három testőr is boldogíthat, példának okáért. Paul W.S. Anderson (akit nem illik összekeverni Paul Thomas Andersonnal) 2011-es darabja A három testőrről (Film+, 18.55) fantasy és steampunk elemekkel van újra keverve. Amúgy semmi extra, pikk-pakk működik a mozi, 110 perc (+ a reklámok), de legfeljebb negyvennek tűnik. (Bővebben) Veretesebb, ha tetszik, tradicionálisabb verzió ugyanebből az 1993-as, szintén A három testőr (Duna, 20.20) címet viselő mozi, melyben Kiefer Sutherland Athos, Oliver Platt Porthos, Charlie Sheen Aramis és Chris O’Donnell D’Artagnan. A végén csak egy maradhat. Vagyis dehogy az egy másik történet… Itt egy mindenkiért, mindenki egyért.
A III. Richárd (Film Mánia, 21.00) Shakespeare klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…
A Távol a mennyországtól (Filmcafe, 21.00) eközben egy rendkívül erős színészi alakításokkal és valóban éles morális kérdésfeltevéssel dúsított melodráma, melyben egy jól szituált, tipikusan középosztálybeli, a kifelé minden körülmények között boldogságot, kielégültséget és problémáktól mentességet mutató nő (Julianne Moore) egy nap rádöbben, hogy sikeres férje (Dennis Quaid) meleg, ezért első felindulásában összeszűri a levet a család fekete kertészével (Dennis Haysbert). Todd Haynes filmje nem véletlenül ért el komoly fesztiválsikereket szerte a világon 2002-2003-ban, ugyanis érvényes, reális és fájó igazságokat mond ki – ha még nem hallottuk/láttuk volna.
Feltűnik Robert de Niro is ma este A szajré (Paramount Channel, 21.00) című szajré-filmben, ahol Bobby bácsit két másik színészgeneráció két jeles tagja kíséri: Marlon Brando és Edward Norton. (Bővebben)
Az Anyád napja (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában ezalatt Jennifer Lopez küzd meg Jane Fondával, vagyis a végre a Nagy Ő-t megtaláló, ifjú és szerelmes ara a sárkányjellemű anyóssal. Ismerve azonban a felek temperamentumát, ez egy kőkemény menet lesz…
Úgy tűnik, már megsült a naptár is, hiszen nem éppen ma aktuális a Valentin-nap (Cool, 21.00) című, összegző jellegű dolgozat, amelyben alaposan felboncolódik a “címszereplő” pro és kontra, Hollywood éppen ráérő színe-java (Jessica Biel, Anne Hathaway, Julia Roberts, Jessica Alba, Jennifer Garner, Bradley Cooper, Ashton Kutcher és még sokan mások) szeme láttára, illetve aktív részvételével.
A késő Kádár-korszak budapesti alternatív kultúrájának, vagyis a nem támogatott, de még (általában) be nem tiltott, csupán megtűrt underground rock egyik legfontosabb arcképcsarnoka az Eszkimó asszony fázik (m5, 21.20), Xantus János filmje. Néhány generációnak alapvető kultuszfilmje ez, amivel viszont nem nagyon tudnak mit kezdeni a tőlünk sokkal fiatalabbak, illetve sokkal öregebbek. Legfeljebb a felszínt sejtik, ha egyáltalán érdemesnek tartják megtekintésre. (Bővebben)
Tom Hanks oldszkúl kutyás-zsaru vígjátéka, az Egyik kopó, másik eb (RTL Klub, 21.30) biztonsági opció lehet ma estére, bár a kutyások nyilván ki nem hagynák, mert az olyan “édi”, amikor a benga nagy Hooch pofájából szanaszét freccsen a ragadós nyál… A film ennek ellenére is működik, vicces és szórakoztató.
Miképpen az Amerikai pite (TV2, 22.00) első része is.
A Halálkanyar (Filmcafe, 23.00) egy igen furcsa hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel (ma este másodszor – a képen) – Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).