Legkorábban Robert De Nirot és Al Pacinot láthatjuk A törvény gyilkosa (AMC, 20.00) című krimiben, akik azonban (ekkorra) régen túl vannak már mindenen (legfőképpen a jó formán). Fájdalmas, szinte halálközeli élmény a film – sajnos. (Bővebben)
Létezik néhány Telitalálat című film a filmtörténetben, ez a mai (melynek eredeti címe, a Lucky Numbers viszont egy másik mozival, a Lucky Number Slevinnel -Alvilági játékok- cseng össze)… Tehát, a mai Telitalálat (Paramount Channel, 21.00) nem biztos, hogy telitalálat lesz, bár John Travolta, Lisa Kudrow és Tim Roth nyilván mindent megtesz benne a siker érdekében. Travolta egy lecsúszott tévés arc, aki anyagi helyzetét egy lottónyereménnyel kívánja stabilizálni, és ennek érdekében behálózza a lottóhúzó csajt. (A következő nyerőszám a 6-os. Nem, a 9-es…) A nyeremény ugyan bejön, ám semmi nem lehet titok, amit egynél több ember tud…
Ugyanekkor azonban a szegény Patrick Swayze játszik egy barátságos kidobót az Országúti diszkóban (Mozi+, 21.00), a VHS-korszak egyik legendás darabjában, akit egyszerre kóstolgatnak a helyi menő csávók (Ben Gazzara) és a szerelem (Kelly Lynch), illetve e kettő sajátos kombinációja.
A Holdat (Film Mánia, 21.00) is nézhetjük, akár újra is. Ez egy sci-fi, abból viszont az utóbbi 10 év egyik legkomolyabban veendő (tehát nem “szemkápráztató”) durranása volt. Duncan Jones filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell (a képen), az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)
Egy napjainkban megtörtént (és folyamatosan történő), véresen valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (TV2, 21.50) című filmjében, melynek címszerepében a szintén igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hankset láthatjuk. (Bővebben)
Remek film a Hideg nyomon (FOX, 21.55) is, ha eddig netán nem láttuk volna. Ben Affleck komoly problémákat felvető sztorija masszív lábakon áll a valóság talaján, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, amit itt látunk, az Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, illetve, tulajdonképpen mindenki más is a filmben.
Nehezen lehet meghatározni, mi is a Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.55) valójában… Egy igen szofisztikált BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot? Vagy egy látványos kísérleti rádiójáték? Egy bátor és izgalmas vállalás, egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Tom Hardy viszont zseni, játsszon akármit és el is játszik akármit: látványos popcorn-mozi szuperhősét, izgalmas kultmozi pszichopata antihősét, egy fesztiválfilm szürke mellékszerepét, vagy akár egy egyszereplős, független művészfilm érzelmes, de eltökélt főszerepét – mindegyikben hiteles és meggyőző.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: