Első ajánlatként az Üres városban (Paramount Channel, 21.00) láthatjuk Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát, ám meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)
De lesz a Fekete Dália (Filmcafe, 21.00) is, Brian De Palma remek film noir hommage-a, melyet Zsigmond Vilmos fotografált decens pompával. (Bővebben)
A Vörös szikla (Film Mánia, 21.00) című nagyszabású, kosztümös történelmi kalandfilm viszont egy teljesen más világ, hiszen a történet a III. századi Kínában játszódik: különböző hadurak csatáznak egymással az ország egyesítése, illetve újraosztása érdekében. A minden idők legdrágább ázsiai filmjeként emlegetett, tényleg elképesztő, bombasztikus, szemkápráztató mozit a Hollywoodból hazatérő John Woo rendezte és el is lőtte benne összes patronját, de a szó legszorosabb értelmében. (Bővebben)
A Kingsman: A titkos szolgálat (SuperTV2, 21.00) című kémfilm/kémfilmparódia egy igen friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás, Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (Colin Firth a címszerepben). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na. (Jön, jön, jön a 2.)
Az általam eddig ismeretlen Vékony jég (Story4, 21.00) sztorija annyira hogyismondjamcsakmilyenizé, hogy kifejezetten érdekel: “Mickey Prohaska (Greg Kinnear), a kispályás biztosítási ügynök a nagy fogásról álmodozik, amely végre megadná neki a kezdőlökést ahhoz, hogy háta mögött hagyja a fagyos Wisconsint. Azonban Mickey ravasz terve egyik pillanatról a másikra dől dugába, mikor egy lobbanékony lakatos (Billy Crudup) kiveszi a kezéből az irányítást, és ezzel a tét is sokkal magasabb lesz, mint valaha is gondolta volna.” Ott van azonban még valahol Alan Arkin is, tehát – a színészek jók. Ennyi biztos.
Antal Nimród (ha jól számolom) harmadik hollywoodi alkotása A szállítmány (AXN, 21.00) egy könnyed szajréfilm-variáció Jean Renóval, Laurence Fishburne-nel, és Matt Dillonnal. Nincs vele semmi gond, működik és ennyi. (Bővebben)
Üdítőbb, frissebb fuvallat lehet a mai estében egy ízig-vérig mai Könnyű nőcske (Cool, 21.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Naná, hogy szerelem lesz a vége…
Jon Favreau gusztusos és frenetikusan szórakoztató bulifilmje, A séf (Viasat3, 21.00) viszont tökéletes kikapcsolódás. Szerintem akárhányszor meg lehet nézni. Nem nagy történet, nem nagy film, egyszerűen csak egy jó kis film. Egy híres séf a szakmájának szentelte egész életét. Amikor egy nap mégis munkanélkülivé válik, rájön, hogy van egy családja is – akiket, mintegy család-egyesítésileg, belezsuppol egy mozgó kifőzdébe és nyakukba veszik Amerikát. Ennyi. Meg egy sor világsztár, Dustin Hoffmantól Robert Downey Jr.-ig, Scarlett Johanssontól John Leguizamóig. Nem érdekel, hogy kiveri a szemem a Twitter-reklám, hogy az internettanóra kőkorszaki konzik szintjén mozog, hogy ezt a történetet százan százszor elmesélték már (és ezt még nem is adtad hozzá), ha egyszer működik a film.
Egyik kedvenc magyar filmem Gárdos Péter Uramisten (m5, 21.20) című mozija, mely szerintem simán méltó lett volna akár Oscar-díjra is. Egy fiatal, törekvő artista, Sajek (Eperjes Károly), miután egy balesetben eltörte a lábát, már nem tudja saját számát tovább játszani, ezért fejébe veszi, hogy megszerzi az öreg, már visszavonult szabadulóművész, Binder Lipót (Feleki Kamill) világszámát, a “jégbe zárt ember” trükkjét. A magányos öreg azonban nem adja könnyen magát, Sajek viszont minden létező furmányt bevet: a titkot azonban csak nem tudja megszerezni. Lipi bácsi egyre csak azt hajtogatja, hogy a trükk maga Binder Lipót! Úgy tűnik, magával is viszi a sírba… A film a régi és az új, a hit és az akarat, a hagyomány és az újszerű, a barátság és rivalizálás közti örök dialektikáról mesél el egy szórakoztató, megható, igen szerethető történetet. Két iskola, a Feleki által képviselt régi, aprólékos szakmai tudáson alapuló, berögzített, és a modern, sztanyiszlavszkiji alapokról elrugaszkodó, ösztönös, improvizatív színészi játék, amit a fiatal Eperjes képvisel. Ez a dinamika aztán egy ritkán láthatóan erőteljes, mélyen emberi, érzelmes és szenvedélyes, mindemellett helyenként kifejezetten humoros, de mindenképpen tanulságos filmet eredményez. (A képen Feleki Kamill és Eperjes Károly.)
Az amerikai jogrendszer egyik jellegzetes eleme, az esküdtszék intézménye áll Az esküdt (Duna, 22.16) című izgalmas dráma középpontjában. Egy maffiózó vár bírósági tárgyalására, aki úgy szeretné a dolgok állását a maga javára fordítani, hogy megbíz egy bírósági és jogi ügyekben járatos személyt (Alec Baldwin), hogy próbálja meg kipuhatolni, ki az az esküdtszékben, akit “meg lehet győzni” a maffiózó ártatlanságáról, hogy aztán az az illető befolyásolja az egész esküdtszék ítéletét. A gyermekét egyedül nevelő, gyengének tűnő Annie (Demi Moore) lesz kipécézve erre a célra, aki azonban -meglepetésre- hamarosan saját kezébe veszi az irányítást.
Éjszakára pedig jöjjön A vikingek felemelkedése (Film Mánia, 23.55), a később is érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a minapi Neon Démon) jelentkező, dán Nicolas Winding Refn alkotása. A nagyjából ugyanebben a korban (uszkve i.sz. 8-10. század) nyugaton portyázó szittya eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb képességű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen főszereplésével. (Bővebben)
